A pusztuláshoz az is elég, ha csak néhány befolyásos ember hiszi istennek magát.
Joseph Morgan
Bukott angyal
Egy számológép se tudná megválaszolni
Pokol Hercege
the devil is in the details
❖ Becenév:
Sehogy
❖ Születési hely, idõ:
Mennyország, nagyon-nagyon rég
❖ Családi állapot:
Egyedülálló
❖ Szexuális beállítottság:
Hetero
❖ Foglalkozás:
Órákkal
❖ Ismertetõ jel:
A felejthetetlen mosolyomról
❖ Átváltozás:
-
❖ Rang:
Pokol Herceg
❖ Család:
Fúj
❖ pozitív tulajdonságok
Csodálatos, ellenállhatatlan, utánozhatatlan, példakép, isteni csoda
❖ negatív tulajdonságok
Kérlek...
❖ legnagyobb félelmed
Egyre bugyutább
❖ legnagyobb vágyad
Miért kell ilyeneket kérdezned?
❖ legnagyobb titkod
Nyitott könyvnek hívnak a hátam mögött
❖ legnagyobb gyengeséged
Háhh!
❖ fõ fegyvered
-
look deeply into my eyes
- Szóval azt mondja magáról, hogy ön egy démon. Miből gondolja ezt? Hogy jutott erre a következtetésre? Felfordítom a homokórát és mosolyogva tekintek az előttem helyet foglaló dilidokira. - Téves. Ne keverjen kérem össze azokkal a mihasznákkal. Bukott angyal az én szerény személyem. Elég jó a memóriám és hát emlékszem minden kis mozzanatra az életemből, ami alátámasztja az állításaimat. Mennyországban születtem, ahová jobb esetben ön is kerülni fog. Az elején minden úgy ment, ahogy kellett. Sütkéreztem az angyali fényben, energiákban és a nőkben khmm... vagyis hát akkor nem, elnézést. De hát minden jónak vége szakad egyszer, a vonat kisiklott és nem volt más út, mint a bukás. Mai napig nem szeretem a szabályokat és talán ez lehetett az oka, hogy így történt. Meg hát véleményem szerint Atyámnak a keze egy kicsit megbillent, amikor öntögette belém a jellemem nagy részét és így túl sok lázadást sikerült belekevernie. Tisztára, mint a Pindúr Pandúrokban. Ne mondja azt, hogy nem ismeri a mesét. Már ez önmagában is egy bűn, magának nem volt gyerekkora? Magyarázok folyamatosan miközben a szemem sarkából az időt figyelem, mintha olyan sietős lenne a dolgom. De hát ezt csak nem gondolhatja, hiszen saját magam döntése volt az, hogy ide ellátogattam. - Szóval akkor maga angyal volt. Minek, ha szabad megkérdeznem? Felnevetek hangosan és tapsolok hármat, mint egy kisgyerek akinek most hozták meg a napi édességadagját. - Kapaszkodjon meg Dokikám, én voltam a Pusztítás Angyala. Így hát nem tudom, hogy ki tudja-e következtetni a nevemet, de ha nem akkor segítek. Abbadon vagyok. Az arcomról továbbra sem mosható le a végtelen boldogság és tényleg teljesen úgy nézek ki, mint aki megőrült. Még a végén közveszélyesnek fog nyilvánítani. De az nem lenne célravezető, akkor kivel beszélgetnék így? Még mielőtt megszólalhatna, felemelem a kezem és elcsitítom. Most én beszélek. - Na hát ott is hagytuk abba a történetünket, hogy ugyebár fellázadtam. De nem én voltam az, aki elindította ezt a hullámot, hanem a bátyám Lucifer. Én meg kivételesen úgy döntöttem, hogy beállok a sorba és követem őt. Azt hittem jó buli. De nem. Rohadtul fáj, ha levágják valakinek a szárnyát. Még most is ha erre gondolok, a hideg végigfut a hátamon. Meg is rázom a testem abban a másodpercben és egy kis időre még komolyra is vált az arcom, de aztán újra vissza varázsoldóik a mániákus vigyor. - Bánja a döntését? Ha visszaforgathatná az időt, akkor nem lázadt volna fel? Felpattanok a székemből és most már a hasamat fogom a nevetéstől. - Feltette az egymillió dolláros kérdést! Ha visszaforgathatnám az időt akkor is ugyanígy döntenék, csak szárnyasok százait vinném magam után, ha kell holtan is. Mert hát jön a történet folytatása. Így, hogy elkárhoztattam elvesztettem minden erőmet és újjá kellett formálni. Kellett idő még megszoktam, eleinte nyomta a belsőmet a sötétség, olyan érzés volt, mintha egy több száz kilós súllyal a nyakamba rohangálnék. Viszont az idő elteltével egyre inkább hozzászoktam és tudom, hogy sokkal nagyobb és hatalmasabb lettem, mint akkor lehettem volna. Nem korlátoznak a szabályok, nem kell magam visszafognom. Kiteljesedtem, hogy úgy mondjam. Mert most már nem a Pusztítás Angyala vagyok. Hanem a Pusztítás Bukott Angyala, a Végtelen Idő démona. Ahogy kimondom az utolsó szavaimat, az utolsó homok is lepereg. Felveszem az ölembe, mint egy kisbabát és elkezdem ringatni. - Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgatott. Remélem tanulságos volt a mai este, és adja át üdvözletemet atyámnak. Sikoly, a vére az üvegablakra csapódva és a ruhámra. - A kedvenc felsőm volt...
you can see the war inside
adminisztrátor
ranggal rendelkezem
Silent Brothers
all the stories are true
Tárgy: Re: Abbadon Csüt. Dec. 27 2018, 16:13
gratulálunk, elfogadva!
dust and shadows
❖ prince of hell ❖
Drága Abbadon!
Először is, mielőtt még belevágnék szeretném megköszönni a végtelen türelmedet, amit irányomba tanúsítottál, hogy ennyit tudtál várni reám, köszönöm! A betegség habár megszűnni nem akart, de azért már élhetővé tette a napjaimat, na meg lezajlott a nagy családi összejövetelek tömkelege, de inkább nem is untatnálak a részletekkel, mert még a végén ezzel tartalak fel.. mondjuk szerintem már most sikerült El kell mondanom, hogy nagyon élveztem a történetedet, valahogy végig a hideg futkosott a hátamon a dologtól, ami talán akkor lett erőteljesebb, mikor te magad is ezzel a kifejezéssel írtad le a visszaemlékezést a szárnyaid elvesztésére.. Ahogyan újból kellett születned utána, hiszen a földre zuhanva gyenge voltál és valami olyasmire volt szükséged, ami pontosan mindannak volt az ellenkezője, amely mindaddig képviselt.. Úgyhogy azt kell mondanom le a kalappal előtted remekül felvezetted a karaktered, mind a történetét, mind a személyiségét sikerült belecsavarnod a történetedbe, nekem kifejezetten tetszett! A végéről, ami rendkívül kegyetlen volt, de mégis ez tette fel a pontot az i-re... csak annyit tudok mondani, hogy már nagyon várom, hogy szerény személyed megjelenjen a játéktéren is! Most pedig már így is sokat raboltam az idődet, szóval nyomás gyorsan foglalózni utána pedig nincs más hátra, mint előre, úgyhogy vár már téged a játéktér love!
Kezdőlap
Tárgy: Abbadon 
