sadie & dracula

Nem mindennapi esemény, amikor valaki megtalálja az egyik halottnak hitt első vámpírok egyikét főleg, ha éppen magáról Dracula-ról beszélünk. A káosz, amelyet a vámpírrá válása után teremtett mérhetetlenül gyönyörű volt még annak ellenére is, hogy koránt sem támogatta a gondolkodásmódját. Kicsit talán mindig is féltékeny volt a férfira, amiért képes volt felhívni magára Hecate figyelmét, amelyet neki hosszú évekig nem sikerült. Legalábbis ezt hitte egészen addig, míg meg nem jelent nála is, hogy őt is vámpírrá változtassa. Azóta is hálás a démonnak és elég sokat tanult arról, hogy mégis hogyan kell felvenni a kapcsolatot egy démonnal. Persze már jóval a találkozásuk előtt mélyen megmártózott a sötét mágiában és a démonok imádatában, de csak azután tapasztalhatta meg igazán, hogy mit is kellett volna másként csinálnia.
Nem számított arra, hogy megtalálja Vlad-ot. Az igazság az, hogy nem is kereste. Bár talán jobb lett volna, ha már korábban megpróbálkozik vele, de sajnos a vámpírok keletkezése óta igen csak érzékeny a kapcsolat az árnyvadászok és a vámpírok között így óvatosan lehetett csak visszafurakodni, hogy fényt deríthessen az eltűnésére. Válaszokért ment vissza Romániába, de azt koránt sem gondolta, hogy csak még több kérdés fog egyenesen az ölébe huppanni, amikor rátalált arra a férfira, akinek köszönhetően közvetve vámpírrá változhatott ő maga is. Hiszen habár lehet, hogy évek múltával Hecate számára is megjelent volna magától, Vlad befolyása nélkül, de addig is értékes éveket vesztegetett volna a fiatalságából. Így viszont az örök aranykorát éli azóta is.
Rögös utak vezettek ehhez a ponthoz, de végre látta a fényt az alagút végén, miszerint Vlad hivatalosan is felébredhet. Szerette volna ezt az egészet a lehető legkevesebb emberrel végrehajtani így csak egy boszorkánymesterben bízhatott, akihez valamilyen szinten a saját élete is kötődik így nem is volt kérdés, hogy kire esik a választás. Megannyi alkalommal ütköztek egyenesen a falba, hogy már elgondolkozott azon, hogy megidézi Hecate-t, de azt tényleg csak utolsó cérnaszálként tartogatta, mint lehetőség. Idegesen járkált a szobában, miközben a férfi az üvegketrecben feküdt amelyet kénytelen volt elkészíteni a saját és a klánja biztonságának érdekében. Tisztán láthatták egymást, de az üveg koránt sem volt olyan törékeny, mint amilyennek látszott így esélye sem volt kitörni onnan az engedélye nélkül. Már, ha egyáltalán felébred majd.