Ismered az a helyzetet, mikor azon tűnődsz, hogy van-e értelme az életnek? Minden bizonnyal ismered, hiszen nincs aki el ne gondolkodott volna rajta. Mindenkinél idővel feljön ez a nevezetes kérdés. Általában mindenki megtalálja rá a maga válaszát. Hol a sajátjára, hol a másikéra. De ilyen ez. Csak gurul és gurul. Van, hogy le, van hol fel. Vagy épp már a szélén állsz. Aztán hirtelen a mélybe zuhansz vele, és eltűnsz a fészkes fenébe... Azt hiszem ez az, amikor valaki olyan kétségbeesett, hogy mégsem talál rá magyarázatot... Pedig épp ott van az orra előtt. Az én kérdésemre ott volt a válasz... Épp előttem. Mégis egy másik utat választottam, s így kötöttem ki én is, a gödör mélyén...
Az életedet megpróbálhatod szebbé tenni, de belülről úgy is rothadásnak indulsz. Mint test, mely fölött elhalad az idő kegyetlen kereke... Van persze kiút. Hiszen vagy hagyod, hogy kilapítson az a a bizonyos rozsdás fémkeret, vagy kilépsz előle, s úgy döntesz: Ezek a szabályok többet rád nem vonatkoznak. Én félreléptem, és úgy döntöttem, többet veszek el, mint ami járna...
Két kézzel faltam az életet. Nők, pia, pénz... A családom közben darabokra esett a szemem láttára. Persze mit sem törődtem vele. Elvégre mit adhat nekem a család, ami valójában már rég nincs... Csak látszat. Ahogy pedig az idő haladt, a percekből órák lettek, az órákból hónapok, majd a hónapokból egy évtized. Azt tettem mindvégig, amiben hittem. Amiben hittem, hogy szebbé teszi az életemet, s közben hátat fordítottam annak, amivel igazán foglalkoznom kellett volna. Egy senki voltam. Loptam, csaltam és hazudtam. Mindent, ami belefér... Hiszen mit várhatnék még az élettől? Hibáztathattam a családomat, hibáztathattam a körülöttem lévőket... Közben végig én voltam az, akinek a kezébe kellett volna vennie az irányítást. Persze könnyebb másokat okolni, mint a saját körmöd alá nézni. Mit tettél le az asztalra? Semmit...   Amikor úgymond öntudatra ébredtem, rájöttem mit vesztettem el az életemből. Hogyan döntöttem? Mi volt a következő lépés? Először is tudatosult bennem, hogy ehhez már nincs elég időm. Tehetetlennek éreztem magamat, ugyanakkor vágyakoztam a változás után. Egy új élet után. A vágy csendben kaparta belülről a nyirkos falakat, miközben folytattam azt az életvitelt, amit eddig is. Ahhoz már gyenge voltam, hogy magam vegyem a kezembe az irányítást és változást eszközöljek. Hogy azt mondjam: Itt és most vége ennek...
Akkor jött a lehetőség. A lehetőség, amely a gyengeségem újabb ismérveként nyomott rá egy hatalmas bélyeget az életemre. Rám.
Vámpírrá váltam. Eluralkodott rajtam a hirtelen jött hatalom. Azt hittem, hogy azzal amit kaptam, már mindent megtehetek. Ekkor zuhantam a mélybe, a szakadékról. A nevezetes éjszaka, amikor úgy döntöttem a családomat kitörlöm az életből. Csak az anyámat találtam otthon. Áradt belőle a tömény alkohol szag. Amikor már egy hete nem állt be a zuhany alá. A göndör vörös haja csimbókokban állt a fején. A szemei körül a rászáradt smink. Az apám elment...
"- 1 hónapja itt hagyott. Gyűlöl téged. Téged és engem. Mert gyengék vagyunk..." A könnyei vízesésként árasztotta el a koszos bőrét. Elcsukló hangon hagyta el ajkait utolsó szava. Az igazság... " Gyöngévé tettél!" Akkor. Azon az éjszakán elvettem az életét. Szántam. Gyűlöltem. Nem bírtam az igazsággal.
Apám következett. Conrad. Erre a névre még emlékszem. Ahogy az ágyába hoztam el a halált. Az utolsó szava ez volt. " Mrs. Conrad vissza adta, amit te elvettél tőlem. Senki kölyke. " Akkor derült ki számomra, hogy nem ismerem a valódi apámat. Az anyám sem biztos, hogy az anyám... Egy ideig kérdések bombázták az agyamat, de idővel felhagytam vele... Sose derítettem ki az igazat anyámról. Az viszont bizonyos volt, hogy Mrs. Conrad a nevelőapámmal hetyegett. Nem ezért. Inkább az öreg kijelentése miatt öltem meg a Mrs. Conradot. Mr. Conrad már csak a helyzet áldozata volt. Persze ez is csak néhány évvel a családom kivégzése után történt meg. Valahol megbántam... Valahol nem. Magam sem tudom eldönteni.
De, hogy a lányt miért hagytam életben? Scarlett Conrad épp olyan ártatlan volt, mint a frissen esett szűz hó...