Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo

If I cannot move heaven, i will raise hell


Erdõ
TO LOVE IS TO DESTROY, AND THAT TO BE LOVED IS TO BE THE ONE DESTROYED
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Silent Brothers
❖ admin
ranggal rendelkezem
all the stories are true
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖

Felhasználó profiljának megtekintése

Erdõ Empty
--- szabad játéktér ---

Elowen Herondale
❖ sötét árnyvadászok vezére
ranggal rendelkezem
all the stories are true
Keresem :
my ENDARKENED ones
my DORIAN babe
my ALMOST brother
Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●

Felhasználó profiljának megtekintése

Erdõ Empty

winnie  & william
you're not my brother

Szeretném elhinni, hogy mellettem maradhat, hogy az életemben bekövetkező változások nem lesznek majd káros hatással rá, de nem élhetek egy álomképben. Bármennyire is szeretném elhinni, hogy megoldhatjuk ez most koránt sem szerepel a lehetőségek között. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne!
- Akkor arra kérlek, hogy küzdj értem, hogy jobb lehess, hogy beilleszkedhess a soraikba és normális életed lehessen, ahogyan azt megérdemled. Will nagyon szépen kérlek tedd meg ezt értem. - Tudom jól, hogy sok mindent tett annak érdekében, hogy mellettem lehessen. Követett el meg nem bocsájtható bűnöket is, de ettől függetlenül még úgy gondolom, hogy mindig van esély arra, hogy a helyes utat válassza. A lelke mélyén még ott van a jóság, amit még mindig nevelgethet. Mindez csak rajta múlik. Neki kell akarnia.
Ajkaim egy kicsivel hosszabb ideig pihennek az arcán, mint szükséges, de nem akarok tőle elszakadni, hiszen lelkem még nem áll készen a búcsúra. Egyszerűen képtelen vagyok megtenni ezt a lépést. Olyan nehéz.
Végül elhúzódom tőle és nagyot nyelek tekintetét inkább már kerülöm, mert nem tudok a szemébe nézni, hogy lássam a lelkébe ivódó fájdalmat, amit most érezhet.
- Én is szeretlek Will, de hidd el nekem, hogy azt teszem, ami a legjobb a számodra. - Még én sem tudom, hogy ez az egész mit jelent nekem, vagy mi fog történni a jövőben, de ha talán egy kis sikerrel még a régi önmagam leszek, akkor talán felkeresem, de amíg nem győződhetek meg arról, hogy jó helye lenne mellettem inkább egyszerűen távol kell tartanom magamtól. Nem akarok neki nagyobb fájdalmat okozni neki, mint amit jelenlegi elveszítésem okozhat. Hiszen lehet, hogy idővel az, ahogyan elveszítem önmagam még nagyobb fájdalmat okozna neki. Mindezt végignézni.. Nem engedhetem.

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


Erdõ Empty
Willowen
I don't care, sis'
Soha többé nem lennék képes tükörbe nézni, ha most elengedném. Egy pillanatig nem haboztam, amikor a saját apámat, vagy éppen a fajtámat kellett elárulnom, de ő más. Ő már régen is olyan törékeny volt, illékony, mint egy álom, amiből soha nem akarnék felébredni. A világ kegyetlen és rideg, egy pillanatra sem képes megdobbantani a szívemet, nem úgy, mint ő. Mellette élő voltam, célt találtam az életemnek. Mégis hogyan dobhatnék el valami ilyen fontosat?
- De melletted lehetnék, hogy veled együtt tegyek meg minden lépést. Nem vagyok árnyvadásznak való, soha nem voltam rá alkalmas, hogy az életemet kockáztatva küzdjek mindenkiért, én csakis egy valakiért vagyok képes küzdeni... - Az az egy valaki pedig ő, kizárólagosan. Érte akarok küzdeni, már most az övé minden hűségem és bizalmam. Soha nem tudnék senki mellett úgy ott állni, mint mellette. Nem is akarnék, az mind csak hazugság lenne. Egy ócska színjáték.
- Az életem nem lehet normális nélküled. Soha nem küzdenék másért, mint érted. Ne kérd ezt tőlem! - meghasad a szívem. Annyi mindent kérhetne tőlem, és én mindent megadnék a számára, neki mégis ezt kell tennie... Tudja, hogy túl jó szívű vagyok, hogy bármit megtennék azokért, akiket szeretek és kihasználja, hogy elszakítson saját magától. - Szeretlek, Winnie - egy könnycsepp gördül le az arcomon. A kezeim magam mellé hullanak, minden erő kiszállt belőlem a csókja nyomán. Soha nem mennék szembe az akaratával, soha nem tagadnám meg, bármit kíván tőlem. Bármilyen vágyát hajlandó lennék teljesíteni, hát hogyan nem? A saját életemet adnám érte.

Elowen Herondale
❖ sötét árnyvadászok vezére
ranggal rendelkezem
all the stories are true
Keresem :
my ENDARKENED ones
my DORIAN babe
my ALMOST brother
Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●

Felhasználó profiljának megtekintése

Erdõ Empty

winnie  & william
you're not my brother

Ahogy a szívem belesajdult tudtam, hogy még bennem az emberi oldalam az, ami erősebb. Küzdeni fogok, ameddig csak bírok, de nem tudhatom, hogy mit hozhat a jövő és a pusztítás félelmétől egyszerűen menekülni szeretnék, hiszen nem akarok senkinek sem fájdalmat okozni, legfőképpen neki nem. Túl kell tennie magát rajtam, muszáj lesz, hogy elfogadja nem lehet az életem része.
- Nem tudhatod, hogy mi leszek még. Az árnyvadászok szemében pedig igen is az leszek. Hiszen én vagyok a sötétek új vezére. Elhisznek bármit is mondasz rám és meg is kell tenned. Esélyt kell adnod magadnak egy jobb életre, ahogy Sebastian-nak is. - Mindkettejüknek a legjobbat akarom még, akkor is, ha ezért én fizetem meg az árát. Nem érdekel igazából, hiszen mindketten közel állnak a szívemhez, hogy ne a legjobbat akarjam nekik.
Könnyek gyűlnek a szemeimbe, ahogyan küszködöm azzal, hogy elengedjem, hiszen habár tombol bennem a démon vér, a negatív energia, ami legszívesebben mindent felégetne a nyomában, még mindig ugyanúgy képes vagyok arra, hogy érezzem a fájdalmat, amint meghasad a szívem, hogy ezt kell tennem. S még addig kell hátat fordítanom, amíg erre képes vagyok és nem akarom őt majd magam mellé láncolni és kihasználni.
- Azt akarom, hogy önmagad támasza legyél, hogy küzdj azért, hogy lehessen egy normális életed.. Már amennyire egy árnyvadász élete normális lehet. Azzal adsz nekem erőt, ha ezt megígéred nekem. Kérlek Will.. Tedd meg, ígéred meg nekem, hogy erős leszel és új életet kezdesz a sötétség nélkül. - Szükségem van arra, hogy tudjam minden a legnagyobb rendben lesz vele. Mert, ha nem így lenne abba valószínűleg bele is bolondulnék. Nem ránthatom magammal a sötétségbe, egyszerűen nem tehetem meg. Hát miért nem érti meg?
- Mindig is fontos leszel a számomra. - Óvatosan közelebb lépek hozzá, hogy egy apró csókot leheljek orcájának másik felére, egyfajta búcsúként. Soha többé nem láthatjuk egymást. Nem lehet.

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


Erdõ Empty
Willowen
I don't care, sis'
Nem tükröződhet a szememben más, mint a kétségbeesés és a csalódottság. Miképp érezhetnék bármi mást? Ő volt a mindenem, képes lennék feláldozni érte bármit, és most mégis azt kéri tőlem, hogy felejtsem el. Mintha ez olyan egyszerű lenne. Bennem nem munkálkodik démonvér, ami elnyomja az emberi mivoltomat. Bennem minden egyes érzés úgy tombol, mint egy hurrikán. Hiába simít hát végig az arcomon, mindössze fokozza azt a fájdalmat, amit most okoz nekem, hiszen csak azt érzem most, hogy mit is fogok elveszíteni, amint már nem simul többé hozzám ez a kéz.
- Már hogyan kenhetném rád? Soha nem tennék ilyet. Te nem vagy gonosz. - végigsimítok a kezén, meg sem várom, hogy befejezze, helyette közbeszólok. Elképzelni nem tudom, hogy mire gondolhat. A dolgok nem feketék vagy fehérek, az, hogy milyen volt Sebastian, még nem jelenti, hogy ő is olyan lesz majd. Nem mellesleg, Sebastian is beleszeretett, ő is képes volt érzésekre. Elowen is tudna szeretni, ha akarna. Mindössze elutasítja ezt. Elutasítja, mert fél attól, ami ismeretlen a számára. Pedig én mellette maradnék, átsegíteném ezen a nehéz időszakán. - Senki sincs, aki ugyanolyan lehetne. Elowen, a családot semmi nem pótolhatja. Ők nem fognak szeretni, te is tudod, hogy milyenek... - gyengéden rászorítok a kezére, miközben a szemeimet lehunyom. Nem tudom, de nem is akarom elképzelni, amint elhagy engem. - Winnie, nem maradhatsz egyedül. Nem akarlak egyedül hagyni. Sebastiant már elveszítetted, nem akarom, hogy végleg egyedül maradj. Melletted szeretnék lenni, segíteni neked, a támaszod lenni. Kérlek... - Könnyesek a szemeim, de nem akarok sírni. Ha elsírom magamat, akkor az azt jelenti, hogy kezdeném elengedni őt.

Elowen Herondale
❖ sötét árnyvadászok vezére
ranggal rendelkezem
all the stories are true
Keresem :
my ENDARKENED ones
my DORIAN babe
my ALMOST brother
Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●

Felhasználó profiljának megtekintése

Erdõ Empty

winnie  & william
you're not my brother

Nem könnyű számomra elengedni őt, hiszen fontos lett számomra ezen rövid idő alatt, hogy megismerhettem. Újra családom lehetett, de nem engedhettem meg magamnak, hogy őket is lerántsam magammal abba a sötét és mély gödörbe, amelybe én készülök belezuhanni. A saját döntésem volt, hogy átvegyem ezt az egészet Sebastian-tól. Még akkor is, ha nem is tudtam, hogy mire mondok nemet. Ha fele annyira leszek esetenként kegyetlen, mint Ő, akkor mindenkinek jobb, ha távol marad tőlem.
- William.. - Közelebb lépek hozzá és kezemet óvatosan az arcára simítom, hiszen fáj ennyire dühösnek és csalódottnak látnom, ugyanakkor megértem teljesen a kirohanását. Én sem akarom őt elhagyni, de nem tehetek mást. Neki még ott a lehetősége, hogy új életet kezdjen, hogy egy jobb utat járjon, egy biztonságosabbat. Esélye van az újrakezdésre, rajtam pedig egy bomba van, ami csak idő kérdése, hogy aktiválódik és mindenkit, aki körülöttem van valamilyen módon tönkretesz. Abba pedig nem tudnék belenyugodni, ha ebbe ő is belekerülne.
- Kérlek ne nehezítsd meg ezt a helyzetet. Még helyre hozhatod. A bűneidet egyszerűen csak kend rám, hiszen mindez miattam történt, ha én nem vagyok, akkor te sosem tévedsz erre az útra. Úgyhogy kérlek adj magadnak egy új esélyt, hogy körülvedd magad olyan emberekkel, akik szerethetnek azért, aki vagy és, akik nem fognak fájdalmat okozni neked. Kérlek.. - Őszintén fohászkodtam hozzá, hogy találjon az életében egy új értelmet, hiszen én nem lehetek mellette és Ő sem lehet mellette. Szeretném, ha megfogadná a tanácsomat, hiszen nincs arra esély, hogy ez az egész helyzet megforduljon, hogy én meggondoljam magam. Sajnálatos módon már csak ez a jövő maradt a számunkra. Egy jövő, amit külön utakon folytatunk mindkettőnk érdekében.

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


Erdõ Empty
Willowen
I don't care, sis'
Kimondta azt, amit soha nem akartam hallani, még a gyomrom is görcsbeállt. Szinte azonnal felpattanok a földről, hogy az égről most egyenest rászegezzem a tekintetemet. Csalódott vagyok, mondhatni elveszett, az az egy vigasztalt, hogy ő mégis itt van. Eljött, hogy személyesen mondja el nekem, legalább ennyire tartott. Mégis hogyan engedhetne el ilyen könnyen? Nem tudom elhinni, hogy tényleg ezt akarná, főleg nem azután, hogy már elég embert veszített el ő maga is.
- Már hogyan lenne jobb? - szinte ordítok. Az orrlyukaim szélesre tágulnak, hirtelen alig kapok levegőt. - Az egész életemet arra szántam, hogy téged megkeresselek! Anya mindig is úgy kezelt, mint a saját gyermekét. Én is abban a tudatban nőttem fel, hogy mi testvérek vagyunk, hát mit nekem ide a vér! Elowen! Ki lesz nekem, ha nem te? - kifogyok a levegből, pont, mint a gondolatokból is. Szeretem őt, egész életemben őt kerestem, mindenem erőmet arra próbáltam meg felhasználni, hogy neki könnyebb legyen. Érte küzöttem, és akarok továbbra is küzdeni, mellette állva. Éppen csak nem torpanok vissza, ahogy az ő elhatározott tekintetébe nézek.
- Nincs számomra jobb, mint hogy amellett lehessek, aki mellett mindig is akartam. Már senkim nem maradt, csak te. Jennett halott, apámék soha nem fognak elfogadni, anya sem állhat ki már az árnyvadászok elé. Ahogy én sem, elárultam őket. Érted, Winnie. - Nem bűntudatot akarok benne kelteni, mindössze felismerést. Azt akarom, hogy megértse, nekem ő ugyanolyan fontos, mint anya, ő a családom... Akár összeköt minket a vér, akár nem. Nem tartogathat semmi olyat a jövőm számomra, ami jobb lenne annál, mint hogy ő is az életem része.

Elowen Herondale
❖ sötét árnyvadászok vezére
ranggal rendelkezem
all the stories are true
Keresem :
my ENDARKENED ones
my DORIAN babe
my ALMOST brother
Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●

Felhasználó profiljának megtekintése

Erdõ Empty

winnie  & william
you're not my brother

Bűntudat kezdett el tombolni bennem, hogy nekem kellett elmondanom neki az igazságot. Pedig nem tarthattam magamban és előbb vagy utóbb kiderült volna, hogy nem ugyanaz a vér folyik az ereinkben. Nem tudom, hogy ennek meg kellene-e változtatnia valamit, de mégis úgy érzem, hogy ez egy jó lehetőség arra, hogy egy kis teret teremtsek kettőnk között. Nem tudom, hogy a démonvér kivitelei mégis milyen következményekkel fognak járni, úgyhogy nem akarhatom, hogy mellettem legyen. Ha bekebelez a sötétség nem maradhat mellettem. Bármennyire is támogatott engem a saját sötét utamon.
- Én is úgy hiszem, hogy megvolt rá az oka. Lehet, hogy nem volt biológiailag az édesanyám, de attól még igazán törődött velem és én is törődtem vele. Ez sosem változott és nem is fog. - El sem hiszem, hogy megannyi évig halottnak hittem, de nem csodálom, hogy nem keresett, hiszen kicsúsztam Valentine karmai közül és új életet kezdtem. Majdnem, hogy felszívódtam és a kör egyik tagja nem kereshetett volna fel egy elveszett gyereket. Csak önmagát sodorta volna bajba. Azzal pedig egyikünkön sem segített volna.
- Jobb lesz neked nélkülem, Will. Nem tudom, hogy mit hoz számomra a jövő, de te jobb jövőt érdemelsz. - Az utóbbi időben igyekszem mindenkinek megadni a saját boldog befejezését, ha már magamnak ezt koránt sem adhatom meg. Azt már lepecsételtem egy alkuval, egy élet feláldozásával és mindemellett még a saját lelkemet is odaadtam a ördögnek finoman szólva.

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


Erdõ Empty
Willowen
I don't care, sis'
Mintha kést szúrnának a szívembe, úgy hatnak rám Winnie szavai. Hát nem volt még elég az, amin eddig keresztülmentünk? Miért kell ennek így lennie, miért pont velünk kell ennek megtörténnie? Nem akarom elveszíteni, hiszen éppen, hogy csak visszaszereztem őt!
- Nem, dehogy is! - hangosan felsóhajtok. - Tőle tanultam mindent, ő adott meg mindent a számomra, soha nem tudnék haragudni rá - hátradőlök, a kezeimet pedig kinyújtom két oldalt a földön. - Biztosan lesz rá valami magyarázata... De ha nem is, teljesen megértem. Engem is elválasztottak tőle, téged is. Biztos vagyok benne, hogy csak jót akart nekünk. Azt akarta, hogy a két gyermeke legalább együtt maradjon. Szeret, mindkettőnket. Annyiszor hallottam éjszaka sírni. Aggódott érted, mindig aggódik.  - Megeredt a nyelvem. Egyértelműen zavart vagyok, bizonytalan. Lassacskán minden kapaszkodómat elveszítem az életemben. Vajon már nincs rám szüksége? Hirtelen úgy érzem, mintha soha nem is lettem volna, sem a számára, sem anyáméra. Megint megreked bennem a szó, vagy 10 percig csak zakatolnak a gondolatok a fejemben. - Már nincs rám szükséged? Így már nem maradhatok melletted? Én... Nekem még mindig ugyanaz vagy. Ugyanolyan fontos vagy, mint egészen eddig. - Szinte kinyögöm a szavakat. Nem sírok, mindössze egyszer sírtam életemben, amikor pedig elveszítettem a háromból az egyik legfontosabb embert az életemben, de őt még nem veszítettem el. Akármennyit is gondolkozom rajta, Winnie akkor is fontos a számomra. Egész életemben az volt, ez egyszerűen nem tud másképp lenni.

Elowen Herondale
❖ sötét árnyvadászok vezére
ranggal rendelkezem
all the stories are true
Keresem :
my ENDARKENED ones
my DORIAN babe
my ALMOST brother
Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●

Felhasználó profiljának megtekintése

Erdõ Empty

winnie  & william
you're not my brother

Egyikünk sem így tervezte. Nem gondoltam, hogy majd én fogom cipelni a vállaimon Sebastian lelkének sötét pecsétjét, de a sors mégis így hozta. Talán most majd megtapasztalhatom, hogy mit is érzett igazából. Hogy mi mindenen ment ő keresztül az elmúlt évek során. Mennyi fájdalmat érezhetett.. Vagy egyáltalán mi volt az, amit érezhetett.
Furcsa volt számomra, hogy száműzöttként éljek, hiszen eddig mindvégig én voltam az, aki láthatatlanul beépült az ellenség soraiba ott voltam, ahol kellett anélkül, hogy egy percig is kételkedem volna a feladatomban. A tündérkirálynő szolgálatában álltam, miközben szüntelenül húzott a szívem Sebastian-hoz és két oldalt próbáltam hűen szolgálni, miközben azok látszólag egy célt akartak elérni, mígnem az utolsó pillanatban ez meg nem változott, s a felelősség a nyakamba nem szakadt.
Mégis mindez semminek tűnik azzal szemben, amit most meg kell tennem, hogy az igazságba be kell avassam a fiút, akit fivéremnek hittem. Azt hittem, hogy nem vagyok egyedül ebben a világban, hogy van még családom. S ez talán igaz is, de koránt sem olyan formában, mint azt én szeretném. Hiszen kétlem, hogy a drága féltestvérem - Jace Herondale - kiugrana a bőréből, amiért én vagyok a testvére. Nem az a típus vagyok, akire ő büszke lenne. Most pedig elveszítem azt a testvért, aki mindentől függetlenül támogatott és szeretet pedig sosem volt több közünk egymáshoz, mint az, hogy az ő anyja volt, aki jó ideig nevelt engem, s akit én anyámnak hittem.
- Úgy hiszem, hogy attól függetlenül, hogy a vér nem köt össze minket Ő úgy gondolta, hogy egy család vagyunk és ezért küldött utánam. Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom. Remélem ez nem okoz gondot köztetek.. - Persze sejtem, hogy milyen érzés lehet a számára, hogy mindezzel szembesüljön és, ha tehetném enyhítenék a fájdalmán, a dühén és minden negatívumon, amit a hírem kiváltott belőle.

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


Erdõ Empty
Willowen
I don't care, sis'
Örömmel tölt el, hogy végre ismét tudunk találkozni, és mégis, mintha csalódott lennék. Tudom jól, hogy Sebastian mennyire fontos volt, s szinte biztos, hogy még mindig az a számára, mégsem bírom hallgatni őt. Nem tehetek róla, de nem tetszik, hogy pontosan miatta kell ennyit szenvednie és ennek ellenére is, még mindig őt védelmezi. Winnie sokkal jobbat érdemel, éppen itt van már az ideje, hogy ő is boldog legyen.
- Ez igaz... Ettől függetlenül jobban örülnék, ha tudhatnám, hogy éppen mi van veled. Aggódtam érted - végigsimítok az arcán. Az ölelésből már kibontakoztunk, de nem léptem túl sokat hátra. Jennet után nem tudnám elviselni, ha még valakit el kéne veszítenem. Ezt az érzést pedig leginkább a fizikai közelséggel próbálom kompenzálni.
- Köszönöm… - leszegem a fejemet. Egy pillanatra ismét magam előtt látom az arcát. - Nem is lesz, de tudod - megállok, miközben egy bohókás mosoly kúszik az arcomra. - Jennet kinyírna, ha depresszióba esnék. Rengeteget tett értem, ha most hagynám, hogy maga alá gyűrjön a gyász, az összes eddigi áldozata hiábavaló lenne. - Elmondhatatlanul sokat segített nekem. Az emléke örökké a szívembe vésődött és soha nem is lesz már másnak ott helye. Nem is csak azért, mert már képtelenség elvégezni a ceremóniát, hanem mert soha nem lesz ezen a bolygón még egy olyan ember, mint ő. Amin mi ketten keresztülmentünk egymásért, az már soha nem lesz még csak leutánozható sem, nem hogy pótolható.
- Ne kímélj… - akarva, akaratlanul is megfeszül az állkapcsom. Összeszűkült szemekkel nézek rá, hirtelen pedig minden vér kifut az arcomból. A szívem zakatolni kezd és már ellenkezésre nyitnám a számat, de bőven elég csak ránéznem. Nem hazudna, ezzel sohasem viccelne. - Ez biztos, igaz? Tudom, hogy nem viccelnél ezzel, de mégis pont úgy hangzik, mint egy rossz vicc. - Az arcomat a tenyerembe temetem, legszívesebben ordítanék, de mindössze hatalmasat rúgok a mellettem lévő kődarabba, ami így egyenest a bokrok közé repül. Talán még egy halk "B*ssza meg!" is elhagyta a számat. - De anya miért nem mondta el? Egyenest utánad küldött! - Le kell ülnöm. Ezek után muszáj, még szerencse, hogy elég füves a föld, így nagyon kényelmetlennek se mondható.

Elowen Herondale
❖ sötét árnyvadászok vezére
ranggal rendelkezem
all the stories are true
Keresem :
my ENDARKENED ones
my DORIAN babe
my ALMOST brother
Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●

Felhasználó profiljának megtekintése

Erdõ Empty

winnie  & william
you're not my brother

Mindannyiunkat értek veszteségek. Egyeseket jobban, mint másokat. Nem tudom, hogy miért hittem, hogy Sebastian-nak akár csak egy pillanatig is esélye lesz a normális életre. Azonban nem fogom elengedni a lehetőségét annak, hogy megpróbáljam ezt megadni neki. Még akkor is, ha még bebörtönözve tölti a napjait. Az is már valami, hogy a fenyegetésünk talán ebben az esetben célt ért, hiszen még életben van. Bár biztos vagyok benne, hogy csak idő kérdése mikor dönt úgy a Klávé, hogy nem enged egy bugyuta fenyegetésnek és áll majd készen arra, hogy kivégezze. Bár addig még megannyi dolog van hátra, hiszen kérdések tömkelege van a fejükben és minderre választ is adhat Sebastian. Azonban, ha valaki elég erős, hogy elméjének a legmélyebb titkait is megtartsa magának, akkor az Sebastian. Emiatt pedig egy cseppet sem aggódom. Mégis az, hogy nem lehetek a közelében egyfajta ürességgel ruház fel. Másokat pedig nem kérhetek, hogy segítsenek rajta, hiszen jelen pillanatban meg kell húznunk magunkat. A számunk jelentősen csökkent a háborúval, de a sötét harcosokban rejtőző erő napról, napra csak növekszik.
- Megannyi dolog történt, amit talán senki nem foghat fel, de nem is kell mindenkinek a világon tudnia róluk. Van, ami jobb, ha titokként hal el. - Senkinek nem mondtam el azt, hogy várandós vagyok. Még én magam sem voltam benne biztos és úgymond nem akartam az egészet elkiabálni. Most azonban már nincs mit beszélni róla, hiszen mindez már a múlté. Talán fájdalmat kellene éreznem, de koránt sem olyan felemésztő, mint eleinte, mint azt gondoltam. Mintha a démonvér szépen lassan, gyengéden itatná fel magát a porcikámban szüntetve meg ezáltal minden emberi béklyóimat.
- Sajnálom, hogy elveszítetted. Biztosan nem lehetett könnyű. - Nem tudom milyen érzés elveszíteni egy parabatai-t, de a lelked egy darabját elveszíteni.. Azaz érzés túlságosan is ismerős. S, ha legalább annyira fáj neki, mint nekem fájt, akkor sokkal jobban tartja magát, mint azt gondoltam.
- Nem tudom, hogyan mondhatnám, vagy van-e ennek valami gyengédebb módja, de azt hiszem az a legegyszerűbb, ha kimondom. - Mély levegőt veszek és tekintetemet egyenesen az övébe fúrom. - Nem vagy a testvérem. Az én apám Stephen Herondale, az anyám pedig egy tündér volt. Ami kizárja mindazt, amit eddig tudtam. A nő, aki felnevelt engem, a te édesanyád... A kör egyik tagja volt. Egykoron Valentine oldalán harcolt. Ő csak átmeneti megbízott volt, de mikor nem tudott lemondani rólam az egész családja felelt érte. Persze kivéve téged. - A szemkontaktust megszakítva fordítok neki hátat és sétálok közelebb az egyik fához, aminek a törzsén kezdek el zongorázni az ujjaimmal. - Tudom, hogy mindezt nem egyszerű megemésztened, szóval végy igénybe annyi időt, amennyit csak szükséges. - Mikor azt hittem, hogy a családom újra kerek lehet a maga elcseszett módján kiderül, hogy az egész életem egy hazugság. Családom az van, de mégsem érzem igazinak. Jace Herondale a féltestvérem. Az egész olyan hihetetlen.


Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


Erdõ Empty
Willowen
I don't care, sis'
Jól jött, hogy visszavonulhattam a kúria falai mögé, ám nem volt alkalmam a külvilággal érintkezni. Anya gondoskodott rólam, apám és a felesége pedig csendben tűrték, amint a sebeimet nyalogatom. Isabelle amúgy is elfoglalt a gyűlésekkel, amiket állandóan összehívnak. Annyit üléseznek, hogy már majdnem azt hiszem, hogy képesek lesznek valamit összehozni... Bár minden egyes vacsora alkalmával meghazudtolják ezt a feltételezésemet. Még mindig csak egymás mellett beszélnek, ahelyett, hogy végre egy cél felé tekintenének. Kíváncsi vagyok, el fog-e jönni a pillanat, szinte már remélem. Nem akarom, hogy Winnie-nek olyan lépéseket kelljen tennie, amire igazából még ő sincs készen. Hiába áldozott fel annyi mindent, ez nem jelent többet annál, hogy mennyire szerette Sebastiant...
- Nem tudom, hogy akkor, ott mi történt veletek, de az, hogy ilyen vége lett, számomra cseppett sem azt sugallhja, hogy minden rendben lenne...
Megrázom a fejemet, ahogy ismét kiegyenesedem. Elképzelni nem tudom, hogy min kellett keresztül mennie, hogy még mindig mik kavarognak a fejében, milyen körülmények között kell bujdosnia. Az egyetlen szerencséje, hogy a Klávé elég szerencsétlen ahhoz, hogy még csak a közelébe se jussanak.
- Ő már nem fog visszajönni. Soha nem fogom elfelejteni, de nem is tudnám emészteni magam miatta. Ő sem akarná, ha szétesnék, ha minden, amit eddig elértem, kárbaveszne miatta... - Jennet mindig támogatott, még annak ellenére is, hogy soha nem avattam bele őt a részletekbe. Az összes őrültségem mellett kitartott, hagyta sőt, segített, hogy minél bénábbnak tűnjek mások előtt. Elképesztő volt, az emléke lesz az, ami erőt fog nekem adni abban, hogy folytassam. Mégis a hideg futkos a hátamon Winnie szavai hallatán.
- Hallgatlak. - Akarva, akaratlanul, de megfeszül az állkapcsom. Már most kérdeznék, pedig nem is tudom, miről lenne szó. Winnie mindig őszinte volt, ezt imádtam benne és most mégis ez az, ami miatt a legjobban félek. Ha ő azt mondja, hogy nem lesz könnyű hallani, akkor tényleg nem lesz az...

Elowen Herondale
❖ sötét árnyvadászok vezére
ranggal rendelkezem
all the stories are true
Keresem :
my ENDARKENED ones
my DORIAN babe
my ALMOST brother
Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●

Felhasználó profiljának megtekintése

Erdõ Empty

winnie  & william
you're not my brother

Egyenlőre nem tudtam, hogyan mondhatnám el neki, hogy nem a testvérem. Hiszen ezt a hírt még én magam is emésztettem nem mondhatnám, hogy igazán készen álltam arra, hogy bárkivel is megosszam. Habár a többség talán már tudja vagy hallotta, hogy Jace Herondale féltestvére lennék, de az is lehetséges, hogy most az egyszer képesek voltak tartani a szájukat és nem mondták el mindenkinek, hogy pontosan mi történt a pokolban. Már igazán megtanulhattak volna mindannyian hazudni az ügy érdekében, hiszen jó pár esetben könnyedén megtették.
Ölelése kellemes melegséggel tölt el, habár már koránt sem fog el olyan megkönnyebbülés, mint egykoron, mintha biztonságban lennék és minden gondom elolvadna. Olyan ez, mintha az érzelmi oldalamat felülírná a logika és a puszta démoni természet. Egy olyan változáson megyek keresztül, amit talán láttam végkifejletében, de sosem tudtam igazán milyen érzés megtapasztalni, ahogyan az emberség elpárolog az ereidből.
- Teljesen jól vagyok, nincs semmi bajom. - Habár ez koránt sem igaz, hiszen fel kellett áldoznom a saját gyermekemet annak érdekében, hogy győzelemre jussunk, hogy ne veszíthessem el a legfontosabb embert a számomra fel kellett áldoznom azt, akit talán ugyanannyira kellett volna szeretnem, mint őt.
- Bár inkább nekem kellene aggódnom miattad úgy hiszem. - Egyrészt, ha jól értesültem a parabatai-a nincs többé, másrészt pedig egy olyan dolgot kívánok ráuszítani, amit talán koránt sem olyan könnyű lenyelni, mint azt én gondolom.
- Viszont van valami, amit el kell mondanom, s valószínűleg nem lesz könnyű hallanod. - Nem szeretnék neki fájdalmat okozni, de egy hazugság nyújtása, csűrése és csavarása csak még több sebet ejthet egy lelken, mint egy kegyelemdöfésként érkező igazság.


Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


Erdõ Empty
Willowen
I don't care, sis'
Siettem, ahogyan csak tudtam. Mióta kezdetét vette a sötét háború, nem igazán volt alkalmam ténylegesen látni őt. Így is kellően gyanússá tett, amint alig töltöttem időt a csatatéren és máris visszakerültem Idrisbe. "Súlyos sérülés", azaz egy jól megjátszott jelenet. Vagy mindössze félig, hiszen a parabatai rúna eltűnése, Jennet halála komoly sokk volt számomra, a lélekjelenlétem nem volt teljes és ez ki tudott hatni a fizikumomra is. Mondhatni, tökéletes mentsváram volt, hogy visszavonulhassak a "sérülésemmel" a kúria falai közé és ezúttal a szüleim is egyetértettek. Akármilyen meglepő is volt, nem akartak elveszíteni. Még ha téves is volt a feltételezésük, miszerint nem leszek képes életben maradni, nekem jól jött.
- Winnie! Örülök, hogy látlak, jól vagy? - Mostanra viszont, még ha csak félig-meddig is, de összeszedtem magamat. Még ha nem is volt egyszerű, így, hogy a szívem mélyére zártam őt, már könnyebb. A tény viszont, hogy ezentúl Winnie a sötétárnyvadászok vezetője, Lilith gyermeke az már egy nehezebben feldolgozható információ számomra. Jobban megrémiszt, mintha a saját halálomat lebegtetnék a szemem előtt. Beleszólásom márpedig nincs, így teljesen hiába ül még most is aggodalmas kifejezés az arcomon. Viszont nem tudnám ellökni magamtól, hiszen ő és anya maradtak már csak nekem, így csak szorosan magamhoz ölelem, miközben még mindig kissé kapkodva veszem a levegőt.

ranggal rendelkezem
Ajánlott tartalom
all the stories are true


Erdõ Empty
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: különlegességek :: A világ végén :: idris :: Brocelind erdõ-
Ugrás: