lilac & blue.

whatever tomorrow brings,
i'll be there, because you have me.
together we can get through anything.

Nagy hülyeség volt rábólintani Lilac kérésére, hogy fogadjam be éjszakára. Nem arról volt szó, hogy nem akartam neki segíteni, csak ismerem már elég jól az árnyvadászokat, valamint az arra vonatkozó szabályokat is, hogy a mondének mit tudhatnak rólunk, vagy az árnyvilágról, és azokat is, melyek egyértelműsítették, hogy mondének nem léphetnek be az intézetbe. Nem magamat féltettem a következményektől, nekem már úgy is mindegy volt. Viszont nem akartam, hogy Lilacnek essenek. De inkább vállaltam a kockázatot, mintsem cserben hagyjam.
Szinte folyamatos üzenet váltásban voltunk attól kezdve, hogy elindult. Tudnom kellett minden egyes lépéséről, hogy merre tart, hiszen minden árnyvadász az intézetben volt aznap éjjel. Szinte lehetetlen küldetésnek tűnt az akció, szerencsére viszont ezt a szót én nem ismertem.
Idegesen járkáltam fel, s alá, majd végig az épület folyosóin, végül nagyjából körbejártam az egész udvart is, hogy száz százalékra megbizonyosodjak róla, nem fogunk lebukni.
Lilacnek nem is kellett túl sokáig várakoznia. Már messziről kiszúrtam őt, és a legnagyobb némasagban igyekeztem megközelíteni. Mikor meghallottam a nevem, automatikusan a számhoz emeltem mutató ujjam jelezve, hogy maradjon csendben, még annak ellenére is, hogy maximálisan visszafogta a hangját. Így nem is lett volna gond.
Aztán elesett.
Próbáltam gyorsan kapcsolni, mikor láttam a közelgő bajt, de a reflexeim csődöt mondtak. Hangos placcsanással ért földet egy pocsolya közepére. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy illő lenne-e egy kicsit felnevetni, vagy a helyzet egyáltalán nem komikus, tekintve, milyen balszerencsés estéje volt már így is a lánynak. Így miközben leguggoltam elé, csak egy kisebb mosolyt villantottam felé, amit próbáltam visszafogni, nehogy vigyorrá változzon. Valamiféle halk kuncogás azonban minden próbálkozásom ellenére feltört, amit aztán próbáltam torok köszörüléssé formálni, ezzel párhuzamban pedig ráncoltam a homlokom is, eltűntetve minden apró vonásom, mely arra utalt, hogy mennyire jól szórakozom az adott szituációban.
- Nem pont így képzeltem el ezt a találkozót. Hatásos belépő - jelentettem ki végül, majd segítettem neki felállni a földről, az arcáról pedig letöröltem a sár pöttyöket, melyek az ütközés hatására csapódhattak fel. - Ezek után gondolom rád férne egy fürdő is, nem csak az ágy éjjelre.
Biccentettem egyet a fejemmel, hogy induljunk el, mielőtt valaki rajta kap minket az éjszakai találkozónk folyamán.
- Közben elmesélhetnéd, mi is történt pontosan. Hogy miért nem tudsz hazamenni - néztem rá végül komolyabbra fordítva a szót, miközbrn csendesen osontunk az intézet udvarán keresztül.