Raphael && Annalise

Az éjszaka szabadsága, az egyetlen időszak, amikor szabadon mozoghatok. Ezúttal Kolt hátrahagyva indultam meg, hogy belevessem magam a féktelen szórakozásba. Manhattan El Barrio nevű utcájában házibuli volt, szabadelvű egyetemisták, alkohol és drogok, könnyedén beolvadtam a fiatalok közé. Feltűnés nélkül tudtam táplálkozni, ahogy pedig végeztem, távozni. A drog és az alkohol keveredése amúgy sem hagyhat bennük nyomot rólam, vagy ha mégis, hát egy eufórisztikus látomásnak hihetik végül.
- Csak óvatosan - kuncogva lépek át egy srác feje felett, aki éppen az előbb csúszott össze. Talán megártott neki az ivóverseny. A mellette lévő asztalról lekapok egy Sangster's-t és mint hadizsákmánnyal, távozok. Nem csiccsentettem be, mégis dudorászom, ahogy áttérek a Spanyol Harlem utcába. Sok érdekes pletyka keringett erről a helyről, egy klánról, akik rutinos csalafintasággal járnak túl a Klávé eszén, hogy tagokat toborozzanak. Az egyikük pedig egy naponjáró lett... Mi sem kelthetnél fel még jobban a vámpír figyelmét, mint a tény, hogy akár nappal is kimozdulhatna. Mégsem tévedtem eddig még soha erre, akárhogyan is zajlottak a mindennapjaim, akármennyit is panaszkodtam, nem vágytam rá, hogy megváltozzanak. Én boldog voltam, hogy Kollal karöltve enyém lehetett minden egyes éjszaka attól a végzetes estétől kezdve. A nosztalgiából viszont lépések zaja zökkent ki, egyedül van, még sikerül megállapítanom, mielőtt megszűnne lépteinek zaja.
- Csak nem az éjszaka egy másik gyermeke? - Költői kérdés, a sikátorból kifordulva szemem elé tárul az arc, akitől a léptek is származtak. Már jó ideje, hogy a környéken élek, mégsem ismerős számomra. Viszont sokat sejtet a közeli Dumort Hotel felirat. Vajon tényleg a klán tagja volna, vagy őt is csak a kíváncsiság hajtotta ide ezen a felhős éjszakán?