Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo

If I cannot move heaven, i will raise hell


Mammon
TO LOVE IS TO DESTROY, AND THAT TO BE LOVED IS TO BE THE ONE DESTROYED

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


Mammon Empty


Mammon
A gonosz álruhában él csak igazán.
Joe Gilgun Demons1000+Nagyobb démon
the devil is in the details

❖ Becenév:
Sehogy.
❖ Születési hely, idõ:
A két Hatalmas alkotása vagyok a Pokolból.
❖ Családi állapot:
Ha azt nézzük, egyedül.
❖ Szexuális beállítottság:
A nők érdekelnek inkább.
❖ Foglalkozás:
Megrontok lelkeket, meggyilkolom őket.
❖ Ismertetõ jel:
Húsruhám teletetovált, vigyorom hátborzongató, aurám félelmetes.
❖ Átváltozás:
Hülye kérdéseid akadnak.
❖ Rang:
A nagyobb démonok között az én görbe ujjaim közé tartozik a kapzsiság, a hatalomvágy, és minden, amely eme modern kornak gyöngyszeme. Romlottságot, káoszt és tébolyt osztogatok.
❖ Család:
A Pokol királya, és királynője nem épp olyanok, akik beülnek a szülői értekezletre, "testvéreim" akadnak szép számmal. A mi fajtánk nem épp érzelgős. Van család, de önmagam jobban érdekel.
look deeply into my eyes

5 pozitív tulajdonság
kitartó ▲ őszinte ▲ maga módján hű ▲ mókamester ▲ magabiztos
5 negatív tulajdonság
gonosz ▼ hazug ▼ kegyetlen ▼ erőszakos ▼ felbújtó
5 dolog, amit szeretsz
önmagam ▲ a vér látványa ▲ a fülledt éjszakák ▲ emberekkel való játszadozás ▲ hatalom
5 dolog, amit nem szeretsz
angyal/árnyvadász bagázs ▼ csalódás ▼ semmittevés ▼ csend ▼ üresség  
Legnagyobb félelmed
Hát nem akarok kipurcanni. Macerás.
Legnagyobb vágyad
Kicsinyes vágyaim vannak csupán, a halandók uralása
Legnagyobb gyengeséged
A teremtőim, meg az erősebb testvérek el tudnak bánni velem csúnyán
Legnagyobb titkod
Ki akarom próbálni a valódi szerelmet, hisz az is egyfajta birtoklás.  
Rejtett tehetséged
Kiválóan hegedülök. Viccet félretéve, a meggyőzőképességem páratlan.
Fõ fegyvered
Önmagam.
Hobbi
Bevegyülök a halandók közé, és figyelem a romlást.
Kedvenc étel
Nyers hús. Igen, jól sejted.
Kedvenc ital
Alkohol.
Kutya vagy Macska
Pokolkutya.
Allergia
A hülyeségre.
Bal vagy jobbkezes
Mindkettő.
Fura/Idegesítõ szokás
Csikorgatom a fogaim.
Szervezett vagy rumlis
Káosz.  
Dohány, alkohol, drog
Mindet próbáltam. Nem nagy cucc. A hatás kedvéért dohányzom.
you can see the war inside



Mindenki akar valamit (...), és ha tudod valakiről, hogy mit akar, akkor azt is tudod, ki ő és hogyan mozgathatod.

A lángnyelvek lustán kúsztak fel a berendezés felületeire, azonban, annál mohóbban kaptak rá, és híztak hatalmas csóvákká. Nem volt megállás, a tűz egyre jobban terjedt, elérte azt a pontot, amikor már nincs megállás, amikor a kiérkező segítség már csak sóhajt, és azt mondja, nincs mit tenni. Az utolsó menedék, a mellékhelyiség, ahova a lángok még lustán lopództak az ajtóig, és egy időre el is kerülték. Nem vitás, hogy ehhez több köze van valakinek, mint a szerencsének, de ez szolgált a tűz alkotójának utolsó menedékeként, ahol zokogva kuporgott, és remegett. Nem volt egyedül. Mellette, unott arccal, a falnak dőlve unatkozott társa, vagyis inkább csak friss ismeretsége, hiszen a kuporgó, zokogó senki semmit nem tudott arról, hogy miféle lopódzott az életébe. Az épület odakint átforrósodott, és már a helyiségben is jóval kevesebb oxigén, és magasabb hőmérséklet uralkodott a kelleténél, mégsem ettől szenvedett a férfi, akinek zokogása úgy tűnik, sosem apad el.
- Ez az én házam..
-Tudom.
- De az én feleségem..
- A volt feleséged, kérlek. Pontosítsunk.
- A.. a fiam.. a drága fiam.
- A volt fiad. Az előbb halt meg. A volt feleségeddel együtt, a volt házadban, és a tetű féreggel, aki a volt voltjaidat elvette.
- Én.. én vissza akartam őket kapni! – úgy pattan fel, mintha a kinti pokol épp elérte volna őt, vagy csak a talajt forralta volna fel. – Vissza! Nem megölni!
- Hát.. mindig vannak balesetek – tárja szét a karjait, mintha épp egy apró koccanás felett vitáznának – Nem akartad őket visszakapni. De azt a bögyöst.. Ugye tudod miről beszélek – de csak hevesen rázza a fejét. Türelmetlen sóhajjal hessegeti el, és lépdel az ajtó felé. Értetlen pillantás. Érzékeli a félelmét, érzékeli a gyászt és a vágyat. Amikor belopódzott, részeg volt, tompa, gondtalan. És ő itt várta, mint valami áldozatot, hogy bekebelezhesse. Szeret váratlanként felbukkanni, és aprót mozdítani a szerencsén. Vagy épp csak azon, amelyet úgy hívnak, sors.
- Szóval nem kell pénz, jobb munkahely, puhább asszony? – csend. Látja, amit ő lát. Lát mindent, hova viheti az út, hova érhet el kövér ujja. És a szív dobban, tempója lelassul, a pupilla kitágul. Ó, hogyne kellene. Ő ne tudná.
Újabb, széles vigyor. Odakint a lángok mohón falják egykori világát.
Nyert. Mindig nyer.

☠ ☠ ☠

Nem fogok neked felsorolni meséket, nem fogom elrabolni a drága időt azzal, hogy megismertessem azokat a történeteket, amit lógó hasú, vén bolondok véstek lapokra az idők kezdetén, és még aztán is. Sok rege, sok kiszínezett, hazug szó. Persze, a lényege mind ugyanaz, és mind igaz: rólam szól, és arról, mit teszek a halandó lelkekkel.
A nevem Mammon.
Amikor az első lapos követ a kezébe vette valaki, és értéknek tekintette, a hatalmam elkezdődött. Amikor ezért a kődarabért öltek, erőm tetőzött, az emberek pedig halomban hevertek. A kövekből kagylók, csiszolt szépségek, majd nemesfémek préselete, papírlap nyomata vált. Fokozatosan, de kialakult a világ ma ismert rendje. Persze, minden lépcső hatalmas és sok erőt kívánt. És persze egy kis segítségre is szükség volt.
Az első lelket, aki a marék gyümölcsért húst kért, vélhetően sokan átkozták még halálában is. Pedig az volt az első, és a legmaradandóbb alkotás. Amikor egymásnak estek egy zöld dombért, egy jobban termőbb talajért, vagy csupán egy fáért, ujjam úgy rángatták őket, mint holmi bábokat. Könnyű, mondod te, lenézed, te különb vagy, és erősebb. És? Ki a francot érdekel? Én mindig is különc voltam.

Tisztában vagyok mindennel, és nem vagyok olyan pöffeszkedő senki, mint egypáran. Akik messzebb nyújtóznak, ameddig a takarójuk ér. Emelt fővel vonulok végig, én, a hetek egyike, Mammon, a fösvénység maga. Egy kéz, mely szívedet szorongatja, egy gondolat, egy álom, vagy csak egy sóhaj. Egy érzelem a szívedben. Beférkőzhetek bárki agyába, és bár aláírom, vannak, akik ügyesen képesek ellenállni, a többség még mindig az én játékszerem. Mint egy kövér uracska sovány szolgái.
Lépteim nem jelzik fanfárok, nem vonul előttem horda, vagy épp egy falka véreb. Csendes vagyok, nesztelen furakszom a közelbe, és váratlanul csapom le. Nem vagyok nagy harcos? Meglehet. Vannak nálam erősebbek? Igen. És sajnálom-e? Soha.

Sokáig csak árnyékként lépdeltem eme sárgolyón, megrontóként ültem körbe őket. Az első háborúban kéz a kézben falatoztak a hetek, learatták a munka gyümölcsét. Mily régi, mily poros, de kedves emlék. Nem hozok csalódást, nem próbálok mást tenni, mint ami a feladatom. A kapzsiság démonjától fura hallani, hogy nem vágyik többre? Vágyom én, ó de vágyom minél több megrontott lélekre, azonban a ranglétra magasabb fokára már nem. Bizonyára megrészegítene a magasság, és lezuhannék. Nem nehéz elhinni, hogy mennyire élvezem azt, ami körbevesz.
Sok-sok év után öltöttem végül olyan testet, amelyet halandó képes volt szemmel érzékelni, és elfogadni. Ekkor kezdődött a móka legszebb része.

Harsány, nem hétköznapi viseletem hűen tükrözi belsőmet. Romlott, és mégis hívogató. Sokaknak az, és talán még neked is. Sokan olyan arcot választanak, amelyek a legszebbnek mutatkoznak, és az elsők között szerepelnek, azonban, nekem ez a fajta kitüntetés szükségtelen, és unalmas. Tele van a világ tökéletességgel, és álszent majmokkal. És nem utolsó sorban, akkor a legegyszerűbb elvegyülni, ha nem tűnsz túl.. földöntúli teremtménynek.
Köpcös alak, idegesítő, mindig a középpontban. Feltűnő, hangos, és szívesen veti bele magát az élvezetekbe. Azt kell mondjam, hosszú életem alatt most élvezem a világotokat a legjobban. Hisz csak körbe kell nézni, és mindenhol a hatalmam, vagy annak sajátos temploma köszön vissza, a szolgálókat nem is említve. Sosem volt éhesebb a világ, mint most, sosem volt becsvágyóbb, és anyagiasabb. Ha lenne koronám, talán egy véres, emberi halmokra állított kényelmes székbe is beleülhetnék, azonban beérem azzal, hogy jóllakottan nézek véges napjaitok elébe.
Az aranykor, csak így nevezem.
A mi közös művünk.

☠ ☠ ☠

Lassú, hanyag mozdulatok. Egy távoli nevetés, egy buta tréfa, üres szavak. Megnyerő arc, és egy nyúlánk férfi, nem hétköznapi külsővel. Játszik. Szeret játszani, ahogy mindig is.  Legjobban úgy figyelheti meg művét, ha élőben követi. Így élvezi. Egy egyszerű titkár, egy megfigyelő, kifutóember. Mindig az átlag. Ülhetne bőrfotelban, de inkább azt kedveli, ha azért mások küzdenek meg. Mint a régi szép időkben.
- Mi nagyszerű barátok leszünk.
- Azt mondod? Általában kellemetlen szarházinak gondolnak – hiénanevetése ugyan libabőrt hoz a másiknak, mégis ajkaira vigyor, és nem fintor kerül.
- Ugyan már. Megvan a magadhoz való eszed, és őszinte vagy. Szeretem az őszinte embereket, mert nem a seggem nyalják. Ha valami szar, az szar. Ki kell mondani.
- Ó, ezen ne aggódj! A nap bármely pillanatában készen állok rá, akár most is. Ez a nyakkendő olyan mintájú, mint egy kiadós vasárnap hajnali okádék.
És nevetnek. Új nap, új emberek egy új városban. A világot járva fertőz újra, és újra, pedig művét sehol sem felejtik, ő azonban nem áll le. Míg a hetek többi tagja a maga módján érvényesül, ő jót szórakozik. Talán egy kissé gyárilag hibásan jött le a futószalagon, és 0,1 %-al több emberi vonalat kapott, de ne tévesszen meg sosem az álca.
Ő egy démon. Kegyetlen teremtmény a pokolból. Sokat látott, sokat élt meg, de nem kegyelmez. Nem fog sem szeretni, hisz talán szíve sincs igazán, ahogy lelke főleg nem.
Meg fog téveszteni mégis.
És ez így van jól. A hatalmába fogsz kerülni.

Mindig a láthatatlan ellenség a legfélelmetesebb.
dust and shadows


Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


Mammon Empty


gratulálunk, elfogadva!
dust and shadows  

❖Mammon, a kapzsiság démona❖

Drága Mammon!
Talán nem a Tündérkirálynő arcával kéne ilyesmit írnom, de lehet, hogy álmomban kísérteni fog az avatarképed egy darabig, és nem azért, hogy csokival és virággal kényeztessen, hanem hogy kikaparja a lelkemet... Mammon 2148618046 No de egy szó mint száz: üdvözöllek az oldalon! Megtiszteltetés, hogy én fogadhatom el ezt a fantasztikus lapot! Ha nem ilyen kései/korai órában lennénk, leállnék veled értekezni arról, hova is juttatta az emberiséget a kapzsiság, a megrögzött hajlam, hogy mindent birtokoljunk, minden az enyém, és többet akarok, még többet, sosem elég... Igaz, a játéktéren pontosan ez éltet engem is. Kapzsiságból, azt hiszem, bőven jól tudnálak lakatni - miért nem futunk hát össze egyszer, kedves? Mammon 124822942
Léleksimogatóan gyönyörű a stílusod, egyszerre borzongató és meseszép. Beléd szerettem, a hatalmadba kerültem! Szívesen olvastam volna tőled még többet, pedig így sem ajándékoztál meg minket túlságosan kurta előélettel, és mégis - kevés belőled! Többet akarok! :*.*: Hoppá, a kapizság már megint... Nézd el nekem, olyan ritka manapság ilyen összeszedett, szép lappal, ennyire izgalmas, egyedi karakterrel és ilyen kifogásolhatatlanul egyedi, olvasmányos stílussal találkozni! Repdes a szívem minden egyes sorodtól! Borzasztóan kíváncsi vagyok, mit alkotsz majd a játéktéren - egy olvasód már biztosan van!
Szeretnélek még marasztalni, hogy körülrajonghassalak, de semmilyen kifogás nem jut eszembe, amivel feltarthatnálak, így hát nem állom tovább az utadat: irány a foglaló és a játéktér! Ha kifogyna a mondénekből a hatalomvágy, és nem találnád már elég szórakoztatónak a Földi létet, mindenképpen látogass meg az Udvaromban! Majd én megmutatom neked, milyen az igazi kapzsiság! Mammon 4068121422


1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Mammon
» Mammon