A sötétség fejedelme, az első vámpír, maga Dracula. 1444-ben, Wallachiában alakultál át, hála egy hatalmas véráldozatnak, amelyet Hecate démonnak mutatott be az udvarod. A démonasszonyt olyan szinten lenyűgözte az ajándék, hogy halhatatlan, naptól elégő lényekké alakította az ott lévőket, te pedig továbbra is vezérük maradták. Felelős vagy a vámpírok elterjedéséért, elismeréséért a klávé berkein belül. Én jóval később, az 1500-as évek legvégén ismertelek meg, lettem a harmadik feleséged, egyben az első halhatatlan. Nagyjából kétszáz évnyi kaland, szenvedély, veszekedés és harc után döntöttem a válás mellett, és megfogadtam, hogy többet soha nem leszek egy kontinensen veled. Nem azért, mert gyűlöltelek, hanem mert a szívem egy része veled maradt és még mindig ott van. Megbántottalak? Megértetted, miért hagytalak ott? Fogalmam sincs, de azóta kerülöm a kapcsolatot, csak akkor látogatok Európába, ha te biztosan nem vagy ott. Újra férjhez mentem, majd megözvegyültem. Lemondtam a főboszorkánymesteri rangomról, kivontam magamat a hatalmi harcokból. Szeretem a semlegességet és a nyugalmat, de valljuk be, ez nem biztos, hogy így maradhat. Nem zártuk le a múltat, a jövő még több harcot ígér, mint korábban bármilyen háború, nekünk pedig még előtte tiszta vizet kell öntenünk a pohárba. De jobban teszed, ha gyors és ravasz vagy, mert menekülni fogok.
//Nem a régi szerelmi kapcsolat újra kezdése a célom, de sok játékot ígérhetek annak, aki elviszi a karaktert. Ideje lezárni a múltat, megbékélni a jelennel, megtanulnom, hogy egy elválásnak nem feltétlenül kell véglegesnek lennie. Fogócska, harc, könnyek és nevetés, emlékek felidézése és kreálása, esetleges bizalmas baráti kapcsolat kialakítása a célom. Persze, ha neked jobb ötleted van, jobban vonz egy másik forgatókönyv a jelenre, szívesen tárgyalok arról is
Kezdőlap
Tárgy: Re: Dracula 
