Valami nagyon nem stimmelt és már-már ott tartottam, hogy valahogy tényleg kibújok a találkozó elől, mondván, sürgős dolgom akadt, de… zavart, hogy így viselkedik. Sokkal zárkózottabb, sokkal mogorvább volt, mint mikor délután találkoztunk az intézetben. Akkor és ott tiszta lapot kezdtünk, vagy legalábbis valami olyasmi, most viszont úgy nézett ki, mintha a háta közepére sem kívánta volna a jelenlétemet… vagy ezt az egészet. Mégsem mentem sehová. Egy részem ki akarta deríteni, mi a valódi baja. A fogadás felvetése először meglepett, de végül készségesen mentem bele. Azonban, mikor válaszolt, érdeklődve néztem rá. - Magnus… ha továbbra is gyerekesen viselkednék – Ezzel beismertem, hogy tényleg úgy viselkedtem sokáig, de szinte fel sem tűnt - …akkor most sem lennék itt, nem igaz? Ha még mindig kerülnélek, el sem jöttem volna. Nem csak kések. – Sóhajtottam. Nem is értettem, miért kellett ehhez fogadás, hisz anélkül is tudtam válaszolni ezekre a kérdésekre. Habár egyre még nem mondtam semmit. – Miért annyira fontos, hogy mit csináltam, amiért késtem? – Érdeklődtem, miközben végül elhelyeztem minden golyót az asztalon. – Bocsánatot kértem, ha jól rémlik. Tudom, szólnom kellett volna, de a dolgok nem úgy alakultak. – Sóhajtottam. Nem akartam elmondani, hogy mit csináltunk Dommiellel, hisz egy a magánügyem volt. Amúgy sem reklámoztam, hogy… hogy én nem épp a szebbik nemet részesítem előnyben. Hiba lett volna csak úgy beszélni róla, mintha tök természetes lenne. A kérdésére odapillantottam rá. - Kezdj te – Egyébként sem vettem vérkomolyan ezt a játékot. Valahogy elkezdett frusztráló lenni ez az egész találkozó és ha meg is beszéltük a tiszta lapot, ha a feszültség nem tűnik el, akkor lehet, visszatérek a „kerülöm őt” státuszba. Legalábbis ez fogalmazódott meg bennem, miközben a botra támaszkodtam és elmélyülten figyeltem hol őt, hol a golyókat.
Sok hülyeséget csináltam már az életem során, de talán az egyik legnagyobbat követtem el most azzal, hogy ezt az egész találkozót lebeszéltem és tényleg véghez akartam vinni. Bár koránt sem számítottam arra, hogy pont egy kufircolás után fog megjelenni késve, mintha mit sem számított volna a tény, hogy még annyira sem tartott tiszteletben, mint egy másik ember, hogy legalább szóljon - bár lefogadom lekötötte valami más -, hogy nem ér ide időben. Mégis nagyobb pofon volt az, hogy mégis miért is késett. Egyrészt, mert azért nem rejtettük anno a kapcsolatunkat a béka feneke alá így nem tudom, hogy ki kerülhetett olyan közel hozzá, hogy megtegye vele az első lépést. Bár még a jelenlegi helyzetben is leginkább azon rágódom, hogy remélem nem akarta senki sem kihasználni. Mert azért nem állnék jót magamért még akkor sem, ha ténylegesen már nem igazán van beleszólásom a magánéletébe. Már nem tartozunk össze. Ő pedig nem is emlékszik arra, hogy egykoron igen. - Rendben, ha én nyerek, akkor azt szeretném, hogy abbahagyd ezt a gyerekes viselkedést és egyben a kerülésemet is, aztán tiszta lappal induláshoz még elmondanád nekem, hogy mi is volt ilyen őrjítően fontos, amiért ennyit késtél. - A választ azonban már tudtam, de valahogy mégis szívesebben hallottam volna a szájából. Vagy talán csak annyira mazochista vagyok, hogy még ezzel is önmagamat szeretném kínozni. Mindkét lehetőség igaz lehet, hiszen egy részem azért még reménykedett abban, hogy csak képzelődtem és túlságosan sokat képzeltem bele egy helyzetbe és feleslegesen akadtam ki. Még akkor is reménykedek, ha szinte semmi esély sincs erre. - Szeretnél kezdeni, vagy pedig kezdjek én? - Elég kevés alkalommal találkoztam kihívással, ha a billiárdról volt szó, bár biztos vagyok benne, hogy az árnyvadász léte majd előnyére lesz a játékunk során, miközben mögöttem felsorakozik a több éves tapasztalat, amit már elsajátítottam. Persze azért ott van az is, hogy most gyenge pontomként jelen van a túlzásba vitt alkoholfogyasztásom.
Kissé értetlenül figyeltem, hogyan húzza le máris azt a martinit. Szinte még meg sem melegedett a pohárban, már ott sem volt az ital. Sóhajtottam egy nagyobbat, a visszakérdezésre meg kezdtem úgy érezni, tényleg hiba volt ez a találkozó. De az angyalra! Ő akarta ezt az egészet, nem én. Miért nekem kellene rosszul éreznem magam emiatt? Csak legyintettem hanyagul hát a kérdésre, nem reagálva rá egyebet. Aztán én magam is ittam a pohárból, bár közel sem olyan gyorsasággal, mint ő és nem is annyit, mint ő. Egy kortyot hagytam a pohár alján, arra pillantottam rá, mikor újra megszólalt. Nocsak, talán mégsem a kínos csend lesz az est díszvendége. Bár az ötlet koránt sem tetszett annyira, mint ahogyan próbálta az egészet előadni. - Miféle fogadást akarsz kötni? – Ez amúgy is csak egy játék. Miért kellene, hogy bármiféle tétje legyen? Nem tudtam, mit akar pontosan, de valahogy aggasztó volt az egész. Szinte fullasztó volt a közelében lennem, bár valójában fogalmam sem volt róla, miért. Ahogy figyeltem őt, valahogy arra gondoltam, hogy bele kell mennem a játékába… ennyivel tartoztam neki. De hogy miért? Erre nem tudtam választ adni. Nagyot nyeltem, majd megittam az utolsó csepp martinit is a poharamból. - Rendben, Magnus. Fogadjunk. Ha én nyerek, elárulod, miért vagy rám ennyire mérges, azon túl, hogy késtem és eddig… jó ideig kerültelek. Ha pedig te nyersz… - Elgondolkodtam. - …te mit szeretnél cserébe? – Néhány hosszabb pillanatig figyeltem a szemeit, miközben próbáltam arra koncentrálni, hogy a heves szívverésemet lenyugtassam. Várjunk már. Miért kalapál így? Talán csak a játék miatt. Vagy igazából… fogalmam sincs. Inkább elkezdtem a golyókat rendezgetni az asztalon, amennyiben Magnus nem szólt rám, hogy ne tegyem. Végül azt a háromszög formát is a kezembe vettem, ráraktam az asztalra és azzal rendeztem el a golyókat. Amint ezzel megvoltam, magamhoz vettem a másik dákót, ezzel pedig készen álltam a biliárdra. Bár úgy éreztem, jól jönne még egy-két pohár lazító… de csak lopva pillantottam el a bárpult felé.
Lehet, hogy nem teljesen ismertem rá arra az emberre, akivé Alec változott, de egy dolog biztos volt. A jeleket még képes voltam felismerni. Hiszen megannyi alkalommal láttam így elrohanni a lakásomból. Pontosan tudom, hogy mit is jelent ez az egész. S hiába én voltam az, aki pontot tett a kapcsolatunk végére a szerelmünk végére lehetetlen volt. Amint iránta éreztem az koránt sem volt mindennapi. Megannyi alkalommal tapasztaltam meg a szerelmet az életem során, de mindegyik a maga módján volt különleges és megfoghatatlan. Mégis Alexander volt az, aki mindent elsöpört és minden küzdelmem ellenére vette át az uralmat a szívem felett. Persze nem az én tulajdonom, hiszen emlékei sincsenek rólam, mégis fáj, hogy pont a velem való találkozás előtt kellett beiktatnia egy numerát, hogy a sót még mélyebbre dörgölje az így is rettentően fájó sebeimbe. Míg ő italért ment addig próbáltam magamban nyalogatni a sebeimet, de ez nem olyan sérülés volt, amit percek leforgása alatt képes lettem volna helyrehozni. Nem is tudom, hogy miért erőltettem ezt az egészet. Borzalmas ötlet volt az egész a részemről. Nem tudom, hogy mire számítottam, de határozottan nem arra, hogy úgy állít be késve, hogy pontosan tudom, hogy mit csinálhatott előtte, ami a késésének a forrása volt. Akaratlanul is azon kezdtem el agyalni, hogy mégis ki férkőzött a közelébe, hogy ki lopta be magát a szívébe annyira, hogy megtegye vele ezt a lépést. Hiába próbáltam leállítani magam, hogy ez már koránt sem az én dolgom, nem bírtam. Kétségbeesetten sóvárogtam az újabb adag ital után, hogy legalább az kiürítse az elmémet. Felsóhajtottam, mikor végre megérkezett a martinikkel a kezében, majd át is vettem tőle a sajátomat. - Hálás köszönet. - Azzal pedig már ki is ürítettem a poharat és a billiárdasztal sarkára helyezve készültem újból gurítani. - Időközben a Mérték lett a középső neved? - Nem akartam szándékosan odamarni neki, de az egész bensőm lángolt a fájdalomtól, a csalódottságtól. Úgy éreztem, hogy elárult Ő pedig ebből mit sem sejthetett. Milyen kényelmes már valakinek... A fekete golyót is sikerült már nem tudom hányadszorra eltüntetnem így kezdetét vehette egy újabb meccs, ezúttal valószínűleg nem saját magam ellen. - Vágjunk bele, de mit szólnál, ha egy fogadást is csatolnánk hozzá, hogy érdekesebb legyen ez az egész? - Persze mindezzel csak önmagam alatt ások még mélyebb és mélyebb gödröt, de már így sem tudok kimászni belőle még egy kevés már igazán nem árthat.
Érzékeltem, ahogy végigpillantott rajtam és olyan érzésem volt, mintha a vesémbe látna. Kissé zavarba hozott vele, de ami még aggasztóbb volt, az a kissé közömbös viselkedése. Bár nem hibáztathattam érte: elkéstem és szólhattam volna neki erről. Egyik lábamról a másikra helyeztem a testsúlyomat, miközben továbbra is őt figyeltem, valami mentőötlet után kutatva. Végül csak sóhajtottam egy aprót, majd a felém nyújtott pohár köré fontam az ujjaimat. - Rendben, máris hozok – Azzal elvettem tőle és a pulthoz indultam. Egészen addig vissza sem pillantottam, míg oda nem értem, majd ott egyszerűen leraktam a poharat és a pultnak támaszkodtam. A szemem sarkából néztem el felé, amennyire így, ebből a szögből láttam, majd egy kisebb szusszanással magam elé. Bármi is volt az oka a fura légkörnek, zavart. Nyilván nem vártam, hogy majd örömében hátba is vereget a késésem miatt, de itt voltam és csak ez számított, nem? - Kér valamit? – Nem jutott el a tudatomig, hogy a nő már vagy ötödjére teszi fel a kérdést. Csak akkor eszméltem fel, mikor a kezemhez és az üres pohárhoz ért. – Nem kér semmit…? Elvihetem? – Célzott az üres pohárra, én pedig sietve reagáltam végre. - De, de kérek. Két martinit kérnék – Nagyot nyeltem, mire a nő elvette az üres poharat és elment, hogy töltsön újba. Idegesen néztem el Magnus felé és egészen addig figyeltem őt, mígnem a nő visszaért. Megfogtam a két poharat és visszalépkedtem a férfihoz. - Egyébként, ne haragudj a kérdésért, de ez mégis hányadik pohár? – Ingattam a fejemet, miközben odanyújtottam neki az egyik martinit. Nem kérdőre akartam vonni, csak egyszerűen úgy éreztem, mialatt engem várt, ő igencsak a pohár fenekére nézhetett. Talán ezért is volt olyan furcsa és távolságtartó velem. - Nézd, tudom, hogy régóta vársz rám, de ha már nincs kedved a közös biliárdhoz, akkor mondd meg – Közöltem egy nagyobb sóhajjal. Kínosan éreztem magam így, holott pont én voltam az, aki nem akart túlzottan találkozni Vele, mégis, a mai beszélgetésünk után rávettem magam, mert úgy éreztem, igaza van. Nem menekülhetek többé. Miért éreztem mégis úgy, hogy most ő az, aki homokba dugja a fejét? A poharamra pillantottam a kezemben, majd gondolkodás nélkül kortyoltam belőle. Jól jön egy kis lazító eszköz…
Megfordult a fejemben, hogy talán jobb lenne, ha hazamennék és nem várnék tovább. Persze ez már egy öt perces késés után tört fel bennem tekintve, hogy úgy éreztem nem fog eljönni, mert őszinte voltam vele és nem finomkodtam. Talán túlságosan sok nyomást helyeztem a vállaira, amiért inkább úgy döntött, hogy nem bukkan fel. Persze meg tudnám érteni, ha így döntene, de ez nem azt jelenti, hogy szomorkodnom kellene. Pontosan ezért is hagytam abba az ajtó irányába való bámulást a tizedik perc után. Már nem számított, hogy eljön-e, vagy sem. Nem fogom magam emiatt ostorozni, mert az igazság az, hogy nem lenne értelme. A tizenötödik perc környékén szerencsém volt egy hölgy társaságához, akit igazából hamar leintettem, mert szívesebben töltöttem az időmet a harmadik martinim társaságában és a saját magam ellen vívott harccal. Persze minden egyes alkalommal, amit bezsákoltam az egyik golyót onnantól kezdve a másik golyók szóba sem kerültek. Az ötödik martinim után viszont már egy kis kihívást nyújtottam magamnak így vegyesen voltak kevesebben a golyók és nem volt egyöntetű a győzelmem. Az ajtónak háttal állva löktem meg az egyik golyót, amikor meghallottam a hangját. Felegyenesedve végigpillantottam rajta és a bénán begombolt ing, az arckifejezése, a kisugárzása az évszázadok múltával már nagyon jól kiismert jeleket küldött a számomra. - Igen azt látom. - Azzal pedig a kezembe vettem a poharamat és lehúztam a tartalmát, de már készen is álltam a hetedikre. Mikor visszafordultam a játékhoz és ugyanolyan lelkesedéssel próbáltam megverni saját magamat. - Ha már úgy is oda tartasz, akkor hozhatsz nekem is egy kört. - Felé nyújtottam az üres poharamat, miközben a tekintetemet teljesen lefoglalta a billiárdasztal. Nem hiszem, hogy most rá tudtam volna nézni anélkül, hogy a szívembe ezer tört szúrjak, mellette pedig még a gyomrom is bukfencezni kezdjen.
Késésben voltam. Egyszerűen túl jól éreztem magam Dommiellel és túlságosan elrepült az idő. Mire feleszméltem, már rég a megbeszélt időponton túl voltunk, de… még ekkor sem tudtam ott hagyni őt. Csak nagyon, nagyon nehezen. De ígéretet tettem, így nem hátráltam ki belőle. Egy kicsit úgy éreztem, kezd helyrejönni a lelkem és határozottan jó érzés volt. Egy nagyon gyors zuhany után magamra kapkodtam ugyanazt a ruhát, amiben voltam, hanyagul összegomboltam az inget, aztán elbúcsúztam Dommieltől és indultam is. Megígértem Domnak, hogy amint végzek, visszamegyek hozzá. Én mindenképp vele akartam tölteni az estét, még akkor is, ha egyelőre titokban kellett is tartani a dolgot. Úgy éreztem, vele teljes lehetek… most az egyszer igazán. Még Jaceről is sikerült megfeledkeznem, mikor vele voltam. Ez pedig jó volt. Sikeresen befutottam tehát a Hunter’s Moonba. Fogalmam sem volt azonban, ott találom-e még Magnust, vagy már rég hazament, mondván, nem vár rám. Nem haragudhattam volna rá ezért és kérdőre sem vonhattam volna. Az órámra rá sem néztem, de egy fél órát biztos, hogy késtem, vagy még többet. Hát, azt hiszem, ilyen az, amikor kicsit elveszíti az ember a fejét. Ahogy megpillantottam a férfit a biliárdasztalnál, miközben egymaga játszik, kissé bűntudatom támadt. Egy ideig figyeltem őt, az ajtóból, mielőtt rászántam volna magam arra, hogy közelebb menjek. Biztosra vettem, hogy haragudni fog. Megköszörültem a torkomat, amint a közelébe értem. - Magnus! Elnézést, hogy késtem, csak… dolgom akadt – Magyarázkodtam, de végül el is hallgattam, majd észrevettem, hogy az ingemet nem gomboltam be normálisan, így sietve megtettem, ügyetlenül, zavartan. Aztán kissé feljebb is húztam a nyakamnál az anyagot, hogy takarjam magamat a lehető legjobban. - Látom, Martinizel – Törtem meg végül a kínos zavaromat egy rögtönzött mondattal, ahogy észrevettem a poharát. Bár csak tippeltem, hogy mi van benne, de lehetséges volt, hogy helyes volt a meglátásom. – Az lehet nekem is jólesne – Bár nem voltam az a fajta, aki sokszor ivott, vagy megkívánta az alkoholt, de most… azt hiszem, szükségem volt rá.
High Warlock
ranggal rendelkezem
Magnus Bane
all the stories are true
Tárgy: Re: Biliárdasztal Vas. Dec. 08 2019, 04:08
let's have some fun
Már jó ideje nem voltam ennyire ideges. Kismillió alkalommal futott végig a fejemben a gondolat, hogy talán fel kellene hívnom és lemondani ezt az egészet, mert sehová sem vezet. De nem voltam rá képes. Talán mert újra megcsillantak a mazochista hajlamaim, amelyek valószínűleg eleve felelősek voltak azért, hogy ez az egész találkozó egyáltalán felvetődött. Nem akartam semmit sem ráerőszakolni egyszerűen csak szerettem volna, ha elsimítjuk a kapcsolatunkat és képesek leszünk a jövőben egy térségben maradni anélkül, hogy aztán úgy rohanna el, mintha egy démonhadsereg üldözné. Legalább majdnem százszor öltöztem át és kezdtem bele egy másik stílusba, mert a hangulatom és legalább ezek szerint ingadozott. Hol túl soknak éreztem - habár számomra nincs is igazán olyan, hogy túl sok -, hol pedig túl kevésnek. Nagyon sok minden forgott kockán, hiszen nem igazán tudtam, hogy mit értelmez félre, vagy mit gondol úgy, hogy túlságosan próbálkozom. Szerettem volna azt hinni, hogy ez ugyanaz a személy, az én Alexander-em, de amikor nem rohant előlem, akkor kénytelen voltam elismerni, hogy egy idegen volt a számomra. Ki gondolná, hogy valakinek az életét mennyire meg tudja változtatni egy púp a hátán, aki jelen esetben neki egy vörös hajzuhataggal együtt érkezett. (...) Megérkezve a bárba hamar a billiárdasztalhoz vezetett az utam és habár még így is korai voltam azért szerettem volna befoglalni magunknak az asztalt így saját magammal szálltam szembe, miközben várakoztam néha-néha a martinimet szürcsölgetve. Határozottan ideges voltam, de még így sem féltem attól, hogy kikapnék egy mérkőzés során, mert az életemben nem egy játszmát folytattam már le és épp elég tapasztalatom volt ahhoz, hogy lealázzam még akkor is, ha a nephilim-eknek is megvoltak a maguk tehetségei. Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el, valahogy az órára is elfelejtettem pillantani, amikor megjelent. Mert az igazság az volt, hogy nem is számított, hogy időben érkezett, vagy késett.. A lényeg az volt, hogy itt van. Megjelent. Nem rohant el, hanem eljött. Ez pedig már határozottan egy előrelépés lehet a számunkra. Még akkor is, ha koránt sem tölt el akkora örömmel, mint azt remélni mertem.
Oké, túl személyes a kérdés. Megértem. Nem mindenki szereti, ha a magánélete köztéma lesz. Speciel én sem. Ezen azonban könnyen lehet segíteni. Csak át kell ugrani a kérdést sértődés nélkül. Nekem megy. Ennyi idő és ellenség mellett, akiket már túléltem, igazán vastag bőröm nőtt. Kevés olyan sértés van a világon, amelyet ne lehetne rám mondani, hála a koroknak és felfogásoknak, amelyeken keresztül száguldottam ebben az életben. Vagy a nyelvemnek. A kígyó még akár becenév is lehetett volna számomra évszázadokon át... - Világcsavargó. Afrikában születtem, Rómában tanultam és volt elég időm bejárni a fél földet. Egyszerre imádom az érintetlen természetet és az emberektől nyüzsgő városokat, így pár év után költözöm. A bolygó egy nagy kincsesláda - tündérfölde pedig egy másik. Igaz, az utóbbiból már jó ideje ki vagyok tiltva hivatalosan, de ha rajtam múlik, akkor ez nem fog sokáig elhúzódni. Lehet, hogy korábban nem voltak jók az ajándékaim, de van elég csábító nyelvem ahhoz, hogy kicsaljam egy lakójából, mivel lehet meglepni a Királynőt és ennek megfelelően adtam neki át ajándékot múlt héten. Eredmény hamarosan... - Nincs családom, amely egy helyhez kötne, az exférjem pedig inkább taszító pont. Most még itt vagyok és maradok egy ideig, de lehet, hogy hamarosan felkerekedem - ami nálam nagyjából azt jelenti, hogy úgy tíz-tizenöt év múlva váltanom kell. Akkor már nem fogom tudni az emberek előtt a remek termékeimre fogni a tényt, hogy nem öregszem. Ennyire nincs jó arcápoló. Most még könnyű, nem tudják, mennyi idős vagyok és az öröklés miatt a vagyonom eredete sem vizsgálat tárgya, de ki tudja, mit hoz a jövő?
Elszomorodtam, ahogyan fel emlegette a mamámat. Elöjöttek szép pillanatok, amikor a kirándulni mentünk, vagy amikor megtanított horgászni. Igazi apuka is volt egyben, hiszen próbálta megtanítani nekem a foci alapjait, vagy ahogyan mondtam horgászni is, halat belezni és olyan dolgokat, amit más anyja nem akarna. Csodás gyerekorom volt, még akkor is, ha a latin negyedben éltünk, és nem vetett fel minket a pénz. - Valóban. - mondom, majd ismét nagyot kortyolok az italba, ami édesen marja végig a nyelő csövemet. Figyelem a lányt, ahogyan gurít, de csak a szemem van rajta a gondolataim máshol járnak. Mikor lehajolok hogy felvegyem a le esett krétát a nyakláncom fel bukkant. Miért hordom még? Nem tudom, ez van csak apámtól, ez és semmi más. Csodállom, hogy ez meg van egyáltalán. - Ott élek, ahol tudok. Ahova fúj a szél, de a városban nöttem fel. És te? -Kérdezem a lányt, én jövök a nyakláncom nem tudtam vissza tenni, a nagy sietségemben, hogy gyorssan lökhessek már, hiszen eddig igen jól mozgott a lány a biliárd terén. Lökök, és persze, hogy félre. Elfintorodom bénázásom, majd kérek egy italt. Az alkohol kezd a fejembe szállni már érzem a mámorító utóhatást, amit hozzá csapnak az alkoholhoz.
Változott a hangulat. Nem tudom, honnan, de érzem, ahogyan megtörténik. Valahogy eltűnt a gondtalan flörtölés. Bármi is ütött a férfiba korábban, amikor úgy döntött, hogy az éjszakai ital tud csak rajta segíteni a legyőzésében, most kezd visszaszivárogni. És nem tudok mást csinálni, mint elfogadni ezt. Játszom, iszok és hagyom, hogy maga döntsön róla, tényleg túl akar-e lendülni, vagy nem. Jó vagyok figyelem elterelésben, de nem élő antidepresszáns. Ezt már régen megtanultam elfogadni és van, amin pont ezért nem is töröm magamat. Ha az alkohol és a játék nem felel meg, akkor legyen. Veszíteni a kedvéért nem fogok. Szóval, jobb, ha felkészül rá, hogy ez egy igazán nehéz menet lesz. Egyikünk sem kezdő ránézésre... - Ezek lángnyelvek, igaz? - firtatom tovább a tetoválás kérdését, miközben megkerülöm az asztalt, hogy jó pozícióba kerüljek egy újabb lökéshez. És így másik szögből is láthatom a kezét a rajta lévő mintákkal együtt. A tüzet könnyű ábrázolni és könnyen felismerhető, de érdekelne, miért éppen ez jellemzi az anyját. Annyi jelentése van. Temperamentum. Melegség. Vadság. Tisztító erő. Büntetés. Valamiért a mai hitek legtöbbjében a tűz egyértelműen a megtisztulás jelképe és ennek megfelelően kezelik rossz jelképként. Régen éppen megszentelt volt, ezért a különböző nagy hatalmú emberek sírhelyeiben soha nem aludhatott ki. A melege volt az egyetlen, amely biztosította a túlélést télen. És így tovább. Rengeteg oka volt szinte istenként tiszteletének. A fele még mindig megvan. Ha empatikusabb kedvemben lennék, akkor még meg is nyugtatnám. Nem csak neki van tetoválása valamelyik szülője emlékére. Nekem is. Vörös tintával írt apró, kínai jelek a hajvonalamnál a tarkómon. Alig látható és még kevésbé lehet elolvasni. Nekem kellett csak a tudat, hogy ott van, nem a világnak. - A városban élsz, Seth? Voltál már korábban a Hunter´s Moon-ban? - teszem fel az újabb kérdéseket a lökés után, miközben figyelem a golyó útját a céljáig. Erős a gyanúm, hogy elszámoltam magamat erő tekintetében és nem fog begurulni csak úgy a lyukba, de azért ki kell várni, mielőtt átadnám neki a terepet. És ez semleges kérdés. Ha kell, belekapaszkodhat és mesélhet, ha nem akar, akkor pedig könnyen rövidre záratja.
Régen volt már, hogy vágyaimnak eleget tett egy csodás nő, akit annó feleségemnek hívtam. Világ életemben szerettem az ilyen nőket, akik olyanom, mint az exem. Kemény kezű volt, de még is volt, hogy gyengéd, de volt, hogy fakanállal kergetett, akár egy latin nő. Olyan volt, hogy anyám simán megkedvelte volna, hiszen ahogyan mondom szinte olyan volt, mint egy Latina. Végig nézek a bárban látom, ahogyan az emberek természetes viselkedése szinte már túl szokványos, és unalmas. Barátok szeretők, testvérek, amíg nekem ezek az életemben nincsenek. Itt vagyok ezzel a nővel is, amikor az agyamba be villan valami. Komolyan ezt akarom, ahogyan ezt a nőt bámulóm. Nem más ő is, mint egy lány, aki tetteti, hogy kellenék, nem adná magát. Ezeket se szeretem, se azokat, akik olcsón, könnyen adják magukat. Ahogyan itt játszik kezdem megunni. A szépsége, inkább kezdett unalmassá válni. Felvonom szemöldököm a válaszán. és elmosolyodom. Mosolyom olyan volt a nyílt világnak, hogy haha igen aranyos vagy, belül pedig a fenti gondolatok játszottak bennem. - Ahogyan gondolod. - Mondom, majd ismét én jövök lökök egyet, majd be megy, így ismét én jövök, elvétem. Hirtelen pillantok magamra, hiszen valóban a tetoválásaim egyediek. JObb karomat beborító láng nyelvek elkomoritanak. - Anyámat. - mondom, majd belekortyolok az italba, és nem mondok többet. Tűzes asszony volt, és tűzben is veszett, amit számomra fontos volt. Testemen mást nem látni, csak ezt. Soha nem engedtem magamra varratni banda tetkóimat, hiszen, ha elkapnaaak..... így soha nem engedtem.
Még egyszer régen, évszázadokkal korábban volt szerencsém találkozni a Bibliával és annak is egy igen sarkalatos kéziratával, amely a hét fő bünt taglalta. Az emberiség számára legveszedelmesebb vágyak listáját. Ha valaki rám néz, lát engem, a viselkedésemet, akkor egyértelműen leszűri, melyikhez is tartozhatok. Bujaság. Nem olyan nehéz kérdés, mivel imádok kacérkodni. Szeretek szép lenni, szépnek érezni magamat és mások szemében is ezt látni. Az sem baj, ha jár mellé kéjvágy és illuminált állapot. Attól még pontosan tudom, mikor lát és kíván valaki engem. Kihasználom az önként felkínált lehetőségeket. Persze csak egy kis erőfelmérés után. Ez a férfi nem mondana nekem nemet, ha felhívnám magamhoz ágyakrobatikára. Azt azonban tudnom kell, hajlandó-e át is engedni nekem az irányítást. Megvárja, amíg jelzem, hogy nincs ellenemre a közeledése vagy még előtte próbálkozik be? Ki akarom deríteni, így játszom vele. És húzom. - Kéjvágyó, zabolátlan... - ha már a jellemzésemnél tartunk, akkor ezt a kettőt nem árt, ha ő is tudja. Mert ezek is a személyiségem részei pontosan annyira, mint a testemé a külsőm. Régebben még a kétszínűség is ott volt, de most nincs rá szükségem. Nem akarok néhány orgazmusnál több előnyt senkitől és nem is vagyok rászorulva. Ellenben a társaságot szívesen veszem és azért sikerül elhitetnem magammal, hogy van lelkem, ha legalább egy valakinek segítek a gondjait elfelejteni. Már ha ő is akarja. Csak azon lehet, aki hagyja magát, valljuk be... - Azt megoldom én, csak ne félj a gáz pedáltól - mégis mennyibe telik kölcsönkérni egyet? Sokan vannak, akik kezüket-lábukat törnék, hogy vállaljam be egy autó vezetését promóciós célból és önként küldik az ajánlatokat az irodámba. Az emberi világban ma a reklám és az internet irányít mindent, ennek megfelelően pedig egy népszerű márka tulajdonosát szívesen követik. Ez a mai generáció... - Van valami jelentése a tetoválásoknak? - teszem fel a kérdést rászegezve a szememet a kivillanó bőrre és a fekete tinta csíkokra. Ezek nem rúnák, hanem egyszerű festések. De senki nem csináltat heccből ilyesmit...
Emlékszem, amikor még megtanultam billiárdozni.Kis srác voltam a latin negyedben és mindig elvertek a nagyobbak, amikor anya megelégelte, és lehozott, és sorra vertem el a nagyobakkat. Anya mindig igazi anya volt, talán apám se hiányzott sokszor, pont e miatt, mert ő megpróbálta azt a szerepet is betöltei. Barkálcsoltunk együtt, vagy meccset néztünk, ha anya nem is értette, de igyekezett megérteni, és igazi férfinak nevelni. Mi lett belőlem? Tolvaj, bandita, néha megbánom, és Madre biztosan sírban forog e miatt. - Az enyémre? - Megforgato a szeme, hiszen az én fantáziámban már a csaj, rég a billiárd asztalon lenne, felhúzva a kicsi, de még takaró szoknyájával. És a csaj tud, belöki a golyókat, de ha nekem valaki azt meri mondani, hogy a billiárd nem egy erotikus játék, hát akkor az téved. Az ex nejemet nem egyszer láttam el a dákommal itt... na jó ez kezd a fejemben át menni undorítóba. A pia meg teszi a hatását, szerintem holnap valamelyik sikátorban fogok ébredni, egy száll szombréróban, és Latin zenéket dúdolok majd. Nem eegyszer esett már meg ez a dolog meg velem.... ch...ch.... - Szép, tehetséges.... és még mi van?- Kérdezem, majd az italomba kortyolok, hogy lejebb nyomjam azt, hogy helyben elkapjam. - Remekül vezetek, mi amor, csak gépjárművem nincs. - Bankrablásnál mindig feltörtem egyet kettőt, így alopás már művészet lesz nekem.
Kezdőlap
Valami nagyon nem stimmelt és már-már ott tartottam, hogy valahogy tényleg kibújok a találkozó elől, mondván, sürgős dolgom akadt, de… zavart, hogy így viselkedik. Sokkal zárkózottabb, sokkal mogorvább volt, mint mikor délután találkoztunk az intézetben. Akkor és ott tiszta lapot kezdtünk, vagy legalábbis valami olyasmi, most viszont úgy nézett ki, mintha a háta közepére sem kívánta volna a jelenlétemet… vagy ezt az egészet.
❞
Elszomorodtam, ahogyan fel emlegette a mamámat. Elöjöttek szép pillanatok, amikor a 