Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo

-- szabad játéktér --

the queen & killian

stay put. good boy.

Sajnálatos módon kénytelen voltam elismerni, hogy valószínűleg a kettősük közül Ő volt az, aki jobban belelépett a tüskébe az élete során. Legalábbis arra mertem következtetni az alapján, hogy mennyire szúrós kis teremtés volt. Persze én erőltetek egy olyan beszélgetést, amit nem akar megejteni, de ez nekem már aztán olyan természetes, mint levegőt venni. Az pedig, hogy közben az idegeire mehetek csak mellékes bónuszként lebeg a szemeim előtt.
- Jaj, kedvesem még sokáig együtt leszünk ahhoz, hogy ilyen kijelentéseket tegyél. - Nem fogom elereszteni magam mellől ebben biztos lehet. Hiszen mellékes terveim között szerepel Ő maga is. Lehet, hogy árulása bűnnek számít, de egy jólelkű testvér mindig sokat ajánl a sajátjáért. De az is lehet, hogy neki is elege van a kis sündisznóból és azt fogja mondani, hogy tartsam meg. Na, de akkor sem leszek kifejezetten csalódott meg időm, mint a tenger könnyedén a saját malmomra terelem majd a vizet. (..)
Ahogyan mocorogni próbál akaratlanul is mosoly kúszik az arcomra. Onnan nem szabadulhat, hacsak én nem akarom. Meg aztán persze nem szabad elfelejteni, hogy minden mozdulatával csak önmagának árt nekem nem okoz fájdalmat vele.
- Ostoba lépés volt felém hajítanod azt a tőrt, kedvesem.. Rendkívül ostoba.. - Megrázom a fejemet, majd békésen, mintha mi sem történt volna dőlök hátra és helyezem magam kényelembe, szívem is lassú ütemben lüktet csupán. - Látom, hogy erőlködsz, hogy küzdeni próbálsz, ahogyan tartod magad, de idővel mindenki megtörik. Mikor eléri a tűréshatárodat a fájdalom, akkor könnyedén megadod magad. Én persze természetesen ezt nyugodtan ki is várom. - Ravasz mosollyal az arcomon a szemem sarkából alakjára pillantok. - De persze ki tudja mikor jön el.. Minél később annál tovább maradsz így. Vagy talán még ráteszek egy lapáttal, de nehogy azt hidd, hogy megúszod ezzel a társaságom. Így egyszerűen csak... Nem vághatsz vissza. Hiszen mondhatni a szájüregedet apró darabokra nyársalja az a kis növényzet. - Vannak határok, amelyeket nem illik átlépni. Minimális tiszteletet meg kell adni az irányomba.. Akár tetszik neki, akár nem.

|| unsteady || remélem tetszik. A Királynõ rezidenciája 1912333346

To: Seelie Queen ❀

❀ what the hell?!

Nem tudtam, honnan és miből szűrte le azt, amit összehordott itt nagy hirtelen, de annyira kedvem sem volt ehhez az egészhez, pláne nem ahhoz, hogy nekiálljak eloszlatni a tévhiteket abból az okos kis buksijából. Irritáltan sóhajtottam, s a fejemet csóváltam, miközben azon agyaltam, hogyan vethetnék véget magának a beszélgetésnek, hiszen semmi kedvem nem volt hozzá.
- Egyetlen királynőcske, bizonyára félreértette a szavaimat és most örömét leli abban, hogy kiforgassa, de egyáltalán nincs türelmem ahhoz, hogy felvilágosítsam. Amúgy sincs semmi köze a testvérem és az én kapcsolatomhoz. – Morogtam neki végül, majd félrepillantottam. Idegesített. Továbbra is és úgy éreztem, ez soha nem is fog megváltozni.
- Ki fogom oktatni újra meg újra, egészen addig, amíg be nem látja, hogy semmi szükség a köztünk levő kommunikációra. – Vetettem oda szárazon, s nem érdekelt, hogy ő maga is csendre intett voltaképpen. Ingerült voltam, s már ő is kezdett az lenni. Éreztem a szavaiból, láttam a testtartásán, s éreztem magán a légkörön is. Feszült volt.
Nekem meg elegem. A tőrt hirtelen dobtam el felé és reméltem, hogy eltalálja. Azt akartam, hogy végre belássa, nem szórakozhat velem a végtelenségig. Nekem is vannak érzéseim, amiket ő maga nem tart éppenséggel tiszteletben. Ám az, ami ezután jött… nos, nem számítottam rá. Az indák hirtelen fonódtak a testem köré és akárhogyan próbáltam ellenállni neki, nem sikerült, sőt, csak egyre jobban szorítottak. A szúrós növényzet felsértette a testem minden pontját, ahol ért. A számba férkőzött, s hiába próbáltam elfordítani a fejem. Nem sikerült. Fájt. A vérem a számból is elkezdett folyni, sőt, éreztem a fémes ízt, ahogy lefolyik a torkomon. Fájt. Tényleg fájt, kegyetlen módon. Szemeim csillogni kezdtek, de nem akartam megadni neki azt az örömöt, hogy lássa, megtört. Újból mocorogni kezdtem, küzdeni, hogy eleresszen, s próbáltam kizárni a fájdalmat a fejemből. Nem érezni. De minden mozdulatnál éreztem. Ha eddig a pillanatig nem gyűlöltem eléggé a királynőt, akkor ezek után olyan mérhetetlen gyűlöletet éreztem, amit aligha lehetett levetkőzni. A markában voltam viszont, s ő rendelkezett velem. Mondjuk, ha a jó oldalát akartam nézni a helyzetnek: legalább nem beszélgettünk tovább.

338 words ❀

the queen & killian

stay put. good boy.

Egy fiatal lélek, aki semmit sem tud igazán a létezésről, a világról tapasztalata egyenlő egy maréknyi homokkal, amelyekből még csak következményeket sem tud levonni. De talán mindezek mellett a legnagyobb gyengesége abban lakozik, hogy képtelen uralkodni az érzelmein. Bár koránt sem úgy tűnik, hogy nagyon rejtegetni akarná a frusztráltságát, amit hátrahagyottsága okoz. Ha nem lenne ennyire idegesítő, akkor talán még ténylegesen szórakoztatónak találnám, de már egyre inkább kezd az idegeimen táncolni azt pedig az ég világon senki nem akarná.
- Szóval, mivel elvárásokat helyeztek eléd, miszerint jobban a testvéredre kellene hasonlítanod, ezért megutáltad őt is, hiszen ő volt az oka az életed keserűségének. Végül is, ha nincs a testvéred, akkor a bárcsak olyan lennél, mint ő helyett megkaptad volna egymagadban, hogy egy semmit sem érő alak vagy. Szerintem a végkifejlet ugyanennyi gyűlöletet szült volna a szívedben. - Szinte rémisztő, hogy mennyi feszültség lakozik benne, hogy mennyi mindent ki akar irtani a testéből, a lelkéből. Mégis inkább ahelyett, hogy ténylegesen elengedné magát egyfajta átmeneti megoldásokat választ, puffog, duzzog amiért itt kell tartózkodnia pedig itt aztán igazán kiereszthetné a gőzt, problémájának forrását egyszer és mindenkorra elpusztíthatná. De, ha neki a gyerekes viselkedés fekszik jobban, akkor hát nincs igazán, mit tenni.
- Talán nem kellene kioktatnod arról, hogy mit érthetek meg, s mit nem. Több évszázad tudása sorakozik fel mögöttem megköszönném, ha gyerekes hisztiddel, mert igen is azt csinálod kedvesem mérhetetlenül hisztizel valaki mást szórakoztatnál és csak akkor szólalnál fel újra, mikor egy értelmes mondat képes lesz elhagyni az ajkaidat. - Kezdek elég ingerülté válni és ezen a viselkedése egyáltalán nem segít. Még a végén tényleg meg kell ölnöm. Bár azt még meg is köszönné van annál sokkal rosszabb büntetés is.
A tőre egyenesen felém száguld egy pillanat kérdése csupán, hogy elhajoltam előle. Több sem kellett a bennem tombolni kívánó dühnek, egyszerűen talpra szökkentem, majd gyönyörű életteli indák törtek elő a talajból s egyenesen a fiú testére kezdtek csavarodni, szinte teljesen megbénítva minden egyes mozdulatát a szúrós növényzet pedig utat talált a szájába, ahol az éles tüskék finoman karcolgatták nyelvét, szájpadlását a szájüregének mindenségét. - Most talán megtanulod, hogy kivel is beszélsz. - Újra kedves mosoly ül ki az arcomra, ahogy az egyik udvarhölgyem megérkezik finom teával és finoman kavargatni kezdtem a forró nedűt, miközben újra helyet foglalok mit sem törődve a vendégemmel.

|| unsteady || remélem tetszik. A Királynõ rezidenciája 1912333346

To: Seelie Queen ❀

❀ what the hell?!

- Vegye, aminek csak akarja, őfelsége. Fenyegetés, vagy sem, egyelőre csupán a szavak mezején tétlenkedünk, nem igaz? S ez nem hiszti. – Viszont, amennyiben tovább idegesít, biztos vagyok benne, hogy a szavak majd tettekké változnak. Jó lett volna megölni, eltörölni a föld felszínéről ezt a nőt, vagy legalább annyi időre kiiktatni, amíg kitalálom, hogyan jutok el Edomba. Csak ez járt a fejemben. Csakis Ő. Sebastian. És Elowen is. Mi történhet odaát, ezekben a pillanatokban? Jól vannak? A győzelmüket ünneplik már? Vagy talán…? Megráztam gyengén a fejem. A fenébe is. Miért nem lehetek ott? Sebastian vajon mi okból hagyott hátra? Miért engem? miért nem mást? Nem tudtam más kérdéseket feltenni magamnak, csak ezeket, újra és újra. Tudni akartam a választ, de magamnak nem tudtam megválaszolni. Vagy csak nem akartam beismerni, hogy Sebastiannak semmit nem jelentek és ezért volt képes eldobni magától.
- Nem tűnt még fel őfelségének, hogy az ikertestvérem egy kicsit sem érdekel? Miért is faggatózik róla akkor hát? Én voltam a család kis fekete báránya. Sosem azt az utat jártam, amit a szüleink megszabtak. Sosem azt tettem, ami a testvérem szerint helyes volt. Ennyi, nem több. – Magyaráztam ingerülten, s ezzel lezártnak is tekintettem a testvéremről folytatott eszmecserét. Ő érdekelt jelenleg a legkevésbé, de komolyan. Voltak vele terveim, de az még bőven odébb volt.
- Továbbra sem hiszti az, amit csinálok. De hogyan is érthetné meg ezt…? – Fürkésztem néhány pillanatig, mielőtt a tőrrel kezdtem volna játszadozni. Ölni vagy nem ölni. Ha ölni, akkor őt vagy magamat? A kérdések csak úgy záporoztak a fejemben. Könnyebb lett volna eldobni mindent. Felégetni a hidat magam mögött, majd belevetni magamat a vízbe… képletesen. Meghalni. Nem érezni semmit. Figyeltem, ahogyan a vérem a földön koppan, majd hagytam leesni a tőrt is. Nem halok meg. Nem így, nem ma, legfőképpen pedig nem most.
Aztán a nő szavaira egyszerűen lehajoltam és újra a markomba zártam a kést. Kezdett véglegesen elfogyni a türelmem. Hirtelen lendült a kezem, s dobtam egyenesen a királynő felé. El akartam találni, legalább egy apró sérülést okozva neki ezzel, hogy végre belássa, nem szórakozhat velem.
- Itt maradok, mivel az alkuja így szól Sebastiannal. De azt ne várja, hogy ezentúl beszélgetőpartnerre lel bennem. – Morogtam felé, ahogy leültem valamerre, távol tőle, s félrenéztem. Elég volt ebből.

370 words ❀

the queen & killian

stay put. good boy.

Meg kell mondanom, hogy akármennyire is untatott a hisztije, meg a gyerekes és neveletlen viselkedése, egyúttal rendkívül szórakoztatónak is találtam valamiért. Nem tudtam pontosan megmagyarázni, hogy mi volt igazából a mögöttes ok, de jót mulattam rajta. Talán mégsem volt olyan rossz választás őt igényelni, mint társaság. Habár koránt sem egyszerű eset, ettől én még egy percig sem zavartatom magam.
- Talán fenyegetsz engem, kedvesem? Úgy gondolod, hogy ez olyan bölcs dolog itt az udvaromban? Ugyanakkor a legrosszabbat már elkövettem ellened, nemde? Nem engedlek Sebastian közelébe és azzal a tudattal kell együtt élned, hogy soha többé nem találkozol vele. Sőt, mi több, hogy ő maga mondott le a kellemes, habár egyértelműen unalmas társaságodról. Nem mondta még, hogy túlságosan sokat hisztizel? - Igazán élmény volt oda szurkálni, ahol a legjobban fájt. Bár tudtam, hogy előbb vagy utóbb majd kihúzom vele szemben a gyufát és egy olyan tettre sarkallom, amiért még talán megjárom,d e még akkor is azt merem mondani, hogy én fogok kijönni az egészből jól. Sőt, több mint jól. Legalábbis úgy saccolom, de aztán meglephet. Ami még talán üdítő változást is jelentene a már kicsit labilis állapotában.
- Hah, rendkívül érdekesnek találom az érveidet. Már azelőtt imádtad Sebastian-t, hogy ismerted volna. Minden hibája, rossz döntése csak közelebb húzott téged hozzá, míg az öcséddel szemben koránt sem ilyen hozzáállást tanúsítasz.. Hát áruld el nekem.. Mi az, ami igazán zavar a testvéredben? Talán, hogy a kettőtök arca, rémesen hasonlít? Hogy talán jobb nálad? - Őszintén érdekelt, hogy miben gyökerezik ez a folyamatos gyűlölködés. Hiszen általában az ikrek elég közel állnak egymáshoz. Egyfajta kapcsolat van közöttük, amelyet senki más nem érthet. Bár ezek alapján gondolom, ha nem ápolod eléggé az egész semmit nem ér majd.
- Én nem várok tőled semmit, viszont rendkívül szórakoztató a kis hisztid. Még egy darabig talán. - Figyelem minden mozdulatát attól kezdve, hogy feláll, megmozdul. Csak őt nézem és, ahogy a kezében a tőrt szorongatja egy pillanatra talán megrémül a pici szívem és hevesebben kezd verdesni, de aztán, ahogyan inkább saját maga ellen fordítja, hogy a vére a szent földemre csöpög egymás után. Csip-csep. Akaratlanul is önelégült mosoly ült ki az arcomra.
- Talán te is a fájdalom hitvese lennél? Vagy egyszerűen csak így zajlik a férfiak vérzése.. A hangulatod alapján elképzelhetőnek tartom, hogy igen is vörös napokat élsz. - Nem állítom meg abban, hogy megölje magát. Amíg nekem nem akar ártani azt csinál magával, amit akar. Lényegében felelősséget nem vállaltam a tetteiért, ha annyira meg akar halni, mint egy mártír, hát tegye csak meg. Akkor majd a sorban következő műsor felé fogok fordulni.

|| unsteady || remélem tetszik. A Királynõ rezidenciája 1912333346

To: Seelie Queen ❀

❀ what the hell?!

Egyszerűen nevetséges volt végighallgatnom a szavait. Nevettem. Kinevettem a szó legszorosabb értelmében.
- Ha neveletlennek is fogok tűnni, Királynő, de én most sem hiszem azt, hogy ön bölcs és megfontolt lenne. Ugyanis fogalma sincs arról, hogy egy kígyót tart jelenleg a markában, szerény személyem által. S bizony a harapásom mérgező. Sőt, halálos lesz az ön számára. Csak várja ki a végét. – Kihívó, magabiztos mosolyt küldtem felé. Le akartam törni a felsőbbrendűségéből, a határozott tartásából, királynői mivoltából. Nehogy azt merészelje már képzelni, hogy bárki felett van hatalma! Ugyanis nincs. Felettem soha nem is lesz.
S megpróbált kioktatni. Nem is értettem, hogy jön ő ehhez, de megtette.
- Van okom mindkettőre. A fivérem semmit sem jelent a számomra, a kapcsolatunk mindig is rossz volt. Sebastiant illetően pedig… már azelőtt tudtam róla mindent, minthogy megismertem volna. Az én szemszögemből a kapcsolatunk sokkalta régebb óta tart, mint az ő szemében. – Sóhajtottam egy aprót. Mesélhettem volna, de azt hiszem, semmi értelme nem lett volna. Miért teregettem volna ki a teljes múltamat a királynő számára, aki pusztán egy játék figurát lát bennem? Egy játékszer vagyok a számára, nem más. S a legrosszabb az egészben, hogy pontosan élvezi is, ami itt történik. Hogy az ő kezében van az irányítás, sőt, az életem. Minden. De nem hagyhattam, hogy ez így maradjon.
- Azt hiszi, talán velem megy valamire? Mit vár tőlem egészen pontosan, már ne is haragudjon őfelsége? – Az utolsó szót kihangsúlyoztam, s gúnnyal toldottam meg. Nem volt a királynőm, nem tartottam annak, s a tisztelet legkisebb jelét sem mutattam felé. Nem voltam rest kimutatni, mennyire a halálba kívánom jelen pillanatban.
Ahogy a tőrt fogtam a kezemben, tényleg azon gondolkoztam, hogy megölöm magam. Egyszerűbbnek tűnt mindent magam mögött hagyni, vissza sem nézni. De ez egyáltalán nem vallott volna rám. Az, hogy feladjam… én, aki sosem adja fel? Nos, igen. Mindig is kitartó voltam, haladtam előre, míg el nem értem a céljaimat. Talán pont emiatt találtam Sebastianban társra. Ebben olyan volt, mint én. Egyformák. Célorientáltak. De kettőnk közül mégis csak ő lesz az, aki képes bármit elérni. A nő kérdését habár hallottam, de nem reagáltam rá. Nem érdekelt, mit mond. Most először gondoltam arra, hogy milyen klassz lett volna, ha Sebastiannal parabataiok vagyunk. Ami, nos, sosem jött volna össze. De belegondolva az, hogy össze lettünk volna kötve… túl jól hangzott. Mint ahogy Elowen és közte ott volt a hűség rúna, ami összekapcsolta őket, akár akarta Sebastian, akár nem. Volt egy kötelékük, amit nem másíthattak meg. Habár azóta Elowen leszedette, Sebastian meg tönkretette, de nem ez volt a lényeg. Hanem a kapocs maga.
A pengét lassan a tenyerembe csúsztattam, majd ráfogtam erősen. Ezután húztam ki lassan a tőrt a kezemből, minek következtében eleredt a saját vérem. Csak fájdalmat akartam. Érezni valamit, ami eltereli a gondolataimat. Nem akartam gondolkodni, nem akartam semmit, csak ott lenni, vele… velük.
Most viszont a véremet néztem, ahogy lassacskán a földre csepegett az ökölbeszorított kezemből. A tőrt meg lazán a földre ejtettem.
Nem vagyok hülye. Nem ölöm meg magam.

493 words ❀

the queen & killian

stay put. good boy.

- Talán azt hiszed, hogy mindig is ilyen bölcs voltam és sosem voltam meggondolatlan? Hogy nem voltam én is fiatal, amikor még az érzelmek vezéreltek? Kedvesem mindenkinek megvannak a maga időszakai, módjai arra, hogy miképpen foglalkozik bizonyos helyzetekkel és szívemet azzal bélyegezni, hogy soha nem érzett szerelmet, vágyat, keserűséget.. Egyenesen felér egy kegyetlenséggel. - Nem mindig voltam tökéletes, de azon időszak már annyira a homályba veszett, mintha igaz sem lett volna igazából. Én magam sem emlékszem rá olyan színtisztán. De volt időszak, mikor a szívem vezérelt, s hibáztam majd tanultam belőle. Az érzések ugyanúgy ott lakoznak bennünk is, csak az évszázadok múlásával egyre egyszerűbb őket palackba zárva elhajítani.
- Milyen gyorsan lemondanál a fivéredről mégis egy idegen gyermeket olyan könnyedén fogadtál a szívedbe, hogy szinte nem is gondolkoztál rajta.. - A saját testvérét megveti, ahelyett, hogy az oldalára próbálná állítani. Felnyitni a szemét mindarra, amit együtt elérhetnének. Ez az a pillanat, amikor az érzelmek a legrosszabbat hozzák ki valakiből. A lehetőségek helyett nem lát mást, mint akadályokat, amelyeket meg kell semmisítenie ahhoz, hogy előrébb lehessen.
- Ezzel talán megválaszoltad a saját kérdésedet, nemde bár? Kíváncsivá tett. Tudni akartam, hogy mennyire bízik a saját győzelmében, hogy mivel hajlandó ezt garantálni. Egy agyatlan sötét harcossal még sem mentem volna semmire. - Miért is akarnék itt egy agyatlan zombit, akit mondhatni távirányítással irányít Sebastian. Persze egy töredék lenne a kedvenc árnyvadászomból, de ugyanakkor koránt sem lenne ilyen szórakoztató, mint ez az árnyvadász, aki készül itt helyben felrobbanni. De aranyos.. Már kezdem sajnálni, hogy elszakítottam a nyájától. Ugyanakkor kíváncsi vagyok az idő múlásával milyen végletekbe hajlandó elmenni.
Határozottan tetszett a szituáció, hogy kínozhatom, hogy láthatom a szemében a fájdalmat tükröződni. Szerencsétlen mennyire vakul szerette Sebastian-t. Sőt, ketten is szeretik, tiszta szívükből, miközben ő még csak a szeretet jelentését sem tudja értelmezni, átérezni, vagy átélni. - Mi jár a szép kis fejedben árnyvadász? - Figyeltem, ahogy mozgolódik, nem tudtam pontosan mit akar elérni, de már előre éreztem, hogy bármi is legyen az.. Jót fogok nevetni rajta.

|| unsteady || remélem tetszik. A Királynõ rezidenciája 1912333346

To: Seelie Queen ❀

❀ what the hell?!

- Igen, azt. Egy dolog tudni valamit, s egy másik átélni, avagy átérezni. Ne is haragudjon, őfelsége, de önnek csak egy királysága, egy udvara van, de hogy érzések lapulnának önben, azt nagyon is kétlem. – Nem érdekelt, ha esetlegesen a lelkébe gázolok, bár szerintem nem volt lelke. Az sem érdekelt, ha feldühítettem a szavaimmal. Egyszerűen már nem érdekelt, mi lesz. Azt vártam talán titkon, hogy annyira felbosszantom, miszerint végez velem. Könnyebb lett volna, mint kivárni Sebastian győzelmét, vagy esetleges bukását. Egyik végkimenetel sem nézett ki számomra jól, hiszen egyikben sem lehettem mellette. Sem halálában, sem éltében. S ez a gondolat kikészített.
Ahogy Seelie az öcsémet hozta szóba, felpillantottam.
- Örömmel átadom önnek a saját szabadságomért cserébe, hiszen ő… semmit sem jelent nekem. S nem érdekel, mit gondol. Ami azt illeti, szerintem pontosan tudja, hogy kinek az oldalán állok. Az pedig, hogy eddig nem kürtölte szét a világnak, az talán csak azt jelzi, hogy nem néz le miatta. Aztán ki tudja. Lehet túlbecsülöm, s nem is sejti, hogy Sebastian mellett vagyok. – Megvontam a vállamat végül. Aztán jött az újabb kifakadásom, immár sokkal halkabban, beletörődően. Sebastian és Elowen mindig is közel álltak hozzám. De most mégis elválasztottak minket egymástól. Viszont… legalább ők ketten együtt maradtak. Ez is valami, nem? Örülnöm kellene. Mégsem érzek így.
Amikor arról beszélt, hogy ő választott ki engem, érdekesen néztem rá.
- Csakis egyetlen kérdésem volna. Miért én? Miért nem mást választott? Elowenen és rajtam kívül még más is Sebastian oldalán áll. Miért azt szakítja el tőle, akinek fontos és aki az életét adná érte? – Dühösen meredtem a nőre. Tehát ő választott ki engem. Bizonyára volt valami terve , ha célirányosan engem akart az udvarában tudni. Ez roppant mód zavart, sőt, aggasztott.
A kérdésére viszont ökölbe szorult a kezem. Nem tudom, hogy élvezte-e a kis közjátékunkat, avagy párbeszédünket, lefordítva azt, hogy kínozhat, de határozottan idegesített minden egyes szava, minden egyes kérdése… hiszen túlságosan az igazságot tükrözték. Ő nem hazudhatott. Tündér volt. Bár a maga módján mindig is úgy forgatta a szavakat, ahogyan neki tetszettek, elfedve az igazságot, árnyalva, de nem hazudott. Nem tehette meg.
- Befejeznénk ezt a beszélgetést? Semmi értelme ennek. Nem vezet sehová, csak kínoz vele. De gondolom, ezt élvezi. Ezért kérdezősködik, nem de? Egyszer az életben, igazán befoghatná. – Morogtam, miközben felkeltem a székről. El akartam menni. Sejtettem, hogy nem fog elengedni, de mégis tettem néhány lépést. Aztán megpróbáltam magamhoz venni valami fegyvernek minősülő tárgyat. Ám nem őt akartam bántani. Sokkal inkább az fordult meg a fejemben, hogy önként vetek véget a saját magam kínjainak… egy életen át Seelie Queennel? Kizárt. Vagy Sebastian mellett leszek, vagy sehol. Ez járt a fejemben.

434 words ❀

the queen & killian

stay put. good boy.

- Úgy gondolod, hogy megannyi évszázaddal a hátam mögött nem tudhatnám, érthetném meg, hogy mégis mit érzel? Ostobább vagy fiú, mint azt gondoltam volna. - Apró sóhaj hagyja el ajkaimat. Őszintén csalódtam benne, szinte már untat. Pedig azt hittem, hogy akit maga mellé fogad Sebastian az legalább egy töredéknyire lesz legalább annyira érdekes, mint ő maga.
- Talán inkább az öcsédnek kellene itt lennie. Vajon ő, mit szólna az árulásodhoz? - Ezek alapján nem lehetne rosszabb, de már megtanultam az évek múlásával, hogy amikor már azt hinnénk, hogy minden felfelé fog ívelni, akkor jön igazán a lefelé tartó lejtő, ami a kitartásunkat teszi próbára.
- Szóval kételkedsz a társadban? Rendkívül érdekes. - Annyit panaszkodnak arról, hogy nem bízik Sebastian bennük aztán még ők sem bíznak meg egymásban nem számít, hogy mennyire mély kapcsolatról volt szó. Már majdnem azt mondanám, hogy ez az egész roppantul szomorú. Csak, hogy annyira azért nem érdekel, hogy érzéseket produkáljak ebben az ügyben. Nem az én területem. A tények felmérésével is bőven elvagyok a háttérben.
- Én választottalak téged. Nem kockáztathattam a népem egyik gyermekét, a véremet, míg téged bátran feláldozhatónak talállak és ezzel azt hiszem még Sebastian is egyet értett, hiszen akkor most nem lennél itt. - Milyen szomorú dolog lehet szembesülni azzal, hogy míg valaki a mindenség közepét jelenti a számunkra ők nem tartanak másnak bennünket, mint feláldozható bábunak. Talán egy kicsit megsajnáltam ezt a neveletlen árnyvadászt. Ugyanakkor van azaz érzésem, hogy hamarosan minden reményemet arra, hogy értelmes beszélgetést fogunk lefolytatni ahelyett, hogy egy duzzogó gyermekkel kellene társalognom porrá fogja zúzni egy hasonló hisztériával. - Nem kínzó, hogyha még nem is ismeri el, akkor igazából a két lány az, akit az oldalán akart.. A testvére.. És Elowen? - Magának sem ismerte be Sebastian, hogy mennyi mindent jelent neki a lány. Talán nem is sejtette, de apró mozdulatok árulták el az én hajnalcsillagomról, hogy megannyi minden zavarja. A többség még csak észre sem vette volna.

|| unsteady || remélem tetszik. A Királynõ rezidenciája 1912333346

To: Seelie Queen ❀

❀ what the hell?!

Csak gyengén csóváltam meg a fejem a szavaira, s visszakérdezésére. Nem értette. Semmit sem értett.
- Maga ezt egyáltalán nem értheti. Nem tudja, miféle kötelék az, ami hozzá fűz engem… semmiről sincs fogalma. – Morogtam, mikor visszakérdezett, majd félrepillantottam. Dühített, sőt, szétszakított belülről a helyzet. Ide sem kellett volna jönnöm. Vagy másképp intéznem a dolgokat. De nem, valahogy sikerült elrontanom mindent. Nem hozhattam helyre a múltbéli hibámat, azt, hogy legutóbb nem voltam Sebastian mellett, hiszen ezúttal sem lehetett ez másképp. S ezúttal ő maga taszított el magától. Bár, belegondolva, legutóbb is az ő akarata volt az, hogy ne legyek, sőt, ne legyünk mellette. Makacs, mindig is makacs volt, s egymaga akart mindent megoldani. Idióta vagy, Sebastian. Mégis, minden hiába ellenére, én túlságosan is szerettem őt. De ezt sosem tudhatta meg. Sosem mondhattam el neki. Értelme sem lett volna. A továbbiakra már nem reagáltam, hanem egyszerűen leültem, s próbáltam újfent elmagyarázni a nőnek, hogy miért is nem kellene itt lennem. Ám süket fülekre találtam. Azaz… a szavak, melyeket felém intézett, nos, lefagytam kissé. Nem tudtam először, mit is feleljek rá. Aztán a nőre pillantottam. Igen, igaza volt. Elowen szerelmes volt Sebastianba, s megértettem az érzéseit. Sőt, átéreztem. Sóhajtottam egy aprót, majd félrepillantottam.
- Nem tudom, képes-e rá. Biztosan mindent megtesz azért, hogy Sebastian életben maradjon, akár az élete árán is… ahogyan én is megtenném, ha ott lehetnék. Valójában… egyiküket sem akarom elveszíteni. Épp ezért kegyetlenség Sebastiantól, amit tett. Az, hogy hátrahagyott… fogalmam sincs, miért tette. Miért engem…? Miért nem valaki mást? – Halk voltam, a düh kezdett kiveszni belőlem. Egyszerűen el voltam keseredve, s tudtam, hogy semmit sem tehetek a helyzet ellen. Itt kell megvárnom a végét. Itt, távol Sebastiantól. Itt, ezzel az önelégült tündérkirálynővel. Itt, egymagam a saját gondolataimmal. Itt, az érzéseimmel karöltve. Mondhatni, elég szánalmasan festhettem, de nem tehettem ellene semmit.

300 words ❀

the queen & killian

stay put. good boy.

Habár mindig is szerettem a drámát, a váratlan fordulatokat ez egy olyan helyzet volt amelyben nem fogadtam el mást, mint a győzelmet. S, habár két bizalmasa közül inkább Killian-re esett a választásom, hiszen a saját véremet mégsem kívánnám belevonni egy olyan harcba, amelyről szegénykém nem is tehet. Oldalakat mindenkinek kötelező választani az más kérdés, hogy kinek, melyikre is esik a választása.
- Ez pedig az én problémám.. Miért is? - Nem különösebben érdekelt a drága kis árnyvadásznak a hisztije, de ha tovább folytatja talán még kénytelen vagyok betömni valamivel a száját. Egy apró sóhaj hagyja el ajkaimat és gondolataim újra Sebastian irányába vándorolnak. Mennyivel kellemesebb társaság volt az a fiú. Ha tehettem volna őt fogom hátra, de neki a saját birodalma felett kell uralkodnia, ahogyan én magam is tervezem.
- Kedvesem, nekem nem szokásom fenyegetőzni. Ez egyszerű ígéret. - Nem szokásom kifejezetten a mellébeszélés. Na, jó talán egy iciripicirit mégis az. Hiszen mondhatni ez az, ami megóv engem minden következménytől. Hogy milyen könnyedén tudom forgatni a szavaimat másokkal szemben. Egy apró szó is megannyi változást képes hozni egyetlen egy mondatba. Csak oda kell figyelnünk arra, hogy vajon mit is érthetünk a jelentése mögött. Hiszen mindannyian a saját igazunkat mondjuk, amelyet igaznak hiszünk. Más azonban ezt hazugságnak nevezné, de ez olyan kegyetlen gondolat.
Önelégült mosoly terül el az arcomon, miután csak úgy, mint egy durcás kisgyerek, de legalább végre helyet foglal így nem követeli meg tőlem azt, hogy szüntelenül a lábával folytassak párbeszédet. Mert én aztán fel nem nézek rá az is teljesen biztos.
- Ott van mellette Elowen, hogy megóvja. Vagy talán nem érzed úgy, hogy ő képes lenne megvédeni a férfit, akit tiszta szívéből szeret? - Egy kicsit gúnyos él költözött a hangomba tudván, hogy kettejüknek is megvolt a maguk viszonya. Nem nevezhető szerelemnek, de azért mégis csak lecserélték egy "jobb" változatra. Vagy mindketten egymásban próbálták megtalálni a vágyuk tényleges tárgyát, Sebastian-t? Talán mindkettőt gyengéd érzelmek fűznék a Hajnalcsillaghoz?

|| unsteady || remélem tetszik. A Királynõ rezidenciája 1912333346

To: Seelie Queen ❀

❀ what the hell?!

Próbáltam rájönni a pillanatra, mikor Sebastian eldobott magától. Hiszen ez történt, nem igaz? Idedobott, akár egy utolsó feláldozható bábut, vagy épp egy darab húst a farkasoknak… a tündérkirálynőnek adott személyesen. S miért? Mit vétettem, hogy ezt érdemeltem? Semmit nem tettem. Semmit, legalábbis semmi olyat, melyért ez járt volna. Mindig Sebastian mellett voltam, bármiféle utat is követett, bármennyi vér is tapadt a kezéhez, vagy épp az enyémhez miatta. Nem számított semmi. Mégis úgy éreztem, hogy elárult, s eldobott magától. Fájt. Rohadtul fájt. Nem ezt érdemeltem… nem.
- Ha nem megyek utána, sosem fogom látni őt újra. Nem maradhatok itt. – Sziszegtem dühösen, ahogy a tündérkirálynőre meredtem. Szemeim csillogtak a dühtől.
- A fenyegetés a legjobb eszköz, nem de? Biztos van már benne elég tapasztalata, Királynő. – Gúnyosan ejtettem ki a szavakat a számon. Nem érdekelt a helyzet, sőt, nem érdekelt semmi sem. Dühös voltam, tombolni akartam és széttépni bárkit, aki az utamba áll. Ha tehettem volna, magát a tündérkirálynőt tépem apró kis darabokra, amiért akadályoz, ám mégsem tettem. Sebastian valamiért mindig is nagyra becsülte ennek a nőnek a szövetségét, s tetteit. Ezért… csakis ezért nem emelhettem rá kezet, vagy törhettem az életére. Ám nem akartam bólogató kiskutya sem lenni, aki mindent megtesz, ha csettint egyet azokkal a cuki kis kezecskéivel.
A szemeimet forgattam, miközben mégis csak leültem, de nem mellé, hanem messzebb tőle. Irritált ő maga és a környezet is.
- Nem tehetem… értse meg. Tudom, értem, hogy kötöttek valamiféle megállapodást, de Sebastian ezt rohadtul nem gondolta át! Egyszer már hagytam, hogy meghaljon… nem voltam mellette, hogy megállítsam a történéseket. S azt is hagytam, hogy a sötétségbe merüljön és tönkretegyék. De ezúttal nem akarom tétlenül nézni… hinnem kellene a győzelmében, de tudom, mennyire makacs. Tudom, hogy mennyire vak a hite Claryben… és épp ezért gondolok arra, miként ez lesz a veszte. Úgy értem, maga Clary. – Próbáltam higgadtan beszélni, ész érveket felsorakoztatni a nőnek, hogy megértse, miért nem maradhatok vele. – Könyörgöm, hogy engedjen elmenni… ott a helyem. Nem itt. Innen semmit sem tehetek érte. – A szemeit kezdtem figyelni.

334 words ❀

the queen & killian

stay put. good boy.

Hogyan is venné egy árnyvadász könnyedén, hogy kegyetlen módon ki lett játszva? Senki nem szereti, ha titokban a háta mögött szövetkezik az ember valakivel, hogy szépen lebontogassa a szárnyait. Szükség van azonban arra, hogy biztosítékot vegyek magamhoz, hiszen szükségem van arra, hogy biztosítsák számomra a győzelmem. Na, nem mintha kételkednék abban, hogy bárki legyőzhetné a Morgenstern fiút, ugyanakkor pontosan tudom, hogy mennyire össze tudja kuszálni a Herondale fiú és a saját testvére. Mennyire ideges, hogy őket nem tudja irányítani.
- Talán tévedtél a kapcsolatotok szorosságával kapcsolatban. Nagyon sajnálom, de ez a helyzet. Itt kell maradnod a megbeszéltek alapján és nem szeretnél Sebastian ellen lázadni gondolom. - Habár velem szemben könnyedén felejti el, hogy miképpen is kellene viselkednie a királynővel. Bár ezt egyenlőre hajlandó vagyok besöpörni a szőnyeg alá, mint az érzelmeinek megnyilvánulása, de a türelmem sajnos koránt sem annyira végtelen, mint azt ő gondolná.
- Törheted rajta a fejedet azon nem változtat, hogy itt ragadtál mellettem. Most pedig foglalj helyet, vagy kénytelen leszek eltöretni a lábadat. - Kedves mosollyal intek magam mellé most utoljára. Megannyi oka lehet, amiért hátrahagyta. Talán tényleg ő a kis titkos fegyvere és beavatta egy különleges feladathoz. Azonban ahhoz túlságosan is őszinte a csalódottság a tekintetében. Ezt senki nem képes megjátszani. Egy része összetört, mintha elárulták volna. - Addig maradsz velünk, míg ez az egész nem zajlik. - Azt már inkább meg sem említem, hogy valószínűleg nem fog tudni csatlakozni a drága barátjához, hiszen ő arra készül, hogy a világunktól elszigetelve uralkodjon a saját birodalmában, amit ő épített magának. Míg ennek a világnak a hamvait a mi ügyes kezeinkre bízza. Egy új rendszer fog kialakulni, ahol nem kell elszenvednünk az árnyvadászok kegyetlen elnyomását. Olyan ostobán hiszik, hogy ők vannak mindennek a tetején, mikor olyan könnyedén feláldozhatóak és eldobhatóak. Hullanak, akár csak a legyek, míg mi könyörtelenül itt vagyunk és az évek múlásával csak bölcsebbek és bölcsebbek leszünk.

|| unsteady || kicsit béna. A Királynõ rezidenciája 2148618046

To: Seelie Queen ❀

❀ what the hell?!

Tudtam, hogy ki ő és mi is ő valójában, de nem érdekelt. Nem, hiszen túlságosan is mérges voltam magára a kialakult helyzetre, s magamra is, hogy hagytam magam úgymond „csapdába” esni. Komolyan, nem itt, nem ezen a helyen kellene lennem! Nem itt van dolgom, hanem máshol, mégis, ez a nő, ez a… ez a tündérkirálynő fogja magát és megakadályoz abban, amit valójában tennék. Van-e ennél rosszabb helyzet? Van-e ennél bármi idegesítőbb? Ó, hogyne volna. A szavak, melyek elhagyják a száját… mintha a tündérkirálynő úgy érezné, mindenki felett van hatalma. Habár tényleg elér sokfelé a keze, mégsem hiheti azt, hogy ő a világ ura. Az nem ő lesz.
Morogtam, s dühösen vágtam hozzá minden egyes szót, nem foglalkozva a lehetséges következményekkel. Nyitottam volna a számat, hogy újból súlyos, s megvető szavakat vágjak a fejéhez, de végül ő vágott hozzám valami olyasmit, mire az én szavam úgymond elakadt. Sebastian? Micsoda? Miről nem beszélt nekem? Összehúztam a szemeim, s így fürkésztem a nőt.
- Mégis miről beszél, Királynő? – Mormogtam halkan, legalábbis egy fokkal halkabban az iménti kiabálásomtól. Alku? Nem értettem semmit. Sebastian miért hagyott volna hátra pont engem? Pont neki…
- Miféle alkuról volt szó pontosan? Mi ez az egész? Magyarázatot akarok. Sebastian nem hinném, hogy csak úgy hátrahagyna. Nem, hiszen sokkal… szorosabb a kapocs köztünk ennél. – Szerettem volna ezt hinni, de a hangom végül meg-megakadt. Nem, talán Sebastiannak soha sem jelentettem semmit. Ám nekem ő… volt idő, mikor még többet is, mint szabadott volna. A földre pillantottam, majd ökölbe szorult az egyik kezem.
- Mondanám, hogy a Királynő hazudik, de nem tehet olyat, nem de? Tehát… Sebastian nem akart magával vinni. Itt akart tartani, de vajon miért? Biztosan van erre valamiféle logikus és érthető magyarázat. Annyi mindenki mást is eldobhatott volna… miért pont én? – Ekkor pedig újra felnéztem, egyenesen a nőre. S továbbra sem ültem le, hiszen attól, hogy Sebastian akarata szerint itt kellett volna maradnom, a tettrekészségem továbbra sem csillapodott. Menni akartam, s ezért bármire képes voltam. Csak még kellett idő, hogy kitaláljam, miként szökjek meg a tündérkirálynő karmai közül…

339 words ❀