Megannyi dolog volt, amit szeretett volna megváltoztatni. Ha lehetett volna beleszólása mindent elkövetett volna annak érdekében, hogy Sebastian élve hagyja el a poklot. Nem tudja elfogadni azt, hogy esélyt kellene adni neki, hiszen most már a démonméreg nem homályosítja el a tudatát, a döntéseit. Mondhatni egy új ember áll előtte, mégis ugyanazt az arcot viseli, akiben egykoron megbízott. Szinte túlságosan könnyedén is a bizalmába fogadta annak ellenére, hogy volt valami rossz érzése vele kapcsolatban. De elnyomta a megérzését és ez vezetett öccse halálához. Soha nem szabadott volna magára hagynia az öccsét vele. Még akkor sem, ha senki nem sejtette, hogy Sebastian-ban egy áruló rejlik. Az öccse mellett kellett volna lennie. Védelmeznie, ahogyan azt Alec tette minden egyes alkalommal. De most ő sincs itt az oldalán, hiszen Sebastian utolsó trükkjének köszönhetően kénytelenek voltak alkut kötni Asmodues-sal, aki Alec-et kérte a szabadságukért cserébe. Legszívesebben ő maga maradt volna hátra, habár koránt sem lenne olyan értékes a démon számára, mint a testvére. Mégis bűntudat mardossa a lelkét minden egyes pillanatban, hogy olyan használhatatlan volt, mikor a testvéreinek a legnagyobb szüksége lett volna rá. Biztos lett volna más módja annak, hogy az alkut megkössék. Bármi, ami nem a saját testvére hátrahagyását jelentené.
Minden szálat megmozgat annak érdekében, hogy megmenthesse a testvérét. Még akkor is, ha ez koránt sem olyan egyszerű, mint szeretné. De mégis kihez fordulhatna ilyen sötét időszakban, amikor a Klávé sokkal inkább foglalkozik azzal, hogy felépítse magát a romhalmazból, amivé a társadalmuk vált a háború után. Egymás között is az ellenséget keresik, az árulókat, akik talán semmiről nem tehetnek mégis a hovatartozásuk, vérük miatt kegyetlenül elítélik őket. Családokat szakítanak szét, mindössze puszta paranoia miatt.
De az ő családját nem a paranoia szakította szét, hanem a háború, amelynek előzetes fejezetének lezárásához egyiküknek hátra kellett maradnia. Most pedig semmi nem létezik a számára, mint az, hogy visszaszerezze a bátyját. Így tehát pedig nem fordulhat máshoz, mint aki maga is abban a birodalomban tervezte felépíteni az életét, ahol most a testvére raboskodik. Sebastian. Csak ő adhat neki válaszokat olyan kérdésekre, amelyeket még Ő maga sem tudja, hogyan tegye fel.
Könnyedén odatalál a birtokra, hiszen mikor ideszállították ő maga is ragaszkodott, hogy jelen legyen, hiszen tudni akarta, hogy a fiú egy helyhez legyen kötve, hogyha szükség van az információkra, akkor megszerezhesse tőle. Most pedig pont ennek jött el az ideje.
Határozottan kopogtat kettőt az ajtón, majd türelmetlenül dobolni kezd a lábával, miközben várakozik.