Ez most viccel velem, vagy mi? Már a belépésekor kiszagoltam mondhatni, hogy árnyvadász, annyira tipikus a ..., oké, erre ebben a nyelvben nincs szó rá. Egyfajta aura, de inkább lélek, ami nem mindenkin van ott mindig, mégis érzékelhető. Képben van még valaki az egyiptomi több isten hittel kapcsolatban? Az emberi lelket ott akár három-négy részre is lehetett bontani, a mai értelemben vett lélekre, egyfajta testi lélekre, amely soha nem hagyja el hosszabb időre, még halál után sem, egy vándorlóra, amelynek feladata a halál után lesz a túlvilágit és az evilágit összekötni, a negyedik pedig leginkább a hitből nyert védelmezője a többinek. A lényeg, hogy akár él akár halott az illető az egyik ilyen darabot mintha érzékelném. Piszkosul sokáig tartott kitapasztalnom mi ez és hogy működik, mióta pedig megy eléggé híján van a világ a régi vallású boszorkány mestereknek, így nem tudom megmondani, más is érzi-e, de nekem eléggé súg. Nem mintha egyébként nem kezdenék ki nephilimmel, jó vagyok a dolgok felkavarásában, de így viccesebb.
- Azt már a fantáziádra bízom - én válaszolok, ha ő jó kérdést tesz fel. Tisztára mint egy tündér alku, csak nálam még a vérem sem kötelezhet igaz mondásra. Ez az én döntésem volt, mert unatkozom ma este és játszani akarok. Ezzel összetörném a kicsi szívét? Nem hiszem, nem olyannak néz ki...
- Lehet ezt még meg fogod bánni - suttogok halvány mosollyal, de ha ő ráállt a dologra, akkor én is megteszem. Gondosan bekrétázom a dákó hegyét, felmérem a terepet és úgy célzok, hogy ne a legelső golyót találjam el, hanem kicsit ferdén a másodikat, mert onnan könnyebb nekem szétzilálni mindent. Van, amiben nem vagyok elég jó és az erő kifejtés mágia nélkül épp az. Bokszoló nem leszek soha pont emiatt. Jó játékos billiárdban? Esélyesen igen, mert az asztalon szépen felfordul az állás és máris megvan a színem. Mintám. Akármi. A lényeg, hogy a teljesen egy színűek az enyémek. És elég jól helyezkednek ahhoz, hogy két újabb lökés után kelljen csak átadnom a stafétát. Remélem, jól szórakozott közben a partnerem, mert a mágia működik. Mindig éppen csak nem látszik ki semmi a szoknya alól, ha behajolok...
- Attól függ, mennyire vezetsz jól? - tudom, hirtelen váltás, de nekem logikus. Van jogosítványom, már több mint ötven éve, de nem szívesen ülök volánhoz. Autóm nincs is, inkább taxizom, ha kell, vagy sétálok. Mégis, jó lenne egyszer úgy végig bulizni a várost, hogy a saját kis személyes sofőröm visz és vár rám. Szerintem nem rossz alku...

A hiúságommal soha nem volt gond. Mindig megvolt, mindig segített, hogy a kelleténél butábbnak tűnjek fel és mindig elbűvölte a férfiakat körülöttem. Nem egy híres hódító esküdött meg rá, hogy nálam szebbet még soha nem látott és én hittem nekik, mert ott volt a szemükben a vágy és a rajongás. Régebben, amikor a vörös haj csak a világ egy kis részén volt gyakori, ez a lángoló vörös hajkorona elég volt, hogy felhívja rám a férfiak figyelmét. A hozzá tartozó arcot pedig leginkább a genetikai lottó főnyereményének lehet mondani. Ezért nagyon hamar észre veszem azokat a férfiakat, akik engem nem néznek meg alaposan. Általában ez egyet jelent a melegházba való tartozással. És erősen elgondolkodom rajta, hogy a vadász is az, miután könnyedén figyelmen kívül hagy mindent az alkoholon kívül. Akkor erről ennyit, úgy tűnik eljött a felvállalás kora ott is. Egyébént sem értem, mit kell ezen titkolni, aki boldog életet akar, az nem megjátsza magát. És mi lehet fontosabb mint úgy meghalni, hogy nem bánod meg az életet, amit éltél? Még én is erre vágyom, pedig nekem aztán tényleg nincs lejárati dátumom...
Oké, mégsem meleg. A második pohár alkohol után már jobban fókuszál és nem kell hátra néznem, hogy tudjam, le sem veszi a szemét a fenekemről. Vagy a lábaimról. Tök mindegy, mert az egész nagyon formás. És biztosabb vadítóbb mint az a néhány dákó, amelyek közül válogatok. Ezek egészen újak, de errefelé egyébként is a fa fogyóeszköz. A dühös természetfeletti hajlamos porrá zúzni a fát egy erősebb markolással. Mindegy, egyenes, nincs rajta bűbáj, akkor nekem ez megfelel.
- Ritka ajándékot, őszintén válaszolok a kérdéseidre - mosolyodom el halványan, miközben elkezdem felállítani a golyókat a táblára. Nem vagyok éppen béna benne, persze, ha te már akkor is éltél, mikor a játékot feltalálták és szeretted a férfias sportokat, akkor elkerülhetetlenül jó leszel benne előbb vagy utóbb. Attól még néhány ember, aki egész életét a sportnak szentelte, meg tud szorongatni. Milyen jó, hogy a vadászoknak általában ennél fontosabb munkája van...
- Hívj csak Selnek. Hölgyeké az elsőbbség vagy feldobjak egy érmét? - kérdezem halvány mosollyal, miközben a kész asztalt megkerülve én is felveszem a krétát. A fehér papír borítás még tart ugyan, de már kicsit koszolódott, így nagyon óvatosan forgatom, hogy a kezem és a ruhám ne legyen kék foltos. Nem szexi. Oké, igazából amint elengedem a darabot egy egészen apró mágiát megengedek magamnak, amely halvány ezüst szikra képében eltűnteti a kezemről a foltokat.
- És mi lesz az én jutalmam, ha mégis nyerek? - teszem fel a kérdést halvány mosollyal, miközben biztos vagyok benne, hogy a válaszától fog függeni, mennyire szorongatom meg. Ha nyerni akarok, mocskosan játszom. Mágiát nem hazsnálok, de minden mást igen, hogy eltereljem a figyelmét. Talán nem is volt rossz ötlet a mélyen dekoltált kis fekete ruha. Már csak valami jó kis aláfestő zene kellene...

Van, hogy az embernek egyszerűen az arcára van írva, rossz napja volt. Tudom, mert ezek azok, amelyeket a legnehezebb felvidítani, kisminkelni vagy csak egyszerűen elérni, hogy ne romoljon tovább a kedvük. Mindenkinek lehet rossz napja, ez az élet része, ahogy az átlagos és a jó napok is. Nem fogok róla filozófiai vitát nyitni, sőt, ha a belépő férfi nem lenne olyan baromira jó csontszerkezettel megáldva, akkor le se tojnám, mije volt és mije nem. Így viszont? Számomra ő is egy befejezetlen kép és még a koszt is le kell róla mosni. Amit természetesen az alkohol old a legjobban, így azt használom. Mire nagy nehezen körülnéz, felméri a helyzetet, és elindul ide a mixer már elő is halássza a pult alól a különlegesen erős vodkát és kitölt két pohárral. Alapvetően nekem nem ez a kedvenc italom, sokkal édesebb és kevésbé tömény, amihez szoktam, de attól még néha jó vele találkozni. Gyorsan át is csúsztatom érte a pénz, egy kis jattal és a szemeimmel jelzem, hogy jobban örülnék, ha a pult másik végén találna magának ténykedni valót. Amíg ki nem szedem ebből az alakból, hogy tévedt ide és mi ez az irtó fura kisugárzása...
- Nem, azt én tettem meg. Úgy néztem, rád fér - emelem fel a poharat, koccintom hozzá az övéhez majd a fejemet hátra hajtva hagyom, hogy az erős vodka teljesen végig égesse a nyelőcsövemet. Igen, ez kell most meg némi gondolkodni való. Bárkin, aki nem az én bajom. Ő pont megteszi. - Hajtsd le és játszunk egyet - ajánlom fel a billiárd és csocsó felé bökve a fejemmel, mielőtt igazán eszembe jutna, hogy nem egész két perce még azon aggódtam a szoknyám túl rövid és rossz mozdulatokkal villantani fogok. Most már tök mindegy, ha felajánlottam és elfogadja, akkor maximum varázsolok oda egy kis ködöt, kivédve a kíváncsi tekinteteket.

Egy jó nő bemegy éjszaka egy bárba. Mint valami rossz vicc kezdete. Vagy egy olyan történeté, aminek a vége nemi erőszak kísérlet és a kistiniket próbálják vele rávenni, hogy van jobb módja is a nőiesség felfedezésének, mint mindenkivel flörtölni, aki szépen néz rád. Nos, ezeknek lehetőségeknek a folytatásához általában az kell, hogy a bárban fel is figyeljenek az ember lányára. Vagy démonéra. Részlet kérdés. Hajnali kettőkor ez már ritka. Aki bulizni akar, az táncklubba, diszkóba vagy máshova téved be. Aki partnert keres éjszakára, az már régen az ágyakrobatikát nyomja. Ilyenkor csak a nagy ivók ülnek félrészegen az asztaloknál és álmos képű pultosok fogadják el a borravalót bárkitől a gyorsabb távozás reményében. Én viszont szeretem az ilyen holt időket. Bemegyek, leülök valahova és csak figyelek. Arcokat, vonásokat és színeket. Egy természetfeletti számára fenntartott épületben bármi előfordulhat. Démonok ugyan ritkák, de félvérek annál gyakoribbak. Vérszomjas vámpírok, vadászni készülő vérfarkasok, különleges testrészekkel megálldott boszorkány mesterek és tündérek, a legelképesztőbb motívumokat viselő vadászok és néha-néha pár beavatott mondén is. Régebben még elhitték, hogy az vagyok és próbálkoztak. Mára tudják, hogy az utóbbi rossz ötlet. Magamtól ritkán mondok igent valakinek, aki jóképűségi skálán nem üti meg tízből a nyolcat, a nyelvemmel pedig remekül ki tudom ízlelni a drogot a poharamban. És igencsak büntetek érte. Monduk úgy, ha emlékezett kieséssel, fájó alsó féllel és pucéran ébredsz egy mondém meleg bár padlóján, akkor nagy eséllyel rossz nőt akartál bedrogozni. Persze nem tudhatod, hisz nem emlékszel ki bánt el veled, a női csaposoknak pedig rövid a memóriája a party dorgokra...
- Mond, hogy van még a szibériai vodkából, Sis - fordulok a pultos lány felé, miközben lehuppanok az egyik magasított bárszékre. Kis nyújtózkodás után, a rövid, fekete ruhát ugyanis tudni kell villantás nélkül hordani. Nekem megy. - Vagy legyen inkább kettő - fordulok oldalra, amikor megcsak az az erős rossz napom van aroma, amit a pasik csak ritkán eregetnek magukból, de olyankor igazán rájuk fér egy ital. Vagy több. Mindegy, mire kitöltik a piát, a hangulat tulaja úgyis mellettem fog ülni. Nagy eséllyel. A pultnál csak itt van hely meg a hortyogó túlsúlyos farkas mellett a sarokban.