descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
jude && panda || the day we met
if i cannot move heaven, i will raise hell
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Jude Simmons
❖ Mondén

avatar
Tartózkodási hely :
● NEW YORK ●
Karaktered arca :
● GRANT GUSTIN ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

panda & jude
❀ and the illusion starts to tear
Két fehérruhás ápoló beszélgetett az udvaron, hajuk feszes kontyba tűzve pihent a tarkójukon, ujjaik között kávésbögréket szorongatva csacsogtak egymással már vagy nyolc egész perce. Nem hallhattam őket több emelet magasból, de igazából nem is érdekeltek, csak két fehér foltként csúfították el a tavaszba boruló udvar megszokott formáit. Meg sem tudnám mondani, mikor indultak el vissza az épületbe, jelenlétük a legkevésbé sem volt érdekes számomra, így világos íriszeim inkább Kelet Harlem romos lakóházai és a mögötte magasodó Upper West Side égig nyújtózó felhőkarcolóinak végtelen sokaságába fúrom a távolban. Hosszú hónapok óta figyelem már a csillogó ablaküvegek fényét, az East River partján futó autóút szüntelen forgalmát, vagy épp az utcák állandó nyüzsgését, így Manhattan forgataga akaratlanul is beleégett az elmémbe. Az épületek sziluettjének képe vetült még a csukott szemhéjaim belső falára is, és minél tovább néztem őket a maszatos ablaküvegen keresztül, annál inkább kitörölte Brooklyn ismerős utcáinak fényét a gondolataim közül. Az a barátságos zsúfoltság képe, amit valaha annyira szerettem a kerületben, egészen megfakult, de még Manhattan szüntelen csillogása sem volt elég ahhoz, hogy a honvágy tompa sajgását teljesen feledtesse velem.
Halk nyüzsgés támad a teremben, az udvarról visszaérkező nővérek nesztelenül igyekszenek rendet tenni néhány izgatott beteg körül, gondosan ügyelve arra, hogy még véletlenül se emeljék fel a hangjukat, mintha csak egyetlen élesen kiejtett szó ránk szabadítaná a poklot. Igaz, én sem tudnám bizton állítani, hogy nem így lenne.
A látogatók óvatos mozdulattal lépnek be az ajtón, most alig páran vannak, de a jelenlétük így is kezelhetetlen indulattal tölti el egyik-másik beteget, akik könnyed természetességgel adnak hangot az örömüknek, csalódottságuknak, félelmüknek, függően attól, kinek épp mi történik a koponyája falain belül. Részemről nem izgatom magam, csak kényelmesen kinyújtom hosszú lábaimat, cipőm talpát nekinyomva a kétszárnyú ablak párkányának végéhez, és figyelem tovább a külvilág hangtalan mozgását, amíg egy hang meg nem szólít.
Tudom, hogy nem hozzám jött, hisz hozzám nem érkeznek látogatók, így a legkevésbé sem kívánatos számomra a jelenléte, főleg, miután barátságosan csilingelő hangja menthetetlenül megzavarja a fejemben kavargó gondolatok lusta örvényét.  
- Ugyan, az itt a legkevésbé sem érdekel senkit, hogy mi mit bánunk, és mit nem. – szavaim határozottan keserűen csendülnek az Ő barátságos hangjához képest, de túlságosan nehéznek érzem a fejem, hogy ez aggasszon. Tekintetem egy pillanatra sem fordítom felé, szemeim továbbra is a külvilág hívogató káoszán időzik helyette. – Úgyhogy csatlakozz, ha kedved tarja, én megakadályozni úgysem tudom.
Felhúzom eddig kinyújtva heverő lábaim, hogy helyet adjak neki az ablakpárkányon, amennyiben úgy dönt, hogy cseppet sem megnyerő modorom ellenére is élvezni kívánja a társaságom minimális örömét.
ígérem ennél azért lesz jobb :c ❀
Pandalena Frost
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
new ❀ Y O R K ❀
foglalkozás :
criminal ❀ M I N D S ❀
Karaktered arca :
danielle ❀ P A N A B A K E R ❀
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

panda & jude
❀ you're not crazy
Mindig is volt valami elképesztően csodálatos az őrült, instabil elmékben. A pszichopaták pedig maguk voltak a legédesebb gyümölcsök. Olyan élénk, leleményes elmével rendelkeztek, amelyhez hasonlót kevés esetben lehet úgy igazán megvizsgálni. Nem minden pszichopata változik gyilkossá, lesz kegyetlen. Vannak a némán árnyékok között megbúvó példányok, akik pontosan tudják, hogy mikor, miképpen kell lecsapniuk a mit sem sejtő áldozataikra. Ezalatt sem feltétlen kell azt érteni, hogy megölnének bárkit. Inkább csak a lelküket törik darabokra anélkül, hogy igazán tudná valaki, hogy mi is történt vele. Néha észre sem vesszük, hogy mennyire kihasználnak minket. Alárendelté válunk egy kapcsolatban, ha elég jól csinálja az illető fel sem tűnik, sőt még örömünket is lelhetjük abban, hogy szolgáljuk.
A környéket riogató sorozatgyilkosnak búcsút intettek. Elzárták és megannyi ember kíváncsi arra, hogy elbeszélgessen vele, hogy megérthesse az indítékait, hogy miért ölte meg az embereket, hogy mi volt az oka.. Hogy miképpen tudott szinte szüntelenül szem előtt elhelyezkedni anélkül, hogy bárki is gyanakodott volna rá. Aki pedig rámutatott, hogy már pedig ő az, nem kapott mást, mint egy kinevetést. Egyenest az arcába. Nem hittek neki, bolondnak gondolták, elmeháborodottnak. S, lehet nem éppen a legtisztább elmével rendelkezik, de pontosan ez a meglátás kellett neki ahhoz, hogy tisztábban lásson mit mások. Egy kicsit más irányba gondolkodni, nem követni a kijárt utat, hanem a sajátját taposta ki. Mégsem hittek neki. Csak akkor, mikor késő volt. Mégis addigra egyfajta bizalom bimbózott kettejük között. Mindenki őrültnek, hitte bolondnak, flúgosnak. Az egyetlen aki hitt benne az ő volt. Egy szakadék felett egyensúlyozott, egyensúlyozik. Nincs jó és rossz döntés. Számára nincs.
Mégis nem ez az egyetlen dolog, ami felkeltette az érdeklődésem. Egy alakot mindig megtalált a tekintetem. Szinte mindig túlságosan békésen, vágyakozva tekintett az ablak túloldalára. Nem olyan volt, mint a többiek, akinek legalább egy furcsa szokása lett volna. Hogy ordítozva vagdalja magát a földhöz, vagy éppen a sakktáblán lévő bábukat teszi a szájába azt nézve, hogy vajon mennyi is fér bele. Mintha minden nap más eredményt várt volna olyan lelkesedéssel csinálta. Még ebben is volt valami megmosolyogtató, és szívbemarkolón keserű. Mindannyian egyszerű emberek voltak, egy apró hiba, egy apró félresikerült pillanat, valami amit talán megmásíthattak volna, ha máshogy döntenek és letaszítja őket a valóság, a józan ész határáról.
Végül a kíváncsiságomat ezúttal nem vagyok képes legyűrni. Odalépek az ablakpárkányban kuporgó alakhoz. - Szia! Ugye nem bánod, ha esetleg csatlakozom hozzád? - Kedves, barátságos mosollyal pillantok az irányába, de olyan érzésem támad, mintha nem is akarna észrevenni, vagy egyszerűen csak nem szándékozik elfordítani a tekintetét az ablaktól, a külvilágtól.
remélem megfelel  ❀
Pandalena Frost
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
new ❀ Y O R K ❀
foglalkozás :
criminal ❀ M I N D S ❀
Karaktered arca :
danielle ❀ P A N A B A K E R ❀
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

elmegyógyintézet falai között...
Ajánlott tartalom

all the stories are true

2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Vicces képek [ARCHÍV]
» Darvak Kódexe
» Hiyama Takeo

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: különlegességek :: Múlt-
Ugrás: