Négy hónapja annak, hogy megismertelek. Rettentő mód küzdöttél az átváltozásaiddal, nem tudtad kezelni ezeket sehogyan sem. Próbáltad kontroll alatt tartani magad, de nem igazán ment ez neked. Elveszítetted a fejed, könnyen dühbe jöttél, ezzel pedig csak ártottál, leginkább önmagadnak, de másoknak is, akiket ezek miatt megbántottál. Rád találtam, és segíteni kezdtem neked, hiszen én is átéltem ezeket, amiket te. Nem volt könnyű veled, sokszor feladhattam volna azt, hogy segítsek neked, nem tudtam megtenni. Szükséged volt valakire, aki megtanítja azt, miképp és hogyan kezeld ezt. Különleges voltál az elejétől fogva számomra, alig vártam mindig, hogy újra egymás közelében legyünk. Kemény hónapok vannak mögöttünk, veled is épp olyan szigorú voltam, mint bárki mással, de már a cél közel van nagyon. Félek attól a perctől, félek az elválásunk miatt. Együtt fejlődtünk, a legrosszabb pillanataid is láttam, a kínzó fájdalom közepette is ott álltam a közeledben. Ez hamarosan véget ér. Titkon remélem, hogy ez nem következik be. Nem szeretném, ha eltűnnél az életemből. Mellette pedig lehetsz Praetor Lupus tag, akárcsak én... Vagy csak az irántad érzett érzelmeim miatt szeretném ezt? S mindez csak egyoldalú lenne? Derítsük ki.

//további információkért keress meg üzenetben, vezetéknév rád van bízva, a PB-t szeretném meghagyni (de nagyon jó meggyőző képességgel kell rendelkezned ahhoz, ha ezen változtatni szeretnél... )