***Egy évvel korábban ***


Los Angeles. Bíróság. Gesztenyebarna tincseim lófarokba fogva, egy fekete nadrág van rajtam fehér blúzzal. Idegesen állok az ügyvédem mellett, akit az unokatesóm küldött Canberrából. Szüleimtől nem voltam hajlandó elfogadni… de amúgy sem törték magukat agyon. Biztosan apám azt hajtogatta anyámnak, hogy megérdemlem, ha már így leléptem otthonról. lehet… hogy ebben az egyben igazuk volt, de már mindegy is. megszakítottak velem minden kapcsolatot, így… jártak. Vagyis inkább én, mert mindig én húzom a rövidebbet.
-Miss Ross akkor biztos a válásban, mert a férje még nem igazán…- kezdi a bíró úr tárgyilagosan, mire Nathan azonnal közbe szól.
-Drágaságom, Macikám, gondold végig, szeretjük egymást…. megváltozom….- ígéri újból, de ez csak üres ígérgetés. olyan, aki nem akar mást csak vissza kapni engem, hogy újból megfélemlítsen. Veszek egy mély levegőt, ez az egy év elég volt, sőt a férfiakból is. Még egyszer senki nem használ ki engem, pláne nem a férfiak az már biztos!
-Igen, el akarok válni, és mellé távoltartást kérni ettől a férfitől, - szólalok meg kemény hangon. Eszembe jut amikor Ausztráliában találkoztunk, híres rockzenész akart lenni Amerikában. Engem pedig vonzott a vadsága… a vad dolgok mai vonzanak. Csak ő nem. Kitalálta, hogy szökjünk meg, nekem elegem volt anyuékból. na meg az orvosiból, nem akartam sebész lenni, sokkal inkább gyermekorvos, de apám hajthatatlan volt. Nem tudtam volna szabadulni tőle. Úgy voltam, hogy két legyet ütök egy csapásra. Először is, nem kell apuék akarata előtt meghajolnom, kettő boldogan élhetek. Mielőtt Amerikába mentünk elvett feleségül, nálunk tizennyolc a felnőtt életkor, így könnyebben átjutottunk a határon. De az álomélet abban a pillanatban véget ért, hogy elkezdett zenélni egy olcsó zenekarban. Az ottani srácok bele vitték mindenbe, pia, drog, mindennap bulizott, dolgozni nem is akart. Várta a nagy áttörést, hogy alakítson egy menő együttest, ahol milliókat kaszálhat. A haverjai is hirtelen haragú emberek, akik a barátnőjüket akkor verik amikor akarják. Lassan kezdett hasonulni hozzájuk, először csak véletlenül pofozott meg. majd lassan mindennapossá vált a dolog. Utána mindig bocsánatot kért, virágot hozott, elvárta, hogy elhiggyem az ígéreteit. Lassan kezdett elegem lenni, kezdtem betelni tőle. Úgy döntöttem, mielőtt túl késő, mielőtt végleg elrontom fiatal életem, inkább válok. Nessie küldött ügyvédet nekem, így könnyen el tudtam válni. A megtakarított pénzemen vettem egy jegyet New York-ba, minél előbb el akartam menekülni innen.
-Akkor önök már nem házastársak, újra Hayley Blake-nek hívják, Mr. Ross pedig ha Amerika területén csak megközelíti a kisasszonyt, hosszú évekre börtönbe kerül…- nagy kő esik le a szívemről, ahogy a bíró rácsap az asztalra.


***Napjainkban***


Ez az életemben különleges napnak kellene lennie, hiszen az ember lánya örül, ha betölti a huszonegyediket. Bár nem sokan tudják elmondani magukról, hogy ebben a korban már túl vannak egy váláson. A tükörbe pillantva a lány, aki vissza pillant, nem az, aki egy évvel ezelőtt volt. Sem külsőleg, sem belsőleg. A gesztenyebarna tincseket, leváltottam hirtelen szőke loknikra, igaz elég sok ében színű tincsek vannak, amik a vadságot jelzi. Mikor betettem a lábam ebbe a városba, azonnal találtam munkát egy bárban, mint pultos. Amint tudtam össze költöztem egy lánnyal, hogy kevesebb jusson a lakbérre. Az első fizetésemből csináltattam magamnak egy szalamandra tetoválást a hátamra, mi azt jelzi, hogy végre más ember lettem.
Már az első nap megismerkedtem Lunával, ő pont abban a bárban rendezett valami műsort, hamar össze barátkoztunk. És elmondhatom, hogy neki köszönhetek sok mindent, hogy ennyire megváltoztam. Sokkal keményebb lettem, a férfiakból azóta is elegem van, akkor foglalkozom velük, ha szükségem van rájuk. Kihasználom őket, ahogy ők engem….
De van valami amiről a legjobb barátom, Luna sem tud. Igaz, hogy próbáltam túl tenni magam a lelki sérüléseken, amiket Nathan okozott, nehezen ment, egyik munkatársam említette, hogy tud egy titkos helyet, ahol egy újfajta drogot lehet kapni. Erről többet nem mondott, egyszer elmentem. Titkos bár, ahol… akkor még nem tudtam vámpírok adják a vérüket, cserébe elvárják a vért. Azóta mindennap szükségem van rá, különben szét esem, most is Theához igyekszem egy újabb adagért, mielőtt össze futok Lunával. Tudom, hogy ez így nem jó…. de a szervezetem igényli, jobban, mint a levegőt, mint az ételt.