Csendesen járom az utcákat éjjel, mert megtehetem. Ennyi év után végre, újra szabadon járhatom az utam és bár hivatalosan még árnyvadász vagyok - elbírom a rúnákat és harcos vagyok - szinte senki nem tekint engem annak. Nem érdekelnek igazán, a Klávé aljaskodásai, de Emma megérdemli hogy legyen valakije, ha már a szüleit olyan gyorsan és hirtelen vesztette el egy őrült boszorkánymester mesterkedése közepette. Nem érdemelte meg hogy elárvuljon, senki nem érdemli meg. Blackthornék sem érdemelték meg hogy szülő nélkül maradjanak, és a Sötét Háború sok nagyszerű árnyvadászt követelt áldozatul magánk, és még mindig nem heverte ki teljesen a nephilimek népe a veszteségeket. Most, egy szóbeszéd hozott ide, mert egy igen ismerős név ütötte meg a fülem pár héttel ezelőtt. Yanlou. A démon, aki megölte a családom, és engem is halálra akart kínozni, de végül csak drogfüggővé tett, hogy lassan sorvadjak el, miközben az élet elsuhan mellettem. Most, semmi nem akadélyoz meg abban, hogy nyomára bukkanjak és esetlegesen kiderítsem azt is, hogy ki ez az újabb utód. Boszorkánymester, a démonok leszármazottai mindig azok, kivétel nélkül. Most, ez a démoni ivadék hoz engem ebbe a klubba ahol halandónak álcázva iszogatok és csevegek. Figyelem a tőlem nem messze levő férfit, és próbálom kiszűrni a különlegességét, hiszen az mindig van. Egyedül Tessának nincsen. Amikor külön vonul, én is mozdulok. Az elsődleges cél, hogy megtudjam, kiféle, miféle. Ha rossz szándékú, később még megölhetem, de elég halál volt már az életemben. Egyesek fájtak, mások kevésbé de az élet ettől még nem értéktelen. Fogom a poharam és elsiklok a VIP részt vigyázó mondén mellett. Észre sem vesz. - Cain Lin, ugye? - szólítom meg, ahogy letelepszem a szemben lévő bársonyos ülésre, és belekkortyolok az italomba. Kutató pillantásom végighordozom rajta ahogy hátradőlök. - Be kell mutatkoznom? - kérdezem kérdőn, mert tudom hogy nem vagyok ismeretlen a világnak, noha tudom. Az én "korosztályom" már megy ki a divatból, és halandó lettem ismét. Az életem egy természetellenes háromszöge bezárult, és most élek igazán.
Visszatérni a régi megszokásokhoz sokkal könnyebb volt, mint Cain azt először hitte; elég volt néhány telefonhívás és néhány nem túl átgondolt hazugság, hogy kimagyarázza magát a hónapokon át tartó csendjéből, a rengeteg elutasított hívásból és meg nem válaszolt üzenetből - és a régi társasága valamiért elfogadta ezeket a semmitmondó magyarázatokat. Valahogy így történt, hogy Cain végül a Hunetr's Moon-ban landolt egy esős péntek estén, néhány régi barát és elvetemült instagram-rajongó társaságában; a két lány szinte vár gusztustalan lelkesedéssel csüngött rajta, és kitartóan mutogatták a dekoltázsaikat a falatnyi ruháikban, talán abban reménykedve, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy a szórakozóhely kanapéjáról az ágyába jussanak pár óra múlva - és minden más alkalommal Cain talán kapott volna is az alkalmon, talán hónapokkal ezelőtt, amikor még semmi sem várta a lakásában, csak az üres falak és a padlón szétszórt, üres whiskys üvegek. Az az élet valamivel egyszerűbb volt; csak éjszakáról éjszakára élni, kötelezettségek és felelősség nélkül - és anélkül a kísértő, ismeretlenül ismerős rossz érzés nélkül, ami már hetek óta kísértette. A gondolatmenetéből az egyik lány butácska, ám annál irritálóbb nevetése rántotta ki, ami bántóan mart a fülébe még így is, hogy a szervezetében már elég alkohol dolgozott ahhoz, hogy semmi se érdekelje; ez elég volt ahhoz is, hogy megunja a társaságukat és egy sietősen elmotyogott kifogással odébb álljon - vagyis lényegében üljön, két asztallal odébb, a VIP-részleg legtávolabbi sarkába. A koktélos pohara még mindig félig tele volt, benne a világ legédesebb koktéljával, aminek a nevére már nem is emlékezett; de már csak pár óra és néhány fotó az instagjamjára kellett ahhoz, hogy hazamehessen - meg talán még néhány ital, hogy kiölje belőle azt a kísértő gondolatot, hogy valaki valószínűleg figyelte. Végül is, elég ellensége volt ahhoz, hogy valaki el akarja tenni láb alól, szóval miért ne akarná ezt pont ma megtenni?
Kezdőlap
Tárgy: Re: VIP részleg 
