Még mindig nehezemre esik összeszedni a gondolataimat. Szinte fel sem fogtam, hogy mi történik körülöttem. Azt hittem, hogy azzal, hogy megölöm a saját bátyámat - Sebastian-t, avagy Jonathan-t - a történetük lezárul. Hiszen őt már úgy tűnt, hogy teljesen megismertük. Olyan volt, mint egy nyitott könyv, amelyből könnyedén olvashattunk. Mégis egyikünk sem láthatta előre, hogy majd a sorainkban megbújva lesz egy ilyen elszánt szövetségese. Valaki, aki a saját életét is képes lenne feláldozni. S, a közös gyereküket fel is áldozta. Hogy megmentse.
Szeretnék szemet hunyni minden egyes tette felet, de ez koránt sem ilyen egyszerű. Hiszen ugyanaz az arc társul minden egyes mondatához, minden egyes mozdulatához és nem tudom kiverni a fejemből egyik pillanatról a másikra, hogy egy teljesen más ember bújik meg az arc mögött. A fiú, akiről álmodtam. Akit a démon a fejembe ültetett. Nincs benne démonvér, végre valahára önmaga lehet. Még akkor is, ha talán maga sem tudja, hogy mégis milyen is ő.
Mikor ideszállították nem is tudtam idejönni, hiszen nem tudtam mit mondhatnék, vagy mit tehetnék. De tudtam jól, hogy nem kerülgethetem sokáig muszáj lesz beszélnem vele. Azt nem tudom, hogy anya meglátogatta-e. Hiszen ő mindig úgy tekintett rá, mint egyfajta kudarcra. Nem tudta megvédeni a fiát. Pedig nem is tehetett arról, hogy ilyen lett. Habár Valentine-t ő választotta, de nagyon sokan álltak egykoron mellette csak idő múltával vették észre, hogy ki mellé is álltak és még akkor sem mindenki.
A kezemben egy zacskóval, amiben kevés meleg élelem van közeledek a ház felé. Az ajtó előtt mély levegőt véve megállok, majd kopogtatok és egyszerűen belépek. Nem igazán várok válaszára, hiszen mondhatni habár az életétől nem lett megfosztva, de minden mástól igen. Nem erről kellene szólnia a második esélynek, de mégsem hunyhatunk szemet egyetlen perc alatt minden tette felett.. Idő kell, hogy begyógyuljanak a sebeink. Az is csoda, hogy a Klávéval megértettük, hogy a halála csak újabb háborút szülne. Arra pedig nem áll készen a társadalmunk.
- Szia.. Clary vagyok.. Merre vagy? - Olyan ridegen hatnak a falak, ahogy beljebb lépkedek az apró kis házban, de őt jelenleg sehol nem látom.