Ő a volt alfám, David öccse, akit még akkor ismertem meg, mikor új tag voltam a falkában. Az első találkozásunkkor épp tanúja volt, mikor elszakadt nálam a cérna (újonc voltam még akkor) és ő volt az, aki sikeresen lecsillapított. Mondjuk ennek fél óra kemény harc volt az ára az erdő közepén farkas alakban, de sikerült neki, amiért örökké hálás leszek. Csak napokkal később tudtam meg végül, hogy ő az alfám öccse, addig senki sem mutatta be nekem.
Nem egy könnyen megnyílós fajta, de bárkivel szívesen elbeszélget hétköznapi dolgokról. Magassága és kidolgozott izmai miatt soha, senki nem mert belekötni úgy igazán -na meg azért sem, mert az alfa öccse volt-, ennek ellenére ő soha nem élt ezzel vissza. Nem villogtatta a katonai ismereteit és a közelharcban való jártasságát és nem volt soha nagyképű sem. Nyugodt, végletekig türelmes fazon volt. Az a "fát lehet vágni a hátán" típus de, ha egyszer valaki felhúzta, akkor jobb volt nem az útjába kerülni.
Egyébként remek humora volt. A megismerkedésünk körülményeinek köszönhetően akárhányszor összefutottunk, mindig viccelődött velem kicsit amiatt, de azt mondjuk soha nem tudtam igazán behatárolni, hogy volt-e köztünk valami vonzalom, vagy szimplán viccesnek találta, ha újra meg újra felemlegeti.
Mikor David meghalt, ő épp távol volt a bátyja kérésére elintézni valamit én meg ugye leléptem, így azóta fogalmam sincs, hogy mi lehet vele. Nem tudom, hogyan fogadhatta a hírt, nem tudom, hogy életben van-e még egyáltalán és azt se tudom, hogy volt-e azóta Denverben, az új alfánál. Ahogy azt se tudom, mit szólt, hogy eltűntem és még, csak annyit sem voltam hajlandó megtenni, hogy értesítsem a bátyja haláláról, de nem lettem volna képes erre. Nem akartam pont én lenni az, aki közölje vele, szóval nem tudom, ha valaha összefutnánk még egyszer, örülne-e nekem.


A megálmodott sztorit, a nevet, a pb-t,  az ötleteimet vagy épp a Te ötleteidet PM-ben megbeszéljük, ha megérkezel!  Nagyon várlak, szóval siess!!!    :aww: