- Azért a hisztis gyerek kérdése valahogy eléggé távol állónak tűnik tőled. - vonom összébb a szemöldökeimet, némi zavarral, némi hitetlenséggel a vonásaimban, mert valahogy elképzelni sem tudom, hogy képes lenne rá. Meg azt se nagyon, hogy egy lapon lehetne emlegetni őket. Sosem láttam még olyannak, leginkább ebből fakad a reakcióm.
- Komoly? Oké, most már világosíts fel, mennyire voltál felkészülve a vizsgád előtt? - a mosoly megmarad az ajkaimon. Nem is tudom, eddig valahogy mindig azt gondoltam róla – és a többiekről is –, hogy nagyon is felkészülten és tudatosan mentek neki a vizsgájuknak. Hiszen egytől egyig olyanok, akikre fel lehet és fel is kell nézni. Profik. Mit profik, vérprofik. Baromi jól értik a dolgukat, bátrak, tapasztaltak, erősek. Pontosan olyanok, akikre bármikor, gondolkozás nélkül bíznám az életemet és nagyin-nagyon szeretnék én is rájuk hasonlítani, mégis állati messzire érzem magam ettől. Ahogy egyre közelebb a vizsga napja, annál inkább.
A filmet csendesen figyelem majdhogynem a kanapé sarkából csak Caralyn közbevetésére figyelek fel és fordítom a lélektükreim kékjeit felé. Mielőtt azonban még bármit is közbevethetnék, a középre befészkelődő ragadja meg a szót.
- A felelsz vagy merszt ismerem, de mi azaz én még soha dolog? - ráncolom összébb a szemöldökeimet és ezzel együtt el is veszítem a figyelmem a filmet illetően. Ugyan ötletem van arra, hogy mit is kell bevallani az utóbbi játékban, de az ivással még nem sikerült összekössem, mégis miként működik a játék.
Megvárom ugyan, hogy Caralyn mit mond, de valójában nagyon nem rugdalózom az ellenkezés mellett.
- Részemről oké. - teszem fel mindkét kezemet magam előtt. Mondjuk az alkohol és én nem igazán vagyunk túl jó vagy ismerős barátok, de ugyebár nem is önmagam kiütése a cél, viszont robbantani sem szeretném a bulit, úgyhogy felőlem akár mehet is a dolog.
Nem tudom, hogy a szőke tincsek tulajdonosa a parabatai-jával tart-e vagy marad, de ha a kanapé mellett döntök, akkor az egy szem hímnemű távozása után valamikor felé fordulok.
- Ha gondolod, később szívesen megnézem veled akár ezt, akár a másik vagy bármelyik filmet. - feltételezésem szerint, ha már megszervezte ezt a filmezős estét, akkor érdekelné a végéig. Persze nem kötelező, ez inkább csak rajta múlik, én meg szívesen alkalmazkodok bármihez.

Szélesebb ívbe hajló mosollyal az ajkaimon, ami végül egy halk kuncogásba torkollik, hallgatom a szőke tincsek tulajdonosával kapcsolatban elhangzottakat. Mindig is irigyeltem azokat, akik ennyire képesek pörögni és ezáltal inspirálnak másokat is. Nem igazán ismerem jól Caralynt, de azt már észrevettem, hogy aki a környezetében van, az sosem unatkozik egy percet sem. Magával ragadó a személyisége és nem mellesleg fantasztikusan jó árnyvadász is. Thomas pedig baromi szerencsés, hogy ilyen parabatai-a lehet.
- Lépést tudsz még vele tartani? - nem feltételezem, hogy nem, ezért szinte már-már költői lesz a kérdés. Talán nincs is más választása, talán egy cseppet sem bánja. Talán egy nap a közeli barátaihoz tartozhatom majd én is. Jó lenne.
- Egészen sokat. Egyelőre naivan azt hiszem, hogy minden rúnát sikerült megjegyeznem, de tudod, hogy szokták mondani; a puding próbája az evés. A szerencse és a hűség megrajzolása viszont nehezebben megy, mint a felismerése. - pedig nem csak úgymond olvasnom kell őket jól majd a későbbiekben. Megvonom a vállamat, alig láthatóan, de nem igazán érdektelenségből, inkább csak annak okán, hogy előbb-utóbb majd megbirkózom ezzel is. Másoknak is sikerült, talán nekem is fog. Bízom benne legalábbis.
Caralyn felbukkanására vagy visszatérésére, attól függ, ki honnan nézi, én is felkapom a tekintetem és a néma üdvözlés után sietek a segítségére a halomnyi kukoricával. Tényleg nem aprózta el, ezt el kell ismerjem. Amint megvan a ropogtatni való helye az asztalon, áttérhetünk a megnézendő választékra, amelyeknek a címfelsorolása nem sokat mondd a számomra. Nem is emlékszem mikor volt, hogy leültem megnézni egy filmet, de nem mostanában az biztos. Érdeklődéssel figyelek hát arra, amikor rövid összefoglalót kapok belőlük.
- Kezdjük akkor a vígjátékkal? - a horror akkor izgalmasabb, ha már késő éjjel van, legalábbis, amíg még a mondének között éltem, így hittük. Ma már nem tudnám megmondani, mert a mindennapi átlagos életünk is nagyjából lefedi a horrorfilmek sztorijait. Vérfarkasok, vámpírok, démonok és még számtalan faj képviselőivel nézünk szembe nap, mint nap, akik, amik a legtöbb ijesztgető filmalkotás központi szereplői. Azt hiszem ma már nem lesz olyan megnézni a műfajba sorolt mozit, mint akkor volt, mikor még mit sem tudtam ennek a világnak a létezéséről. Persze, ha a srácok a fordított sorrend mellett voksolnak, akkor számomra az is tökéletesen megfelelő, főleg, hogy ki fog derülni; mindkettőt megnézzük ma.
- Oké, három és plusz egy üveg víz és nem, nem pakolom fel magam nyakig. - egyre szélesedő mosollyal tekintek előbb egyikükre majd pedig másikukra attól függően melyikükre reflektálok éppen, aztán kimegyek a konyhába, hogy limitált folyadékmennyiséggel térjek vissza pár percen belül. Nem akarnám elhúzni az időt, főleg, ha esetleg már mindketten a filmek kezdetét várják, jobban is, mint az én felbukkanásomat. A közös konyhába kiérve a hűtőből felkapok három plusz Caralyn kérésének megfelelően még egy palackot, amiknek a kíséretében érkezem vissza és adom a kezükbe a nekik szántat, majd újra helyet foglalok a kanapé szélén.
Ahogy elindul a kiválasztott film és Thomas a kezébe kapja az egyik adag kukoricát, hasonlóan hozzá én is megfogom valamelyik tálat. A kezembe is markolok a kipattogtatottból, de egy darabig inkább a mozgókép köti le a figyelmemet az evés helyett.

- Nincs mit. - a mosoly még ott van ajkaimon és tényleg nem kell megköszönnie, hiszen épp az előbb állítottam, hogy nem is láttam semmit. Az meg természetes a számomra, hogy megőrzöm a titkát, akkor is, ha most nem valami nagy dologról van szó. Könnyed komolyság húzódik a jó kedély felszíne alatt és mire leteszem magam mellé, addigra át is térünk teljesen más témára. Enyhén ívelem feljebb a szemöldökeimet a beszámolót hallgatva Caralynról. - Huh, akkor eléggé sűrű estéje volt. - bólintok pár aprót és bár nem teszem szóvá, sejtem azért, hogy nem tényleges felkötésről lehetett szó, de lehet jobb, ha nem nagyon feszegetem ez egészen pontosan mit is takart ez a részéről.
- Ezt jó hallani. Nekem leginkább tanulással telt. Úgy érzem, lassan szétrobban a fejem és nem fér már bele semmi több. - itt azonban abba is hagyom az egyáltalán nem izgalmas napom beszámolóját, ahogy Caralyn is megjelenik a hatalmas adag popcornnal.
- Persze, máris. - Thomasszal együtt mozdulok, hogy én is elvegyek tőle a temérdek mennyiségből és segítsek a lepakolásban. Ahogy felsorolja, hogy melyik milyen, úgy követem nyomon a választékot.
Tényleg nem aprózta el a dolgot, ahogy arra gyakorlatilag Thomas is rávilágított. Visszahelyezkedek közben a kanapéra, ugyanúgy, felhúzott térdekkel, mint korábban is.
A felsorolást érdeklődéssel hallgatom végig, az eltűnttel kapcsolatban pedig nincs mondanivalóm. Gyakorlatilag még szinte itt sem voltam, amikor nyoma veszett, de erről amúgy sem tudok semmit sem.
- Igazából egyiket sem ismerem. Miről szólnak? - az utóbbi időben filmekre egyáltalán nem volt időm és ez nem csak néhány hetet vagy hónapot foglal magába. A gondolataimat annyira lekötötte a gyakorlás és tanulás és, hogy behozhassam a lemaradásomat mindenkihez képest, aki szinte egész életében árnyvadásznak készült, hogy a szórakozás ezen formája már régen nem szerepelt nálam a listán.
- Mielőtt elkezdjük, hozok egy üveg vizet. Ti kértek valamit? - megint felállok a kanapéról. Nem akkor akarok kimászkálni, amikor már megy a film és a sós kukoricához azt hiszem el fog kélni a folyadék is. Ha van kívánságuk, hogy mit kérnek, akkor természetesen azzal együtt fogok majd visszatérni két-három perc múlva a konyhából.
- Meg is van. - pakolok le a kezemből, amint visszaérek és harmadszorra is lecsüccsenek. Részemről akár el is kezdhetjük, már amennyiben eldőlt végre, hogy melyik filmet fogjuk megnézni.

A rúnákat veszem újra sorra, nem azokat, amelyeket már viselek, hanem, amikhez még nem volt szerencsém, de a vizsgára tökéletesen ismernem kell, amikor meghallom a szobám ajtajánál való matatást. Törökülésből kelek fel az ágyam közepéről és puha léptekkel haladok végig a szőnyegen, meg a padlón, a kilincset pedig határozottan nyomom le és kukkantok ki a folyosóra. Ekkora azonban már csak a szőke tincsek gazdájának hátát látom, ahogy elhalad és amikor utánaszólnék, egy cetli csalinkázik le az ajtóról a folyosó kövére. Enyhén felvont szemöldökkel halok érte és olvasom el a rajra álló szövegek. Halvány, kedves mosoly ívét húzza az ajkaimra a meghívás. Azt hiszem rám fér a kikapcsolódás és talán nem lesz gond, ha úgy másfél-két órára felfüggesztem az egész napos tanulást. Nem fordulok vissza a kis kuckómként funkcionáló helyiségbe, csak becsukom magam mögött a nehéz tölgyajtót és a cetlit összehajtva az ujjaim között, elindulok a megadott hely felé.
A nyitva hagyott ajtót, csak kicsit beljebb tolom, hogy be tudjak lépni és ekkor látom meg a ma este alacsony reptetést az ablakon át. Nem szólalok meg, inkább csak érdeklődve figyelem, ahogy az ablakon kívülre került száműzetésbe az előbb még kézben tartott és, ha közben nem maradok tovább észrevétlen, akkor megadóan teszem fel magam előtt mindkét kezemet.
- Nem láttam semmit. - az orrom alatt bazsalyogva ingatom meg a fejem, főleg azt látva, hogy milyen módon tette le magát Thomas a kanapéra. Közelebb haladok és szintén a kanapén foglalok helyet. - Caralyn még odavan cetlizni? - mutatom fel a kezemben tartott szokatlan meghívót, hogy kicsit több értelmet adjak a szavaimnak, lévén fogalmam sincs, hogy minden részvevőt ilyen módon próbált lerángatni ide vagy esetleg a mellettem lévőt szóban invitálta-e meg inkább. Azt meg ugye nem volt nehéz kitalálni, hogy ő járt körbe, elhaladtában még láttam az alakját.
- Mi újság amúgy, milyen napod volt? - érdeklődöm, miközben felhúzom a térdeimet és kényelmesebben fészkelődöm el az ülőalkalmatosság kárpitján. Rakoncátlanul hullámos, barna tincseimet összébb terelem, hogy aztán a jobb vállamra húzzam őket előre, miközben minden figyelmemet neki szentelem, amennyiben mesélni kezd, amíg várunk.
Időközben, ha Caralyn is előkerül, kedves mosollyal intek neki köszönésképpen. - Mit terveztetek megnézni? - előbb egyikükre majd pedig másikukra futtatom íriszeimet. Arról pedig mélyen hallgatok, amiről azt vallottam, nem is láttam, amikor beléptem a helyiségbe.

***