Azt hallottam, hogy ahhoz, hogy megismerj valakit, mérföldeket kell sétálnod a cipőjében. Az én esetemben, táncolnod kell hozzá. Egy furcsának ható, megközelíthetetlen koreográfiát, amiben minden mozdulat erőszakosan precíz, és emberfelettien gyönyörű. Kecses, és hófehér. A pirouette minden rezdülésében arról mesél majd neked, hogyan értek veszteségek, s hogyan nyitotta fel kapuját előttem egy új világ. Egy még sötétebb, kegyetlenebb világ...


- Mégis mi baja van Lilliannek? Mindig ezt csinálja... - kérdezi Anna, ahogy az ablak üvegének nyomott orral fürkészi idősebb testvérét. A barna zuhataggal megáldott fiatal felnőtt, a kertben, a gyümölcsfák alatt térdig gázol a fűben és méltán megelevenítve a korábbi századok illedelmességét és udvariasságát, beszél a növénytakaróhoz.
Jennifer és Hailey is csatlakozik a leskelődéshez, testvérük után. Jen szinte rögtön nevetni kezd, ellenben Hailey csak a háttérből néz utána és elnyílt ajkakkal csóválja a fejét.
- Lehet, hogy gyogyós! - kuncog a legifjabbik, mire Anna is kiszélesedő mosollyal reagál.
Hailey pedig csak türelmetlen sóhajjal lerángatja a pöttömöket onnan, hogy aztán a szobájukba terelje őket.
- Lily nem gyogyós, csak tiszteli a természet anyát! Ne beszéljetek így róla... Nektek is tisztelnetek kéne egymást! - bök mutató ujja begyével a két kisebb pisze orrára, majd fejével a lépcső felé int. - Sipirc! - bazsalyog rájuk, s amint az utolsó lépcső fok utáni nyikorgás jelzi, hogy valóban eltűntek, tekintetét visszavezeti a lányra az udvaron. Az addig mosolygó ábrázata elnyúlik, mellkasán-nyakán kidomborodnak az erek, az idegek, ahogy megindul nővére után.
Lassú, óvatos léptei hangtalanul simítják talpai alatt a lejárt ösvényt, miközben fejét enyhén oldalra billentve figyeli az idősebbet. A maga akkori tizenhárom évével még nem élt meg olyan kort, hogy ősi bölcsességgel rendelkezzen, vagy hogy tudja, hogyan mondja el a lánynak, hogy másképpen kellene viselkednie, legalább egy kevésbé. Aztán amikor meghallja, hogy a nővére zokog a fa törzsének árnyékában, nem tesz semmit, csak elbújik és végig hallgatja...


A nap utolsó sugarai már lemenőben, amikor Haileyvel ismét megtörténik. Újra átéli ezt a szörnyű, delíriumos rémálmot, amikor hátborzongató, ijesztő dolgokat lát maga körül. Először a két férfi, akik egymásnak estek, és az egyikből hirtelen egy nagy kutya lett. Aztán a feltűnő, majd eltűnő idegen, ismeretlen nyelven felvésett, tetoválásokkal rendelkező alak. És aztán a sötét felhőből kilépő alak, aki egy másikkal nézett farkas szemet. Úgy jöttek és mentek, mint villanások. Az edzések után persze még ráfogta a kimerültségére, csakhogy ezúttal testközelből tapasztalja meg, mit jelent az árnyak közelében élni.
És akkor a semmiből egy férfi bukkan fel, aki rá sem hederítene. Csakhogy amíg ő határozott bizonyossággal halad a járdán kitűzött úti célja felé, addig a háta mögül feltűnik valami ocsmányabb, valami sokkal keményebb, markánsabb vonású, hófehér, sápadt bőrrel, valamiféle Hailey számára idegen fegyverrel a kezében. A támadó eszköz messziről leginkább egy kisebb tőrre emlékezteti, de olyan keveset láthat belőle, s olyan gyorsan kapja el a fejét, hogy nem csoda, ha nem arra fókuszál.
-  Vigyázz! - kiáltja oda, mielőtt hátrébb ugrándozna. Az éjszakai járókelők mintha tudomást sem vennének az incidensről, csak Haileyre néznek értetlenül, aki a legközelebbi ház falához préselődik a dulakodás közben. Úgy tűnik, hogy nem csak a járókelőket zavarta meg azzal, hogy figyelmeztette a férfit, őt magát is. Még a harc előtti, utolsó pillanatban rá meredő tekintettel kérdik szemei, hogy mit művelt. Wright pedig már kis híján elszégyelli magát, hogy mert szólni miatta. Mintha bűnt követett volna el!
Végül a kettejük harca odébb tolódik, elillan. Hailey nem látja merre mentek, hová tűntek. Az egyetlen bizonyítéka annak, hogy megtörtént, amire esküdne, a földön heverő ereklye. Előbb elindul anélkül, de aztán vissza terelődik nem csak tekintete, keze is. Elveszi, és magával viszi...
Talán az internet világa segít megoldania a rejtélyt!


És aztán eljött a vihar. Őrült éjjel, dühödt, zilált szélvihart hozva magával, ami nem kímélt semmit és senkit. Hailey hazafelé igyekezett, de a lezúgó tengerfátyol alatt nem láthatta az érkező autót. Sőt, igazából semmit sem. Gondosan körbenézett, mégis, mintha démoni képességgel bukkant volna fel...
Az egyetlen dolog, amire emlékszik egy gyönyörű arc. Formás, telt ajkak, hosszú szőke haj és egy komoly, léleklátó tekintet. Meg sem tudta köszönni. Meg sem szólalhatott. Mire magához tért a sokk karmaiból, a nő már eltűnt és nem láthatta többé.