Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo

If I cannot move heaven, i will raise hell


Aki bújt, aki nem... Nathan & Hannah
TO LOVE IS TO DESTROY, AND THAT TO BE LOVED IS TO BE THE ONE DESTROYED

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


Aki bújt, aki nem... Nathan & Hannah Empty

Nathan & Hannah
I see you!

Ez a srác egy seggfej! Nem viccelek, egy érzéketlen tuskó, egy arogáns, önelégült pöcs! Mégis hogy képzeli hogy csak így rángat és hülyeségeket beszél és lenyuszikáz? Csak pihentem a szobor tövében, nem bújkáltam… a futás fárasztó, igenis fárasztó.
Vérzik… megsérülhetett mikor megölte a nőt, egyáltalán…
-Miért ölted meg azt a nőt? – kezeimmel felé nyúlok, rossz nézni ahogy bénázik, bár ha sejtésem nem csal, köszöni szépen de nem kér majd a segítségemből. Túl kemény és makacs, megy neki egyedül is. –Nem értem amit zagyválsz… mi az hogy meghalt, és egy másik meg élve meg akar enni? Az emberek nem tesznek ilyet. Itt nincsenek kannibálok! – ez hülye, kiskorában fejére ejthették, mert összehord hetet havat, és a felének se füle se farka nincsen, aztán én vagyok legyökerezve, mert bámulok rá, mint borjú az új kapura.
-Köszönöm, de elég nagy lány vagyok, nem kell engem pátyolgatni, sem megvédeni, és ha el is megyek, nem fogom elfelejteni… - elhagyja a száját… komolyan elhagyja a száját, engem meg úgy elkap a harci szekér, hogy ezt a ménest a következő téglafal sem fogja megállítani.
Suttogva baromi nehéz keménynek lenni, hát teszek a suttogásra.
-Az olyanok mint én, csak bajt hozunk mindenki fejére? Mégis hogy jössz te ahhoz hogy ilyen ledegradáló módon beszélj velem? Kinek képzeled magad? A legjobb barátom eljátszotta hogy meghalt, hogy a te szektádba tartozzon, hogy ilyen tetkókat hordjon és fénylő kardokkal rohangáljon ő is az utcákon. Valami elcseszett módon senki más nem látja őt, csak én, és tudom hogy nem vagyok bolond! Rohadtul sajnálom hogy se időd se energiád, talán jobb is lenne ha itt hagynál, úgysem számít neked más, csak hogy megöld akit megakarsz… menj, végezz ki mindenkit, kezd a biztonsági őrrel, mért nem gyújtod fel mindjárt az egész múzeumot? – azt hiszem nagyon bepöccentem, elegem van abból hogy mindenki félre söpör, hogy azt érzem minden nap hogy lesajnálnak, hogy magamra maradtam az egész világban, hogy bármit mondhatok, soha senki nem fog nekem hinni, és hogy ez totálsan senkit sem érdekel.
Ujjaim a kötését érintik.
-Hát ez baromi béna lett… - én is tudok paraszt lenni, és ahogy elhessegetne, hogy hagyjam már békén, rácsapok a kézfejére – meg egy frászt, ha itt még megvívod az egyszemélyes háborúd, akkor sérülten cseszheted az esélyeid. – megoldom a kötést és újra kötöm, hogy a francba gondolta, hogy ezt egy kézzel csak úgy megcsinálja. Morgás üti meg a fülünk, és lépések zaja, majd egy hatalmas csapódás az ajtónak, hogy a fa belereccsen, de a zár még tart.
-Gyertek ki és ígérem gyors halálotok lessssz… - hát ez remek, itt az út vége, ez a szoba zsákutca, most akár már a villanyt is felkapcsolhatnánk, lebuktunk, és nincs menekvés. –Ez… - mutatok az ajtóra –nem miattam van… ha nem jössz ide, én nem követlek… szóval a te hibád! – tessék probléma megoldva. Vagy még csak most kezdődik?


Nathan Nightchild
Harcos árnyvadász
ranggal rendelkezem
Nathan Nightchild
all the stories are true


Aki bújt, aki nem... Nathan & Hannah Empty
"Egyedül is menni fog. Na mi az a nagy Nightchild beijedt egy kis démonocskára?" Ezért még számolni fogok velük! Pont az ilyen eshetőségek miatt kértem meg nem egy embert, hogy tartson velem! A faszt! Mindenki elzavart a picsába! És akkor ne én legyek pipa?! Ami még durvább, hogy anyám kiherél mindenkit, ha én elpatkolok. Főleg, ha megtudja, hogy senki sem tartott velem.
Az meg végkép nem segít a helyzetemen, hogy itt egy mondén lány, aki mindent látott. Hallgatnom kellett volna az ösztöneimre...Most már mindegy. Összeszedem és megpróbálom élve kijuttatni innen. Nem tudom kelleni fog e ehhez, hogy minden alvilágit megöljek ebben az épületben. Örülnék neki, ha nem lábatlankodna itt, mikor megküzdök velük. Nincs szükségem arra, hogy őt is pátyolgassam és még életben is tartsam. Erre nincs időm és energiám. Így is vérzek. Az a rohadt nő. Nem figyeltem eléggé.
Megtalálva a lányt habozás nélkül rántom fel és húzni kezdem magam után. Minél kevesebb ideig vagyunk szem előtt annál jobb. Egy szobában betudom biztosítani, hogy ne ugorjanak ránk a semmiből.
Mit sem törődök a lánnyal csak húzom. Egy-egy saroknál megállok és hallgatózom. Tudom, hogy itt vannak. Hogy figyelnek minket. Most még türelmesek és játszanak velünk. De ez nem fog sokáig tartani. Minél hamarabb elkell jutnunk egy raktár szobába, vagy akárhova.
Rövidesen meg is találom és betuszkolom rajta a lányt. Nem tűrök ellenvetést. Az én lelkemen szárad, ha elpatkol.
Ahogy bevittem magam után bezárom az ajtót és neki dőlök. Karomból vékonya folyik vérem. Ahogy ez a kis idő szünetként funkciónál zsebemből elő is veszek egy szalagot, hogy a sebre kötve megállítsam a vérzést.
- Na nem mondod. Feltűnt, hogy ott kuporogtál, mint egy megszeppent nyuszika. - mordulok rá ahogy egyre szorosabbra húzom az anyagot. Közben folyamatosan morgolódom magamban. " A fenének kellett egy kívülállónak idejönnie"
- Arról a biztonsági őrről beszélünk, aki három napja rohad az alagsorban, vagy arról aki kint vár minket, hogy megölhessen engem és téged elevenen egyen meg? - teszem fel a költői kérdést. Tudok róla, hogy a biztonsági őrt kivégezték, majd hogy ne tűnjön fel senkinek az egyik felvette az alakját és szépen játszotta a szerepét.
- Figyelj. Se időm, sem energiám téged pátyolgatni. Dönthetsz. Vagy elmész és elfelejted ezt az egészet, vagy itt maradsz meghalni. Az olyanok, mint te csak bajt hoznak mindenki fejére. - morgok még egy sort. Persze nem kérdés, bármit is mond így is úgy is kiviszem innen még, ha bele halok is.

Nathan~

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


Aki bújt, aki nem... Nathan & Hannah Empty

Nathan & Hannah
I see you!

Ez az egész egy baromság. Mi a kénköves jóistent keresek én itt? Mért jöttem az a fura srác után? Mért kellett Hannah? Adj értelmes magyarázatot hogy mért? Hogy lehetek ennyire hülye? Tanúja voltam egy gyilkosságnak, láttam hogy megölte, egyszerűen keresztül szúrta azt a nőt. Most meg lehet hogy engem keres. Ki kellene jutnom innen, mert ha…
Az érintés váratlanul ér, nem hallottam hogy jön, sem hogy már talán egy ideje ott áll. Megrezzenek, először csak a riadalomtól, aztán megérzem a felkarom szorítását is.
-Auuuhhh – szisszenek fel. Tisztul a képe, én meg egyenesen az arcába bámulok ahogy talpra állít. A szavak valahogy nem állnak össze. Mi az hogy itt hagy, hogy felzabáljanak? Kik? Mik? Agyam kicsit későn kapcsol hogy nekem csak ne parancsolgasson, de máris húzni kezd, én meg úgy botladozom, mintha nem tudnék járni. Vissza kellett volna vennem a cipőmet. Basszus a cipőm! Ott maradt a szobor mellett aminél elbújtam.  –Hééé… ez fáj… - morgok halkan és próbálnék jelentőségteljes fejet vágni, de rám se bagózik. Egyik folyosó jön a másik után, néha lépteket és sutyorgást hallok, van hogy ránt rajtam egyet, vagy megállj parancsol szavak nélkül. Ő a környezetünket figyelni, én meg őt. Nem vagyok benne biztos, de mintha Thomas karján is láttam volna ilyen jelet. Lehet hogy tud róla valamit, vagy arról hogy mibe keveredett, vagy hogy egyáltalán mi a fészkes fene elől menekülünk és mért ölte meg azt a nőt, és ha gyilkos akkor engem mért akar kimenekíteni. Azt hiszem kezdek összezavarodni. Már nem tudom eldönteni hogy ő most a jó fiú, vagy a rossz?
Kinyitja az egyik ajtót és betuszkol maga előtt. Rohadt sötét van, csak az utcai lámpa fénye világít be a rácsos ablakon. A keze még mindig a felkaromat szorítja.
-Nem fogok elszaladni, most már elengedhetsz – próbálom lehessegetni magamról, ha kell hát erővel fogom lefejteni az ujjait. – Megölted azt a nőt! Láttam!– Talán nem ezzel kellett volna kezdenem. – Vagy nem láttam… attól függ hogy meg akarsz e engem is ölni. Ha megtalálja a biztonsági őr, kva nagy bajban leszel, meg veled együtt én is! Ugye tudod hogy itt van biztonsági őr! – Bár ami azt illeti, én sem futottam bele, ami elég gyanús. Lehet azt is megölte? Gyerünk Hannah csak határozottan, az kell ilyenkor, ne lássa hogy irányítható vagy, meg megfélemlíthető, csak keményen! –Mi a fenére értetted hogy felzabálnak? – Tessék itt van minden amit első körben tudni akarok, lehet szépen sorjában megválaszolni őket, aztán ígérem eltűnök a francba.

Nathan Nightchild
Harcos árnyvadász
ranggal rendelkezem
Nathan Nightchild
all the stories are true


Aki bújt, aki nem... Nathan & Hannah Empty
Azt mondták sima ügy lesz. Hogy nem nagy durranás, egyedül is menni fog. Aha. Mindig így kezdődik! Kiadnak egy feladatot, hogy le kell vadászni ezt, meg ezt. Én meg racionalista vagyok, jobb lenne a biztonság kedvéért valakit magammal vinni, de mindenki utál annyira, hogy hagyjanak megdögölni! Mindegy is. Megoldom egyedül. Nem nagy cucc. Csak pár démonnal kell megküzdenem egyedül, aha, jó kis éjszaka lesz ez.
A megadott helyszínre mentem, ami történetesen egy mulatozó hely volt. Remek. Ennyi ember előtt nem ölhetem meg őket akkor riadalmat okozok és káoszt. Így úgy döntöttem csak követem a nőt végig a tömegen. Tudom, hogy nincs egyedül, ezért hagyom hogy "elcsaljon" a barátaihoz. Remélem nem akarnak tömegmészárlást csinálni, mert akkor én egyedül kevés leszek. Nem, mintha ez később az én hibám lenne elvégre többekhez is oda mentem, hogy a biztonság kedvéért nem e jönnének velem, de faképnél hagytak.
A nő három férfival beszélt egy elkülönített helyen. Kihallgatva őket megtudtam, hogy többen is vannak és a Szépművészeti múzeumban gyülekeznek. Ez talán csapda, talán nem. Nem nézhetem le őket. Lemerem fogadni pontosan tudják, hogy itt vagyok. Vajon azt is, hogy egyedül vagyok? Nem hiszem. Ez pedig előnyömre kovácsolhatóm.
Türelemmel várom, hogy elinduljanak és követhessem őket. A tömegben elvegyülök és fürgén mozgok. Szemem sarkából viszont megpillantok egy vámpírt, aki kiszúrt. Látszik, hogy csak rosszkor van rosszhelyen és semmi köze az általam üldözött nőhöz. Ahogy rám bámul, hogy mit keresek itt nem szólok semmit csak felemelem a szeráfpengém jelezve nem látott semmit, nem vele van dolgom. A vámpír aprót bólint jelezve, megértette én meg folytathattam utamat.
Valami nem hagyj nyugodni. Mintha ENGEM követnének. De, ki? A nő csatlósai? Nem hiszem. Ahhoz túl sután követ az illető. Remélem csak tévedek és csak erre van dolga az illetőnek, mert semmi kedvem holmi emberekkel foglalkozni egy fészekben.
Elértük a múzeumot én meg nemes egyszerűséggel lépek be. Megérzéseim már megállt parancsolnak. Tehát sokan vannak. Fenébe! Ez szarabb állapot, mint amilyenre számítottam. Ezért tuti megverek valakit.
Az irodák a legklisésebb hely ahol a gonosz terveket kibeszélik a gonosztevők. Lekuporodok egy jó helyen és hallgatózni kezdek. Persze nem eresztem semmi más érzékszervemet sem. Nem tudhatom hátba támad e valami.
Mikor eleget hallottam felállok és besétálok hozzájuk. Már vártak. Előrántom a két szeráfpengémet és támadásba lendülök. Kissé megkönnyíti a dolgom, hogy egyszerre két fegyvert is tudok forgatni bevédve így minden oldalamat.
A nagy dulakodásban a három férfit, akit láttam már könnyen megöltem. De a nő nem adta magát. Karmával felsértette a bal felsőkaromat. Erre megragadtam a nyakát és a falnak rontva lendületből belemártottam fegyverem. Ekkor vettem észre a lányt is, aki egyértelműen mindent látott. A lány elszalad én meg összeszedem maradék fegyverem. Remek! Most játszhatók pótpapásat! A fenének történik ez mindig velem!
Itt hagynám szívesen, lévén ki hinne neki? De a tény, hogy vannak még mások is az épületben rákésztett arra, hogy megkeressem a lányt. Sietős léptekkel, hangtalanul indulok a keresésére. Bár mit ne mondjak eléggé könnyű a dolgom. Megtalálom őt az egyik szobornál bujkálva. De köcsög tudnék most lenni. Eljátszani, hogy itt vagyok a szobában, majd eltávolodni tőle. Mikor azt hiszi elmentem akkor hirtelen kirántani onnan. De egy geci lehetnék. De nem leszek az. A feladatom megvédeni az embereket, nem halálra rémiszteni. Hangtalanul lépek oda hozzá, hogy megragadjam és felrántsam.
- Egy nyikkanás és itt hagylak, hogy felzabáljanak. - jelentem ki tömören és határozottan. Azzal el is kezdem magam után húzni, hogy biztonságos helyet keresve be tegyem oda. Az egyik raktár szoba meg is tenné a földszinten. Ott kaphat tőlem egy kis fejmosást is.

Nathan~

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


Aki bújt, aki nem... Nathan & Hannah Empty

Nathan & Hannah
I see you!

Lépteim lassulnak ahogy a Szépművészeti Múzeum közelébe érek. Hajnali egy körül járhat, és úgy osonok egy srác után mintha az életem múlna rajta. Már rég otthon kellene lennem, anyu biztosan halálra aggódja magát, mert vagy harmincszor hívott, és csak egy minden rendben üzenetet küldtem neki. Persze jött a szokásos válasz, az azonnal hívj fel, amit nem tettem. A fejmosás ráér, most van fontosabb dolgom is. Még a bulizó tömegben szúrtam ki ezt a srácott, egy karddal rohangál, és ügyesen kerülgette az embereket, azok meg szemlátomást tudomást sem vettek róla. Nem szimplán levegőnek nézték, tényleg olyan mintha nem látták volna. Azért valljuk be egy karddal rohangáló cirka húsz éves fiú még önmagában is minimum megbámulást keltene, nem hogy riadalmat. De semmi, az égegyadta világon semmi reakciót nem váltott ki senkiből.
A főbejárat zárva, pedig biztos hogy ide ment be. Megrángatom az ajtót de semmi. Nem én vagyok gyenge, tényleg zárva van. A falon csak nem ment át, arra senki sem képes. Teleszívom tüdőm a hideg szeptemberi széllel, és az oldalsó fal mentén próbálkozom tovább. Csak van itt valami hátsó bejárat, vagy egy résnyire nyitva hagyott ablak, vagy... egy alagsori szellőző. Bingo...
Mi sem jobb mint egy hűvös éjjelen betörni egy múzeumba egy szellem után rohangálva. Komolyan lehet hogy kételkednem kellene az épelméjűségemben. Minden saras és dohos. Alig férek be az ablakon, szinte átpréselem magam, és mondanom sem kell hogy ha a tudás nem ragad, a kosz duplán csinálja. Szagom mint egy csatornapatkányé. De rohadt sötét van.
Kell pár perc mire megszokja a szemem a fényviszonyokat, és nem esek át minden dobozon, rúgok bele az összes ládába, csak abba az ötbe ami köztem és az ajtó között van. A lopakodás skillem némi fejlesztésre szorul. Persze most jut eszembe hogy túl hangos vagyok, így a cipőmből kibújva harisnyában osonok a folyosókon tovább.
Hangokat hallok az egyik irodából, elsőre beszélgetésnek tűnik, de aztán mintha morgás és dulakodás is lenne benne. A fal mögé bújok és óvatosan lesek be. Egy nőt szorít a falhoz a srác akit követtem és a kardját tövig nyomja a testébe.
A rémület jeges karmaival kapaszkodik meg a nyakamban és úgy tart ott mintha muszáj lenne. Megölte... tényleg megölte. A nő szája mégis elvigyorodik, és szemei felém villannak.
Nyüsszenve tolom el lendületből magam és rohanni kezdek a már bejárt útvonalon. Erről nem volt szó... pedig sejtenem kellett volna. Egy idióta vagyok, hiszen karddal rohangált az utcán, ezt a nőt követte? Miért? Mért ölte meg? Mért nem sikított, vagy kért segítséget, mért vigyorgott? Megint a hülye kérdések, hülye sokasága, és eszem ágában sincs visszamenni, hogy megkérdezzem tőle, van e válasza.
Azok a jelek a srác karján... Thomasén is láttam olyat. Belekeveredett valamibe? Egy szektához csatlakozott? Ki kell jutnom innen, mielőtt utolér.
Nem fordulok hátra, elég problémám van azzal hogy levettem a cipőm. Remek lopakodáshoz, de a menekülést a márványon csúszó harisnya némileg megnehezíti. Ha túlélem, ilyet az életbe többet nem csinálok.
Azt hiszem rossz felé fordultam, nem ismerősek ezek a szobrok, rossz teremben vagyok. Csessze meg. Lekuporodok az egyik mellé és próbálom lecsendesíteni a légzésem. A filmekben is mindig ezt cseszik el. Oké hogy elbújtál a szekrénybe, de a zihálásod a szomszéd megyében is hallják.
Ujjak az orron és a szájon, nagy levegő és visszatart. Fülemben ütemes ritmust ver a szívem, így még a lépéseit sem hallom meg, már ha vannak lépései. Tényleg megbolondultam?

ranggal rendelkezem
Ajánlott tartalom
all the stories are true


Aki bújt, aki nem... Nathan & Hannah Empty
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Hannah ---
» Hannah Devonshire
» Hannah Pearson
» Cece & Hannah | who you really are
» Hannah Jenkins