Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo

--- szabad játéktér ---

Do & Griffith

what are we doing?

− Hihetetlen csaj vagy – vigyorodtam el a fejemet csóválva. Oké, néha tényleg a frászt hozta rám, főleg olyan szituációkban, amik kellemetlenek voltak számomra, mégis valahol a lelkem mélyén tudtam, hogy nem rossz ember ő, és csak szórakozott. Más kérdés, hogy én is sokat hülyéskedtem régen, bár nekem az volt a célom, hogy minél több ember arcára csaljak mosolyt a bolondságaimmal.
− Hát, ideje lenne – szusszantam egy nagyot, mert tényleg kezdett számomra elég ciki lenni a helyzet, és égett az arcom még a korábbi zuhanyzós eset miatt is. De nem haragudtam rá, vagy bármi ilyesmi csak szimplán kellemetlen volt nekem.
− Hékás! – kaptam fel egy párnát a másik ágyról mielőtt még átöltöztem volna, és hozzávágtam. Nem ért visszaélni a feszélyezettségemmel. Nem volt fair.
Úgy hogy tartva attól, hogy bármi butaságot csinálna, a sebeimhez és a gyengeségemhez képest amilyen gyorsan tudtam, átöltöztem. Utána elhelyezkedtem az ágyon, és vártam a továbbiakat. Elvégre, ő volt a tervünk értelmiszerzője, én egyelőre csak az ő utasításait követtem.
− Ööö, oké… Nem lesz gáz, nyugi – vakartam meg a tarkómat, pedig tudtam, hogy hiába aludtam párnák közt, ma éjjel is ugyanúgy rémálmaim lesznek, mint az elmúlt egy évben bármikor. –Héé, milyen próba?
Azért még ebbe igazán beavathatott volna mielőtt lelépett. Legalább lélekben jó lett volna felkészülnöm az előadásra, meg aztán reméltem, hogy nem kell senkit se megölnöm, vagy ilyesmi, mert akkor nem ért ennyit az egész.
− Ühüm, jó. Nem terveztem mást – biccentettem, és ha elment, akkor tényleg bezártam magam mögött az ajtót. Lekucorodtam az ágyamra, a tiszta kezeimre pillantottam. A fejemben ezernyi gondolat cikázott, a gyomrom korgott, és egyfajta kétely szorongatta a lelkemet.
− Vajon megérte…? – dünnyögtem magamba, miközben összegömbölyödtem az ágyon. Mintha megnyúltak volna az árnyékok körülöttem. Suttogást hallottam a sötétben, így a füleimre szorítottam a kezeimet, és megpróbáltam nem tudomást venni róluk… Megint kezdődött…

Köszönöm szépen a játékot! ^^ Alig várom, hogy folytassuk!

dorothy & griffith

shut up and let me help you

- Nem mondom, hogy nem fordult még elő.. - Szerettem néha-néha ráhozni a frászt az emberekre, de csak azért, hogy utána ne kötekedjenek velem. Azért annyira rossz nem voltam, mint azt szerettem láttatni, de igazán ki tudtam fordulni a sodromból, ha valaki igazán felhúzott. Meg aztán lehet, hogy ostobaság, de tényleg nem akartam, hogy baja essen és nagyon, de nagyon mérges lennék, ha most neki valami baja esne mindazok után, hogy megmentettem a hátsóját és ezzel keresztezné a saját kis terveimet is és minden esélyemet arra, hogy békében kijussak innen hacsak egy kis időre is.
- Oké.. Bocsi.. Befejezem. - Akaratlanul is felkuncogtam, hiszen szórakoztató volt számomra, hogy ennyire zavarba tudtam hozni meg aztán, amíg az ő zavartságát találtam viccesnek addig a sajátomat sem találtam olyan elkeserítőnek.
Nem tudom, miért pontosan, de eldöntöttem, hogyha belepusztulok is nem engedem, hogy szerencsétlennek bármi baja essen, vagy valami miatt történjen vele bármi.. Szó szerint én leszek a védelmezője, ha teszik neki, ha nem. Legalábbis addig amíg láthatóan szüksége van rá biztosan.
- Tuti, hogy nem nézek, de a kamerafelvételért már nem kérek elnézést. - Horkantottam, ahogy szinte a fejembe nyomtam a párnámat, majd pár másodperc hatásszünet után megszólaltam. - Nyugi csak viccelek.. - Nem akartam figyelni, mert már így is épp eleget láttam belőle és nem kívánom még kínosabbá tenni ezt az egész helyzetet egyikünknek sem úgyhogy marad a párna által nyújtott sötétség.
Ahogy hallottam a huppanást és a kérdését már óvatosan kilestem a párnám alól és mikor már a felöltözött alakját láttam az ágyon elterülni újra a fejem alá dobtam a párnát. - Hát elsősorban te kipihened magad és összeszeded minden erődet. Nekem őrködnöm kell most este, szóval nem leszek itt veled. A próbatétel pedig egy apró feladat, ami lehet vészesnek tűnik, de nem feltétlen az, mert inkább arra kíváncsiak, hogy megteszed-e, mintsem a tényleges cselekményre. A lényeg, hogy bebizonyítsd tényleg elköteleződtél. - Kipattanva az ágyból az ajtóhoz sétáltam. - Ha jobban érzed magad zárd be az ajtót és majd ötször kopogok az ajtón, ha én vagyok az, oké? - Nem szívesen hagytam magára az első estéjén, de mindennek haladnia kellett tovább a saját medrében, mielőtt bárki gyanút foghatna.

Do & Griffith

what are we doing?

− Mondták már, hogy para vagy? – Kérdése ellenére pimasz vigyor terült szét az arcán, bár amikor belegondolt abba, hogy Dorothy valóban megtenné ezt, kirázta a hideg. Nem akart ő se meghalni, arra meg végképp nem vágyott, hogy fel is támasszák, csupán valahogyan oldani akarta a hangulatot. Kezdett feloldódni, ami talán annak is volt köszönhető, hogy végre egy ismerős arc volt a közelében, és nem abban a piszkos pincében sínylődött.
Persze csak addig tartott a szórakozottsága, amíg kényesebb témához nem értek, mert akkor hebegni-habogni kezdett. – Mi? Én nem is… Fogalmam sincs miről beszélsz… − motyogta halkan, bár az arcán megjelenő pír nem erről tanúskodott.
Alig várta már, hogy végezzenek, hiszen kezdett egyre kellemetlenebb lenni számára a szituáció, arról nem is beszélve, irtó vágyott arra, hogy tisztának érezhesse magát.
− Ó, oké… Mutasd akkor az utat! – válaszolta, miközben összeráncolt homlokkal pillantott a ráterített törölközőre. Már éppen készült volna megjegyzést tenni, de inkább csak mély levegőt vett. Nem akart belemenni abba, hogy általánosságban véve nem szégyellős ő, csupán Dorothy váltotta ki belőle. Inkább szorosabbra fogta a derekán lévő törölközőt, és követte a lányt a folyosón.
Óvatosan lépett be a szobába, még mindig kínosan ügyelt arra, hogy ne csússzon le a törölközője, és amikor a lány elé pakolt, bár sokkal fesztelenebbül kezdett válogatni a ruhadarabok közül. Először is egy használható alsónadrágot nézett ki magának, és azt szorongva a lányra pillantott.
− Megtennéd, hogy… Tutira nem nézel? – kérte, és amint Dorothy a fejére tette a párnát, gyorsan belebújt az alsónadrágba, aztán a használt törölközőt a földre dobta, és a melegítőket próbálta fel. Valóban nagyobbak voltak rá. Végül kiválogatta azokat, amik kevésbé lógtak rajta.
Valamiért a lány ígérete miatt még jobban zavarba jött, hiszen azok szokták ezt mondani, akik leskelődni szoktak, így fél szemmel a lányt figyelte, amíg el nem készült.
Elpakolta a törölközőket és a maradék ruhát, majd a szabad ágyra lehuppant, a kezeivel hátul megtámasztotta magát. – És… Hogyan tovább? Mi a terv? Mit fognak csinálni velem? Említettél valami próbált is…

Remélem, tetszeni fog <3

dorothy & griffith

shut up and let me help you

- Amennyiben ilyen terveid vannak, akkor kénytelen leszek feltámasztani téged és visszarángatni a halál torkából csak azért, hogy jól seggbe rúghassalak. - Nem lennék túlságosan feldobva, ha meghalna. Talán még letört is lennék. Nem csak azért, mert ő a tervem kellős közepe, hanem leginkább azért, mert szerencsétlen srác már így is elég sokat szenvedett, eleget túlélt ahhoz, hogy most kegyetlen módon elragadhassa a sors az élők közül. Már csak azért is jobban rajta fogom tartani a szemeimet. Vicc vagy nem vicc, nem fog meghalni mellettem.
- Azért aranyos, hogy belegondoltál és csak az tart vissza, hogy a lábaidon nem tudsz megállni rendesen. - Persze nagyon is tisztában voltam azzal, hogy nem így gondolta, de ez egy olyan labda volt, amit nem tudtam nem lecsapni. Meg aztán, ha már viccelődünk egymással, akkor talán nem annyira vészes ez a szituáció. Bár ténylegesen arról viccelődni, ami miatt az egész talán kínos is nem biztos, hogy a legjobb megoldás. Mindenesetre az arcomra mégis csak kiül egy ravasz mosoly, miközben befejezem a munkálatokat és igyekszem ennél jobban már nem zavarba hozni.
- Akkor gyere a szobánkba és oda hozok neked cuccokat pár napra utána pedig majd meglátjuk, hogy mi lesz, oké? - Azzal még előszedek egy törölközőt, amit a hátára terítek és odaadom neki, hogy elől össze tudja fogni. - Ha esetleg szégyellős lennél a folyosón, hogy valaki meglát így, akkor legalább el legyen takarva még a felsőtested is. - Mondjuk nem sok szégyellnivalója volt rajta, de ezt inkább már nem mondtam ki hangosan, mert zavarba hoznám szerencsétlen. A sebektől eltekintve elég jó formában volt, de a legtöbb árnyvadásznak már csak ez adatott meg.
A szobánkhoz érve beljebb tessékeltem aztán el is indultam a ruhavadászatra, ahol igyekeztem megtippelni a méretét, de inkább a három vacillált méret közül a kettő nagyobbikat hoztam. Inkább lógjon rajta, mintsem szűk legyen. Két piros melegítőt, hozzájuk szintén piros felsőket dobtam az ágyra két pár piros zoknival az alsónadrágokból pedig szó szerint kifosztottam a szekrényt, mert ebben nem voltam otthon. Még akkor sem, ha néha a kezeim közé akadt Dom koszos alsója, amire inkább nem is akarok emlékezni. - Válaszd ki, amelyik megfelel. - Azzal az ágyamhoz sétálok, amire le is dobom magam és a fejem alól kihúzva a párnát az arcomra teszem, hogy békében felöltözhessen. - Ígérem nem lesek. - Jegyeztem meg a biztonság kedvéért, de ha akart bemehetett a kis lyuknyi fürdőbe is, ha úgy tartotta kedve.

Do & Griffith

what are we doing?

− Ha a napokban nem sikerül elpatkolnom, akkor tényleg nem szabadulsz tőlem – próbálta elviccelni a dolgot. Ismerte magát, tudta jól, hogy ugyan még kellett neki idő, hogy felépüljön, de nem tervezett meghalni. Pláne nem most, amikor ilyen közel került a szabaduláshoz.
Dorothy feltételezésére viszont fülig elvörösödött. Eleinte csak hápogott, kereste a szavakat, aztán nagy nehezen megszólalt. – Vicces milyen fantáziájuk van. Semmi olyanra nem lennék képes, még a lábamon se bírok megállni… − Igyekezett kimagyarázni magát, magukat ebből a szituációból, mintha máris meggyanúsították volna őket ezzel. Nem gondolta volna, hogy ilyen helyzetbe kerül, vagy valaha is bárki ilyet feltételez róla, épp ezért Dorothy minél tovább mosta a bőrét a szivaccsal, Griffith agya egyre inkább a korábbi gondolaton pörgött, amitől csak még jobban zavarta hozta magát.
A nyugtatásra nem is reagált hát érdemben, csak zavartan megköszörülte a torkát. A gondolatai, a teste sajnos nem arról árulkodott, hogy nem képzelt volna bele semmit, és ez az egész helyzet egyre kellemetlenebbé vált számára. Még annak se tudott örülni, hogy a bőre szép lassan megtisztult, és talán a sebei sem fognak jobban elfertőződni.
Talán ezért is sürgette finoman Dorothy-t, hogy menjen ki, amíg befejezi a zuhanyzást, mert össze akarta szedni magát. Óvatosan még a haját is átmosta, hiszen borzasztóan összeragadt az is a mocsoktól. Aztán megtisztulva csatlakozott a lányhoz.
− Logikusabb lenne hozzád csatlakozni… Nem akarok idegenek közé kerülni. – Inkább vállalta be, hogy kismilliószor zavarba jön a lány előtt, minthogy lebukjon, és kiderüljön a titok, amivel a lánnyal ketten osztoztak.
− Éééés… Esetleg kaphatnék mostra is valami ruhát? – érdeklődött finoman arra célozva, hogy nem akart egy szál törölközőben ácsorogni. Persze, még a sebeit le akarta tisztítani, rendbe akarta hozni az arcát egy alapos borotválkozással, de nagyon vágyott arra, hogy legalább egy boxer alsó takarja odalent.

Megérkeztem <3

dorothy & griffith

shut up and let me help you

- Együtt vagyunk ebben az egészben, ezen már aztán tényleg semmi nem változtat. - Nem akartam magára hagyni, mert egyedül egy napot se lenne képes igazán túlélni, de ugyanakkor szerintem az is ott van a pakliban, hogy én sem kifejezetten akartam egyedül lenni a bűnbarlangban. Innen egyedül igazán nem volt kiút, ahhoz legalább ketten kellettünk és őszintén hittem, hogy mi ketten képesek leszünk, majd legyőzhetetlen csapatot alkotni.
- Hát jobb is, ha nem beszélsz erről senkinek, mert nem hinnék el, hogy amúgy tényleg csak megfürdettelek. - Teljesen abszurd volt a helyet, ahogyan itt álltunk egymás előtt és én őt fürdettem. Most jönne az a rész, amikor nem bírunk parancsolni a vágyainknak és egymásnak esünk. Legalábbis mások képzeletében határozottan két szivacsozás között határozottan beképzelnek ide még olyat is, ami egyáltalán nem ide való. Meg amúgy sem azért csináljuk, mert így tartja kedvünk. A helyzet szülte. - Csak nyugi. Nincs ebben semmi. Ha nem képzelsz bele semmit, akkor nincs miért aggódni. Kicsit fura persze így állni egymás előtt, de hát nem igen van választási lehetőségünk, úgyhogy csak fogadjuk el, hogy ez van. - Nagyon sok mindenbe törődtem bele az életembe így van alapon, szóval ezt is csak ebbe a dobozba kell belesüllyesztenem és figyelmen kívül hagyni minden zavarba ejtő gondolatot.
- Óóó, ja.. Persze.. - Azzal pedig a saját ruháimat felkapva vonultam ki a fürdőből, hogy odakint valamennyire megtörölközzek. Persze végső soron a melltartómat inkább levettem, mert az többnyire magába szívta a vizet és nem akartam, hogy a felsőm is totálisan átázzon tőle. Ráült az egyik gyengélkedős ágyra, majd ott kezdtem el a lábaimat lógatni, miközben arra vártam, hogy Griffith végezzen.
- Szerzek neked párat majd a szobádba. - Pattantam fel. - Akarsz saját szobát, vagy becsatlakozol hozzám? - Általában minden szoba két ággyal rendelkezett, leginkább azért, mert ezzel is az árnyvadászokat akarták maguk mögött hagyni, mivel ott mindenkinek saját szobája volt. Itt meg akkora tömörülést akartak, hogy egy szobában ne legyen egy ember, mert annál sokkal többen vannak, hogy ilyen luxust megengedjenek maguknak. Persze azért még található volt üres szoba, hiszen voltak akik külön területen éltek, úgyhogy ha arra esne a választása sem lenne probléma.

Do & Griffith

what are we doing?

Griffith kezdett beletörődni abba, hogy Dorothy megvétózta a hiteles alakításuk ötletét, és felcsapott a személyi őrangyalának. Igazából szavakkal nem lehetett leírni, hogy mennyire hálás volt a lánynak. Talán ezt bizonyítja az is, hogy milyen ragyogó szemekkel pillantott Dorothy-ra, amikor kijelentette, hogy összetartanak.
− Jóban-rosszban… Főként rosszban, mert eléggé gáz a helyzet tudod… Na, mindegy is… − Nem akarta tovább magyarázni a gyenge poénját, inkább elhallgatott, és teljesen a lányra bízta magát. Jelenleg úgysem volt sok választási lehetősége, csak az, hogy teljes bizalmat szavazott meg Dorothy-nak.
Apró borzongás futott végig a testén, amikor Do felnevetett. Ő valahogy nem érezte ennyire viccesnek a szituációt. – Tök oké? Nem gondolod, hogy kissé ciki meg gáz az egész helyzet? Úristen, erről sose fogok senkinek se beszélni – horkantott fel bosszúsan, hiszen még mindig lángvörös volt a feje a zavartól. – Nem érzem magam felnőttnek sem, és az sem segít, hogy te is zavarban vagy…
Csak azért se akarta abbahagyni a panaszkodást, miközben a kezeivel a csempének támasztotta magát. Viszont az, hogy megeredt a nyelve, jele volt annak, hogy kezdett felszabadulni, és időnként megcsillant a dumagép személyisége.
Miután Dorothy végzett a megfürdetésével, Griffith nagy szemekkel nézett rá, majd a szivacsért nyúlt.
− Izé, megtennéd, hogy elmész, amíg… Amíg befejezem? – kérdezte finoman arra célozva, hogy szeretné megmosni olyan testrészeit, amelyeket Dorothy jótékonyan kihagyott. Ha a lány elment, akkor pár perc alatt megmosakodott, bár előtte kibújt az boxeréből, majd amikor teljesen tisztának érezte magát, maga köré csavarta a korábban kapott törölközőt, és óvatosan kiszállt a zuhanykabinból.
Lassú léptekkel Dorothy után totyogott, miközben magához szorította a törölközőt, aztán az ajtófélfának támaszkodva a következő kérdést intézte a lány felé. – Váltóruhát hol szerzek?
Mert nem lett volna jó ötlet visszavenni azokat a koszos rongyokat, szóval, amíg nem találtak neki másik ruhát, addig törölközőben ácsorgott, és élvezte, hogy hosszú idő után végre tisztának érezte önmagát. Már csak ruhákra és egy alapos borotválkozásra volt szüksége ahhoz, hogy embernek érezze magát.

Megérkeztem <3

dorothy & griffith

shut up and let me help you

- Lehet, de ettől még ugyanolyan óvatos leszek veled, szóval tök mindegy. - Sok mindent túlélt már, úgyhogy tényleg nem az a típus, aki egy kisebb nyomás alatt összeroppanna, de azért mégis nyugodtabbnak érzem magam attól, ha még nem lökődöm végig a folyosón, amikor tök felesleges. A mi oldalunkon áll ezért most már az a legfontosabb, hogy minél hamarabb erőre kaphasson és beállhasson a sorba szolgálni, mint a többiek.
- Figyelj megértelek, szóval tényleg nincs miért bocsánatot kérned meg minden, de ha nagyon akarod, akkor elfogadom, ha ettől jobban érzed magad, de tényleg nem szükséges. A lényeg, hogy összetartunk, oké? - Én sem lettem volna túlságosan kedves fordított helyzetben, de ez már csak egy ilyen helyzet. Mindenki, aki egykoron őszintén árnyvadász volt, akiket oda kötöttek a terveik azok hasonló módon reagálnának. Talán ki tudja. Lehet, hogy többen vagyunk, akik habár látszólag elfogadták a sorsukat, de igazából nem képesek arra, hogy teljesen át álljanak, vagy inkább nem hajlandóak csak azt akarták, hogy véget érjen a fájdalom. Azt pedig nem is sejtették, hogy az csak az első lépcsőfok volt ahhoz, hogy bizalmat nyerjenek. Én már csak tudom. A saját bőrömön tapasztaltam meg az egészet. De tudtam, hogy nem hátrálhatok meg, mert különben annyi a lehetőségemnek, hogy visszajussak a többiekhez.
Elnevettem magam, ahogy a hülye ötletemre válaszolt egy kérdéssel. - Igazából nem tudom.. Mármint megértem, hogy furcsa a helyzet én sem mindennap fürdetek más srácot, de a kényszer ezt hozta, szóval ha zavarban vagy az tök oké. - Láttam a vörös arcán, hogy zavarban volt és talán nem kellett volna erre rávilágítanom, de azért egy picit én magam is zavarban voltam, mert mégis csak fehérneműben ácsorgunk egymás előtt. - De, ha ez megnyugtat én is zavarban vagyok picit, de mondhatni, elméletben felnőttek vagyunk mind a ketten, úgyhogy mint két nagyon komoly felnőtt átküzdjük magunkat ezen a kemény feladaton. - Nem hétköznapi helyzet, de ettől még meg kell vele küzdenünk és úgy érzem, hogy ez csak a kezdete a sok furcsaságnak, amit át fogunk élni a közeli jövőben.
- Fordulj csak. - Elemeltem róla a kezemet és hagytam, hogy megforduljon, majd ahogy megfordult finoman mosni kezdtem a hátát, ahol habár viszonylag kevesebb seb volt, de még így bőven akadt egy-kettő ezért igyekezett finoman eljárni vele.
Végül pedig leguggolva a lábait is megmosta, de szigorúan csak a boxerének szegélyéig csúsztatta fel a kezeit, majd újra kiegyenesedve a törölközőkért nyúlt. - Kész vagy. - Azzal a hátára terített egy törölközőt, a másikat meg maga köré csavarta.

Do & Griffith

you are a fucking traitor

− Tudom, tudom, tisztában vagyok vele. Csak annyit akartam mondani, hogy nem fogok olyan könnyen elpatkolni, ne aggódj – sóhajtott fel halkan. Ha már eddig kihúzta, akkor miért pont a cél előtt adta volna fel. Tisztában volt a sebei súlyosságával, mégis igyekezett pozitívan hozzáállni Dorothy érkezéséhez, és ahhoz, hogy ketten együtt felveszik a harcot a világ ellen. Már csak abban bízott, hogy ha nem kell megválnia testrészektől, akkor kap majd elég időt arra, hogy ténylegesen regenerálódhasson.
Lefagyott, amiért az anyu szóval viccelt. Szinte pillanatok alatt elvette a saját életkedvét, és azon kezdett pörögni az agya, hogy vajon mi lehetett otthon. Inkább igyekezett Do szavaira koncentrálni, ahelyett, hogy depresszióba taszítsa önmagát.
− Akkor is sajnálom, hogy olyan durva voltam… Az… nem rám vallott. – Talán a démonvér hozta ki belőle azt az oldalát, talán csak a fogság miatt látott mindenkiben ellenséget, ettől függetlenül borzasztóan szégyellte, amiért Dorothyval csúnyán beszélt.
Arról nem is beszélve, hogy a kellemetlen érzései a zuhany alatt csak fokozódtak, hiszen nem volt ilyesmi élményben része, és az sem segített rajta, hogy Dorothy fehérneműben ácsorgott előtte.
− Szerinted az mennyit fog segíteni? – nevetett fel kínjában, mert szerinte csak cikibb lenne az egész, ha még a szemeit is behunyná, és csak érezné, ahogy a lány a bőréhez ér. Nem, inkább egy foltot kezdett bámulni a csempén, hátha az segít elterelni a gondolatait. Amikor Dorothy állított a víz hőmérsékletén, Griffith rápillantott. Próbálta viszonozni a mosolyát, de jelenleg is olyan vörös volt az arca, hogy nem kívánt mást, csakhogy mielőbb szabadulhasson.
− Egy picit lehet… − dünnyögte. – Megfordulok, jó?
Hátat fordított a lánynak, már csak azért is, mert nem mert a szemébe nézni, másrészt a hátán lévő koszréteg sem tűnt el magától. Ő pedig azt végképp nem tudta volna lemosni magáról. Szabályosan zavarban volt Dorothy jelenlétében, és nem tudta hová tenni ezt az érzést, mert korábban annyira arra fókuszált csak, hogy a legjobb lehessen mindenben, hogy az élet apró dolgai kimaradtak számára.

Csak neked, húsom

Tárgy: Re: Börtönök Szomb. Aug. 31 2019, 22:15

dorothy & griffith

shut up and let me help you

- Azért azt, hogy túlélted eddig nem azt jelenti, hogy még szükséged van pár pofonra. Technikailag rohadt szarul nézel ki - már bocsi -, de ez az igazság. S lehet, hogy egészséges állapottól kezdődve kibírtad idáig, de most ne feledd, hogy gyenge vagy és az első és legfontosabb, hogy összekapard magad. - Nem értem el semmit az egésszel, ha még valami műsor, megalázás kedvéért a földbe tiprom a srácot. Határozottan nem ér annyit az egész. Menni is alig bír.. Így is eltart majd pár napig, míg egy kis erőt préselek belé. S csak azután kezdődhet az egész próbatétel sorozat, hogy mihamarabb elhúzhassuk innen a csíkot.
Egy pillanatra a vér is megfagy az ereimben, ahogy anyunak nevez aztán inkább csak megforgatom a szemeimet és leküzdöm az ingert, hogy kupán vágjam érte. Attól félek, ha megtenném, akkor még a végén leesne szerencsétlennek a feje abban pedig semmi szórakoztató nincs. Plusz azzal csak a saját terveimnek tennék keresztbe. Szüksége van rám és nekem is rá. Meg aztán mondhatjuk azt is, hogy megesett rajta a szívem, mert nem érdemli ezt a sorsot. Ahogyan sokan mások sem.
- Azt vágtad a fejemhez, amit én is a fejedhez vágtam volna, ha besétálsz teljesen lazán, mintha mi sem lenne természetesebb. Szóval nincs miért bocsánatot kérned. Csak bebizonyítottad, hogy megvan benned az a tűz, ami ahhoz szükséges, hogy a lehető leghamarabb kijussunk innen és megtaláljuk a családunkat. - Persze jelenleg még sötétben tapogatózunk, ami őket illeti. Nem hiszem, hogy különösebben kitagadásra kellene számítanom, amiért sötét árnyvadász lettem. Maximum az apámtól várok lecseszést a tesómtól annyira azért nem. Maximum, hogy az én hibám, hogy ennyire béna voltam, de abban egyetértek vele. Így lőttek az álmaim, hogy majd egyszer Konzul lehetek, de hát nem alakulhat minden úgy, ahogyan azt mi szeretnénk.
Igyekeztem a lehető legfinomabban bánni vele, hogy semmi baja ne essen, de egy kicsit nehézkes művelet volt, tekintve, hogy szinte alig volt épp felület a bőrén, ami elég türelemjátékká tette az egész levetkőztetését.
Persze igyekeztem nem belegondolni semmit a helyzetbe, hiszen Griffith technikailag, még egy fiatal meggyötört lélek bár én sem verek rá olyan sokat korban.. Talán maximum egy évet? Mégis valahogy próbáltam úgy gondolni rá, mintha csak a kistestvérem lenne, akiről gondoskodnom kell, hogy még véletlen se legyen a helyzet a szükségesnél akár egy picivel is kínosabb.
- De, ha nagyon zavar akkor csukd be a szemed és bízd rám magad. Ígérem nem bántalak. - Persze nem tudom, hogy mennyivel jobb, ha valaki csukott szemmel próbálja megtisztítani a testedet. Talán egyszerűbb lenne, ha megpróbálna valami fix pontot nézni és nem arra gondolni, hogy most technikailag félmeztelenek vagyunk a zuhany alatt. Két külön ember. Akik segítenek a másikon. Nem nagy ügy, nem is kell túlgondolni. Nincs ebben semmi.
Egy pillanatra abbahagyom a fiú mosdatását és egy kicsit hidegebbre állítom a zuhanyt. - Ez most így jobb? - Most először pillantok a szemébe, amióta a zuhany alá léptünk, majd egy halvány mosolyt villantok rá és folytatom, amit eddig csináltam. Mindjárt vége. Aztán már mindketten több anyaggal a testünkön nyugodtan beszélhetjük meg a terveinket a jövőre nézve.

Tárgy: Re: Börtönök Csüt. Aug. 29 2019, 22:42

Do & Griffith

you are a fucking traitor

Griffith igyekezett erős maradni, bár alig bírt megállni a lábán. Két napja nem evett egy falatot sem, a sérülései pedig minden energiáját felemésztették. Nem ismerte a fogolytársait. Csupán a sóhajaikat és az üvöltéseiket, de azokat talán túlságosan is. Ő már régen túlvolt azon a szakaszon, amikor hangot adott a fájdalmának.
− Eddig is túléltem, nem? Nem lesz gáz… − motyogta, bár a hangja elég bizonytalannak hangzott. Magában reméltem, hogy nem kell levágni egyetlen testrészét sem, vagy azt, hogy nem fertőződött el minden visszafordíthatatlanul. Mindenesetre, igyekezett határozott maradni, és hitt abban, hogy innentől Dorothyval az oldalán már csak könnyebb lesz.
− Rendben, anyu, vettem… − Egy pillanatra lefagyott, amikor ráeszmélt, hogy poénból miként hívta Dorothy-t. Akaratlanul is lehervadt a mosoly az arcáról, és beleborzongott a gondolatba, hogy vajon merre járhatott, vagy mi történhetett az édesanyjával. Igyekezett elűzni ezeket az érzéseket, és a jelenre koncentrálni. Arra, hogy össze kellett szednie magát, élete legjobb alakítását nyújtania, majd a lánnyal szövetkezni megpattanni erről az átkozott helyről.
Nem akarta látni magát, hogy mennyire elgyötört volt a teste. Azonban azzal is tisztában volt, hogy először nem ártott volna megmosnia magát, és új ruhákba bújni.
− Köszönöm… Tényleg, mindent köszönök Do. – A lány felé fordult egy gyenge mosoly kíséretében, aztán az ajkába harapott, és óvatosan beletúrt ragacsos hajába. – Nézd… Bocsi a korábbiakért… Amiket a fejedhez vágtam… Csúnya volt.
A törölközőt ölelgetve engedte, hogy a lány segítsen neki. Borzasztóan kellemetlenül érezte magát ebben a szituációban, azonban vagy hagyta, hogy Do kezébe vegye az irányítást, vagy összeesett volna a zuhany alatt.
Mezítláb lépkedett Dorothy mellett, majd a lányra támaszkodva belépett a kabinba. Igencsak zavarban volt, ezért egy apró bólintással adott engedélyt a ruháira lehámozására. Halkan felszisszent, amikor a rongy végigdörzsölte a sebeit. Ahogy Do segítéségével alsónadrágra vetkőzött, úgy váltak láthatóvá a korábbi sebhelyei, és az újak, amelyek eddig még nem tudtak begyógyulni. A háta és a mellkasa teljes egészében sebekkel borított volt. A karjain és a lábain vékonyabb vágások, ostorcsapások nyomai húzódtak. A csuklóiról szinte teljesen lejött a bőr a bilincsek miatt. Kegyetlenül bánt vele az élet, mégis a rengeteg heg és sérülés ellenére még életben volt. Életben volt, és akaratlanul is elvörösödött, amikor Dorothy szintén levette a ruháit. Nagy szemekkel pislogott rá.
− Izé… Te-te, most mit csinálsz? – dadogta. Elakadt a lélegzete, már csak azért is, mert nem akadt dolga lányokkal, és nem értette, hogy a jelenlegi helyzetben miért volt szükség erre. A kérdésére hamar választ kapott, azonban ez nem javított a szituáción. Griffith igyekezett nem a lányt figyelni, inkább vöröslő arccal elfordította a fejét, és várta, hogy végezzenek.
− Rendben… − dünnyögte. Furcsa érzés volt, ahogy Dorothy mosni kezdte a testét. Hosszú idő óta most először érintkezett vízzel, a szivacs kicsit csiklandozta őt, bár ha a lány a sebeihez ért, néha akaratlanul is mély levegőt vett. Izzadt, feszélyezettségét pedig még jobban növelte Dorothy gyengédsége.
− Amúgy… Csak szerintem van borzasztó meleg? – próbálta megtörni a kínos csendet, és elvonatkoztatni attól a forróságtól, amely elöntötte a testét, és izzadásra késztette.

Csak neked, húsom

Tárgy: Re: Börtönök Szer. Aug. 28 2019, 22:20

dorothy & griffith

shut up and let me help you

Lehetséges, hogy többen is voltak itt, akik raboskodtak és ismerhettem, de Griffith volt az első és őszintén az egyetlen, akit felismertem. Idegenekhez meg mégsem mehetek oda, hogy figyelj már játszd meg magad, mert máskülönben valószínűleg halál fia leszel. Talán előbb buknám el a jelenlegi szabadságomat, mintsem ténylegesen képes legyek segíteni bárkin is. Nem kockáztathattam ezt a lehetőséget, ami megadatott nekem, hogy megkereshessem Dom-ot, meg segíthessek legalább Griffith-en, hogy lelki békéjéhez közelebb juthasson a családja által.
A fiú remegését látva össze kellett gyűjtenem minden erőmet, hogy ne remegjek meg, hiszen tudom jól, hogy talán egy kicsit túloz a műsor kedvéért, de ugyanakkor biztos, hogy megannyi fájdalmat szorított vissza magában, amit most könnyedén kiadott. Ettől pedig szinte kavarogni kezdett a gyomrom, hiszen belegondoltam, hogy talán jöhettem volna túl későn is. Amikor már nem rajta múlott, a büszkeségén és a kitartásán, hanem sokkal inkább azon, hogy a teste már nem bírt volna el több sérülést, az elméje megadta volna magát a fájdalom kegyetlenségének.
- A műsor? Nem. Az állapot amiben vagy? De, nagyon is az. - Nem kerteltem és szerintem még Griffith sem kérdőjelezte meg azt, hogy mennyire ramatyul néz most ki. Persze ő nem láthatta sokkal inkább csak érezhette a helyzet súlyosságát, de ezért is kell minél hamarabb ellátnom a sebeit. - Nem szükséges lökődnöm, mert még a végén pofára esel, betöröd az orrod, aztán utolsó löketnek ennyi is volt, tök felesleges volt megtörni téged. Közénk tartozol, szóval már nem rúgok beléd, ha szó szerint a padlón vagy. - Persze lehetett volna hitelesebb a műsor, de ilyen állapotban könnyedén kimagyarázom, hogy miért nem püfölöm tovább szerencsétlen. Élve kell nekünk, nem holtan.
- Köszönöm. - Persze ez volt a logikus lépés a részéről, ha életben akart maradni és azt akarta, hogy ez az egész ténylegesen sikerüljön, de valahogy mégis hálás voltam, hogy megszavazta nekem a bizalmát. Így sokkal könnyebben fogunk innen kijutni, hiszen már kitapogattam ennek a folyamatát. Csak szükségem volt egy tettestársra.
A sebeit látva és azt a sok piszkot, amit a testét borította első lépésnek egy jó kiadós zuhany tűnt a legjobb megoldásnak. Azonban koránt sem tűnt úgy, hogy képes rá egyedül ezért felajánlottam, hogy segítek neki. Nem igazán tudtam volna hátat fordítani neki ebben az esetben, de legalább mindkettőnk érdekében legalább az alsója fennmarad. Már, ha ott nincsenek sérülések. Egek csak ne legyenek! Már így is épp elég kínos a helyzet.
Nagyot sóhajtottam, majd mellé léptem és óvatosan átkaroltam. - Na, gyere akkor segítek. - Óvatosan elsétáltam vele a zuhanyhoz, s habár a zuhanykabin elég szűkösnek bizonyult még így is meg lehetett oldani, hogy mindketten elférjünk.
- Ha szabad lesz.. - Amennyiben engedi, hogy segítsek óvatosan lefejtem róla a felsőjét, majd a nadrágját húzom le róla óvatosan ügyelve arra, hogy a tekintetem inkább a padlónak és lábfejének szegezzem, mintsem annak, ami többé-kevésbé szemmagasságban van. Ha akar megtámaszkodhat a vállaimon, hogy kibújjon a nadrágja szárából, ha akar valami másban megkapaszkodhat. Amikor végeztem a levetkőztetésével és már mindössze csak az alsónadrágja van rajta a saját ruháimat is ledobálom míg nem marad rajtam más, mint a fehérneműm.
- Csak mert nincs kedvem összevizezni a ruháimat. - Tisztázom a biztonság kedvéért, majd beállítom a víz hőmérsékletét és besegítem őt a zuhany alá. - Szólj, ha túl forró vagy valami kellemetlen.. - Azzal kezembe veszem a szivacsot és először egy kicsit pusztán bevizezve kezdem el mosni elsősorban a vállait és a felsőtestét. A sebein kifejezetten finoman az ujjaimmal simítok végig, hogy a az alvadt vért, a gennyet lágyan lemoshassam róla - kimoshassam belőle.

Tárgy: Re: Börtönök Szer. Aug. 28 2019, 21:49

Do & Griffith

you are a fucking traitor

Bolond volt, amikor ellenséget vélt Dorothyban. Mégis abban a pillanatban annyira hihetetlennek tűnt számára, hogy valaki érte jött, és megmenti őt, ezért okkal gyanakodott. Félelme viszont egyelőre alaptalannak bizonyult, és a lány felnyitotta a szemét néhány dologgal kapcsolatban.
Félretette a büszkeségét. Nehéz volt megtennie ezt a lépést, de a családja és a túlélés érdekében nem akadt más választása.
Gyengének bizonyult. Annyira meggyötörték a testét, hogy valóban csak a remény tartotta őt életben. A gondolat, hogy egyszer hazatérhet, és a karjaiba zárhat majd mindenkit.
Kissé rájátszott a verésre, igaz, hogy fájdalmai voltak, de beadta a derekát. Gyengeségéből fakadóan pedig egészen hitelesen remegett minden porcikája, amikor az őr berontott. Szándékosan nem akart megkapaszkodni Dorothyban, hiszen nem akarta magukra vonni a figyelmet. Inkább csak akkor támaszkodott rá, amikor az őr eltűnt.
− Nem rossz, mi? – jegyezte meg egy halvány mosoly kíséretében. Csupán egy pillanatra csillant meg régi, bohókás énje, de ez épp erőt adott neki addig, hogy eljusson Dorothy segítségével a gyengélkedőig. – Viszont, próbálj meg nem támogatni, inkább csak finoman lökdöss…
Griffith úgy gondolta, sokkal hitelesebb volt az egész, ha a lány átterelte volna a másik szobába, ahelyett, hogy egymásba csimpaszkodva hagyták volna el a cellát. Elvégre, fenn kellett tartaniuk a látszatot. Hunyorogva botladozott előre. Hosszú ideje ült már a sötét cellában, így kellett egy kis idő, hogy hozzászokjon a fényhez.
− Persze, értettem… − bólintott aprót Do szavai után. Nem akart hangosan beszélni. – Hallgatni fogok rád.
Esze ágában sem volt meghátrálni, vagy kockáztatni mindkettejük életét. Mostantól társak voltak a bajban, és ha felépült, akkor szerette volna viszonozni Dorothy kedvességét.
Lerogyott az ágyra, és végignézett magán. Elborzadt a szakadt, piszkos ruhája, a koszos bőre láttán, amikor a sebeire nézett, a hányinger kerülgette, és amikor meg akarta érinteni az állát, elborzadva tapasztalta, hogy bizony apró szakálla is nőtt rabsága során. Amíg Dorothy keresgélt, ő feltápászkodott az ágyról, és minden tárgyban megkapaszkodva megindult, hogy megkeresse a zuhanyzót.
− Azt hiszem… Kellene a segítséged… − motyogta elvörösödve, mikor átvette a törölközőt. Még sose vetkőzött más lány előtt, arról nem is beszélve, hogy teljesen kiszolgáltatottnak érezte magát. Egyedül még a ruháitól se tudott volna megszabadulni.

Csak neked, húsom

Tárgy: Re: Börtönök Szomb. Aug. 24 2019, 10:13

dorothy & griffith

shut up and let me help you

Talán az, hogy valakivel újra foglalkozhatok, hogy törődhetek volt a kulcs ahhoz, hogy megőrizzem a józan eszemet. Mindannyiunkban, akit átváltoztattak akaratukkal, vagy annak ellenére egy külön harc dúlt. Senkinek nem volt ugyanolyan, de mindenki szüntelenül küzdött valamivel, amelyet igyekeztek a béka feneke alá rejteni. Én már annyira megszoktam, hogy az apám és a bátyám között vagyok egyfajta híd, hogy ez szinte hiányzott az életemből, mint valami pótcselekvés. Talán ez is az okok közé volt sorolható, amiért segíteni akartam Griffith-en. Persze megértettem, hogy elsőre nem rajongott az ötletért, de örülök, hogy végső soron rájött, hogy néha mindent meg kell tennünk azért, hogy túlélhessünk. Most pedig ez volt a fő feladatunk. A túlélés.
A szívem is belehasadt abba, hogy a már így is sérülésekkel teli testét csak egy újabbal díszítsem. Nem akartam túlzásokba esni, hiszen elég gyenge volt ahhoz, hogy még egy kicsi is komolyabb károkat okozhasson benne. Azt pedig nem tudnám megbocsájtani. Így az a pár ütés, amit rámértem is apróbb volt és visszafogottabb, mintha teljes erőmmel mennék neki, de mivel nem voltak szemtanúk nem számított, hogy miként érem el az eredményt csak a végső látszat számított.
Rossz volt így látni őt, megtörten hűséget esküdve, amit nem gondolt komolyan. Olyan volt, mintha magamat láttam volna csak velem senki nem volt ott, hogy noszogasson, hogy megtegyen. Tudtam, hogy ez az egyetlen megoldás arra, hogy túléljük.
Ahogy az őr nekem lökte Griffith-et csak megforgattam a szemeimet és hagytam, hogyha akar a fiú megkapaszkodhasson bennem, de csak akkor segítettem neki megtámaszkodni, amikor az őr már kiment a börtönéből. Azután egyenest egész súlyát is megtartottam és óvatosan segítettem neki eltalálni egy sokkal tisztább és világosabb helyre, ahol elláthatom minden egyes sérülését. - Itt még koránt sem ér véget.. - Kezdtem bele miközben a gyengélkedő felé tartottunk - Figyelni fognak és, ha egy apró jelet is adsz annak, hogy nem állsz mellettük nem dobnak vissza, hanem megölnek. Majd lesz egy küldetés, amire talán veled mehetek, talán nem.. De azzal kell bizonyítanod a hűséged. Utána minimálisan lehetőséged van mozogni és meglátogathatjuk a családod. A legfontosabb, hogy az utóbbi időben senki nem mozoghat szinte egyedül. Szóval, ha le akarsz lépni együtt megyünk és együtt jövünk vissza. Az, hogy közben külön válunk már másodlagos. - Apró íratlan szabályok, amelyeket nem közölnek egy az egyben a lehetséges kiskapukkal, de természetesen mi nem a soraikba akarunk ténylegesen beállni, hanem a szabadságunk egy töredékét visszanyerni ahhoz pedig ez szükséges.
A gyengélkedőhöz érve az egyik ágyhoz segítem, majd a szekrényből törölközőket veszek elő. - Először talán jobb lenne, ha lezuhanyoznál, hogy lemosd magadról a koszt és egy kicsit megtisztítsd a tested, mert egy örökkévalóságig próbálkozhatnánk a sebeid tisztogatásával, míg marék piszok vagy. - A kezeibe nyomtam a törölközőt és ránéztem gyenge tartására. - De, ha gondolod magadon tartod az alsód én pedig segítek neked, mert nem úgy tűnik, hogy meg tudnál állni a lábaidon. - Persze ez koránt sem ideális, de jelenlegi helyzetünkben semmi sem tekinthető annak.

» Börtönök
» Börtönök