“Az Emerson incidens.
Colton Chrisopher Emerson létezéséről csak legendák szólnak. A sötét középkor egyik legkegyetlenebb gyilkossága fűződik a nevéhez. Colton 1715. telén született, a ma New Englandnek nevezett területen. Az angol kolóniák egyikében. A szülei egyszerű föld művesek voltak, kiknek 4 fiú, és egy leány gyermeke született. Colton a harmadik gyerek szerepében tetszelgett. Csendes, visszahúzódó fiú volt, aki mindig szót fogadott apjának. Tizennégy éves volt, amikor az apját bíróság elé állították isten káromlás, és szentség törés vádjával. Mélyen vallásos családját nehezen érintette ez a tragédia de hűen, a végsőkig kiálltak apjuk mellett. A kolónia kapuikon kívülre száműzte a családot, akik el is mentek, és új életet kezdtek odakint. Colton nagyon jó viszonyt ápolt a nála egy évvel fiatalabb húgával, Annalise-al, ám viszonyuk hamar romantikus, szeretői viszonyba csapott át. Évekig titkolták a közöttük kiforró szerelmet, ám egy napon, mikor a fiú tizenhetedik születésnapját ünnepelte, apja és legidősebb bátyja rajta kapta a két gyereket a pajtában szeretkezni. Apjuk éktelen haragjában fiát erdei száműzetésre ítélte, lányának pedig, akit legjobban szeretett összes gyermeke közül, megígérte, hogy amint eljön a piac-nap beviszi a városba, és megpróbálja beházasítani egy jó családba.
Colton története itt vett hatalmas fordulatot. Az erdei bolyongása nem volt hosszú életű, tél révén már éjszakára kínozta a fagy halál. Kétségbeesésében mindenét oda adta volna akár az ördögnek is, s bár nem tudni mi lett vele, három éjszakával később, erősen és egészségesen tért vissza otthonába, ahol brutálisan kivégezte a családja minden tagját. Legalábbis azokat biztosan, akiknek megtalálták a testüket. Kol, a huga, és a nála két évvel idősebb fivére nyomtalanul eltűntek. A szüleik és két másik testvérük tetemét szétszaggatva, vértől és kiontott belektől bűzölögve találták meg a kolónia lakói, miután gyanúsnak tűnt, hogy a ház ura nem ment el a piac-napon a városba.
Hogy ez valóban megtörtént-e, vagy csupán legenda mai napig sem tudjuk. A történészek találtak feljegyzéseket az esetről, és még most, évszázadok múlva is vannak zarándokok, akik meglátogatják a New England szélén földbe döfött karókat, melyek alatt elméleti síkon az Emerson család megtalált tagjai nyugszanak.”

- Izgi volt - szólal meg a háttérben egy kellemes női hang. Dakota és Kol egy emberként néznek hátra a válluk felett.
- Annie, hát megjöttél - Kol arca felragyog, s egy ugrással átveti magát a nappali kanapéjának hát támláján, hogy megölelhesse rég nem látott húgát - vártalak már. Napok óta nem hívtál - mondja szemrehányóan. Dakota lesütött szemmel hallgatja a jelenetet, annyi kérdése van a történettel kapcsolatban. Annie ledobja magát mellé, és lenéz a lány ölébe.
- New England-i legendák… - olvassa le a könyv címét a lap sarkáról - ugye nem veszed be ezt? - nevet.
- Már, miért ne lehetne lehetséges? - kérdez vissza Dakota. Kol az ajtófélfának támaszkodva figyeli a veszekedést, és élvezi a levegőből tisztán kivehető egymásnak feszülést.
- Kincsem, vámpírok nem léteznek - Annie egy laza mozdulattal becsapja a könyvet, és feláll, hogy töltsön magának egy kis bort.
- Egyébként nem fura, hogy a ti vezeték nevetek is Emerson? Lehet, hogy ez az őrült gyilkos a rokonotok volt. Az eléggé izgi lenne - Dakota szemében cinkos fény csillan, mire Kol megrázza magát, és odalép a kanapéhoz. Lágy csókot lehel a lány puha, vértől lüktető ajkaira, a következő pillanatban pedig két keze között, csupán egy élettelen fejet szorongat. Nem lepődik meg nagyon, csupán megforgatja a szemét, és a testvérére néz.
- Ezt most miért kellett, Annalise? - kérdezi enyhe szemrehányással.
- Unom már azt nézni, hogy minden héten más lány bugyijában turkálsz, Colton - Annie hangjában megvetés és fájdalom villant meg.
- Ne nevezz így, már régen nem ez a nevem - mondja a férfi sötéten, de odalép a testvéréhez, jobb kezével megragadja a derekát, és magához vonja - csak nem féltékeny vagy, Annie? - azzal, - meg sem várva a választ - forró csókot lehel a lány ajkára, és egy rúgással lehempergeti a hullát a kanapéról, hogy gondosan odafektethesse a húgát, hogy ismét egyesülhessenek, a szerelem jegyében.