Drága, legkedvesebb bátyám! Csodálkozol, hogyan köthet össze a vér egy boszorkánymestert és egy vámpírt? Nyomorult apánk lévén, aki a házas életet megunván Lilithtel töltött egy felejthetetlen éjszakát, melynek gyümölcse lettél te. Mivel Lilith lemondott rólad, anyám pedig nem volt hajlandó egy másik nő démon gyermekét felnevelni, ezért árvaházba adtak, néhány évvel később pedig megszülettem én, a szemük fénye, a család büszkesége. Évekig fogalmad sem volt róla, hogy létezem, és engem is féltettek a démoni féltestvér gondolatától. Végül azonban találkoztunk. Féltem ugyan attól, ami vagy, de a megvetésem mindig is erősebb volt. Sosem mondtam, de tudod, úgy érzem, apánk jogosan dobott el magától, hiszen én sem lennék képes teljes szívvel szeretni valakit, aki félig szörnyeteg. Ennek ellenére te szerettél, hűségesen és odaadón figyelted a szüleink tiltása ellenére is, hogyan cseperedek, hogyan élem át a szerelmet és a csalódást. Gyönyörű nővé értem, és tudtad, halandóságom túl szép ahhoz, hogy örökké tartson. Tudtad, hogy elveszítesz, és újra egyedül maradsz. Ezt nem akartad, a megoldást mégis én kínáltam nekem, szinte már ezüst tálcán, amikor eléd álltam és arra kértelek, változtass halhatatlanná.
A kérésemnek komoly alapja volt, így végül beadtad a derekadat. Azt hittem, csak egy röpke kis varázslat lesz, mellyel magadfajtává teszel. Azt gondoltam, a halhatatlansággal a zsebemben valóra válthatom legszebb álmaimat. Elhiheted, nem kicsit kaptam sokkot, amikor az a vámpír a nyakamba mélyesztette a fogát. Még mindig gyűlöllek azért a vérre szomjazó, éjjáró testért, melyet börtönömmé avanzsáltál. Ugyan megadtad nekem az örökkévalóságot, amit kértem, de milyen áron? Nem volt jogod hozzá, hogy ezt tedd velem, hiába mondod, tudnom kellett volna, mire vállalkozom...
Nem sokszor láttalak az elmúlt háromszáz évben. Főként utazgatok és igyekezlek elkerülni, habár alkalmi találkáink során a haragom és a gyűlöletem irántad évszázadról évszázadra enyhül. Most furcsa ügyletek ismét New Yorkba sodortak téged és engem is, és miután az ottani boszorkánymesterek nem voltak hajlandóak segíteni, úgy döntöttem, hozzád fordulok, hogy segíts Napjáróvá válnom. Mert úgy hiszem, ennyivel nagyon is tartozol nekem mindazok után, amit velem tettél…

//Nagyjából ennyi lenne, szeretném, ha a kor és a faj is maradna, de kisebb változtatásokba szívesen belemegyek, még a pb is cserélhető, csak előtte azért egyeztessünk. A név mindegy, a kereszt- és a családnév is lehet egyedi. Azt a megalkotóra bízom, hogyan lett főboszorkánymester, mit csinált előtte, illetve az elmúlt évszázadokban, mióta Milla nem igazán kereste a társaságát a vámpírrá válása után. Szintén szabadon formálható, hogy mi vezette New Yorkba, de az biztos, hogy London mellett valami okból ott is sokat időzik. A karakterről annyit még érdemes tudni, hogy én az ő keresettje voltam eredetileg, de a karakter törlésre került, nekem azonban nagy szükségem lenne rá. Ennek ellenére nem kötelező az „előd” nyomvonalán elindulni, én tényleg csak a keretekhez ragaszkodom. Csak gyere, mert nagyon várlak! //