Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo

Tárgy: Re: Vízpart Hétf. Feb. 08 2021, 22:49

szabad játéktér

dust & shadows

levi & ~~panda~~ phurphur

good to see you again

Szórakozni szerettem volna vele. Belemászni a fejébe, mielőtt még felfedem, hogy ki is vagyok valójában, de lehetetlen műveletnek tűnt. Teljesen a saját fejébe volt burkolózva, mintha csak minimálisan venné észre a létezésemet. Sosem szerettem, ha ignorálnak és azért reméltem, hogy valamivel többre tart engem Leviathan, minthogy csak így keresztülnézzen rajtam azután is, hogy felfedem az alakomat.
Árnyéka volt önmagának, mint akit a gondolatai ejtettek rabul és koránt sem volt szórakoztató nézni, ahogy az agytekervényei folyamatosan túlpörögtek. Az, hogy ellökte a kezemet az utolsó csepp volt a pohárban és miután felállt én magam is felpattantam felvéve eredeti alakomat, de mindeközben végig a háta mögött maradtam és egyszerűen csak a hangom árulhatta el a valós kilétemet.
- Tudod, ha akarnál sem tudnál gorombább lenni, ami azért eléggé meglepő. Máskor egy csinos pofi könnyedén levett volna a lábadról, de azért nekem is megvannak a magam határai. - Összefontam a karomat a mellkasom előtt és szinte lyukat égettem a hátába úgy figyeltem minden egyes reakcióját. Nem tudtam, hogy számított neki egyáltalán, hogy én uralom ezt a testet vagy mindvégig tisztában volt vele és velem szemben volt ennyire goromba. Ezt azonban talán még nehezebb lenne lenyelnem, de amennyire távolinak tűnt szellemileg reménykedni mertem, hogy nem erről van szó. Bár nem ez lenne az első alkalom, hogy a megérzéseim félrevezetnek. Hiszen, ha jobban odafigyelek, akkor most nem kellene valaki más testében élnem, mint valami parazita.

Pandalena & Leviathan

❖ Meet me near the seaside ❖

Sosem tartottam túl empatikus személyiségnek magam. Tulajdonképpen még most sem érdekelnek a halandók és az a sok elvárás, amiket ők állítanak fel irányomba, de bosszant, hogy pont ezek miatt nem érem el céljaim, már pedig én addig nem nyugszom, amíg meg nem szerzem azt a valamit, amiért jöttem és ez most nem más, mint a saját lányom. Bármilyen képtelenségnek is tűnik, de még mindig úgy hiszem, hogy ha megtalálom és megbüntetem azt a valakit, aki ezt tette az egyik lányommal, akkor talán Luna megbékél velem és végre hajlandó lesz beadni a derekát.
- A régi barátaim biztosan más fogadtatásban részesítettek volna - vontam fel szemöldököm. Nem igazán izgatott a dolog. Lehet, hogy csak játszadozni próbált velem, de nem voltam abban a hangulatban, hogy vegyem is a lapot, ezért csak meghúztam a vállam és bámultam ki a fejemből.
Elgondolkodtam azon amit mondott és rájöttem arra, hogy nem kéne foglalkoznom azzal, amit mások mondanak. Tulajdonképpen nem is kéne semmi mást tennem, csak magammal cipelnem őt és megoldódna minden problémám. Nem kéne ennyire törnöm magam, de én mégis a hosszabb utat választottam, így képtelen vagyok másra gondolni.
- Gondolj csak amit akarsz, csak aztán nehogy te húzd a rövidebbet - sokat mondón rá pillantottam és azon kezdtem el töprengeni, mit kellene tennem, de most ahhoz is lustának éreztem magam, hogy a kisujjam megmozdítsam, ezért csak hanyatt dőltem.
- Nem is gondoltam volna, hogy ennyire foglalkoztattalak eddig, de ha tudtam volna - felpillantottam rá. - Egész biztosan megadtam volna a kellő odafigyelést neked - miután ezt kimondtam, ellöktem a kezét és feltápászkodtam. Kissé kinyújtóztattam végtagjaim, majd előhúztam a mondénok által olyannyira kedvelt cigarettát és rágyújtottam. Rossz szokásommá vált, de nem tehettem róla, igazán érdekes időtöltésnek találtam ezt a dolgot. Miközben kifújtam a füstöt, egész végig a múlt járt a fejemben. Mikor még a halandók egy nem ennyire fejlett korban éltek és mikor még mi felénk is más idők jártak.

Tárgy: Re: Vízpart Hétf. Aug. 31 2020, 17:19

levi & ~~panda~~ phurphur

good to see you again

Nem olyan régóta tartózkodom a földön, vagyis inkább ebben a testeben. A földön már egy ideje itt vagyok, de eddig kegyetlen elnyomásban éltem és csak most volt lehetőségem áttérni azon a védelmi falon, amelyet a kis boszorkánymester épített maga köré. De mindenkinek megvan az a bizonyos pontja, amely után már nincs tovább és teljesen megtörik. Csak ezen kellett átsegítenem ahhoz, hogy most itt lehessek kezemben a gyeplővel.
Talán nem kellett volna annyira kutakodnom, de mivel őt kerestem így az is a fülembe jutott, ami nagy valószínűséggel az oka annak, amiért olyan, mint akinek most törték volna le a szárnyait. Ha minden igaz az egyik lánya meghalt, de nem tudtam, hogy ennyire a lelkére veszi ezt egy démon. Én nem tartoztam azok közé, akik kísérleteztek boszorkánymesterekkel, de talán nem lenne túl késő elkezdeni. Tekintve, hogy valamilyen szinten szimpatikus eme boszorkánymester, de talán csak azért nyűgöz le ennyire, mert Lucifer lányáról van szó.
- Pontosan. - Láttam rajta, hogy legszívesebben a képembe röhögne, de legbelül én voltam az, aki nevetett. Alig várom már az arcát, amikor megtudja, hogy mégis ki is vagyok valójában. De egyelőre még jól szórakozom így nem akarom felfedni, hogy ki is vagyok. Az is lehet, hogy a végén addig piszkálom, mígnem kénytelen leszek felfedni valós énemet, de addig is kihasználom a lehetőséget.
- Igazán? Ezt közölhetnéd az arcoddal is. - Sosem szabad felfedni a gyengeséget senkinek sem, de ismerem már annyira, hogy tudjam valami nem stimmel és azok alapján, amit hallottam talán még fontosabb is volt neki ez a gyermek, mint bárki gondolná. Nem látogatta meg jó ideig, talán kapcsolatuk sem volt egymással most mégis itt van és vonásai mögött bosszúszomj húzódik.
- Mindig is ennyire érdekes voltál, Levi. - Játékosan végigsimítottam a karján, miközben neki még mindig fogalma sem volt arról, hogy mégis kivel is áll szemben. Vagyis jelenlegi helyzetben ki mellett ül.

Tárgy: Re: Vízpart Kedd Aug. 25 2020, 19:25

Pandalena & Leviathan

❖ Meet me near the seaside ❖

Úgy éreztem, mintha sokkal több idő telt volna el érkezésem óta. A mondén világ teljes mértékben érthetetlen volt néhány dologban nekem és nem is állt szándékomban teljesen beilleszkedni az itteniek életébe. Megszoktam már a pokolbéli életemet, néha talán túl kényelmesnek is találtam, de úgy összefoglalva nem is volt olyan rossz. Ugyanakkor nem feledkezek meg arról, miért is jöttem ide.
Luna jutott eszembe. Nem érzek különösebben semmit sem, nincsenek érzéseim egyáltalán. Az utóbbi évszázadokban nem is látogattam meg őt és a nővérét, így hát valamilyen szinten megértem őt, amiért nem szeretné, hogy itt tartózkodjak, de nem fogom megtorlatlanul hagyni a dolgot és ha ezt Luna nem érti meg, nem tudok vele mit csinálni. Itt vagyok és még egy jó ideig nem megyek el.
- Régi barátot? - Felhúztam egyik szemöldököm. Nagyon vissza kellett fognom magam ugyanis majdnem elnevettem magam, még mielőtt azonban ez megtörténhetett volna, inkább igyekeztem semlegesnek tűnni. olyannak, akit nem érdekelnek mások apró-cseprő dolgai, ugyanis ez teljes mértékben igaz volt rám. Nem foglalkoztam másokkal csakis az érdekelt, ami engem előrébb juttathat, ami erősebbé tehet és ezt nem rejtettem véka alá sosem.
- Milyen keserű hangulatról beszélsz? - Kérdeztem rá és próbáltam úgy tenni, mintha nem érteném kijelentésének ezen részét. - Én sosem vagyok keserű - kezeimmel idézőjelet imitáltam majd folytattam ott, ahol abbahagytam. - Mióta is lettem én ennyire érdekes?
Nem szerettem volna az orrára kötni azt, ami zavart engem, hiszen úgy gondoltam nem tartozom neki semmivel. Lehet én gondoltam rosszul, de ha valamilyen problémája van valamivel, ami engem is érint, nem igazán tud érdekelni. Valahogy most semmi másra nem tudtam gondolni, csakis a bosszúra. Egyszerűen nem voltam hajlandó másra összpontosítani, túlságosan is elmerültem gondolataimban mire megráztam a fejem, hogy legalább észhez térítsem magam valamilyen szinten.

Tárgy: Re: Vízpart Hétf. Aug. 24 2020, 17:00

levi & ~~panda~~ phurphur

good to see you again

Ő talán már meg is feledkezett rólam, hiszen egy démon életében nem marad meg igazán más, mint a jellegzetesebb pillanatok. A hosszabb életünk miatt az apró foszlányok a feledés karjaiban kötnek ki így csak remélni tudtam, hogy nem voltam olyan feledhető a számára. Bár talán nagyobb hatást értem volna el és őszintébb reakciót, ha az eredeti formámban jelenek meg, de még így is azt hiszem jól fogok szórakozni, hogy húzhatom egy kicsit az agyát. Bár láthatóan nincs túlzottan jó kedve így talán még át is eshetek a ló túloldalára. Na, nem mintha bármikor bajom lett volna a keménykezűségével.
- Így kell üdvözölni egy régi barátot? - Habár régebben sokkal többek voltunk, mint egyszerű barátok, de nem szokásom különösebben semmit sem megcímkézni. Jól éreztük magunkat egymás társaságában és ez volt a legfontosabb nem azon ábrándozni, hogy mégis ez vajon mit is jelenthet.
- De mivel látom, hogy mennyire keserű hangulatban találtalak egyelőre nem rovom fel neked, de cserébe elárulhatnád, hogy mégis miért lógatod ennyire az orrodat. - Nem tűnt annak a típusnak, aki bármi miatt is hosszabb ideig lógatna az orrát. Úgyhogy mondhatni ilyen állapotban látni őt most teljesen új volt. De biztos, hogy csak idő kérdése és kiheveri akármi is nyomja a vállát. Ha mást nem akkor segíthetek neki. Bár ahhoz az kellene, hogy felfedem előtte az igazi alakom, de arra még nem állok készen. Egy darabig még szeretném, ha mindez titok marad, de csak idő kérdése, hogy mégis meddig húzhatom el a dolgot.

Tárgy: Re: Vízpart Vas. Aug. 23 2020, 21:51

Pandalena & Leviathan

❖ Meet me near the seaside ❖

Sötét volt. Ilyenkor már halandók nem igen mászkáltak a parton. Az is csoda volt, ha egy kisebb csoportot látott az ember. Részben ezért is döntöttem a vízpart mellett. Szerettem csak úgy lenni néha, mintha semmi elintéznivalóm nem lenne. Mintha minden probléma megvárhatna engem.
Viszonylag hamar észrevettem a bámészkodómat, aki nyilván nem kocsival érkezett. Biztos voltam benne, hogy boszorkánymester, legalábbis ha az erejének forrását néztem. Nem hittem volna, hogy az életemre akarna törni, ezért különösebben nem is izgattam magam azzal, hogy felálljak és üdvözöljem őt.
- Különösebben már nem tudok meglepődni semmin - válaszoltam az igazságnak megfelelőn.
Sokszor úgy éreztem, mintha minden az én nyakamba akarna szakadni. Mindig minden egyszerre romlott el - azt hiszem ezt szokták Murphy törvényének hívni a halandók, bár nem voltam biztos benne. Ha valaminek meg kellett történnie, akkor az meg is történt csak úgy, mint ez a beszélgetés. Számítottam rá, hogy valaki felveszi a kapcsolatot velem, bíztam benne hogy olyasvalaki, aki tud információval szolgálni az egyik lányom halálával kapcsolatosan.
- Itt vagyok, megtaláltál - fordítottam felé a fejem. - Mit szeretnél tőlem?
Vártam, mit fog mondani ugyanis kíváncsivá tett. Unalmas pillanataim egyikén talált meg, gondoltam csak valami sürgős dolga lehet, ha már engem keresett fel. Még portált is nyitott, szóval valami fontosnak kell lennie - bár engem nem igazán érdekelnem mások ügyes-bajos dolgai. Meghallgatom, mit szeretne tőlem, de kb részemről ennyi is volt. Van néhány sürgetőbb dolgom is, amit még el kell intéznem itt a földön és örülnék neki, ha legalább nem hátráltatnának benne mások.

Tárgy: Re: Vízpart Vas. Aug. 23 2020, 20:37

levi & ~~panda~~ phurphur

good to see you again

Hálás voltam Azazel-nek, amiért végre új testem lehetett, de azért valamilyen szinten frusztrált, hogy csak egy álcával ölthettem fel egykori alakomat. Bár, ha azt vesszük az még abban az alakban is csak álca, hiszen a démoni formámban nem járhatnék a mondénok között. Tudtam, hogy Leviathan a földön jár, de azt még nem tudtam pontosan, hogy miként is találhatnám meg őt. De egy boszorkánymesterrel szó szerint a zsebemben nem lesz olyan nehéz megtalálnom. Bár ez is igazán csak akkor lehetséges, ha ő sem zárkózik el a lehetőségtől, hogy valaki megtalálhassa.
Nem gondoltam, hogy egyhamar találat lesz belőle, de koránt sem bánkódtam miatta. Sokkal inkább kicsinosítottam ezt az énemet amelyet egy darabig álcaként szeretnék viselni, hiszen mégsem szeretném rögtön felfedni önmagamat, de azért igyekeztem olyan ruhát felvenni, ami a saját álcámhoz is tökéletesen passzolt.
Bele kellett jönnöm még a dolgokba, de azért már szerencsére elég dolgot elsajátítottam, hogy egy portál ne legyen számomra kihívás. Amúgy is démoni energiát és démoni mágiát használnak a démonok úgyhogy nem olyan nehéz boszorkánymesternek lenni, de még mindig szívesebben lennék a saját testemben viszont nem engedhetem meg, hogy panaszkodok, mert Azazel nélkül még mindig az üresség kellős közepén tengődnék, hogy összegyűjtsem az erőmet arra, hogy visszatérhessek eredeti formámban. így valamivel egy kicsit gyorsabb a folyamat.
Egy portált nyitottam habár elég közel hozzá azért mégis igyekeztem valamennyire elrejteni magam a kíváncsi szemek elől, de ilyen időben nem is gondolná senki, hogy a mondénok még ki merik dugni az orrokat. Nem, mintha komoly problémát okozott volna, ha meg kellett volna ölnöm egy szemtanút.
Egy darabig némán figyeltem csak őt egészen addig míg hozzám nem szólt. Erre elmosolyodtam és elkezdtem közelebb sétálni hozzá, majd mindenféle további nélkül helyet foglaltam mellette. - Meglepődnél, ha azt mondanám, hogy pont téged kerestelek? - Ebben a formában biztosan nem ismer rám, de ettől függetlenül még nyugodtan táncolhatok az idegein.

Pandalena & Leviathan

❖ Meet me near the seaside ❖

Ez is egy átlagos napnak indult, csak úgy mint a többi. Egész nap nem csináltam semmit, mire végre ki tudtam menni, úgy döntöttem, elmegyek sétálni egy kicsit. Kezdtem belebolondulni a keresésbe és már szükségem volt egy kis kikapcsolódásra, így jutottam el a vízpartra. Ilyenkor már szerencsére nem sokan voltak, így nem kellett a halandók tömegével összefutnom. Talán ha egy-két mondén sétált végig a víz mentén, még sokat is mondtam.
Egy kávéval a kezemben kezdtem meg a túrám a vízpart felé itt, a Great Kills Park berkein belül. Eszembe jutott, mikor a helyi idő szerint, az 1800-as években látogattam el a földre. Teljesen más volt akkor, mint most a világ. Nem voltak okos tévék és a mondénok is közösségeket alkottak, össze-összejártak egy-egy bál keretén belül. Ahhoz képest most autók közlekednek, motorok és sok más újdonság, aminek fejlődése az utóbbi időkben egyre csak felgyorsult.
Kortyoltam egyet a kv-ból és leültem a partra csak bámultam ki a fejemből. Luna járt a fejemben, hogy mégis mit kéne tennem azért, hogy végre ne úgy kezeljen, mint egy idegent. Nem voltam jó ezekben a dolgokban. Sok dologhoz értettem, de az érzelmek sosem számítottak az erősségeimnek. Néha teljesen úgy éreztem, hogy nem hasznavehetetlen vagyok ezekben a dolgokban. Szerettem volna megvédeni őt, mindezek mellett szerettem volna, ha erős lesz. Szerettem volna több időt vele tölteni, még talán szövetségesek is lehettünk volna.
Egyik pillanatban mintha valaki más jelenlétét is megéreztem volna. Tudtam, hogy nem halandó és egészen biztos voltam benne, hogy boszorkánymester viszont mivel elég erővel rendelkeztem, egy cseppet sem izgultam. Ha rám akart volna már támadni, már rég megtehette volna, ehelyett inkább csak állt csendben tőlem nem is olyan messze.
- Elég szép ma az este, nem igaz? - Kérdeztem tőle oldalra billentett fejjel. - Azt hittem ilyenkor már nem nagyon járnak erre - mondtam miközben megittam a kávé maradékát is. Megszokásból ittam azért, hogy ne legyen túlságosan feltűnő, hogy nem fogyasztok semmit. Behunytam egy fél percre a szemem s kiélveztem az éjszakai levegőt.

Tárgy: Re: Vízpart Szomb. Feb. 01 2020, 19:50

--- szabad játéktér ---

Tárgy: Re: Vízpart Vas. Dec. 08 2019, 02:53

luna & cahor

is this for real?

A gondolatok kegyetlenül cikáztak a fejemben az emlékekkel szüntelenül harcolva. A nő, aki előttem áll az határozottan hasonlít az anyámra, de mintha valami megváltozott volna vele kapcsolatosan. Ha megpróbálnám sem tudnám igazán megfogalmazni, hogy mi is a különbség, de nem is számít, hiszen mindez csak egy rossz hallucináció lehet.
Egy nap sem telik el anélkül, hogy ne úgy ébrednék, hogy látom azt, ahogyan kihuny a szemében a fény és elhagy minket. De még mielőtt ez megtörténne egy láthatatlan kést forgat meg a mellkasomban, mintha számára ez mit sem jelentene. Az pedig, hogy most itt áll előttem - már, ha ez tényleg a valóság - egyértelműen azt jelenti, hogy pontosan azzá vált, amit olyan erőteljesen megvetett, hogy utolsó szavait is kegyetlenül intézte a gyermekéhez, aki az ég világon semmit nem tehet arról, hogy milyen körülmények között jött a világra. Nem az én döntésem volt, hogy összefeküdjön az anyám egy démonnal, hogy aztán a világra hozzon minket Alessa-val és minket okoljon a saját elfuserált döntései miatt. Nem tudom mi történt volna azon a napon, ha megmentem és együtt élünk családként. Talán akkor is, ha szembesült volna az igazsággal egyszerűen hátat fordított volna nekünk, mintha semmit nem számítottuk volna. Ugyanúgy magunkra hagyott volna, mint így, hogy meghalt. Talán jobb is így. Az, hogy nem volt választási lehetősége talán egy kicsit jobb a lelkemnek, mintha egyszerűen csak elsétált volna tőlünk.. Mégis semmi sem magyarázza meg, hogy mit keres itt - már ha tényleg itt van, amiben még mindig nem vagyok biztos -, hiszen kezd egy kicsit gyanús lenni a biológiai szülök hirtelen visszatérése az életemben.
Szeretnék elmenekülni, de az igazság az, hogy válaszokra egy kicsivel jobban vágyom. Megállok, de kell pár másodperc míg újra az ő irányába fordulok még mindig hitetlenkedve pillantok végig rajta, mert egy részem továbbra is aktívan tiltakozik a helyzet valóságossága ellen. - Ha nem hallucináció vagy.. Akkor miért és hogyan vagy itt? De talán legfőképpen mit akarsz? - Összefonva a karjaimat a mellkasom előtt emelem rá a tekintetemet, mert valahogy kétlem, hogy azért jött volna el, mert annyira hiányoztam neki. Valahogy egyik szülőnk sem tudott még akkor megérkezni, mikor még ketten voltunk életben.

Luna & Rayne(?)

Már egy jó ideje figyeltem őt, de nem tudtam eldönteni, hogy melyik az a pillanat, amikor felfedhetem előtte magam. Utoljára mikor beszéltük, még olyan kicsi volt… és olyan dolgokat vágtam a fejéhez, amit egy anyának nem lenne szabad. Alaposabban belegondolva, egykor létező lelkiismeretem utolsó szikráira alapozva biztos voltam abban, hogy mindez a végkifejlet elkerülhető lett volna, ha nem vagyok annyira makacs. Ha nem is Leviathan, hanem a családom felkerestem volna és segítséget kérek, akkor biztosan nem ez lett volna a történet vége. Meglehet, csak áltatom magam, de akkor legalább lett volna rokon vagy bárki, akire jobban támaszkodhatnak… és nem az állítólagos apjuk, akivel nagyjából semmire se mennek. Haszontalan, kicsinyes és hazug. Nem mintha mostanában ezek a jellemzők rám nem lennének igazak, de egészen más, ha én mondom magamra, mintha más teszi meg. Az ő szemüket előszeretettel vájom ki.
Hiába figyeltem őt, annyira nem akartam belefolyni egyelőre az életébe, hogy az akaratán kívül tudjak meg róla dolgokat. Valahol reméltem, hogy idővel majd kitárulkozik előttem és majd maga mesél el mindent és nem kell más, aljas módszerekhez fordulnom, hogy feltérképezzem drága lányom múltját, vágyait, álmait… és legnagyobb félelmeit, gyötrelmeit. És igen… Alesea halálával is tisztában voltam, de a körülmények, nos… azok nem váltak számomra publikussá. A vele történtekről is tiszta vizet akartam önteni a pohárba, de úgy véltem először jobb, ha egyáltalán azt felmérem, Luna miképp fogadja a visszatértemet.
De ahhoz először is meg kellene szólítanom, nem de?
Ahogy ott sétált a vízparton, gondolataiba révedve akaratlanul is arra a kislányra gondoltam, aki régen volt. Tán csak az idő szépíti az emlékeket, de most úgy hiszem, hogy a két lány közül mindig ő volt a ragaszkodóbb, az anyásabb… bár ki tudja, mit hozott volna a tinédzser kor. Megeshet, hogy ő lett volna a nehezebb eset, de ezt már sose tudom meg.
Mikor kutató tekintete elkezdi pásztázni a sötétet, végül úgy döntöttem felfedem magam. Igazából… nem is tudom mire számítottam. Azt hiszem nincs egy egységes reakció arra, hogy mit vált ki belőlünk az évtizedek óta halott anyánk viszontlátása, de… Luna első reakciója is megért egy misét.
- Egészen sok minden eszembe jutott, hogy miképp reagálsz majd, ha találkozunk, de azért a drogos hallucináció elmélet eléggé fáj a… lelkemnek – ami tulajdonképpen nincs, a szó minden értelmében, de hát, ez részletkérdés volt abban a pillanatban. A szófordulatok már csak ilyenek, mondhatnánk azt is akár, hogy az önbecsülésemen esett csorba, de még ez se teljesen fedi a valóságot.
Kíváncsi voltam, hogy erre hajlandó újra felém fordulni, avagy továbbra is menekül, mert akkor… kénytelen leszek utána menni. Értem én, az anyukák dolga a gyermekeik körmére nézni, de azt a kort már kinőttük, mikor az elfutó gyermek után kell kiáltoznom, hogy álljon már meg… nem?

made by

luna & cahor

is this for real?

Habár határozottan élveztem az együtt töltött időt Lys-sel mégis úgy érzem, hogy az egész helyzet komplikálni fogja a jövőbeni kapcsolatunkat. Vagyis inkább üzleti szövetségünket. Persze én magam is akartam és vágytam rá, de talán nem gondoltam át túlságosan az egészet. Bár tényleg olyan meglepő, hogy tündérdrog hatása alatt a legkisebb gondjaim közé tartozott, hogy megpróbáljak gondolkozni. Viszont nem szeretném megszakítani vele a kapcsolatot, mert túlságosan is szükségem van a kikapcsolódásra, amihez ő az első lépcsőfok.
A mai munkát magam mögött hagyva, a város nagyobb nyüzsgését magam mögött hagyva jöttem ki Staten Islandre, hogy egy kicsit a gondolataim közé merülhessek, amely talán sokkal veszélyesebb, mint azt elsőre gondolná bárki is. Tényleg néha úgy érzem, hogy nem kellene a gondolataim közé engedni.
Némán sétálok a vízparton, miközben figyelem annak lassú mozgását. Egy ideje már kezdtem úgy érezni, hogy nem vagyok egyedül, de eddig nem kifejezetten foglalkoztam vele, most azonban, mintha összeszorulna a mellkasomtól ettől az érzéstől. Mély levegőt véve megállok és körbenézek, hogy mégis miről lehet szó és eleinte nem is szúrok ki semmit az éjszaka sötétjében, de mikor megpillantok egy ismeretlen alakot szinte automatikusan kezdek el pár lépést hátrálni, kezemmel a mellkasomhoz kapok, ahogy az összeszoruló érzés szinte már-már fojtogat.
- Ez nem lehet igaz.. - Talán csak képzelődöm. Nem is talán. Ez biztos. Hiszen nem olyan régen fogyasztottam tündérdrogot. Eddig azonban még nem volt ehhez hasonló hallucinációm. A szemeimet kezdem el kidörgölni remélve, hogy ezzel kitörölhetem ezt a látomást magam elől. Azonban, mikor újra kinyitom a szemeimet még mindig ott van teljes valójában. - Azt hiszem egy darabig szüneteltetni fogom a drogokat.. - Jegyzem meg leginkább magamnak és sarkon fordulva indulok el a másik irányba, hogy még véletlenül se kelljen a látomásom képével foglalkoznom. Azzal, hogy Ő az anyám. Mégis valahogy másabb. Talán az elmém kezdett egy idióta játékba velem.

-- szabad játéktér --

Tárgy: Re: Vízpart Kedd Jan. 08 2019, 18:36

A vékony kis ujjak könnyedén merülnek el a bundában, lágyan simítanak végig, fültőtől indulva a gerinc mentén, újra és újra, ám mielőtt még igazán a nyugalom bűvkörébe eshetnék, elhúzza a karját. A farkas egyből érzékeli az érintés hiányát, az égre szegezett fülekkel kapja fel a fejét, kíváncsian tekintve az apró emberre, akinek olyan dallamos a hangja, és bódítóan ismerős az illata, mintha Ő maga is az Őt körül ölelő természet része lenne.
A halk hangja csilingelve úszik bele az éjszaka csendjébe, kellemesen vegyül a szélborzolta faágak koppanása, és a vízben játszó kutyák mancsa alatt csobogó víz robaja közé. Habár a karja finom mozdulata nem rejt magában semmi fenyegetést, a farkasom izmai mégis ösztönösen feszülnek meg, ahogy elhúzza tőlem. Csak azért nem húzódik el, mert a kíváncsisága erősebbnek bizonyul, némi bizalmatlan méregetés után közelebb lép a kezéhez, ami olyan magabiztosan ejtette ujjai csapdájába azt az apró tárgyat. Gyanakvó érdeklődéssel szaglássza meg, majd úgy dönt, más nem tesz, még akkor sem, mikor az simogató ujjak újra elvesznek a szürke bunda sűrű szálai között, szelíden szedegetve ki a belegabalyodott avar maradványait. Elégedetlen morranással jelzi, mikor a makacsul ragaszkodó ág végül kitekeredik a fogságból, húzva magával a szőrzet egy részét is. Továbbra is tisztes távolba húzódva figyeli, ahogy a lány mocorogva helyezkedik kicsit a földön kuporogva, majd, miután megtalálta a legkényelmesebb helyzetet, hívogatón várja, hogy a farkas beadja a derekát. Nem kezdeményez, nem erősködik, még csak nem is próbálja csalogatni, csak puha hangon duruzsol, és várja, hogy a négylábú bizalmat szavazzon neki. És, a legnagyobb meglepetésemre, a farkas mozdul, mielőtt nekem bármi beleszólásom is lehetne a dologba, Ő már újra a lány felé lép, és bár az izmai továbbra is nyugtalanul, ugrásra készen feszülnek, mégis lehasal a szoknyája mellé, fejét a mellső mancsaira hajtva, hagyva a tündérnek, hogy kedvére játszadozzon a konokul kócolódó szőrszálak sokaságával.