Drága Wyatt!

Őszintén szólva... fogalmam sincs arról, hogy te létezel. Valószínűleg te sem tudsz rólam semmit, habár fogalmam sincs, anyánk tulajdonképpen miféle módon nevelt téged. Ugyanis te vele maradtál, míg engem apám elragadott magával a tündérek birodalmába. Így szakadtunk el egymástól, még kicsiként, így az én emlékeim már-már teljesen megkoptak a mondén életről. Rólad teljesen elfeledkeztem, míg anyánkról még akadnak emlékeim és álmaim... de apánk nem igazán bánt velem kesztyűs kézzel. Mindig is kézzel-lábbal tiltakozott az ellen, hogy anyámról bármit is tudni akarjak és amikor mégis úgy alakult, hogy kérdeztem, vagy utaltam rá, dühös lett. Volt már arra is példa, hogy megütött. Azt állítja, hogy anya nem akart engem, de mindig is hazugságnak véltem ezt, mert az álmaimban anyánk egészen másképp viselkedik. Sokáig azt gondoltam, hogy talán ezek tényleg csak álmok, sőt, vágyálmok, de már azon is gondolkodtam, hogy apánk tényleg... tényleg hazudik tündér létére. S ha ez így van, akkor ő is csak féltündér, mint jómagam, s így lehet képes hazugságra.
Mit is akarok ebből kihozni? Azt, hogy az ikrem vagy. A mondén világban élsz, nagy eséllyel jó életed van, vagy nem, ez rád van bízva. Ahogyan az is, hogy rólam tudsz-e, s ha igen, keresel-e. Voltaképpen egészen nyitott szál volna ez, mert ha megjössz, szeretném veled együtt kidolgozni, hogyan találunk egymásra és, hogy mennyire is fogunk egymásnak örülni vagy épp az ellenkezője. Apánk hazugságairól ugyanis ideje lenne lerántani a leplet, nem igaz? Tulajdonképpen neki köszönhetően szakadt szét az egész családunk.
Mondd, Wyatt... anya jól van?

// Elég nyitott az ötlet, sőt, elég sokminden szabadon alakítható a karakterben. A neve is módosítható, a fajban a három lehetőség közül kellene választani, értelemszerűen, így hát... alkotói szabadságot adok.     Gyere hamar, testvérem! Nekem szükségem lenne rád... //