Egész nap a számítógépem előtt ücsörögtem bent az irodában és végig ott volt a kezemben az okostelefonom. Vártam egy hívást, egy megváltó hívást, amely biztosít abban, hogy vége a felesleges unalomnak, végre van mit tenni. De csak nem szólalt meg az az átkozott. Nem mertem felhívni Annet, mert jól tudom – már megtapasztaltam párszor – hogy mihelyt bepötyögném  a számát, már jönne is a telefon egy balesetről, szóval hanyagoltam a telefonom használatát. Így viszont jóformán egész nap nem csináltam semmit és a nagy semmittevés volt az amitől kimerültem. Este 10 körül járt már az óra, mikor úgy döntöttem betelt a pohár. Magánnyomozó létemre amúgy sem kellett volna egész áldott nap bent ülnöm. Felálltam a komfortos székemből, még vetettem egy utolsó pillantást a telefonomra, majd zsebre taszítottam. Felkaptam a kabátomat a szék karfájáról és magamra öltöttem. Kilépve az ajtón pupillám kitágult a nagy sötétségben. Hátra fordultam még és bezártam az ajtót, a kulcsot pedig a farmerem zsebébe csúsztattam a telefonom mellé. Az első sikátornál jártam csak, mikor megszólalt a telefonom, azt gondoltam Anne aggódik s hív. De nem így volt, egy vadidegen szám csörgött, így egyből felkaptam annak reményében, hogy egy kuncsaft és nem kéne elmulasztanom. Igazam lett de amit hallottam azt hiszem magam sem tudom mi volt. Haza fele kitérőt tettem a helyszínre, ahol egy férfire találtam. Állítása szerint a testvéremre. Megmondom őszintén magam sem tudom mit kellett volna szólnom az esethez. 146 év alatt egyszer sem hallottam fele és azt gondoltam vagy nem létezik, vagy már rég meghalt. És Anne is úgy tudja, nincs testvérem, fogalmam sincs ezért, mit tegyek. Ha valóban a testvérem, nem vihetem mondén kórházba mert egyből kiszúrnák, különben is a vérveszteség miatt álcázni sem képes magát és így jóformán felégetnék ha meglátnák. Hirtelen kiindulásból gondoltam, hogy a legjobb választás most a haza lesz, így felkaptam az állítólag testvéremet és hazavánszorogtam eléggé sietős léptekben. Az ajtón szinte beestem, de nem is ez volt a legrosszabb, hanem Anne faggatózása, hiszen fogalmam sem volt a dologról, csak azt tudtam, hogy ha valóban a testvérem, akkor kötelességem megmenteni. Meg kell tudnom az igazat és ha meghal, sosem tudom meg. - Segítenünk kell rajta - Magam sem tudtam mit beszélek, de bepánikoltam. Egyszerűen abban a pillanatban lefagytam, mihelyt letettem az asztalra. Láttam a sok vért és hogy eszméletlen és egyszerűen nem tudtam gondolkodni. Nem állt össze se a történet, se nem álltak össze a számban a betűk szavakká. De Anne csak kérdezgetett, szavait viszont nem hallottam igazán, mintha elnémult volna a világ. Halvány szó foszlányokat sikerült csak kiszűrnöm, mint például, hogy kórházban a helye. De nem tudta miként magyarázzam el neki, hogy nem vihetjük kórházba, nem lehet! Ezért muszáj volt olyat mondanom, amit addigra jól tudtam, hogy mindent megváltoztat. Tudtam, hogy Anne nem fogja jó néven fogadni, és azt gondolja majd az egész kapcsolatunk, minden, az a 25 év, mind-mind szín tiszta hazugság. - Tedd meg értem, értünk. Nem szabad meghalnia, Ő a testvérem! - Reméltem hogy szavaim meghatják és megmenti az életét és még ha kockáztatom is ezzel a kapcsolatunkat, tudtam, hogy jó ügy érdekében teszem. Itt lesz számunkra az egész örökkévalóság, hogy megmagyarázzam a most történteket, de a férfinek nem lesz több esélye. Idő közben pedig észre sem vettem, hogy a kezét szorítom, mintha csak az életet tartanám benne, valamit ami fontos. Mindazon által fogalmam sem volt miért teszem, mert számomra idegen és most mindent arra alapoztam, hogy lehet a testvéremről van szó. De mi van ha nem?!

A történtek után jelentősen megromlott köztem és Anne között a kapcsolat, aminek köszönhetően a munkámba temetkeztem. Nem vártam többé az érkező telefonra, hanem magam jártam az utcákat, hogy rátaláljak azokra akiknek szüksége van rám. Ronda egy világban élünk, ronda emberekkel akik előtt titokban kell tartani az árnyvilágot. Azt is jól tudom, hogy Anne nagyon szeretett akárcsak én Őt, hiszen Ő maga a Magnus Bane-el való kapcsolatát kockáztatta ezért a kapcsolatért és tudom, hogy amin mostanában keresztül mentünk, csak is Magnus igazát fitogtatják. Igaza volt, de ha Anne hallgat rá, nem lenne mögöttünk ez az édes 25 év sem.