Tudod, a mi múltunk nem ott veszi kezdetét, hogy édesapám megkért, taníts önuralmat, annál mélyebbre hatolnak a történetünk gyökerei. A húszadik század közepén, miután a londoni falka vezére életét vesztette, a farkasok szétszóródtak. A családom megosztotta a tiéddel az új falka létrehozásának ötletét és a szoros szövetség megkötése után az őseid segítettek az enyémeken megvalósításában, és új törvényeket létrehozva együtt megalapították a brit falka utódját.  
Talán te is hallottál arról, hogy a szüleim neked szánták Magdalent, azonban a nővérem szíve mást választott, köztetek pedig soha nem volt több a szimpla barátságnál. Magdalen nem szerette benned, ahogy azt az érzést kelted másokban, hogy soha nem nyílik lehetőségük a bizalmadba férkőzni, emellett az, hogy rengeteg okkult múltképet őrzöl, elzárkózol másoktól és elérhetetlen vagy, mint egy nosztalgiázás főtárgya – a nők sóvárognak utánad, vágyakoznak a pillantásaid után, és közben tudják, hogy soha nem kaphatnak meg.
Az edzéseink eleinte dühítően hatottak rám, utáltam látni szemedben a gőgöt, és mosolyodban a magaddal való elégedettséget, amivel méregfüstbe borítod az ellenfeled eszét. Bárcsak mindössze haraggal töltötted volna meg a fejem… de nem, az idővel, észrevétlenül elvetted az álmaimat, a gondolataimat, az érzéseimet és mindet a magadévá tettél. Körülötted forgott a világ, én pedig igyekeztem kifutni abból a bizonyos világmindenségből, rettegve attól, amit irántad érezhetek. Csakhogy későn vált világossá számomra a visszafordíthatatlan baj, ugyanis addigra minden egyes ingercsomóm észveszejtő gyorsasággal és intenzitással lépett működésbe a szépen csengő neved hallatára, az acélos alakod láttára, az andalító illatod érzetére. Egy pletyka, amiben a te nevedet hozzák fel egy másik lányéval akár az egész napomat sutba tudta volna vágni, a pohár azonban akkor telt be, amikor azzal a libával, Stacey-vel hoztak szóba. De aztán megcsókoltál… és az összes negatívum kámforrá vált. Helyette dühös lettem magamra, amiért elárultam az érzéseimet neked, közel engedtelek bensőmhöz, és mégis téged pofoztalak fel. Amiért megcsókoltál, amiért bizonyára fogalmad sem volt, mit indítottál el bennem. Akkor kellett volna feladnod, de nem tetted, helyette inkább meghoztad azt a decíziót, amivel teljesen a kis ujjad köré fontál; bevallod az elnyomott érzéseid. Soha nem gondoltam volna, hogy a közösségben van olyan, aki példaértékűnek találja a hozzáállásom és a magamért való harcot, és te mégis…
Túl szép volt, hogy igaz legyen… túl szép. Az irányodban mélyedő érzéseim elriasztottak, és az, hogy láttam, ahogy Staceytől egy leheletnyi választott el csak azt bizonyította, hogy minél előbb vetek véget mindennek, annál jobb lesz. Szimpla jelenetrendezésnek vetted a vészvillogóként funkciónáló viselkedésem, és azt hánytad a szememre, hogy hallgatnod kellett a belső hangodra és nem engednek a kísértésnek, hogy megismerj. Hogy tudtad, az köztünk tátongó óriási korkülönbség olyan akadály, amit a legmélyebb érzések sem képesek áthidalni.
Hiba volt.
Ez volt az utolsó mondat, amit feléd intéztem, mielőtt egy szó nélkül elfutottam volna a kötelességektől, a falkától, a családomtól és legfőbbképpen tőled.

A kapcsolatunk csúnyán ért véget és most mégis te vagy az, aki a nyomomba eredt édesapám kérésére. Nem mintha saját magadtól nem tetted volna meg, hisz a falka iránti lojalitásod nem hagyta volna, hogy megtörjenek a hagyományok. Emellett talán úgy érezted, jogom van tudni a nővérem haláláról, de ezen kívül… valóban csak ezek az okok, amiért a keresésemre indultál? Azt hiszem, erre a kérdésre csak te tudsz válaszolni.

/ kutya-macska harc, szócsaták, kitárulkozás, félreértések, hév, csaták, izgalom, szeretet, nyugalom, házasság, emóciók, kényszer. Gyere bátran, bővebb információkat pedig pm-ben kapsz, ha a leírás bármelyik pontja felkeltette az érdeklődésed.  Légy te is a londoni falka tagja.