Kettőnk kapcsolata sosem volt egyszerűnek nevezhető. Sok mindent tanultam tőle, hiszen remek harcos volt, de azért engem sem kellett félteni. Mindig is tudtam, hogyan kell megvédenem magam, de valahogy mindig is kihívást láttam abban, hogy ellene küzdjek, hiszen erősebb volt, mint egy átlagos árnyvadász. Így pedig olyan kihívást jelentett a számomra, amit nem mondhattam el kifejezetten mindenkiről.
Habár a legutóbbi alkalommal igyekezett kifejezni, hogy az ő tárgyi tulajdona vagyok. Persze nem igazán volt ellenemre a dolog, de reméltem, hogy valamivel azért egy kicsivel más indokok alapján dönti majd el, hogy akar engem. Jelenleg a gondolatai még mindig Clary körül forognak, de talán egyszer képes leszek őt megvilágosítani, hogy elengedje ezt a beteges gondolatokat.
Magamhoz veszem a szeráfpengémet és elindulok a tisztás irányába, ahol valószínűleg már várakozik rám. A hajamat egyszerűen felkötöttem, hogy ne legyen feltétlenül útban. Mikor megpillantom izmos hátát egy pillanatig elgondolkozom a támadáson, de bármennyire is szeretném kihasználni ezt a "váratlan" támadást tudom jól, hogy számít rám. Hiába a rúnák, meg a lopakodás azért legalább annyira éles a füle, mint az enyém. Én persze ezt féltündér mivoltomnak köszönhetem ő pedig a felerősödött démoni felének. Talán igazából csak az angyalok és démonok szülötte, mivel az emberi részét a démonvér teljesen felégette benne. Mégis az angyali vérével olyan könnyedén elkeveredett, mintha csak a jó és a rossz örök képviselője lenne. Persze mindannyiunk életében van jó és a rossz. Mi döntjük el azonban, hogy melyiket választjuk.
- Kezdhetjük akkor? Remélem nem tervezted visszafogni magad.. - Nem hiszem, hogy bármikor is igazán visszafogná magát. Legalábbis nem azokban az esetekben, amikor ténylegesen van tétje. Itt az edzésben mondhatni tartaléklángon is van lehetősége arra, hogy maga alá gyűrjön, de nem szeretném, ha egy pillanatig is kímélne. Szükségem lenne arra, hogy felkészüljek a legrosszabbra. Főleg amennyire tisztában vagyok a terveivel.. szükségem lesz rá.