- Influenza járvány? Ugye most csak szívat?!? Mi van a tartalék modellel? - a székem ebben a pillanatban alakul át a puha párnázatból azzá, amit leginkább csak fakírágynak lehetne nevezni, minden létező pontja szúrni kezd, hogy ugorjak fel és kezdjek szapora járkálásba az irodában. Nem mintha a pulzusom magában nem lenne éppen a plafonon, jövő héten a nyomdában kell lennie a tavaszi-nyári kollekció promóciós képeinek, hogy időben készen legyenek a plakátolásra, erre a férfi modell az új parfümhöz és férfi arcápolókhoz kiesett. A fél világon divat hetek vannak, Tokió, London és Párizs elvitte a legtöbb jelöltemet így is, mert azért az a világ nem bővelkedik olyan tetovált férfiakban, akik nem bánják, ha kicsit alaposabban lesminkelik demonstrációnak róluk a tintát. Honnan a francból akasszak én le délutánig egy másik alkalmas jelöltet mégis? Ennyire magas szinten senki nem tartozik nekem éppen a divat világból.
Oké, forgatás vissza, van nekem még egy tartozási listám és azon van elég bőrhibás alak, ha azt vesszük. Csak egyik sem modell. Mindegy, megnézzük, hogy boldogulnak vele. - Oké, elintézem, holnapra legyen kész minden és nagyon ajánlom, hogy a fotósnak ne legyen baja! - búcsúzom halvány mosollyal az ügynökség megbízottjától, aki nyilván sokkal inkább kiabálást és hisztit várt. Csak én ennél sokkal jobb nevelést kaptam és már rég nem hisztizem. Azt majd az áldozatom fog...
- Julie, kérlek egyeztesd le a holnapi fényképezésre a sminkessel, hogy tetoválásokat és sebhelyeket kell majd eltűntetnie, de jó minőségű alapanyagot viszek. És mára lelépek, gatyába kell ráznom azt a fiúkát - teszem hozzá pakolás közben és pontosan tudom, hogy nem kell tovább magyaráznom  dolgot, mert az első hívást ő kapta a visszamondott munkáról. Persze az előleget és a kiesés miatti kártérítést én is fel fogom nekik számolni, de ezzel játszon szépen az ügyvédem, nekem jobb dolgom is van éppen, példának okáért teljes fazonírozást tartani egy szerencsés delikvensnek. A szerződés él, a szívesség nem okoz életveszélyt és maradandó kárt, a behajtásának szépen eljött akkor az ideje. A szokásosnál korábban és jóval kevesebb bűzzel, elviekben. Már ha nem szagol bele a zöldturmixba, amit lenyelhet. Szép napom lesz nekem is.
- Gyerünk, vedd fel! - morgok a telefonba, miközben már harmadszor csörög ki és még mindig nem kapták fel. Mégis mit tud valaki csinálni fél egykor, hogy nem viszi ezt a kütyüt magával? Oké, felvette... - Dominic? Remek, Selene vagyok és most kell az a szívesség. Fél órád van lezuhanyozni, felöltözni és beadni valakinek egy magyarázatot, mert holnap estig szükségem van rád. A kápolnában fog várni egy átjáró husznkilenc perc múlva, nem kell fegyver és nem fogod megköszönni, ha elkésel - foglalom össze a témát, miközben belépek a liftbe és bontom a vonalat, mielőtt magától szakadna meg a zárt térben. Le a földszintre és máris tárcsázom a legújabb számot, időpontot foglalok magunknak egy sürgősségi szépészeti kezelésre. Mondhat bárki bármit, de ebben a kínaiak a legjobbak még mindig. Festés, gyantázás, fazonírozás, tisztítás, arcpakolás, pedikűr, manikűr, hámlasztás, bőrradír, meg a jó ég tudja mi. A lényege, hogy teljes kezelést kapjon, hozzák ki belőle a lehető legtöbbet, hogy holnap ne kelljen szenvednie a sminkesnek azzal már. Ki gondolta volna, hogy a végén jobb modelt fogok felhajtani öt perc alatt, mint máskor három hónap előkészítéssel?
Taxit fogok, egyenesen a kínai negyedbe vitetem magamat és mire a végére ér a harminc perces haladék, már az egyik elhagyatott sikátorban is állok, ahol két kézmozdulattl megnyitom a portált. Nem mindenkinek kell egy teljes tánc sor hozzá, ha tudja, hogyan használja az ujjait. Egy perce van Dominicnak átlépni, utána rántom...

Türelmetlenül topog a sorban a kifőzde előtt, gyomrát már emészti az éhség, s ez még türelmetlenebbé teszi. Persze, magának köszönheti, ehetett volna akármelyik kifőzdében, gyors kajáldában vagy csinálhatott volna maga is otthon. Szándékosan nem tette egyik lehetőséget sem, mert habár megvolt benne az elhatározás, hogy beszélni akar valakivel tettekre még nem érett meg. Az arany középút pedig épp kellemest a lehetőleg hasznossal végkifejlet lenne: vesz magának ételt, és reméli közben összefut egy falkataggal. Büszkesége, és az emberségét makacsul fenntartó álca miatt nem mert egyenesen besétálni a Jade-ba. Az olyan lett volna, mintha egy direkt került családtagot telefonál fel egy kis pénzért. Márpedig ő utál problémás lenni. Nem akarja, hogy problémás falkatagként kezeljék, hisz NEM problémás csupán….összeakadt a bajsza valakivel. Nos, az a valaki történetesen egy démon, akinek odaígérte a lelkét cserébe a vőlegénye nővérének életéért. Még akár kitüntetést is kaphatna! Már ha járna az ostobáknak kitüntetés… Gondolatait úgy zavarja szét a hátának eső, mint mikor az üveggyöngyök gurulnak szerte a padlón. Háborgását viszont a légáramlattal érkező illat fogja vissza. Falkatag! Bestiája mint egy rég sarokba száműzött gyerek fordul meg benne, amitől a gyomra egy pillanatra el is feledi miért áll sorba. Keze óvón nyúl hátra, megtartva a férfit a törzsénél, míg vissza nem nyeri az egyensúlyát.
- Nem gond. -  fordul meg, ujjai úgy csúsznak le a kabát anyagáról mintha ott se lettek volna. Még mindig kényelmetlenül érzi magát, ha fajtája bélivel akad össze, pedig már eltelt jó egy év, hogy befogadták a falkába. Túlságosan is riasztja az ösztön, amivel saját dögje minden egyes alkalommal szembesíti, amikor összefut valakivel. Persze, azt is észrevette, hogy az itteni falka más, mint a Svédországi. Nem csak a szokásaikban, de a viselkedésükben is.  – Oliver. – hajt fejet tisztelete jeléül. Mindmáig nem tanulta és szokta még meg, mi a teendő ha valaki épp egy rangos falataggal kerül szembe, hát azt alkalmazza – finomítva – amit Svédországban. – Minden rendben? – pillanatra csupán, de a másik szemébe néz, látja az elűzött gondolatok maradékát amik bizonyára a sajátjában is ott vannak.
- Épp sorban állok, van kedved csatlakozni? – bök félszegen a háta mögé a sorban állókra, kiknek egy pillanatra fordított csak hátat, de egy ember máris kihasználta a helyzetet és elé állt. – Már persze, ha van kedved, nem akarlak feltartani, sem megzavarni a fontos dolgod van. – bukik ki belőle rögtön a szabadkozás, magában őrlődve vajon ez jó ötlet-e? Nem mintha lenne valami különleges abban, hogy enni invitál valakit, csupán nyilván Olivernek is feltűnt, a kötelező gyűléseken, és vadászatokon kívül nem igen vesz részt a falka életében. Nincs különösebb kötődése senkihez sem, és a gyűlések alkalmával sem szokott rögtön odaállni valaki mellé cseverészni. Nos, mindeddig nem is érezte szükségét, és továbbra sem tenné, ha nem ilyen állapotok uralkodnának a bensőjében. Érzéseit egyre jobban felkavarják azok, akikbe akarva és akaratlanul belebotlik. Több természetfeletti sűrítette bele magát a táncrendjébe az utóbbi hónapban, mint az egész eddig itt töltött évben. És ezt a farkasa már nem nézi jó szemmel. Szörnyetegének egyre jobban hiányzik a fala, az otthonosság és az átlagosság érzése. Hisz az emberek közt ő mindig is furcsa marad, bár ezt magának is előszeretettel tagadja. Még most sem biztos benne, hogy igazán akarja-e azt amiért idejött – merthogy megfogalmazni sem tudja igazán, mire lenne most szüksége. Kavargó gondolatokkal, és érzelmekkel várja hát a választ, és maga sem biztos benne, az elutasításnak, vagy a közös evésnek örül majd jobban.
Farkasa minden esetre udvariatlan vadállatként vibrál a bőrén, ő, az ostoba emberi gondolatokkal nem foglalkozva, a maga részéről nagyon is hiányolja a falkát, a másik bestia szagát. Rora viszont, mint egy kotnyeles gyermeket parancsolja vissza, két mély lélegzettel szinte száműzve a tudata mélyére az állatot. Nem azért költözött el, és küzdött ennyit, hogy egy falkafarkas jelenlététől zsongó zöldfülűvé váljon!