Hogy ki is vagyok? Sok néven neveznek, réges rég az életem kezdetén 1431-ben még Vlad voltam 3. ezen a néven, akit fejedelemnek szánt az apja, és a családja. Gyerekkoromtól fogva komoly nevelést kaptam, hogy később fejedelemmé vállhassak, de sajnos a dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogy szeretnénk. A Szultán, aki apámnak adta Havasalföldet, vagyis inkább hagyta, hogy vezethesse a földünket, megkövetelte, hogy a seregébe adjon fiatal fiúkat, akik aztán majd szó nélkül meghalnak a törökért, ha úgy alakul a dolog. Történetesen, ezek között a fiúk között kötöttem ki én is, mivel a Szultán külön kérésére az ő udvarában kellett nevelkednem, és nem tehettem mást, be kellett hódolnom az akaratuk előtt, hisz még alig 10 éves voltam. Elszakítottak a családomtól, és kikerültem a kemény és rideg valóságba, ahol minden napom harci kiképzéssel és iskolával telt. Túléltem.
Sőt, nem elég, hogy túléltem, de még különleges pozíciót is harcoltam ki magamnak a seregben, mivel egy időután úgy hívtak, hogy Vlad a nyársaló. Mivel minden alkalommal elrettentésül az ellenségeimet nyársra húztam. Bár én tudtam, hogy ezt csak azért teszem, hogy a többi ellenségnek inába szálljon a bátorsága, és ne akarjanak többé harcolni, így megkímélhetem őket, de a többi török úgy tekintett rám mint valami hősre, amiért brutálisan megöltem azt a rengeteg embert. De ez volt a szükséges rossz, amit meg kellett tennem, hogy a népem békében élhessen. Aztán ahogy a legenda terjedt, én szépen lassan éretté válltam, hogy megörököljem apám földjét és címét, míg ő már öregedett és kezdett olyan döntéseket hozni, melyek nem szolgálták Havasalföld érdekét, így politikai okokból, én léptem a helyére, és ő az öreg éveit azzal töltötte, hogy tanácsokkal látott el a vezetés iránt. Meg is lett az eredménye, kiemelkedően jó vezetővá válltam, és a népem boldogságban és elégedettségben élte a mindennapjait, a törököknek mindig probléma nélkül adóztunk. Így sosem kellett rettegnünk attól, hogy újra gyerekeket rabolnak tőlünk. Legalábbis ezt hittem.
Aztán egy alkalommal, mikor a szultán adószedóje megjelent, bejelentette, hogy újra gyermeketet akarnak vinni, és hogy az én fiamnak is köztük kell lennie. Nos itt szakadt el a cérna, mivel a sok harccal töltött év és szolgálat után azt hittem, hogy a Szultán és én testvéri viszonyba kerültünk, mivel ő már az előző szultán fia volt, kivel együtt nevelkedtem fel. De sajnos nem így történt. Ő is megváltozott, és én is, nem voltuk ugyan azok, és ezért megtagadva kérését nemet mondtam, ami háborúhoz vezetett. Tudván hogy ezt a háborút nem nyerhetem meg a sötét erőkhöz fordultam, és kerestem a lehetőséget hogy megidézzek egy démont, aki majd megadja nekem a szükséges erőt ahhoz, hogy megvédhessem a népemet, nem számít mi az ára.
Így Hecate, aki egy erős és nagyhatalmú démon volt, megjelent előttem, s mivel török foglyokat áldoztam a tiszteletére ”megajándékozott” ezzel a hatalommal. Gyors lettem, erős, kiélesedtek az érzékeim, képes voltam alakot váltani, és másokat irányítani. De rájöttem, hogy ennek az volt az ára, hogy a napfényt, és az ezüstöt kerülnöm kell, és sok minden mást is.
A háború végül a javamra fordult, vámpírok egész hadseregét hoztam létre, akik elsöpörték a szultánt és a seregét, azonban útközben az éhségem miatt elvesztettem a feleségem, és mivel tudtam, hogy előbb utóbb a fiamat is megölném, távoztam Havasalföldről és elkezdtem világot látni. Évszázadokig csak bolyongtam, hol itt hol ott húztam meg magam, és közben lassan építettem ki a vámpír társadalmat, többé kevésbé direkt. Aztán ahogy múltak az évek, találkoztam egy Boszorkánnyal, Selene Moon volt a neve, gyönyörű volt, eszes és ravasz. Tudtam, hogy szükségem van rá, és mivel mindig is volt egy kisugárzásom a nők felé, sikerült egymásba szeretnünk, ami hosszú ideig boldogan telt, még a szomj sem kínzott mellette. Aztán úgy hiszem megunta a dolgot, mivel elválltunk és távozott, én pedig ott maradtam egyedül, magányosabban mint valaha. Több évtízed kellett hogy összeszedjem magam, és újra erőt vegyek a negatív gondolataimon. Úgy döntöttem megkeresem őt, így Amerikába utaztam.