Nem túl sok árnyvadász mondhatja el magáról, hogy előszeretettel lép be az udvaromba a történtek függvényében. Hiszen habár a csatában látszólag alulmaradtunk, amikor a Hajnalcsillag árulást követettet el ellenünk, de abba bele is bukott. Talán a sors akarta így, hiszen most, hogy Elowen kezében van az irányítás nem kell kételkednem abban, hogy a tündérekhez fűződő hűsége meginogna, vagy elárulna bennünket. Bár egy részem mindig résen lesz, hiszen nem lehet megjósolni, hogy a sötétség, mely percről-percre felemészti mégis milyen hatással is van rá. Bevallom meglepetésként ért, habár számítottam az érkezésére. Milyen ostobák.. Azt hiszik, hogyha újjal mutogatnak arra, akiben tündérvér lakozik, akkor majd kiszűrhetik a soraikból az árulókat, miközben azok szüntelenül szem előtt rejtőzködnek. Az évszázadok során semmit sem tanultak az árnyvadászok. A legfőbb ellenségük mindig is a saját soraikban lesznek, hiszen koránt sem képesek úgy elfogadni az utasítást, a törvényt, mint azt más népek szem előtt tartják. Bár más fajok törvényei koránt sem olyan szűkmarkúak, hiszen tényleg a faj tagjainak érdekeit nézik, mintsem a saját céljukat, a létezésük puszta okát szolgálhassák ezzel is. Mégis egyiküknek sem kell aggódniuk azért, hogy kipusztulnak, míg ők minden évszázadban azon fogják a fejüket, hogy egyre kevesebben akarják az életüket adni másokért. Az emberi oldaluk felelős azért, hogy el akarják hagyni a számukra kiosztott szerepet. Kényelembe helyeztem magam a trónomon és úgy vártam az árnyvadász fiú érkezését. Várható volt, hogy kétségbeesetten próbálja megtalálni majd testvérét, aki nem is igazán a testvére. Milyen kegyetlenség abban a hitben élni, hogy megtalálod a családod annyi idő után, hogy aztán ráeszmélj mindvégig egyedül voltál. - Gyere csak közelebb, drága ifjú. - Természetesen a fegyvereitől már a bejáratnál megszabadíthatták, hiszen esélyt sem adhatunk egyetlen árnyvadásznak sem arra, hogy valami megtorlást kövessen el a történtekért. Bár talán Ő lenne a legutolsó, aki ilyesmivel próbálkozna. De, ha mégis elveszítette volna a fejét, akkor segítek neki abban, hogy ez fizikálisan is igaz legyen.
- Különleges esetekre mindig van időm. - Nem tehetek róla, de kegyetlenül furdalja az oldalamat, hogy mégis milyen hátsó szándéka lehet egy hozzá hasonló bukott angyalnak. Hiszen a sötétség kegyetlen aurája még nem cirógatja a porcikáját, de már az angyali ragyogása sem mondható, hogy igaz lenne rá. Hiszen elveszett. A világunkban is jelenleg egy kóborló, aki nem tudja, hogy merre is kellene tartania, de még így is hatalmas hasznot húzhatnék abból majd, akivé válni fog a földön. De mindezt csak úgy érhetem el, ha készséggel terelgetem az útján ehhez azonban pedig tudnom kellene, hogy mégis mi az, amitől úgy táncol, ahogyan én fütyülök. - Talán nem kell utadat egyedül bejárnod kedvesem.. Szívesen nyújtanék segítő kezet utadon.. - S azzal talán közelebb is kerülhetnék a megoldáshoz, hogy mégis milyen feladattal érkezett a földre. Megannyi angyal bukott már alá, de mindegyikben tombolni kezdett a vágy, a kapzsiság, hogy többek legyenek annál, mint amik a mennyek lakói lehetnek. Hiszen a kötöttségek könnyedén alakulhatnak át az idő múltán kegyetlen terhekké, amelyekkel magunk sem tudjuk, hogyan birkózzunk meg.
Látom, ahogy íriszei kitágulnak, biztos vagyok benne hogy érdeklődését felettébb felkeltettem, és meg is tartottam eddig. - Örülök, ha őfelsége érdeklődését felkeltette társalgásunk. Örömmel veszem, hogy akad valaki itt, aki időt, s energiát szán rám - megdöntöm felsőtestemet, éppen csak meghajlásnak nevezhető a cselekedet. Egy gyönyörű gesztus, amellyel a szívébe lopnám magamat. Hallanom kell még tőle, többet, s még többet. - Igyekszem, ámbár igen csak nehéz, ha idegen vagyok e tájékon. Erősnek lenni egyedül pedig még inkább kihívás. Idegen, s talán sohase más. Nem szeretnék beilleszkedni, nem azért küldött ide az Atya, hogy megértsem, hanem, hogy megmentsem az ittenieket.
﴾ you & me ﴿
Tündérkirálynõ
ranggal rendelkezem
Desdemona
all the stories are true
Tárgy: Re: Trónterem Csüt. Aug. 23 2018, 20:00
- Érdekes.. Felettébb érdekes.. - Határozottan érdekes jelenség már Ő maga is, hiszen máskülönben eszembe se jutott volna meginvitálni őt az udvaromba, ha nem lennék kíváncsi a földre érkezésének okára. Hiszen valamiért itt van. Valamit elhallgat. Hiszen nem használná a szavak gyönyörű művészetét, ha nem lenne mit titkolnia. - Talán saját magadnak kellene az utadat kitapasztalnod, de egy percig sem szabad gyengének mutatkoznod kedvesem... Hiszen akkor ott taposnak el, ahol csak lehetőségük adatik rá. - Kár, hogy szegény már régen fejet hajtott megtört kis angyal szerepébe bújt. Persze mindez könnyen lehet álca, de nem okos húzás, hacsak nincs valakinek egy jó terve arra, hogy miként is térjen vissza egy elbukott küzdelemből. Hiszen ez egy elbukott küzdelem volt. A démonok, az apró pici démonok sem tekintenek rá felsőbbrendűként, hiába bukott angyalként hullott alá az égből egyenesen a pokol kénköves felszínére.
Szinte már szórakoztatónak találom, ahogy látom megremegni az enyhe sértettségtől a szeme szélét. Nyilván nem rajong érte, amint a saját fegyverét fordítom ellene, de úgy nézem egyelőre nem is ellenkezik. - Fogalmazhatunk így is. - Lassan bólintok, a szám szélében egy csíntalan mosoly kezdeménye játszik, de megfeszítem az állkapcsomat. Nem szórakozni érkeztem, hanem információt szerezni a háborúról és tagjairól. - Talán igen. Eddig csak egy prófétát hallottam szónokolni, Isten trónusa mellől más oldalt nem volt alkalmam megismerni. A démonok pedig kivetnek, megvetnek, a régi bukottak mind nagynak és megtörhetetlennek érzik magukat, nem alacsonyodnának le hozzám. Számomra senki nem ad útmutatást. Így igaz, nincs útikalauz bukott angyalok számára. Hagyják, sőt. Élvezettel figyelik, amint felemészti az új démoni erő a régi testet.
﴾ you & me ﴿
Tündérkirálynõ
ranggal rendelkezem
Desdemona
all the stories are true
Tárgy: Re: Trónterem Szer. Aug. 22 2018, 14:28
- Szóval talán még azt mondanád, hogy egyenlőre semleges vagy, mert érzéseid kusza valósága egyenlőre nem mutatták meg neked a helyes irányt, hogy elfogadd új közösséged, amit akkor magad mögött hagytál, hogy kipottyantál a mennyekből? - Valamilyen ok csak megbújik a szavai között csak eléggé ki kell facsarni belőle a szavak jelentőségét, hogy megtudhassuk a valóságot. Szinte már tündéreket megszégyenítő módon variálja mondandóját, mint aki semmit nem kíván igazán megosztani velem. Egy picit talán megsértve érzem magam, de ugyanakkor lenyűgöz a leleményessége. Azzal pedig, hogy tisztelettudóan fejet hajtott előttem, amelyet nem minden démonról mondhatunk el, már akaratlanul is saját lelkemnek kedvez. - Talán úgy véled kedvesem, hogy szükséged lenne egy kis útmutatásra? Valakire, aki segít kigubózni érzelmeid kegyetlen valóságát? - Természetesen nem dőlhetek be szavainak, hiszen én magam is tudom, hogy a szavaink a legnagyobb fegyverünk egy kellemes társalgásban. Sosem tudhatjuk, hogy igazán mikor mondja valaki az igazat, ha pedig az igazsággal is áll elő az is lehet saját önös igazság, amelyet más szempontból nézve valaki hazugságnak vél. De míg egy tündér lelkét nem nyomja kételytől duzzadó teher, addig szavai könnyedén folynak le ajkain mindenféle probléma nélkül.
Látni vélem a szeme rebbenésében, hogy az udvarias gesztus igencsak bevált, és mintha a szavai sem sugároznák azt a szigort, és könyörületlenséget, amit visszavárnék Sammael gyermekétől. Bár tény, hogy szavaik negédessége mindössze méreg, amivel szép lassan ölnek, mint a kígyók. Figyelmeztettek, a tündérek szavainak árnyalata több, mint amennyit a szivárvány magába foglal. - Ahogy óhajtja, jelenleg mindre hallgatok, szívem még nem szakadt el teljesen a Mennyektől, még túl élénken élnek bennem az emlékek, de a Földet járva, ezt az ezernyiféle érzést megtapasztalva nem tudnám magam igazi, hű angyalnak hívni. - Szép szavak bár, de kíváncsi vagyok, a szavak igazi művelőjének vajon meddig okoz fejtörést, hogy visszaforgassa magának? - Báránybőrbe bújt farkas? Ez igazán szépen hangzik. Bár talán a jelenlegi inkább farkas, mintsem báránybőr. Szívesen megmutatnám, amint a vihar nem csitul lelkemben. Magam sem tudom, melyik a cél, amely felé érdemes lenne elindulnom. Nem érzem úgy, hogy fájna, hogy fel akarnám égetni a Föld minden egyes pontját, de békét sem érzek legbelül. Nem értem révbe, nem találtam célt, kilátástalan minden... - Azt mondják, az igazság a legnagyobb hazugság. Senki sem akarja elhinni, minduntalan csak más magyarázatot keres.
﴾ you & me ﴿
Tündérkirálynõ
ranggal rendelkezem
Desdemona
all the stories are true
Tárgy: Re: Trónterem Szer. Aug. 22 2018, 14:09
Őszintén simogatja a lelkemet, ahogyan meghajol előttem. Szinte melengeti az egész bensőmet, hogy annak ellenére, hogy az atyja egyik gyermeke mégis megadja nekem a tiszteletet. Hmm, hát máris kedvelem a leányzót. - A kíváncsiság azt mondhatom, hogy kölcsönös angyalom. Vagy a bukott jelzőhöz is ragaszkodnál, esetleg elfogadva jelen valód a démoni megszólításokhoz kötődik jobban a lelked? - Hiszen megannyi változás következett be az életében, szinte egy szempillantás alatt. - Mondd csak kedvesem, az atya hű szolgája mégis milyen céllal érkezett a földre, s egyben a démonok birodalmába. Tán báránybőrbe bújt farkas lettél volna egész idáig? - Szépsége szinte azonnal megbabonáz, egyedi vonásai egyértelműen kellemesek a szemeimnek. Szinte minden porcikája vonzza a tekintetem, de talán ha nem lenne rajta annyi feleslegesen sokat fedő anyag ez a találkozás még kellemesebb is lehetne.
A meghívás bár meglepett, de csakis kellemes értelemben. Reménykedtem benne, hogy szép lassan képes leszek majd belefolyni az eseményekbe, és erre miképpen is nyerhetnék könnyebben utat, mint a háború egyik fő alakjától? - Felség... - Ugyan meghajolok előtte, de messze nem olyan mélyen, mint egykoron Atyám trónusa előtt. Puszta illedelmesség részemről, akármennyire is érzem úgy, hogy a Halál teremtményeinek hiba volt létrejönniük. - Megtisztelt a meghívással, és egyben kíváncsivá is tett, mit óhajt tőlem? - Hamar felemelem a fejemet, a hangom leginkább semleges, míg arcomon nyoma sincs bármilyen érzelemnek, még ha bensőmben ég is a kíváncsiság tüze. Ugyan elértem, amit elsőre kívántam, de milyen következményei is lesznek ennek? Hazai pályán van, míg én még nem uralom teljesen a képességeimet...
﴾ you & me ﴿
Tündérkirálynõ
ranggal rendelkezem
Desdemona
all the stories are true
Tárgy: Re: Trónterem Szer. Aug. 22 2018, 13:19
A háború végkifejlete koránt sem az elképzelt lett, de még ettől nem fogom homokba dugni a fejemet és úgy tenni, mintha a hatalmam semmissé vált volna. Bármennyire is szeretné ezt elhitetni és elérni velem szemben az árnyvadász társadalom, nem ugrok fejest semmibe sem biztosíték nélkül. A börtönöm pedig telis-tele van biztosítékokkal és, habár meg vannak győződve arról, hogy az ő kezükben van a győzelem, hogy ők irányítanak.. Igazából fogalmuk sincs arról, hogy mégis mi zajlik körülöttük. Elhárítottak egy problémát. Egyenlőre. De a java még csak most jön. Egy ártatlan kis angyal, akinek már démoni vér kering az ereiben. Nem tehetek róla, de kíváncsivá tett, hogy Isten egyik hű képviselője mégis miért fogadta el ezt a kegyetlen sorsot, amit neki szántak. Hiszen a legtöbb angyal sosem akarna az emberek között járni, hiszen megvetik őket. Ő pedig egyenesen fejest ugrott az ismeretlenbe. Így pedig egyértelmű volt, hogy hívatni fogom, de meglepett amikor a válasz pozitív lett a meghívásomra. Nem, mintha mondhatott volna nemet. Így, vagy úgy megtaláltam volna a módját arra, hogy magamhoz hozassam. Mikor egyik udvarhölgyem megüzeni nekem, hogy hamarosan érkezik csak mosolyogva foglalok helyet a saját emelvényemen és figyelem a bejáratot, ahonnét érkezik. Szinte tűkön ülve várom, hogy milyen indíttatásai is vannak a törött szárnyú angyalkának.
Ahogyan a pók fonja szüntelenül a hálóját úgy igyekszem én magam is szorgosan munkálkodni terveim sikerességében. Azonban a pók számára sem elegendő az, hogy a hálója tökéletes legyen és áthatolhatatlan. Aki egyszer rabja lesz az többé nem szabadul fogságából. Mégis a körülmények azok, amelyekre támaszkodnia kell, amire hagyatkozik. Hiszen, ha a lehető legrosszabb helyre húzza fel a hálóját egyetlen légy, bogár sem akad fenn benne, hogy örömét lelhesse dús lakomájában. Nekem pedig a tündéreim azok, akikre ilyen esetben körülményekként, tényezőként hagyatkozom. Egy ilyen esetben természetesen a legleleményesebb csábítóm, legszebb tündérem hívatom magamhoz, kiben mérhetetlenül megbízom és tudom jól, hogyha valaki képes minden apró rezdülésre odafigyelni és talán még bele is piszkálni egy kicsit, hogy a saját malmunkra hajtsa a vizet, akkor az az én drága Kaelie-m lesz. Hozzáfogható szépség még a tündérek között is kevés van. Egy igazi gyémánt a rengeteg kincs között. - Lelkesedésed még továbbra is mérhetetlen örömmel tölti el a lelkem. - Sosem törtem le egyetlen tündérem szárnyát sem azzal, hogy megakadályoztam volna a mondén világba való átjárást. Hiszen miért fosztanék meg valakit tőle? Bármennyire is ostoba népség a legtöbbje, mégis elég szórakoztatóak tudnak lenni, ha megtaláljuk közöttük a legjobbakat. S, mindennek ez lenne a lényege. A népünk felett az idő nem okoz olyan mélységes sebeket, mint a halandó világban. Mégis ahhoz, hogy népünk fennmaradhasson néha szükségünk van arra, hogy a külvilágból csábítsunk be udvarunkba férfiakat, akik utána már beleolvadnak népünkbe, szokásainkba és életmódunkba. Gyönyörű aranyszínű fürtjeivel játszadozom, amelynek érintése olyan akár a selyem. - Tudom jól, hogy szíved többnyire a mondén világ felé húz, de most szükségem van arra, hogy az udvarban légy. Szemem, s fülem mikor távol vagyok, hiszen kiben is bízhatnék jobban, hogy mindenről beszámol, ha nem benned? - Rajta kívül talán még Meliorn lenne, akiben végtelenül megbízok, de neki már kiszabtam a saját feladatát és Kaelie számára úgy gondolom, hogy ez sokkal testhez állóbb feladat. - Míg az árnyvilágban káosz uralkodik és rettegés.. Szükségesnek tartom, hogy megerősítsük a békét, ami jelen helyzetben fenn áll az Ellenudvarral. Most fontosabb talán, mint valaha, hogy elbűvöljük az ellenudvar lakosait köztük természetesen, akire a legnagyobb hatással kell lennünk az a Király. Az ő boldogsága ezen esetben igen csak kulcsfontosságú. S talán mindketten sejtjük, hogy ki tudná még a leghidegebb szívű teremtményt is felolvasztani, bevezetni udvarunk melegségébe. - Nem sejtheti, hogy mégis milyen terveket szövögetek a háta mögött. Ehhez pedig pontosan arra van szükségem, hogy még a gyanú legapróbb szikráját is csírájában elfojtsam. Túlságosan fontos számomra az udvar egyesítése ahhoz, hogy végül befuccsoljon. A felém nyújtott kis tasakból a tenyerembe ejtettem a gyűrűt, ami koránt sem volt mondható egyszerűnek. Igazán gyönyörű volt, igényes szinte már túlságosan is tökéletes, ami a származásáról árulkodott. Szinte rögtön fel is húzom az ujjamra, majd kinyújtva kezemet magam elé csodálom meg a szépséges ékszert. - Igazán köszönöm kedvesem. Szívemet melengeti, hogy rám gondoltál. Ha esetleg van valami, ami megtetszene az ékszereim között bátran vedd el! Hűségedért többet is érdemelnél. - Egy apró csókot nyomok orcájára, majd kezemet újra az ölembe ejtem, s immáron a gyűrűvel játszadozok az ujjamon.
Az Udvar pompája mindig megmozdít bennem valamit. A trónterem monumentális eleganciája úgy lett kialakítva, hogy minden erre tévedt vendéget vagy ellenséget lenyűgözzön. De hiába láttam én már olyan sokszor, még mindig egy közönséges, egyszerű tündérnek érzem magam a hatása alatt. Csak anyám volt az Udvar tagja, apám pixie-sége a pórnépbe sorolna a származásom szerint, ezért mérhetetlen hálát érzek, hogy egyáltalán itt lehetek. A terem elég nagy ahhoz, hogy bármilyen ünnepséget meg lehessen rendezni a falai közt, bármekkora küldöttség egyszerre beférjen. A hatalmas, festett ablakokon kívül elég nyitott keret is van, hogy a kinti meleget és fényt beengedje, éjszaka pedig az ezernyi ragyogó csillag fényét. De a belépő figyelme kétségkívül először a grandiózus, díszített trónra irányul és a terem ékkövére, a benne ülő Királynőre, aki fényesebben ragyog, mint akármelyik ablak a teremben. Szépségéről messze földön dalokat zengnek, még a mondén trubadúrok is földöntúliként jellemezték. Mielőtt elé térdelnék azonban megszólít és a felkínált ülőalkalmatosságon elfoglalom a helyemet mellette. Érintése hűvös, mint a friss szellő, ami képes a legnagyobb nyári forróságban életet menteni. Apró mosoly kúszik az arcomra, ahogy felnézek. - Természetesen mindent megtennék érted, Királynőm! - felelek rögtön miközben a két gyönyörű, de veszélyes szemét figyelem, hátha elárulja, mi készülődik nekem. Máskor is kaptam már feladatot: kémkedni a nephilimeken és az alvilágiakon odaát a mondének világában vagy akár az Ellenudvarban. Kevesen tudnak ellenállni a csáberőmnek, ha úgy akarom, viszont mégkevesebben tudják ellhallgatni előlem olyankor a legféltettebb titkaikat. De persze az is előnyömre vállik, hogy apró alakomban szűk résekbe bújva, észrevétlenül ki tudok hallgatni fontos beszélgetéseket. Így természetesen, az első gondolatom az, hogy újabb bevetésre kell készülődnöm. - Kitől kell információt szereznem? - hatalmasodik el rajtam a kíváncsiságom. Még szerencse, hogy a tündéreken nem fog az idő foga, különben, ahogy a mondének szokása mondani, hamar megöregedtem volna már. Úgy remélem, hogy azt mondja, hogy bál lesz és nekem valamelyik vendégnek a fejét kellene elcsavarnom. Az előző kis közjáték az ajtó előtt eszembe juttatta, hogy mennyire is jó lenne újra táncolni, falatozni és tündérbortól mámorosan titkokról fecsegni. - Ó, majdnem elfelejtettem! - szólalok meg hirtelen a semmiből, amikor eszembe jut a királynőmnek hozott kis apróság. A szoknyám rejtett zsebébe nyúlok és egy kis szütyőt húzok elő belőle, amit a királynőmnek adok. A benne levő tűzzománc virágmintákkal ellátott arany gyűrű aprólékos kidolgozása azt sejtette velem, hogy tündér munka lehet a készítésében. Nem hagyhattam, hogy a mondénok kezére jusson, egy ilyen darab. - Biztos vagyok benne, hogy rengeteg pazar ékszered között elkallódik majd ennek a szépsége, de úgy éreztem, hogy a mondénok közönséges világába nem illik, viszont a te szépséged kihangsúlyozására sokkal inkább, Úrnőm.
Tündérkirálynõ
ranggal rendelkezem
Desdemona
all the stories are true
Tárgy: Re: Trónterem Hétf. Márc. 12 2018, 20:51
the queen & kaelie
i need your help
Megannyi tervet szövögetek a jövőmre nézve mégsem engedhetem meg magamnak, hogy elkényelmesedjek. Hiszen a jövő kiszámíthatatlan fordulatokkal teli és még akkor is, ha jó megérzések birtokában vagyok, jobb ha gondolok arra az eshetőségre, mikor koránt sem én jövök ki győztesként. Legtöbbször tudom melyik oldal mellé kell állnom, ki mellett kell letennem a hűségem, de most én vagyok az, akinek tervei vannak a jövőre nézve, aki változást szeretne elindítani. Sokkal inkább a saját malmomra kell hajtanom a vizet, amit nem tudok egyedül megtenni. Szükségem van arra, hogy legyenek a háttérben mozgató erők is, akik a legrosszabb esetben még mentőhálóként is alkalmazhatóak számomra. Ritkán járok a mondének világában akkor is csak azt az érzést hagyja bennem, hogy jobb nekem a saját kis birodalmamban. Megnyugtatóbb és kevésbé röhejes. A legtöbb mondén ostobasága kegyetlenül irritáló számomra. Azt is mondhatjuk, hogy az évszázadok múlásával egyre ostobább népség lesz belőlük. A technológia lassan, de biztosan beszippantja őket és megszakadnak az emberi kapcsolatok. Azt sem tudják már majd, hogy mégis milyen az, amikor valaki tényleges hozzájuk ér. Vagy éppenséggel kirázza majd őket a hideg egy másik emberi lény közelségére. Aztán végül kihalnak, kipusztulnak. Szegény nephilimek pedig beleőrülnek majd, hogy nincs kit védelmezni a démonokkal szemben, hiszen akkor már ők is a birodalom részesei lehetnek. Sokkal egyszerűbben fertőzhetik meg a világunkat, mint azt gondolnánk. Hiszen mindenkinek megvannak a maga démonai, ahogy nekem is. Bár ezt sosem verném túlságosan nagy dobra. Az egyik leghűségesebb leányzómat hívattam ma magamhoz, Kaelie-t. A szépsége határtalan és tehetségében sem kételkedem egyetlen egy percre sem. Minden megvan benne ahhoz, hogy elbűvöljön valakit. Egyenlőre csak szükségem van arra, hogy mindig a közelemben legyen, ez pedig azt jelenti, hogy kevesebb átjárási lehetősége lesz egy darabig a mondén világba, amit remélem nem bán majd. Mindig is szabadon járhattak a tündéreim, hiszen ők voltak az én szemem, fülem, lelkem egy darabja. Birodalmam falai között bezárkózva nem is juthatnának el hozzám a legújabb hírek, információk. - Kaelie, drágám. - Kedves mosollyal üdvözlöm és, ahogy meghajol előttem felállok és végigsimítok az arcán, majd pedig a trónomhoz invitálom. - Gyere kedvesem foglalj, csak helyet. - Azzal újra helyet foglalok a trónomon és fejemmel biccentek, hogy foglaljon helyet mellettem. - Szükségem lesz a segítségedre.
Kezdőlap
Látom, ahogy íriszei kitágulnak, biztos vagyok benne hogy érdeklődését felettébb felkeltettem, és meg is tartottam eddig. 
