Az asszisztensem vagy, és annál mégis sokkal több. Nemigen vallanám be, de te lennél az egyetlen nő az életemben, aki felé őszinte, gyengéd érzések fűznek. Közel másfél évtizede ismerjük egymást, és már akkor tudtam, hogy különleges vagy, amikor megjelentél az állásinterjún. Hamar megtaláltad a helyed mellettem, a cégen belül, okos vagy, szellemes, találékony, vidám természetű, és nagyon jó a munkádban. Azt hiszem, már az első pillanatban megvolt a vonzalom közöttünk, de profik módján viselkedtünk, és nem próbáltunk egymáshoz közelíteni egészen addig, amíg alig egy év után, a frissen indult vállalkozásom a csőd szélére került. Majdnem biztosak voltunk benne, hogy lehúzhatjuk a rolót, ami egyet jelentett azzal, hogy te elveszíted az állásod, én pedig a cégemet. A helyzettől meggyengülve egymás karjaiban vigasztalódtunk, és egy csodálatos estét töltöttünk együtt. Egy-két nap múlva azonban változott az állás a cégen belül, hirtelen rengeteg munkánk lett, ki sem látszottunk belőle, nekem pedig hetekbe telt, mire időt és bátorságot gyűjtöttem rá, hogy félredobva a komoly kapcsolatokról vallott elveimet, randira hívjalak. Te azonban gondolkodás nélkül kikosaraztál. Valószínűleg nem találtál elég érettnek ahhoz, hogy kezelni tudjam a helyzetet, mindenesetre kijelentetted, hogy nem szeretnéd keverni a munkát és a magánéletet. Ennek már 14 éve, és azóta is együtt dolgozunk, de nem csak a munkatársam vagy, hanem a legjobb barátom is. Jobban ismersz, mint én magamat, tudod, mit akarok mondani, mielőtt én kigondolhatnám, fontosabb vagy számomra mindenkinél, a lányomat leszámítva. A kapcsolatunk emellett néha elég viharos, mert általában kíméletlenül őszinte vagy velem, amit én a lobbanékony természetemmel nem mindig viselek jól, de idővel mindig megbékélek. Sosem próbáljuk átlépni a határt, de időnként feszegetjük azt, és ott lebeg folyton közöttünk a "mi volna ha..." érzés.
Nemrég azonban eljegyeztem valakit, akivel néhány hónapja vagyok együtt, a menyasszonyommal pedig mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy ez a házasság az egymás iránt érzett tiszteletre és közös érdekekre épül. Talán te vagy az egyetlen, aki megakadályozhatja, hogy másodszor is fejest ugorjak egy boldogtalan házasságba.

A play by-hoz ragaszkodom, a nevet rád bízom, egyéb dolgokban szívesen egyezkedem és ötletelek. Kedvcsináló videó  :*.*:

Nem egy kifejezetten romantikus kapcsolat a miénk, sokkal inkább alapul barátságon, testi vonzalmon, megértésen, egyenlőségen és tiszteleten, valamint közös érdekeken. Néhány hónapja randizgatunk, és nemrég megkértem a kezed, te pedig igent mondtál, de mindketten tisztában vagyunk vele, hogy bármit is érzünk egymás iránt, az nem szerelem. Azonban már mindketten túl vagyunk a negyvenen, amellett egy-egy rossz házasságon is, és ezúttal nem a szívünkkel, hanem az eszünkkel akarunk dönteni. Sikeresek vagyunk a munkánkban, üzlettársak vagyunk, és te is tagja vagy az újonc alvilágiakat segítő szervezetemnek, a Praetor Lupusnak. Nem vágyunk már többre, csak egy megértő társra otthon. Mivel régóta ismersz, mindeközben talán tisztában vagy azzal is, hogy a szívem valójában az asszisztensem felé húz, az érzéseim felé azonban csak plátóiak, ezért ez téged nem is zavar. Meglehet, neked is van valakid mellettem, akihez reménytelenül vonzódsz, nem tudhatom.

A név választható, a play by csak egy ajánlat, mindenesetre a közös képek miatt érdemes lehet megfontolni, de ha mindenképpen mást szeretnél, legyen az illető 30-40 körüli, hiszen nem egy tiniről van szó. Ha megtetszett a karakter, gyere és egyeztetünk a többiről. Annyit azért még hozzátennék, hogy az esküvő még egyáltalán nem biztos, hogy meg lesz tartva, meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok.
Egy kedvcsináló videót ide is hoztam: katt.

Tizenéves korunkban ismerkedtünk meg, amolyan tinédzserkori románc volt a miénk, nagyjából 20 évesek voltunk, amikor teherbe estél a lányunkkal (Louisa karilapja), és elvettelek feleségül.  A házasságunk azonban nem több, mint öt hónapig tartott. Amíg csak elvoltunk a fiatalkori rózsaszín ködben, minden rendben volt, de a közös életünk alatt hamar megmutatkozott, milyen nagyon nem illünk össze. Már nem tudnám megmondani, mi is volt a legnagyobb baj közöttünk. Talán pont az, hogy túlságosan hasonlítottunk, mindketten meglehetősen erős személyiséggel rendelkezünk. A válás azonban jó döntésnek bizonyult, mert amint különváltak útjaink, rendeződött a viszonyunk, és azóta is barátok vagyunk. A lányunkat, Louisát, te nevelted fel, de az időközben befutott vállalkozásomnak köszönhetően minden hónapban egy szép kerek összeggel támogattalak benneteket, valamint a magam kissé felelőtlen módján mindig igyekeztem ott lenni nektek, amikor szükségetek volt rám.

A név szabadon választható, bár a legutóbbi reagokban Liza néven emlegettem, ami lehet középső név, vagy becenév is. Fajnál mondént adtam meg, de nem bánom, ha idővel mássá változik át, vagy akár ez meg is történt egy-két éve, egyeztetés kérdése.
A play by szintén csak egy ajánlat, de mindenképpen legyen 35-40 körüli a választottad, ennyi a kikötésem.