"A kezdet mindig tiszta és mindig izgalmas, aztán jönnek a hibák és kompromisszumok, így teremtjük a saját démonainkat!"

Egy jó nevű felkapott bár New York szívében. A szerencsétlenek vesztőhelye. Emberek, akik elvesztettek valamit, de már nem keresnek. Feladták, és inkább italba fojtják bánatukat, felejtést remélnek, de csak durva, fejfájdító másnaposságot kapnak. Emberek, akik keresnek valamit és remélnek. Szerelmet? Boldogságot? Talán meg is találják egy estére, de a legtöbben illúziókkal és ígéretekkel térnek haza. Emberek, akik nem keresnek semmit, csak sodródnak az árral. Lesz, ami lesz alapon térnek be ide. Egy halom potenciális áldozat, kísértésre váró lelkek. Egy démon számára olyan, mint kisgyermeknek a cukorkabolt.
Ma este bárpultos vagyok, de más feladatom is van. Hamarosan nagy szívességet fogok tenni valakinek. Egy poharat törölgetve figyelem a bárba érkezőket, mikor egy erősen illuminált fiatalember telepedik a bárszékre. Talán ő lesz a megfelelő? Majd elválik. Egy hatalmas pofon terelte idáig, amit vélhetően attól a lánytól kapott, akivel az estét akarta tölteni. Jó nagyot kaphatott, mert még percekkel később is vöröslik a fiú arca. Talán túl rámenős volt, vagy túl részeg. Vagy mindkettő. Nem tudom, hogy csak néhány percnyi pihenés erejéig borul a pultra, hogy összeszedje magát a megalázó jelenet után, vagy egy újabb italért. Első blinkre azt mondanám, hé haver, nem kéne már többet innod. Olyan tömény piaszag lengi körül a csávót, hogy már a puszta jelenlététől simán be lehetne állni. A srác horkolni kezd...na ne, ez most komoly?...kezd beütni nála az alkohol, remélem nem itt akar elaludni...
-Dupla whiskey jéggel. - csúsztatom inkább elé a piát. Láttam, hogy egész este ezt itta. Hangomra ijedten kapja fel a fejét, rám sandít és elvigyorodik. Én is, mert egy szalvéta ragadt az arcára.
-Kö..köszönöm, te egy angyal vagy. - magához húzza a poharat, majd hatalmasat kortyol belőle. Szám sarkán komisz vigyor ül szavaira. Én? Angyal? Ez a megnevezés nem is állhatna távolabb a valóságtól. A pasas bemutatkozik - Steve Jones. Nem valami különleges. Egy átlagos név, egy átlagos archoz. - így illő lenne nekem is hasonlóképp tennem.
-Astharoshe, de hívj csak Ash-nek. - árulom el a kamunevem. Rajta is ugyanazt a meglepő arckifejezést látom, mint másokon.
Hogy honnan a név? Ez egy igen vicces történet. Néhány hónappal ezelőtt egy japán fiú elhatározta, hogy helyére teszi a tökeit és életében először férfi lesz. Randira hívta azt a lányt, akiért már évek óta odavolt, de egészen addig nem volt bátorsága még nagyon megszólítani sem. Hogy lenyűgözze ezt a lányt, valami különlegeset tervezett. Úgy döntött randijukon megidéz egy démont. Választásuk rám esett. Nem hiszem, hogy tudatos volt, szerintem csak épp nálam nyílt ki a démonos könyv. Évszázadok óta nem idéztek meg, szóval én nem bántam, hogy extrém randiprogramként szerepelek a fiatalok találkáján. A démonhívásra az iskolai könyvtárat választották helyszínül, ami kimondottan remek választás. 'Asutarosu, Asutarosu.' Mondták ki a nevem újra és újra. Elsőre kicsit idegen volt ez a keleties hangzás, de hívtak már sokféleképpen: Astarte, Aschera, Ashtaroth, Aschtarat, Astoreth...Így is értettem a szóból. Hívtak és én jöttem. Az elhűlt fejekből lejött, hogy nem számítottak tényleges sikerre.
-Úristen, egy démon! - sikították a könyvtárból kifelé futva. Menekülés közben felborítottak pár könyvespolcot is, nem tudom, talán akadálynak szánták? Nos az egyik polcról egy színes füzet zuhant a lábam elé. Trinity Blood. Ez a cím díszelgett a borítóján. Belelapoztam és szembe jött velem ez a név. Astharoshe. Elég jó hangzása volt, és még az Astaroth-tal is jól összecsengett. Így ez lett az a név, amit a mondének közt használok.
A Stevie fiúnak csak annyit mondok, hogy az anyám hippi volt és egy keményebb szívóparti után, álmodta meg, ha egy nap lánya lesz, majd ezt a csodálatos nevet adja neki. A srác nem kérdez többet, elhiszi.

'A pokol nem jön hirtelen. A pokol lassan, de biztosan érkezik."
Ahogy leszállt az est és felvillantak az éjszakai fények...ahogy felcsendült az első dal, ahogy a klubba léptek az első bulizók, ahogy kitöltötték az első italokat...úgy osont be valami sötét és baljós. Valami, amit nem látott előre senki, meglapult a sarokban és várt.
-Talán a sors akarta, hogy ma este találkozzunk. - hajolok közelebb a férfihoz. Lesimítom az arcára ragadt szalvétát, s közben egy újabb teli pohár italt tolok elé. Két ital között elmeséli nyomorult önsorsrontó életét. Rossz döntéseinek sorozatát, ami idáig sodorta őt. Csapdába került, de én segíthetek neki kijutni belőle.
-Te csak egy áldozat vagy Steve. Kegyetlen a világ. - mondom együttérzően, miközben elhitetem vele, hogy nem ő a hibás, hanem  mindenki más. A rossz döntéseit pedig a rossz körülmények miatt hozta. Nem volt más választása. Hazudok neki, mint a vízfolyás, addig duruzsolok a fülébe, míg ő maga is el nem hiszi, hogy valóban nem volt választása. Mások miatt fordult rosszra az élete. És amikor már kellően beleéli magát az ártatlan áldozat szerepébe, figyelmét a szőke szépség felé terelem, akit nem is olyan rég még ő próbált felszedni, most pedig a legjobb barátja nyomul rá. És nagyon úgy tűnik, hogy a kedves barát ma éjjel sikerrel jár, hazaviszi magával a lányt és szegény kicsi Steve megint hoppon marad.
-Milyen szomorú. Még a barátaid is elárulnak. - szítom benne a haragot, míg azt nem érzi, hogy bosszúvágy emészti, hogy elégtételt kell venni.
-Nem hagyhatod, hogy kinevessenek. Meg kell büntetned őket. Mutasd meg nekik... - magyarázom, s közben a férfi felhajt egy újabb pohárral.
-Van is egy ötletem. - hajolok a füléhez és fülig érő, démoni vigyorral súgom bele ördögi tervem.
Negyed órával később pánik tör ki, mikor felcsapnak az első lángok. A füst elárasztja a termeket és mindenki a vészkijárat felé rohan. Sikoltanak, egymást tapossák. A szomszéd épület tetejéről figyelem, amint a tűz utat tör magának és birtokba vesz mindent. Még ilyen távolról is pokolian forró a levegő.
-Remélem elégedett vagy. - szólok hátra a mögöttem álló alaknak, aki mindig most is a sötétségbe burkolózik.
-Az vagyok. Szép munka. - feleli mély, karcos hangján. A közelgő sziréna hangja előjelzi a tűzoltók közeledtét, de itt már nem sokat tehetnek. Egy rövid ideig még szótlanul figyelem a lent kialakult zavargást, jó érzés látni a felfordulást, majd amikor csillapodni látszanak a kedélyek, mindketten távozóra fogjuk.