Habár eléggé gyakran belemerülök gondolataimba, Gwynn tekintetét folyamatosan érzem magamon. Nem vált ki belőlem semmilyen kellemetlen érzést, sőt egy kis melegség érzetet ad. Tény nem ő az első tündér, akivel mondhatni szorosabb kapcsolatot ápolok. Mégis őt féltem eddig a legjobban. Tisztában vagyok a ténnyel, hogy bizonyos határokat megkell húznunk egymás előtt. Mindketten ranggal rendelkezünk, vezetők vagyunk, másokért felelünk. Éppen ezért vannak dolgok, amiket nem tehetünk meg. Nem lehetünk felelőtlenek. Sokszor önmagunkra sem gondolhatunk, az ő érdekükben.
- Zavarna, ha azt mondanám, hogy igen? Vagy~ csak nem féltékeny lennél, ha azt mondanám nem te vagy az első számú tündér az életemben? - vigyorodom el, húzva kicsit az agyát. Szeretem cukkolni őt, habár nem mintha bármiféle érzelmet ki is mutatna felém. Vagy, ha véletlenül pont rá is tapintottam volna a lényegre, úgy se vallaná be. A büszkesége nem engedné. - De amúgy nem. Nem találkozgatok senkivel sem rajtad kívül. - válaszolom meg ténylegesen a kérdését. Nem egyszer mondtam már le más randevúrajimat, hogy vele találkozzam. Nem, mintha sajnálnám.
Gwynn szavaira elmosolyodom. Habár a legtöbb tündér szeret csevegni, Gwynn az egyik kivétel. Bár ő inkább csak elfoglalt és nem tartanak sokáig a beszélgetéseink mégis nekem ennyi elég. Talán legelső találkozásainkkor, mikor először láttuk egymást akkor még lehettek hátsó szándékaim. De most már azok is elenyészettek. Csak kiélem a pillanatot mellette, hogy nem vagyok egyedül.
- Érthető. Én ezért is tartok mindenkivel egy lépés távolságot legalább. Senkiben sem bízhatunk eléggé. Főleg, ha nagy felelősség nehezíti a vállunkat. - utalok az én esetemben a többi boszorkánymesterre. Meg persze nekem még ott van az orvosi állásom is. Nem, mintha sokáig maradnék ott az öregedésem hiánya miatt, de egy ideig még kiélvezem.
- Röviden egy sorozatgyilkos, vagy emberrabló. Először Manhattan-ben tűnt fel ahol egy mondént elrabolt nyomtalanul. A teste és semmi mása sem került elő. Mintha a köd nyelte volna el. A vadászok megpróbálták már elkapni, de a kis csoport, akiket utána küldtek ők is hasonló sorsra jutottak, mint a többi áldozata. Senki sem tudja mi, vagy ki ő. Ő lett New York új rémmeséje. - avatom be a részletekbe. Habár szokatlan a közelsége még sem kellemetlen vagy fenyegető. Bár tény ösztöneim már rég sikoltoznak, hogy két lépés távolság. De ellenállok neki és kiélvezem ezt a ritka pillanatot.
Ám Gwynn más meglepetést tartogatott számomra. Ahogy ajkaink összeérnek realizálódik bennem mi történik. Mégis a meglepetéstől lefagyok és nem teszek semmit. Ahogy a két ajak elszakad egymástól ujjaimat szám elé teszem, míg arcom vörösbe öltözik. Nem tagadom nem kicsit lepett meg. Mégis kis szünet után pislogok párat és elmosolyodom.
- Nem gondoltam volna, hogy így érzel irántam. - mosolygok ahogy lassan visszaszerzem az irányítást érzéseim felett és vörösségem is egyre halványulni kezd.

Aimé~

Nem gondoltam volna, hogy ennyire közel engedem magamhoz Gwynn-t. Pedig eleinte tartottam a távolságot, féltettem. Tudom megtudja magát védeni, de akárkit engedtem magamhoz közel mind csúfos halált haltak. Így úgy gondoltam az a legjobb, ha nem engedek magamhoz közel senkit sem. De ahogy teltek az idők és egyre többet találkozgattam vele akaratlanul is megtettem. Hajlandó voltam kimutatni nekem az érzéseim, megosztani vele a dolgaimat, még ha őt nem is érdekelte, de nekem jól esett. Habár félelmem nem múlt el bízok benne, hogy legalább ő kivétel lesz. Nem szívesen jelennék meg a temetésén, hogy elbúcsúzzak.
- A kettő nem zárja ki egymást. A vadászok is lehetnek jó beszélgető partnerek. Csak sokuk gondolja azt, hogy nem. - mosolygok rá. Régen én is ilyen voltam. Volt egy időszakom, mikor sokat ittam, drogoztam, élveztem az öröm lányok nyújtotta lehetőségeket. Mikor a legjobb barátom meghalt nem tudtam felállni és tovább lépni. Több mint öt évembe telt, mire ismét hajlandó voltam újra kezdeni mindent. Levágtam a szakállam, letettem az italt és a drogokat.
- De én nem üres csevejre vágyom, Gwynn... Ha azt akarnék akkor elég a szomszédba mennem hozzá. - nem még mindig nem mondom azt, hogy magányos volnék. Ott van nekem Hanz. A koponya. Igaz nem szól vissza, de több mint a semmi. Hány éve is van meg nekem? 55? Ki tudja már nem emlékszem.
- Az árnyvadászok mindig terveznek valamit. Hallottál az Eltüntetőről? - kérdezem Gwynn-t. Az Eltüntető a legújabb sláger New York-ban. Úgy tűnteti el az áldozatait, hogy semmi sem marad utánuk, még egy haj száll sem.
- Hogy elégedett e? Nem... Nem mondanám, hogy... "elégedett" volnék. - nézek Gwynn-re. Szinte magam is megtudom mondani, hogy most más tekintetem. Van valami benne, ami beszélne. Egy rejtélyes üzenet, mely talán a legnagyobb komolyságot és sötétséget tartalmazza magában. De, ez nem mindenkinek nyílik meg. Vajon a drága vadűzés vezetőjének, Gwynn ap Nudd-nak megnyílna?

Aimé~

Az emberi elme oly annyira egyszerű, s mégsem érti meg szinte senki. Pedig olykor igen egyszerű jeleket küld felénk akár akaratlanul is. Mily egyszerűbb és egyben nehezebb lenne az élet, ha mindenki ismerné az elme legsötétebb bugyrait. Nem kellenének a szakembernek nevezett agymosódások, kiknek csak a pénz számít és a belül rothadó élvezet, öröm, amit mások szenvedéseiből nyernek. És még azt mondják én vagyok az elmebajos. Pedig én tisztelem és szeretem az embereket. Elvégre, ahogy mondani szokták: Amíg megbecsülőd minden részét és nem pocsékolsz csak vadászat, ha valamit kidobsz, az már gyilkosság. Én minden részét megbecsültem áldozataimnak az utolsó hajszálát is.
- Valóban nem vagy az, de ez nem jelenti azt, hogy ne élvezhetném a társoságod. - mosolygok Gwynn-re. - A jó közösség mostanság, szinte már megfizethetetlen ebben a világban.
Nem. Nem vagyok magányos. Kicsit se! Remek élményt nyújtanak nekem az emberek a pincémben. Olyan szépen tudnak énekelni! Örömmel nézem végig, ahogy tehetségük kibontakozik szárnyaim alatt.
Nem szeretem úgy érezni magam mint, aki elveszett. Én nem vagyok kis kutyus, hogy elvesszek. Egy fertőzött vér hordózója. Egy ember és annak sötétebb oldalának egyvelege. A megtestesült sötétség, melyet a kezemhez tapadt vér áradat igazol. "Egy szörnyeteg, aki mások szenvedésében keres vigaszt." Milyen rég is hallottam tőled ezeket a szavakat, Chiharu. Kissé bánt, hogy egyszerre értettél meg és egyszerre képtelen voltál megérteni még megmaradt érzéseimet. Nem bántam volna, ha melletted maradhattam volna. De te voltál az, aki elárult.
- Manhattan boszorkánymesterei feszültek, türelmetlenek, haragosak. Lázadnak. Elakarják söpörni az árnyvadászokat. A haragúkat már én sem tudom megfékezni. Legalábbis erkölcsösebb módon. De nem tehetem meg, hogy a lázadó kis kölköket egy szó nélkül lemészárolóm. Ahhoz már a vadászoknak is lenne pár szava. Szóval...meg van kötve a kezem. - avatom be Gwynn-t a történésekbe. Ha nem tejhatalmam lehetne akkor ez a probléma már rég megoldódott volna! Hülye szabályok...
- Várható volt... Még jó, hogy nem áll érdekemben beleszólni a tündérek politikájába. - mosolygok ismét a férfira, visszaszerezve jó kedvemet.

Aimé~

Lassan hétszáz leszek. Milyen szép szám. Sose hittem volna, hogy eljutok idáig. Én a magányos farkas, aki sosem törődött a fajok közti politikával csak a saját magam útját jártam. Megannyi ember vére tapad kezeimhez, némelyik okkal. De ez nem tud izgatni. Már rég nincs bennem bűntudat. Kiirtották belőlem az évek és valami mást is. Igen, még emlékszem milyen is volt szeretni valakit, de nem maradt más csak az emlék. Nincs kihez kötődjek. Nem akarom ráerőltetni senkire sem magamat, az egyetlen, amit tehetek, hogy várok. Megvárom míg valaki megmenti lelkem utolsó foszlányait és leveti rólam láncaimat.
- Nem is! Lehetne gyakrabban. Azaz egy hónap is egy örökké valóságnak tűnt. - nézek Gwynn-re. Úgy hangozhatok, mint egy szerelmes tinilány, aki többet akarja látni szerelmét. Pedig csak szeretem a vérét szívni. Egyik hobbim zavarba hozni az embereket és ez alól Gwynn sem kivétel. Ha legalább egyszer sikerülne látnom rajta, akkor nagyon elégedett lennék.
Gwynn kérdésére komolyabbá válok. Ha nagyon megfigyelné arcomat akkor talán észreveheti a nyugtalanságot rajtam. Nálam sem rózsás a helyzet.
- Nem csak nálatok... Szinte tapintható a feszültség a levegőben. Főleg, hogy... - ekkor elengedek egy sóhajt. Engem már az is meglepett, hogy ő lesz az első aki erről tudni fog. Pedig általában nem hozzá rohanok a gondjaimmal. - Ugye bár tudod, hogy én vagyok Manhattan főboszorkánymestere... Mindenről tudok, ami érinti Manhattan-t vagy az ott élő boszorkánymestereket. Az ok, amiért idehívtalak az...kissé aggasztó...és köze van a mostani feszültséggel. - tálalom diszkréten, hogy nálam is mozgolódás van, amit ha nem sikerül kezelnem hatalmas problémává kinőheti magát.
Hátra lépek és a fának döntöm hátamat. Valóban tanácstalan vagyok. Hiába vagyok én magam a kissé brutálisabb megoldások híve, de még sem ölhetem meg Manhattan összes boszorkánymesterét. Érzem, hogy baj lesz, hiszen ők nem hajlandóak tárgyalni és kezd minden kicsúszni a kezeim közül. Bár az még mindig rejtély, miért Gwynn-hez rohantam e téren.

Aimé~

A mai nap egy egészen izgalmas napnak ígérkezik. Nem csak azért, mert  ismét találkozhatok egy bizonyos tündével, de terveim között szerepelnek olyan dolgok, mely igen lelkessé tesznek. Bár tény igen zaklatottá váltam, mikor pár szenvedélyes és hűségesnek mondható boszorkánymester jött hozzám pár nappal ezelőtt. Részben ezért is kerestem fel Gwynn-t, hogy az ott történtekről tájékoztassam. Nem tudom egyenlőre ki másnak beszélhetnék még erről elvégre a probléma forrásai igen makacsok és haragtartóak. Nem lehet egy egyszerű beszélgetéssel megoldani ezt attól tartok.
Elsőként érkezek a megbeszélt találkozóra és mágiával a kis zugunkat körbe veszem. Így se látni, se hallani nem fognak. Nem lenne jó, ha most valaki meglátna minket.
Csendben leülök a padra és várakozni kezdek. Hoznom kellett volna egy üveg whisky-t, amivel legalább megkínálhatóm Gwynn-t.
Szerencsére nem kell sokat várakoznom és a jellegzetes paripa és agancsos sisak meg is jelenik a láthatáron. Felállok és mosolyogva tekintek a lovasra. Kár, hogy egy kicsit olyan rideg olyan jól eltudnék vele szórakozni. De hát nem bánom. Szeretem a kihívásokat. Húgom gyilkosainak levadászása sem volt éppenséggel egyszerű.
- Gwynn. - biccentek neki mosolyogva. Remélem nem fogja túlságosan bánni, hogy az ideét is húzni fogom. Ha már eddig eljött nem eresztem olyan könnyen.
- Ugyan már Gwynn, egy picikét örülhetnél is nekem. Amilyen sűrűn találkozunk szinte már hiányzol. - nézek rá kék szemeimmel. Nem, mintha túlságosan is közel akarnék férkőzni hozzá. Lévén magamat ismerve, ha nagyon megkedvelem képtelen leszek neki hazudni. Lássuk be ez eléggé hátrány lenne számomra bizonyos helyzetekben. De ő. Ő nem hazudhat nekem. Ezért is szeretem a tündéket, olyan aranyosak tudnak lenni, mikor rájönnek átlátsz a játékaikon és csak azért mentél bele, hogy ők sétáljanak bele a te csapdádba.
- Örömmel hallom. - nyugtázom szavait. Szinte hallom magamat ott legbelül, hogy kíváncsiságom az idők teltével egyre nagyobbodik. Lévén mindenkinek vannak határai. Én meg ezeket, imádom feszegetni.


Aimé~

- Leo a legtrükkösebb, szabálykövetésben jó néhányan felül múlják - igaz ők általában azok az állataim, amelyeket erre nevelek és képezek ki, így nem életük végéig lesznek az én társaságomban, hanem csak addig, amíg el nem sajátítanak minden információt, amire szükségük van a jövőben. Rengeteg sérült ember van a földön, a nagy részük pedig messze több problémával rendelkezik mint én, számukra már az is nagy segítség tud lenni, ha este fáradtan nem kell még egyszer felkelni az ágyból, hogy leolthasd a villanyt, mert a kutyád megteszi neked. Emellé pedig figyel rád, esetleges vércukorszint ingadozásra, epilepsziás rohamra, jelez, ha valami nem stimmel, segít a közlekedésben. Rengeteg fajta segítő kutya létezik specializáció szerint és méretben is, amelyeknek olyan feladata van, hogy figyeljék a gazdájuk légzését, nem kell, hogy nagy testűek legyenek. A süket vezetőknek sem a magassága a fontos. Rohamjelzőknél viszont nem árt, ha méretesebb és bundás valaki, mert így könnyebben segíthet a testével védeni a gazdáját. Erre ezer és egy szabály van...
- Mondhatjuk. Imádom a kölyköket és a nevelésüket, a földön pedig sokan évekig várnak egy állatra, aki javíthat az életminőségükön - bár igazából akkor kezdődött, mikor rájöttem, hogy Tündérföldén csak akkor fogok tudni nagyobb távon közlekedni, ha magam képzem ki a lovamat. A férfiak érintése nem éppen olyasmi, amit szívesen elviseltem magamon, az nem volt opció, hogy minden alkalommal felsegítenek a lóra, amikor előtört a bezártság érzés és szabadulni akartam az udvarból. A mágiám gyenge és ingadozó teljesítménye és a fizikai korlátaim pedig egyben nem eredményeztek mást, mint a kényszert az állat alakítására. Nem egy cirkuszi lónak voltak csodálatos mutatványai az évek során, valami hasonlót vettem át én is, amikor először értettem meg velük, hogy mellettem le kell feküdniük, megvárni, amíg a hátukra mászom és végül felállni magukról, ügyelve rá, hogy nem billegnek ki egyik oldalra sem...
- Vannak hosszú életű fajták is, az arapapagáj akár száz évig is elél, a madagaszkári sugaras teknősnél nem ritka a százötven-száznyolcvan, az amerikai uhunál a hatvan és ők nem nagy terület igényűek, de jegyeztek fel száz év körüli keselyűt és hetven éves aligátort is. Emlősökben az elefánt és a grönlandi bálna jár élen, de ők azért nem éppen lakásbarát mérettel rendelkeznek... - és akkor még enyhén fogalmaztam. Lehet, hogy nem szabadna, de amikor még nem volt egy egész város bekamerázva nem egyszer sikerült beszöknöm a central park-i állatkertbe és kicsit jobban megismernem a lakóit. Az egyik elefántjuk, Rosie idén már hatvan éves lesz, van egy teknős, amelyet még a múlt század elején hoztak az országba és néhány kagylójuk is. Oké, az utóbbi épp nem túl szórakoztató, de tényleg van mit nézni a korán...
- Akkor is mágiával változtatsz a külsődön, ha az árnyvilágban vagy? - a kérdés hirtelen bukik ki a számon, ahogyan ismét felnézem rá és megállapodik a pillantásom a kék bőrén. Vajon milyen érzés lehet, hogy mindenki azonnal látja rajtad a fajtádat? Hogy tudod, az emberi világ, amelybe beleszülettél, kivetne, ha látná a valós arcodat? Ő is rejtőzködik, mint én teszem a tündérek között? Annyi kérdésem van ezzel kapcsolatban...