• to my best friend, Electra •

• dreams feel more real than actual reality •

Lehetetlen volt, hogy ezt magamban tartsam. Nem tudtam magamba fojtani, mert azzal valószínűleg saját magamat is megfojtottam volna. Kellett nekem valaki, aki segít ezeket az érzéseket megfejteni és eleinte tényleg elhittem, hogy csak félek a közelgő esküvőtől, de most már, hogy szinte minden álmomban megjelenik ez a titokzatos férfi.. Nem tudom kizárni a fejemből.
- Téged is nagyon jó újra látni, annyira hiányoztál. - Szorosan öleltem magamhoz a barátnőmet, mintha csak ezzel próbálnék a valóságba kapaszkodni, szinte kiszorítottam belőle a levegőt, de mielőtt még ezt megtehettem volna elengedtem és beljebb sétáltam a lakásban, hogy ő is követhessen egyenesen a konyha irányába. Habár nem olyan régen találkoztunk utoljára mégis egy örökkévalóságnak tűnik a szememben.
- Hát nem igazán.. - Ráharaptam az alsó ajkamra, hogy magamba fojtsam a kitörni kívánó szavak tömkelegét, mielőtt a konyhapult mögé sétálva szöszmötölni kezdtem kerülve picit a tekintetét. - Kérsz valamit? - Tettem fel a kérdést, miközben töltöttem magamnak egy pohár jó hideg vizet, hogy benedvesítsem a hirtelen kiszáradt torkomat. Meg kell nyílnom valakinek, mielőtt megbolondulok, de mégis olyan bűntudatom van azért, mert egy másik férfiról vannak álmaim és azok az álmok sokkal valóságosabbnak tűnnek, mint bármi, amit eddig tapasztaltam az egész életemben. Ez pedig egyszerre vonzz magához és rémiszt meg.
- Voltak már olyan álmaid, amelyek rettenetesen valóságosnak tűntek? Majdnem valóságosabbnak, mint az, hogy te meg én itt beszélgetünk? - Nem is indíthattam volna jobban. Tökéletes munkát végzek ahhoz, hogy egyenesen beutalót kaphassak egy elmegyógyintézetbe. Mielőtt azonban még bármi mást mondhatnék a számhoz emelem a poharamat és kiürítem a tartalmát és úgy fordulok a barátnőm felé, aki valószínűleg teljesen őrültnek fog nézni mindazért, amit most el akarok mondani neki.

• to my best friend, Electra •

• dreams feel more real than actual reality •

Ideges voltam, mert habár úgy éreztem, hogy mindent megbeszélhetek Electra-val azért még én is tisztában voltam azzal, hogy mekkora őrültség, amivel elő készülök állni. De nem bírom már magamban tartani, mert akkor biztosan megőrülök. Lehet, hogy az egész csak esküvői pánik és kell egy kis kikapcsolódás, ami elterelheti a figyelmemet arról, hogy mekkora lépésre is szántam el magamat. Össze fogom kötni az életem valakivel és nem vagyok az a típus, aki bármiből meghátrálna így nem szeretném, ha válás lenne a vége. Annyira biztos voltam magamban most mégis egyfolytában kételkedem, mert az álmaim olyan valóságosak. Hiába halok meg bennük minden egyes alkalommal még sosem éreztem magam annyira élőnek, mint a halálom előtti pillanatokban. Az a szerelem, ami átjárja a testemet egyszerre idegen és olyan, mintha csak hazatértem volna. Nem tudom megmagyarázni, de valakivel beszélnem kell róla mielőtt teljesen megőrülök. Valamit ki kell találni arra, hogy megszűnjön vagy megtudjam, hogy mégis miért látogat meg ugyanaz a férfi újra és újra az álmomban anélkül, hogy egyáltalán ismerném.
Reggel miután felkeltem elmentem egy kicsit kocogni, hogy kiszellőztessem a fejemet, de még ez sem segített az álmokat kitörölni az emlékezetemből. Utána jött a zuhanyzás aztán pedig kávét főztem és palacsintát sütöttem. Meg a végén már gofrit is, de nem tudtam, hogy most azért, mert tényleg tárt karokkal akartam várni a barátnőmet vagy magamat kívántam megfojtani édességgel.
A hajamba túrtam és várakozás közben elővettem a telefonomat. Először végigböngésztem a szokásos honlapokat majd google felé vezettek ujjaim. Bepötyögtem gondolataim, hogy egy olyan férfi iránt kezdek érezni valamit, akit nem is ismerek. A találatok mindössze csak a kitalált, történetbeli férfiakra vonatkoztak ezért hamar félre is tettem a telefonomat, mert a problémám nem olyasmi volt, amire könnyedén választ találhatnék.
Mikor végre megszólalt a csengő szinte futólépésben indultam meg az ajtó felé, amit kis híján kitéptem a helyéről és elmosolyodtam, mikor végre megpillantottam a barátnőmet. - Electra! - Szinte a nyakába ugrottam úgy öleltem át, hiszen habár nem olyan régen váltunk csak el, de nekem már ő jelentette a családot.