Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo

If I cannot move heaven, i will raise hell


Orphea Nimue
TO LOVE IS TO DESTROY, AND THAT TO BE LOVED IS TO BE THE ONE DESTROYED

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


Orphea Nimue Empty

lucifer

Orphea Nimue
The devil is in the detai
holland roden warlock599 warlock
the devil is in the details

❖ Becenév:
Varjúkisasszony
❖ Születési hely, idõ:
Anglia területe 1418. április 15.
❖ Családi állapot:
Egyedülálló
❖ Szexuális beállítottság:
Nem vagyok válogatós
❖ Foglalkozás:
patológus
❖ Ismertetõ jel:
feltűnően vörös hajtömeg
❖ Rang:
elég erőm van ahhoz, hogy megvédjem magam. Sajnos már a mágusléttel járó felemet már nem tudom elrejteni magamról sem pedig mutogatni, mert már letépték rólam azokat.
❖ Család:
Kivégezték őket
look deeply into my eyes

5 pozitív tulajdonság
törődő ● őszinte ● érző ● intelligens ● ravasz
5 negatív tulajdonság
alattomos ● gyilkos ● önző ● kannibál ● féltékeny  
5 dolog, amit szeretsz
sátán ● emberi hús ● bohócok ● élet ● macskák
5 dolog, amit nem szeretsz
varjak ● halál ● csípés ● romlott avagy beteg hús  ● jóság
Legnagyobb félelmed
varjak minden mennyiségben
Legnagyobb vágyad
szeretet
Legnagyobb gyengeséged
varjak
Legnagyobb titkod
azt csak én tudhatom  
Rejtett tehetséged
kiváló érzékenység az illatok felé
Fõ fegyvered
fogaim
Hobbi
gasztronómia
Kedvenc étel
emberi hús
Kedvenc ital
baracklé
Kutya vagy Macska
macska
Allergia
nincs
Bal vagy jobbkezes
jobb
Fura/Idegesítõ szokás
pöndörgetem a hajam ha zavarban vagyok vagy ideges
Szervezett vagy rumlis
változó  
Dohány, alkohol, drog
olykor dohány, azonban az alkohol rendszeres
you can see the war inside

- Te ki vagy? - Szinte ki sem nyitottam a szemeimet, szinte meg sem láttam tisztán az előttem lévő teret; máris felteszem a mellettem fekvőnek a kérdést. A homály még mindig táncol íriszeim előtt, mégis meglátom a bőrszínű foltokat, két kék eltorzult íriszt és egy fekete ruházatot.
- Egy angyal. - Szólal fel egy felismerhetetlenségig haladó hang. Nem tudtam eldönteni, hogy azt férfi vagy nő mondja, de maga a választ sem tudtam hová tenni. Még mindig annyira maszatos és torz minden, épp olyan, mintha félig megvakultam volna. Szükségem van időre, hogy lássak (...) Azonnal egy fekete viselet tisztult ki előttem, nyugodt és gyönyörű arc. Az egész ember gyönyörű volt épp úgy, mint egy angyal.
A fűbe markoltam, hogy abba belekapaszkodva húzzam magamat közelebb hozzá, aki oldalán feküdt úgy, ahogy én, és egymásra néztünk némán. Arcát borosta fedte, s már alakjából is tisztán látszódott, hogy egy ismeretlen, soha nem látott férfi fekszik előttem. A ruházata annyira más, annyira eltérő... még sohasem láttam ilyen letisztult viseletet. Egy fekete ing, bőréhez simuló fekete nadrággal és cipővel. Akiket láttam férfiakat, ők nem így néztek ki. A gazdagabbik réteg túl csillogó volt, míg a szegényebbik réteg örülhetett, ha nemét ékesítő szervét takarni tudta egy ronggyal. Ő azonban teljesen más volt. Nem csak ruházatban. Egyedül az arca viselt bőr színt, míg a ruházat alól kilátszó részei olyan fekete volt, mint a korom, talán még a bőre is fénylő volt. Körmök helyett pedig karmai voltak, élesek mint a penge éle. Szárnyai pedig nem voltak.
Óvatosan arcára helyezem egyik tenyeremet, mire ő csak finoman lehunyja tengerkék íriszeit, fekete hajába pedig belekap a lágy szellő ekkor úgy, ahogy az én vörös és kócos hajtömegembe.
- Hogy hívnak? - Kérdezem tőle egészen finoman, mire ő kinyitja íriszeit és elmosolyodik kedvesen. Nem válaszol, csak engem néz némán. Nem hatott ijesztőnek még annak ellenére sem, hogy nem e világi lénynek tűnik. De a válasza érdekel, mindennél jobban.
- Sátán. - Amint kiejtette a nevét kezdődő betűt, azonnal elkaptam onnan tenyeremet, és felültem, hogy lábaimmal hátrébb toljam magamat tőle reszketve. A szívem hevesen dobogott mint valaha; közelebb álltam a halálhoz, mint valaha. Halkan nyögtem, szemeim pedig könnybe lápadnak. Ez csak egy rémálom lehet, hisz angyalok és a sátán nem léteznek, az nem lehet...!
- Mi a baj? - Felül kiemelkedő nyugodtsággal, és megtámasztja ülőhelyzetét azzal, hogy egyik tenyerét a földön hagyja pihentetni. A kérdése, a hangja, még mindig felismerhetetlen. Mintha vibrálna a levegőben, mely bizonyítja, hogy ő egyáltalán nem emberi hanem valami más. Egy álombéli lény.
Ijedtemben felemelem tekintetemet, hogy a környezetet pásztázzam körbe, hogy mégis merre menekülhetek. De minden annyira végtelen volt... Csak egy rét volt zöldellő és  puha pázsittal, ahol a fény és a sötétség nem létezett. Annyira egybefolyt a valós világ valami mással, mintha ez nem is az élők földje lenne. Zakatolt a szívem, zokogni akartam.
Mire felálltam volna, hogy elfussak a végtelen végére és ott valami történjen, talán felébrednék. Ez helyett azonban a karjaimnál és testemnél fogva valami rám nehezedik, és a földre szegez. Ahogy fölém mászik, lefog, és az illatától megborzongok. Túlságosan is csábító volt az érintése és az illata, az ismeretlen hangja, nem tudtam ellenkezni sokáig.
- Egy angyalt nem hívnak így! - Nyögöm halkan, könnyektől csillogó íriszekkel. De ő azonban csak elmosolyodik, és lazít a szorításán de még mindig egészen erős volt.
Beleremeg újra az érintéseibe. Pipacsmezőbe borul arcom és mélyen elszégyellem magam, hogy a rémülettel keverve a vággyal vonaglok alatta reménytelenül. Túlságosan is vonzó és babonázó... valóban ő a Sátán? Csak is ő lehet. A külseje tesz arról, hogy eláruljam saját magam és hagyjam magam neki. Manipulál az érintéseivel és hangjával.
- Miattad ítéltek halálra. Miattad téptek szét engem azok a madarak... Azt mondták, hogy téged szolgállak de ez nem igaz, te nem létezel! - Hirtelen minden világossá vált előttem. Hisz megöltek, széttéptek a madarak, húsomat ették és az emberek azt akarták, hogy meghaljak. A családomat is megölték... csak is miatta.
- Te nem létezel, engedj el! - Az erőveszítés hiába, minél jobban próbáltam alóla kiszabadulni, annál inkább vált fájdalmassá a szorítása. A zokogástól azonban az erőm is tovaszállt, és mint egy magát megadó gyermek egyszerűen csak megtört sírásban törtem ki. - Meghaltam? A családom meghalt? Az nem lehet... - Lehunyom szemeimet, s azzal a lendülettel kihömpölyögnek kövér krokodilkönnyeim. Ő mindössze egyik karmát végighúzza arcomon simogatás gyanánt, s ajkaimhoz hajol közel, szinte felhevít lehelete.
- Mit gondoltál, Isten majd megsegít téged? Hogy Ő, majd megment? - Ajkait a fülemhez emeli és hangját rettegéssel telve hallgatom végig. - A fájdalmad az, ami idevonzott engem. Éreztem és hallottam. Ugyanakkor igazuk volt azoknak a halandóknak. Te engem szolgáltál és a nevemben pusztítottál még akkor is, ha te nem hittél bennem. De most itt vagyok, hogy dönts az életedről. Lehetőséget adok, hisz megszolgáltad az ajánlatomat. - Hangja elnémított és elfordítom a fejemet, hogy ismeretlen íriszeibe nézhessek. Még mindig féltem tőle, de életet ajánlott fel. Tisztában voltam azzal, hogy halott vagyok, hisz emlékszem és éreztem ahogy meghalok. Ez nem álom.
- A papok szerint nem adsz ingyen semmit sem. Csakhogy nincs semmim, amit neked adhatnék hisz halott vagyok... - Nem folytattam tovább, szinte azonnal a szavamba vág sürgetősen.
- Nem rendelkezem az élet felett. Minden huszadik év elteltével vissza kell térned hozzám a világomba. Úgy, hogy széttépnek a varjak minden huszadik évben. - Karmait a húsomba mélyeszti amint újra lefogja karjaimat, mire én nem csak, hogy a fájdalomtól nyüszögök fel, hanem a varjak hallatán is. - Mi a baj, Varjúkisasszony?Hisz a szárnyaid és a bűneid voltak azok, amiért ezt tették veled. Úgy tartották, hogy te vagy a dögevő varjak anyja. A fekete szárnyaid és te magad sem mondtál ellent az emberi húsnak sem akkor, ha az épp hulla volt már. Nem így van? - Kihúzza karmait a húsomból és leszáll rólam, mire én csak oldalamra fekszem és hagyom, hogy még az utolsó néhány könnycsepp lefolyjon.
- A családom úgy tartotta, hogy az emberek a legnagyobb pusztítók a világban, nem pedig az állatok. Az éhínség is kitört, valamit ennünk kellett. A szárnyainkat viszont nem tudtuk takarni, ugyanis nem törődtünk azzal, hogy mágusok vagyunk. Csak öltünk és ettünk. Úgy gondolták, hogy a varjak a te madaraid, és mi magunk átmenetet képzünk azok a madarak és az emberek között. Nem tartottak minket se madárnak se embernek. Azt hitték, ha a szárnyainkat letépik és megetetnek minket a varjakkal, azzal elpusztítják a rosszat. Hát elérték. - Amint elmondtam a történteket röviden, azonnal megnyugszom és a hangom sem remeg már, a félelmem pedig bizalommá alakul iránta. Őt szolgáltam mindvégig. - Mit kell ahhoz tennem, hogy visszatérjek és kiirtsam azokat, akik ezt tették velem? - Felülök, és elszántan néztem tekintetébe mire ő csak elégedett, bestiális vigyort húz az arcára.
- Mint mondtam, visszaadhatnám neked az életedet de nem teszem. A lelked immár az enyém, de én visszaengedlek az élők közé kerek száz évek elteltével mindössze röpke húsz évre. Addig is a Pokolban kell maradnod. - Szavai hallatán kifújom a levegőt tüdőmből, és lehunyom íriszeimet. Nem fogok belenyugodni a halálba.

dust and shadows


Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


Orphea Nimue Empty


gratulálunk, elfogadva!
dust and shadows  

   
❖ Miss Orphea Nimue  ❖
Drága Orphea!
Varjú! Bevallom, először gyermeki lelkesedéssel vetettem bele magad a lapodba, hiszen a varjak talán a természet nem legnemesebb és leggyönyörűbb példányai, mégis kisugárzásuk, képességeik alapján méltán szerethető élőlények. Aztán ahogy megláttam, hogy nálad mit is szimbolizál egészen pontosan a varjú, majdnem lefordultam a székemről! Very Happy Nem szeretném alábecsülni lelkem szilárdságát vagy túlértékelni a tiédet, de csak három mély levegővel és az előzetes ígéreteddel sikerült nekifutnom a lapodnak. A rövid kérdéseknél keltett traumát azonban hamar ellensúlyozta csodálatos előtörténeted, hiszen mindegy, milyen karaktert formázol meg, csodálatos stílusod egyből megmutatkozik Orphea Nimue 124822942
Kezdjük azzal, hogy Holland jó választás, gyönyörű leányzó, megértem, miért csaptál le a pb-jére olyan lelkesen. Hadd jegyezzem meg, a neve is mennyire csodálatosra sikeredett! Jellemét, céljait, életstílusát illetően nem bocsátkoznék részletesebb eszmecserébe, mielőtt megint leájulok a székemről, viszont az előtörténeted kénytelen vagyok kiemelni. Gördülékeny, olvasmányos lapot hoztál össze, mely a kezdeti sokkolás ellenére utána végig olvastatta magát. Kár lett volna az elején feladnom, hiszen a Luciferrel folytatott párbeszéded nagyon szuper lett! :*.*: Imádom, ahogy Lucifert és azt a különleges világot jellemzed, a leírásaid kifejezőek és mesések. Ugyan egy kukkot sem értettem abból, mi történik és hogy lehet és miként, de mivel előre figyelmeztettél erre, bízom a fantáziádban, hiszen sosem hagyott még cserben minket Orphea Nimue 4068121422
Nem is tartalak fel tovább, úgy sejtem, már nagyon várnak rád. Foglald le szépséges arcodat, aztán irány a játéktér! Mondanám, hogy hű olvasód leszek, de étkezési szokásaidra való tekintettel attól tartok, minél messzebb elkerüljük egymást, annál jobb! Very Happy Ha tanácsra lenne viszont szükséged a démonoddal kapcsolatban, feltétlenül küldj egy galambot! Hiszen mindketten eladtuk lelkünket az Ördögnek...
   
   

   

   
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» ashley & orphea ❀ i want to kill you