Mit is említsek meg veled kapcsolatban először kedvesem?
Talán azt, hogy nekem köszönhetően váltál démonná és minden képzeletemet felül múltad, amikor végre megtörtént?
Vagy talán azt, hogy az kettőnk kapcsolata legalább annyira volt elemi a teremtés hajnalát követően, mint amennyire eposzi a bukásunk az ellenünk indított háború végén?
Esetleg talán azt, hogy te meg én megannyi alvilági teremtményt hoztunk létre mágiánk, tudásunk, kísérleteink és nagyot álmodni merő attitűdünknek köszönhetően?
Illetve talán azt, hogy képes voltalak megmenteni és a mások által biztosnak hitt pusztulást is bevállalni érted, csakhogy életben maradj?!
Te és én nem ismerjük a halandók fogalmai szerint létező, szinte minden alkalommal nyáltengerbe forduló szeretlek, én meg jobban gusztustalan érzelmekkel átitatott érzelmet. A szenvedélyt, a birtoklást, az egymás ellen és egymásért küzdést, a teremtés utáni szűnni nem akaró vágyakozást, a telhetetlenséget és örök kárhozat által megtépázott függést viszont annál inkább ...annál jobban. A múltban legalábbis így volt.
Egy évezrede tűntem el. Egy évezrede halottnak hisznek. Egy évezrede nem láttál. Most mégis itt vagyok. Hiszen ismerned kellett volna a mondást; a halált nem lehet megölni…

//A hölgy canon karakter, ezért az elsődleges információk vele kapcsolatban ezen a linken elérhetőek és mérvadóak. A karaktereink közötti egykori viszonyra tekintettel viszont én magam is várom őt nagyon, illetve további ötletekkel, elképzelésekkel felvértezve keresem lelkesen. Természetesen a jövőre nézve minden csak kettőnkön múlik!
Az pedig azt hiszem garantált, hogy többen is rendkívül számítunk a megérkezésére! //