Minden történet elkezdődik valahol… elvégre a mesét sem kezdjük azzal hogy a vadász felmetszi a farkas gyomrát. Kell az a bizonyos kiváltó ok… kell az hogy tudjuk miért történt mindez, hiszen másképp hogy lenne tanulság? Hogy tanulhatna belőle bárki is?
A kezdetek kezdetén… nem nem ez így nem jó… lehetne az egyszer volt, igaz se volttal, mert az amit ti hitvány kis emberkék tudtok, negyede se annak ami valójában történt. Tsss…. ne sírj, mindjárt belekezdek, hidd el tetszeni fog…
Az ismert világ hajnalán élt egy nagyon gonosz bácsi… sok gyermeke volt. Ki tudja mért, ebben élte ki magát, neki nem kellett anyu, hogy legyen kistestvér, gondolt egyet és tádáááám pukk lett is. Ez a bácsi egy megalomán seggfej lett idővel, pedig nem volt mindig ilyen, kezdetben a gyermekeit szerette és óvta, épített nekik egy világot, hogy legyen hol játszaniuk, de idővel, mint ahogy ti is tapasztaljátok, a minőséget felváltotta a kínai tucat kacat. Elkezdte megalkotni az embereket. Az elején csak kettő volt, megvallom azt a fekete hajú boszorkát még kedveltem is, persze hogy a bátyám is kinézte magának, és engedetlenséget szított szívében, ami ha úgy nézzük nem is volt igazán engedetlenség, elvégre most is mindegyik azt hirdeti hogy szólásszabadság meg tudja fene. Nektek is jogotok van elmondani ha valami nyomja a lelketek nem?
Szóval volt kettő, de mivel a lánynak nagy volt a szája, nem tetszett neki és lepöckölte a sakktábláról, helyére meg egy üres fejű Barbie-t tett, hogy Kennek legyen ki kinyalja… a fügefa levelet, mert akkor még nem mosogattak…
Teltek múltak az események és egyre több és fontosabb játékszernek minősültek az emberek, minden idejét velük töltötte, szeretgette dédelgette őket, és mi csak akkor kaptunk említést, ha büntetésre került a sor. Bizony, az öreg tutira mondom szadista, imádta kínozni, gyötörni az alkotásait, ami pedig a gyermekeit illeti, nem kaptunk jobb sorsot. Én magam lettem a végítélet első lovasa… kitaláljátok e melyik? Nem? Gyalázat…. Én vagyok Adorael, a háború. Bátyám a halál, húgom és öcsém az éhinség és a járvány. Mi négyen vagyunk azon angyalok, akik arra hivatottak, hogy megtizedeljük a ti kis cukimuki állományotokat. Ez így volt már az előtt hogy bárki bármit tett volna. Előrelátás talán, vagy kitervelt, aljas gonosz cselszövés áldozata lett a világ? Ha bármelyikőtök arra jár nyugodtan kérdezze meg a nagyfőnököt.
Minden jól ment… az elején… aztán Sammael megint csinált valamit… mindig csinált, sosem volt az, aki nyugton marad a seggén és meglapul a sötétben. Elsőként feleltem atyánk hívó szavára, mikor az égi háború kezdetét vette, bár ne tettem volna. Ahogy hazatértem, erős karok ragadtak meg, hiába vergődtem, kiabáltam, küzdöttem. Gabriel kezében penge villant. Éreztem, ahogy a húsomba tép, ahogy forró vérem végigcsorog a fehér tollakon. Ordítottam, könyörögtem, könnyeim patakokban folytak, aztán hallottam bátyám hangját és elnyelt a sötétség. Egy sötét és hideg helyen ébredtem, egy elhagyott ház elhagyott szobájának poros ágyán.
Zavartan pillantok fel, ahogy több gyerek ordítva kezd bőgni, rosszat mondtam?
Tss… elég már elééég… ez még nem az a rész, még nem kell sírni. Sammael megmentett, ha nem is láttam hosszú évekig, de eljött értem, elhozott, megóvott atyánk haragjától. Ahh… oké oké… már látom én is…
Megtépett véres szárnyaim a földön hevernek mögöttem, ujjaim szórakozottan simítanak végig a csapzott tollakon, maszatosak lesznek a vértől, amit körültekintő alapossággal nyalogatok le. Lehet megijesztettem őket. A fejem kezd zsongni a gyereküvöltéstől. Lelkem marja a bánat, amit szeretett bátyám halálhíre miatt érzek. Ujjaim csettintenek, mire az egyik kisgyerek egy fa karddal kezdi ütlegelni a másikat tiszta erejéből, egy másik játékautókat hajigál, van amelyik legót töm a másik szájába, vagy épp ököllel üti azt aki az előbb még az öribarija volt.
Több mint a semmi… elvégre felrugdostam még egy adag figurát azon a bizonyos sakktáblán, most pedig királynősen távozom.
Felállok az apró széktől és megigazítom fejemen koronámat.

A jövő nemzedéke… nyasgem apa…