Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo

If I cannot move heaven, i will raise hell


Marble temetõ
TO LOVE IS TO DESTROY, AND THAT TO BE LOVED IS TO BE THE ONE DESTROYED

Silent Brothers
adminisztrátor
ranggal rendelkezem
Silent Brothers
all the stories are true


Marble temetõ Empty
-- szabad játéktér --

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


Marble temetõ Empty

Jessie && Zane


Nem is tudja, miért épp ide vezetett az útja. Hisz az éjszakai kiruccanásai során általában a central park terüldetén éri a megnyugvás. Mindig oda megy, ha azok a rémes álmok arról az éjszakáról felzaklatják. Most valahogy mégsem. Hisz most itt áll a temető bejáratánál. Ott, ahol a szülei alusszák örök álmukat, s kiknek nyughelyére csupán csak az alig 18 éves árva fiúk visz ki néha egy-egy koszorút, és virágot.
Most viszont semmi ilyen nincs nála. Sőt, még a fegyvereit, pontosabban azt az egy, anyjától örökölt tőrt is az intézetben felejtette, ami talán a segítségére lehetne, ha bajba kerülne. De hát mi is bántaná őt az éjszaka közepén egy rémes, sötét temetőben? Na ugye, hogy semmi... Vagy mégis... De akkor legalább nem kell azon szomorkodnia, hogy nem láthatja többet a szüleit, hisz ő is oda felkerülne melléjük. Talán az még jobb is lenne, mint a folyamatos szenvedései ezen a szörnyű, Földnek nevezett helyen. Már maga is nem egyszer elgondolkozott ezen, hogy mi lenne, ha már ő sem élné meg a holnapot. És minden alkalommal ugyanarra a megoldásra jutott: hogy sokkal egyszerűbb lenne mindenkinek. Nem csak neki, mert megszabadul a földi szenvedéseitől, és a rémképeitől, hanem a nevelőcsaládjának, és az egész vadásztársadalomnak is. Hisz ő csak rossz fényt vet rá a balkezességével, nem tud semmit megcsinálni rendesen. Egyedül a pusztakezes közelharchoz ért, de még abban sem mondaná magát profinak. Viszont ha neki egyszer fegyvert adnak a kezébe, akkor nem csak ön-, de közveszélyessé is válik. És hát az nem épp a legjobb párosítás egy bevetés során, amikor nem csak az ő, hanem még mások, ártatlanok élete is veszélyben lehet....
És ismét elgondolkozik ezen, abban a pár percben, míg a temető kapujában toporog, mielőtt halk nyikorgással nyílna a as szerkezet, és Zane beljebb nem merészkedne. Már szinte vakon halad előre, hisz jobban ismeri ahhoz a sírhoz vezetőutat, mint a saját tenyerét. Azonban mikor odaér, teljesen lefagy, a keze is ökölbe szorul egy pillanatra, és nem is tudja mitévő legyen.Így megszentségteleníteni egy síremléket.... S bár más esetben, ha nem az ő családjáról lenne szó, akkor simán tovább állna, mintha mit sem látott volna... De így? Így van elég bátorsága (vagy inkább botorság?), hogy megszólítsa az idegent. Igaz, ez még így is csupán csak egy halk egércincogásra hajaz, mintsem egy bátor felszólalásra. A választól pedig talán csak még inkább megdöbben.
- De... De ez a szüleim sírja... Za-zavarod az álmukat... - s ki tudja... talán pont ez volt az, ami ide kísérte Zane-t éjnek évadján? - Meg akarsz halni...? De... miért? Az élet olyan szép... legalábbis mindenki ezt mondja... - igaz, ezt az utolsó megjegyzését csupán csak még halkabban motyogja, remélve, hogy a részegebbik tag nem fogja meghallani. És maga sem tudja miért, vagy honnan veszi a bátorságot, hogy közelebb lépjen hozzá, azzal sem törődve, hogy talán veszélyt jelenthet rá. De hát ki nem jelent azt Zane-nel szemben?
- Én csak... sétáltam... és valahogy itt kötöttem ki...

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


Marble temetõ Empty
Zane & Jessie

Lassú léptekkel halad előre. Távolról nézve mintha imbolyogna, de őt ez kicsit se zavarja. Sőt, addig örül neki, mert legalább addig is tart az alkohol hatása és most neki erre van szüksége. Hiszen talán így nem gondol minden percben megsebzett szívére. Nem könnyű ez az öröklét, Jessie is inkább átokként éli meg, mintsem áldásként. Ő nem akart ilyen lenni, ő nem akart az emberektől függni. Nem akar vadállatmódjára élni a túlélés érdekében.
Újra ember akar lenni. Érezni akarja a nap melegét, az élet veszélyességét. Sebeket akar szerezni, érezni akarja milyen az, ha több időt kell várni egy seb összeforrására. Nem is egyszer fordult meg a fejében, hogy elmegy a vadászokhoz felhergelni őket. Hátha ők végeznek vele, ha már ő túl gyáva ahhoz, hogy kiálljon a napra. Pedig már sokszor megfordult a fejében. Minek is éljen, ha semmi értelme az egésznek? Egyetlen célja van, hogy megtalálja eltűnt mesterét és bosszút álljon. De lassan kezdi úgy érezni, hogy valaki más már megelőzte és feleslegesen kutatja már négyszáz éve. Pedig úgy megkínozná, szenvedjen csak úgy, ahogy ő szenvedett miatta annakidején. Érezze, hogy min ment keresztül egy buta szerelem miatt. Hiába telt már el megannyi század, még mindig könnyek gyűlnek a szemébe, ha eszébe jut az az éjszaka. Könnyek, pontosabban vérkönnyek. Ez az, amit a legjobban utál a sötétség mellett: hogy sírni se tud normálisan. Utálja, hogy minden a vérről szól, s még a szeméből is az folyik szomorú pillanataiban. Könnyeket akar, igazai könnyeket vízből és napot, melynek sugarai bársonyosan simogathatják hóka bőrét. Visszaakarja kapni ezeket. Bármit megadna a halandóságért. De mivel nem tud mit tenni, igyekszik beletörődni. Egyre unalmasabbak már számára a napok, semmi újdonságot nem tud mutatni neki a világ ami, érdekelné is. Egyedül talán tanítványa visz egy kis újdonságot az életébe. Ő a második, akit átváltoztatott, habár őszintén megvallva nem szándékosan. Csak rosszkor volt rossz helyen és ez lett a vége. Magától nem szívesen változtatja át az embereket. Nem akarja őket is ezzel az átokkal súlytani. Volt egy kivételes eset még úgy kétszáz éve, de annak megvolt a maga oka. Azóta se hallott a srác felől mióta meglépett mellőle. Ilyen borzalmas társaság lenne? Hiszen Prim is mindig olyan, mint egy hisztis tizenéves vele szembe és sokszor megkapja tőle, hogy mennyire is utálja őt. Bár mit vár? Ő is hasonló érzelmeket táplál teremtője felé. Bár be kell vallani, hogy azért a lány se százas, hisz még a szeretet barátját is a kórházba juttatta és azóta is már számtalan alkalom volt mikor majdnem megölte, s mind ezt nevetve mesélte el otthon. De hát csak benne lehet a hiba, ha már két tanítványa is ellenszenves vele. Bár nincs is értelme javulnia, hiszen mással úgy se nagyon elegyedik szóba, úgy is végezni akar, magával amint látja, hogy Rose a saját talpra állt.
Ezen agyal akkor is mikor a temetőhöz ér, s kifekszik egy ottani közeleső sírra. Békésen nézi a csillagos eget, egy-egy korty társaságában és figyelmen kívül hagyja az itt bóklászó embert is finom illata ellenére. Ugyan nem érti, mit keress itt, de az ő dolga. Érdekes mód, mintha őt figyelné, de még ez is hidegen hagyja. Csak akkor fordul felé, mikor megszólítja. –Nem? Ugyan miért nem? Kit zavar az éjnek közepén egy részeg fickó? Talán a sok halottat? Csak ismerkedni jöttem, hamarosan úgy is közéjük kerülök, addig meg nem árt barátokat szerezni. –horkant fel egy keserű mosollyal és csak újból meghúzza az üveget. – És egy kölyök mit mászkál egy ilyen veszélyes helyen éjnek évadján? – dobja vissza felé a kérdést, hisz kicsit érdekli is mi ette ide és miért nem hagyja békén, ha már ő se figyelt oda rá.
600 × Lesz ez jobb is <3

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


Marble temetõ Empty

Jessie && Zane


Elég sokszor előfordul vele, hogy a gonosz árnyai nem hagyják pihenni az éjszaka közepén. Igaz, az évek múlásával már megtanulta, hogy nem szabad ilyenkor mindig sírva szaladni a nevelőanyjának számára biztonságot nyújtó karjaiba. Hisz ő mégis csak egy vadász. Egy árnyvadász, akinek bátornak kéne lennie, máskülönben nem tud megharcolni azokkal a démonokkal, akik még a rémálmaiban is kísértik őt. De ő bármennyire is próbálkozik, nem tud bátor és magabiztos lenni, noha az ereje meglenne hozzá, hogy az apjához hasonló jó vadász válhasson belőle. Csak hát ez neki nem ilyen egyszerű. Ő nem tud megküzdeni a saját démonjaival. pontosabban eggyel, akinek kilétéről mit sem tud. Azzal az akármivel is, ami, vagy aki megölte a szüleit, őt, a kis hat éves Zane Ashworth-t pedig életben hagyta, hogy mindmáig kínozza őt az a borzalmas éjszaka.
És mostanában egyre gyakrabban hagyja el a nevelőapja kifejezett tiltása ellenére a biztonságot nyújtó intézetet, és bóklászik kint a szabadban mintha nem is lenne jobb dolga. Mert hát amíg időben, még napfelkelte előtt visszaér, addig nincs is semmi baj, nem? Amiről nem tudnak a szülők, az nem fáj nekik, ugyebár... S ilyenkor nem is nagyon figyel a környezetére, gyakran még a fegyverét is otthon hagyja - hisz mi baja lehet, egy kis éjszakai sétától, nem? -, és csak megy, amerre a lábai viszik. Ez pedig az esetek többségében a Central park és annak környéke. Nem is tudja miért, de a hely, a maga természetes szépségével mindig megnyugtatja háborgó lelkét, és már kicsit nyugodtabban tud hajnalban hazaérni. De most Mégsem arra viszik a lábai. Most egy egészen más irányba, ahova éjnek évadján egyetlen épeszű ember nem lépne be, De hát Zane minden ép elméjét elvesztette azon az éjszakán, mikor a szülei is magára hagyták.
És most pont hozzájuk meg. De erre csak akkor jön rá, mikor azelőtt a hatalmas vas kapu előtt áll. És csak meredten bámulja a szerkezetet néhány percig, mire összegyűjti ő is a bátorságát, hogy belépjen a holtak területére. A szülei sírját pedig szinte már vakon is megtalálná, annyiszor volt már itt, annyiszor töltötte szabad óráit azon sír mellett ücsörögve, és a szüleihez beszélve... És ahol most valaki más ül. Meg is torpan, s szíve hevesebben kezd verni, ahogy megpillantja az ismeretlent. De látva, hogy pont a családja emlékén ücsörög, egy kis bátorságot önt belé, hogy legalább meg tudja szólítani... legalább ez megy neki...
- El-elnézést... nem... nem lenne szabad itt iszogatnia....

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


Marble temetõ Empty
Zane & Jessie

Közeleg. Egy bizonyos nap, aminek meg se kellett volna történnie. Hee halálának napja, s annak megemlékezése mindig egy újabb késdöfés a szívében. Ilyenkor ezerszer törik  darabokká, s kell egy hónap mire helyrejön. Bár igazán már talán sosem fog, túl mély ahhoz a seb.

Tudod mi a legnagyobb szívás az öröklétben? Hogy sosem láthatod már a napot, nem érezheted bőrödön kellemes melegségét. Hogy túl sok fájdalmat okozol magadnak azzal, ha valakit megkedvelsz, s az meghal. Hogy hiába iszol annyit, hogy azt már nézni is rossz, de nem részegedsz le. Vagyis hát egy ideig érzed a hatását, de hamar elszáll és utána csak kidobott pénz az ablakon. Még szerencse, hogy neki egy külön bárja van, és ez nem számít. Ritkán szokott oda bejárni. Ugyan az övé a hely, de sosem szerette a tömeget, meg azt a gépzajt, amit manapság zenének mernek csúfolni. Csak a megélhetés miatt kell. Ha probléma van, kerít rá embert, de ő ki nem teszi a lábát a biztonságos erdőszéli kis kuckójából. Jó az neki ott. Csak kivételes alkalmakkor hagyja el az erdőt, legfőképp, mikor elfogy a vér otthonról, s olyankor muszáj feltölteni a kamrát. Főleg így, hogy akarata ellenére is osztoznia kell a házán, már kerek egy éve. Gyűlöli a társaságot. Most mégis kimozdult, mert józanésszel már nem bírja tovább. Körbecsapolt minden ittast, hátha úgy tovább tart az alkohol hatása. Egy üveg whiskyt szorongatva indul meg a városnak egy idő után.

Csak dülöngél ott jobbra, s balra, tekintetében mély gyűlölet ül. Mind maga felé, mind mestere felé irányul ez a mély érzelem, mivel már képes lenne pusztítani. De nem, tartania kell magát! Ő nem olyan, mint a többi vámpír, ő nem bánt senkit, még élő emberből se szívesen iszik. Lassú léptekkel indul a városnak. Fogalma sincs, merre megy, csak megy előre, majd kilyukad valahol egyszer. Különösebb dolga úgysincs, a nap meg még egy jó darabig nem kel fel. Szinte nem is néz maga elé, hagyja, hogy az ösztönei vezessék. Az ösztönei viszont a városi temetőbe vezették meglepetésére. Nehogy már kitudja verni a fejéből egyetlen kedvesét, kit több mint négyszáz éve hagyott cserben, borzasztóan nagy étvágya miatt. Nem is nézi, merre megy, csak leül egy szimpatikus sírra, remélve, hogy nem vámpíré, mert most kedve sincs zargatni egy szerencsétlent. Egy idő után ki is terül rajta, s a csillagokat bámulva kortyolgatja az italát, minek tartalma végesen fogyóban van bánatára. Ha tudja, hogy ilyen messzire jön talán többet hoz.
400 × Lesz ez jobb is <3

Silent Brothers
adminisztrátor
ranggal rendelkezem
Silent Brothers
all the stories are true


Marble temetõ Empty
****

ranggal rendelkezem
Ajánlott tartalom
all the stories are true


Marble temetõ Empty
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Temetõ
» Temetõ
» Temetõ
» Zsidó temetõ
» Woodlawn temetõ