Nem kifejezetten érdekelt, hogy ő mit gondolt a helyzetről. Lehet azt hitte, hogy birtokolt, hogy erőszakkal vette el, amit ő akart és így büntetett meg engem. De az koránt sem erőszak, ha valaki önként és dalolva vesz részt a dologban. Nekem egyáltalán nem voltak ellenemre a történések, de a szövege már igazán kezdett idegesíteni. Untam, hogy ennyire próbál engem lealacsonyítani, egyszerűen kezdtem belefáradni a hülyeségébe és őszintén már egy kicsit megkönnyebbültem sóhajtottam és ültem fel az ágyon, amikor elkezdett végre öltözni.
- Úristen, milyen meglepő amúgy.. Mitől nem jössz ki a sodródból, de tényleg? - Megforgattam a szemeimet és őt figyeltem, ahogy szaporán veszi magára a ruhadarabjait, majd ahogy már kész is volt felálltam és a kezemet a mellkasára helyeztem, de ezúttal egyszerűen csak az ajtó felé kezdtem el őt tolni, mígnem a szobám ajtaján kívül helyezkedett el. - Csak, hogy tudd. Fele akkora férfi se vagy, mint Dominic volt. - Egy játékos vigyorral vágom be az orra előtt az ajtómat, majd zárom rá és dobom le magamat az ágyra, ahol a fejemet a párnámba temetve próbálom feldolgozni, hogy mi is történt pontosan. Erre vágytam, de ugyanakkor nem.. Másként akartam. Igazán elismerhette volna, hogy akart engem. Máskülönben a kis srác sem működött volna ilyen könnyedén. De hadd meneküljön csak a hazugságainak a hálójába. Ha neki ettől ez most így könnyebb.

Bevallom a kelleténél talán egy kicsit jobban élveztem a helyzetet. Persze tudtam, hogy ez az egész büntetés céljából történt, de nem tehettem róla, hogy nem tudtam így gondolni rá. Annyira vágytam az érintésére és a csókjaira, hogy már ezzel is beértem. Még akkor is, ha nem kifejezetten voltak őszinték.
Egyáltalán nem zavartattam magam úgy hintettem őt körbe csókokkal, ahogyan csak akartam, hiszen nem tiltakozott és számomra már ez is félig győzelemnek számított. Szerettem ellenszegülni az akaratának, hiszen olyankor mindig sokkal tüzesebben támadt vissza és jelenlegi helyzetben nem bántam volna, ha újra és újra bebizonyítja nekem, hogy mennyire rossz kislány voltam, amiért mással bújtam ágyba. Pedig amúgy tökre nem nagy ügy. Ha tudtam volna, hogy ennyire felbőszül, már rég megtettem volna mással.
Fordít a helyzetünkön és újra én vagyok az, akit maga alá gyűr, kezeimet pedig leszorítja pedig igazán szívesen mennék velük vándorútra, de megfogja tőlem ezt a lehetőséget. Szavai, mintha egyik fülemen bemennének a másikon pedig ki. Valahogy nem tudom komolyan venni, hiszen tisztában vagyok már vele, hogy milyen is ő. Küzd az ellen, ami legbelül ott növekszik benne, de nem nyomhatja el túlságosan sokáig.
- Hmm, szóval ösztönből megkívántál pont engem? Igazán érdekes.. S egy igazi vadállat talán leállna egyetlen egy alkalomnál? Az annyira nem vadállatra méltó.. Ha már ösztönlények vagyunk, akkor legyünk azok rendesen, nem? - A gúny apró kis csipete ott volt a hangomban, hiszen imádtam húzni az agyát. Legfőképpen azért, mert pontosan tudtam, hogy ezzel a magam malmára hajthatom a vizet. Most pedig pont erre volt szükségem.
- Most össze akarod törni a szívemet? Haah, milyen kegyetlen.. Szavakat sem találok. - Persze szerettem - szeretem őt. Az idióta, elmebeteg hülye fejével együtt, ami nem bírja felfogni, hogy van olyan személy még a földön a drága Clary-ján kívül, aki megadhatja neki azt, amire annyira áhítozik. Egy zseni létére elég hülye ezen a téren, de még erre sem fog rájönni sosem hiába világítanám meg reflektorfénnyel, írnám a csillagok közé, hogy úgy szeretem, ahogy van. Valószínűleg abban is valami átverést vélne felfedezni. Kiábrándító, de tényleg.

Lehetséges, hogy a kezdetektől őrült voltam és az, hogy Sebastian belépett az életembe csak helyrebillentette benne az egyensúlyt. Vele nyert minden értelmet, hogy az ő sorsa is előre megpecsételődött, de az enyém is. Hiszen a józan eszem elveszítése talán már azelőtt megtörtént, hogy megszülettem. Mert nem magyarázhatunk meg mindent azzal, hogy szerelem, nem szoríthatjuk bele egy dobozkába az egészet. Valamennyi őrültségnek azért magunktól is kell származnia.
Ezért sem érdekeltek a következmények, amikor én kerekedtem felé és csókoltam meg őt, amit pedig örömmel vettem, hogy nem húzódott el tőlem, hanem egyenest visszacsókolt. Persze nem tartott olyan sokáig, mégis kárpótolt a szenvedélye, a csókba csempészett tüze ezért az apró kellemetlenségért.
- Hmm.. Azt mondod? - Féloldalas mosoly jelenik meg az arcomon, de nem tántorít el, hogy elfordította a fejét. Így az orcáját, a nyakát hintem be csókokkal, szinte mindent, amit ebből a helyzetből elérhetek újra és újra. Szinte elhalmozom őt aprócska csókokkal, ami talán a helyzet durvasága után még furcsa is lehet a számára, de ezzel is csak azt akarom kifejezni, hogy nem tudok betelni vele.
- Úgy gondolom ez elég nyilvánvaló, de te sem úgy tűntél, mint aki pusztán a büntetés céljából élvezi.. - Tudom, hogy soha nem ismerné el, de ezzel a tettével akarva-akaratlanul is elismerte, hogy mennyire is vágyik rám igazán, hogy nem vagyok egy senki a szemében. Ennél többet meg nem is tudom, hogy merjek-e kívánni jelen helyzetben.

+18

Talán teljesen őrült voltam, de nem bántam, hogy ennyire keményen bánt velem. Azt akartam, hogy kemény legyen. Lehet, hogy nem így képzeltem el teljesen az első alkalmunkat - a remélhetőleg sok közül -, de ettől függetlenül sosem számítottam arra, hogyha megtörténik majd, akkor finomkodni fog velem. Lehetséges, hogy pont ezért sem tudtam volna elképzelni ezt az egészet úgy, hogy finomkodik velem. Azt akartam, hogy magáévá tegyen, hogy éreztesse velem, hogy az övé vagyok. S, eljutottam arra a pontra, hogy már azt sem bántam, hogy miként teszi meg ezt. Szükségem volt rá, érezni akartam őt. A bőrét, a bőrömön. Ahogyan újra és újra elmerül bennem, s éppen csak egy másodpercre mozdul, de már abban a pillanatban érzem a hiányát.
A heves csókban megharaptam az ajkát és finoman megszívtam ezzel még több vért juttatva a számba, hogy megízlelhessem őt, ha már annyira igyekszik elzárkózni attól, hogy bármit is tehessek vele.. érte.
- Rád vágyom.. Mindenre, ami te vagy. - Lihegtem ajkaira, ahogyan újra egyre erőteljesebben kezdett el mozogni bennem egészen addig, míg végül éreztem, hogy egész teste megfeszül. Akaratlanul is elvigyorodtam és szinte remegtek a lábaim, ahogy kiszállt belőlem és elterült mellettem. Lihegtem és habár még mindig zsibbadt a testem nagy része az arcomat felé fordítottam és a legnagyobb őrültséget forgattam a fejemben.
Szavaival nem is foglalkozva szinte gördültem oldalra majd lábamat átvetve szorítottam combjaimat a csípőjének a két oldalára, ezúttal én voltam az, aki leszorította a kezeit az oldalához, miközben ajkaimmal újra birtokba vettem az övét. Lehet, hogy ezért még kapni fogok, de nem érdekelt. Nem tudok betelni vele.

+18

Nem gondoltam volna, hogy tudomást szerez arról, hogy lefeküdtem Dominic-al. Mondjuk nem volt tervezett az egész, de nem mondhatom azt, hogy nem esett jól. Ha pedig tudtam volna, hogy ez lesz a vége, akkor talán már korábban meglépem. Csak bebizonyítja a számomra, hogy vágyik rám, hogy akar engem. Bár közel sem azon a szinten van ez, ahogyan én azt szeretném. Hiszen egyelőre úgy tekint rám, mint egy használati tárgyra én ezen pedig mindképpen változtatni szeretnék. Idővel majd úgyis ráeszmél, hogy ez több, mint pusztán birtoklási vágy.
Talán büntetésként kellett volna vennem, hogy ennyire durva volt velem. Mégis valahogy sokkal jobban tetszett, mintha finomkodni próbálna. Próbáltam felvenni vele a tempót, de mintha ezzel csak feltüzeltem volna, amire rögtön gyorsított a tempóján és egyre durvábban merült el újra és újra bennem, amitől jó párszor felnyögtem, néhányszor sikítottam is, de koránt sem a nem tetszésemet akartam ezzel kifejezni. Sokkal inkább élveztem. De hadd higgye csak, hogy tönkretesz engem, hogy megbüntet. Fogalma nincs arról, hogy mi számít nekem büntetésnek.
- Akkor mutasd meg keményebben... - Vad vigyor ül ki az arcomra, ahogy a tekintetébe fúrom a sajátomat, miközben szinte teljesen elveszek testünk egyesülésében. Mindig is erre vágytam és, habár örültem volna, ha más körülmények között történt volna kicsit talán jobban élveztem volna, de aki a kicsit nem becsüli..
Csókját szenvedélyesen viszonoztam, koránt sem finomkodva, hiszen beleharaptam az alsó ajkába olyan erőteljesen, hogy felsértettem az ajkát és megéreztem a számban az ő vérének ízét. Lehet, hogy ezért még kapni fogok, de egyáltalán nem érdekelt jelen helyzetemben.

+18

Azért valamennyire tetszett a kirohanása, hogy mégis számíthatok neki, ha ennyire a lelkére veszi, hogy mással voltam. Persze az egész tényleg nem jelentett számomra semmit, mindössze szerettem volna levezetni a bennem tomboló felesleges energiákat és úgy gondoltam, hogy ebben partneremre is leltem. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy ennyire szinte ugrásra kész lesz a helyzet miatt, de nem tettem semmi rosszat. Ha már megtiltotta, hogy Dorian-nal együtt legyünk, de közben semmit nem kíván adni magából, akkor igazán nincs köze ahhoz, hogy mással mit csinálok.
- Tudom, hogy néha szeretsz hülyeségeket mondani, de ez nem azt jelenti, hogy másnak a szavai is annyira keveset érnének, mint azt gondolod. - Épp elég alkalommal bizonyítottam a számára, hogy hűséges vagyok rúna ide vagy oda. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ezen még mindig lovagolnunk kell ennyi idő múltával is.
Talán ellenkeznem kellett volna, hogy egy kicsit jobban kielégítsem az ő elképzelését, miszerint mindez számomra büntetés. Az arcomon landolt pofonnak a helye még mindig égetett, amikor a lábam közé furakodott, majd egy határozott mozdulattal merült el bennem, amire egy jóleső nyögés hagyta el ajkaimat és a csípőm szinte automatikusan mozdult, hogy felvegyen egy lágyabb ritmust. Túlságosan is vágytam rá. Azonban még mielőtt bármit is tehetnék újra kihúzódik belőlem és szinte rögtön lüktetni kezd a bensőm vágyakozva iránta és szinte megkönnyebbülök, ahogyan újra elmerül bennem. - Ne.. Finomkodj velem. Megérdemlem. - Szeretném, ha a kezeim szabadok lennének ezért próbálom őket kiszabadítani, miközben a csípőmmel igyekszem igazodni a ritmusához. Az élvezettől pedig lecsukódnak szemeim és finoman a saját ajkamba harapok, miközben próbálom ezt a pillanatot örökre megőrizni lelkemben.

Sosem értettem miért kell minden tettemet olyan véresen komolyan venni. Egy teljesen szabad világ részesei vagyunk és attól még, hogy a legtöbb esetben igyekszem hallgatni rá még nem azt jelenti, hogy mindenhova követem őt, mint valami pincsi kutya. Tudom, hogy ezt akarná. Hogy bólogató kiskutya legyek a kocsija hátuljában és minden szavára esedezzek előtte. De én nem egy vagyok a követői közül. Én közben nem felejtem el, hogy ki is vagyok és, milyen értékeket is képviselek.
- Szóval most tulajdonképpen azt mondod, hogy nem vagyok több egy ostoba kislánynál, aki egyszerűen csak azért, mert valaki belemászott a bugyijába elveszíteni a fejét és hátat fordítana az egész kapcsolatnak, amelyeket évek során épített fel? Teljesen logikus. Azért szenteltem a fele életemet neked, mert most el kívánlak árulni. Nem tudom, hogy ez csak én érzem, de nekem itt nagyon bűzlik valami. - Nincs, aki meg tudna győzni engem arról, hogy hátat fordítsak neki. Meg aztán amúgy is. Hogyan győzhetnének meg arról, hogy álljak át az úgymond jó oldalra, ha nem is tudják, hogy mellette állok igazából? Ez pedig az életembe is kerülhetne, úgyhogy ilyen titkot semmiképpen nem kotyognék ki. Hiszen nem őrültem meg teljesen. Ez tényleg csak az ő sajátos paranoiája, semmi több.
- Egyetlen egy alkalommal összefeküdtünk, de ennyi.. Ebből aztán nem lesz semmi. - Na, persze mert én annyira el tudom képzelni magam a jövőben, mint Dominic felesége, meg tudjam is én. Egész életemben az ő oldalán akartam lenni azt akartam, hogy észrevegyen, s ő az, aki szüntelenül levegőnek néz és csak akkor vesz elő, ha valami baj van éppen. Csakis akkor.
Nem ellenkezem, ahogy az ágyra lök és könnyedén szabadít meg az egyetlen anyagtól, ami elrejti előle csupasz testemet. - Lehet, hogy ezt kellene.. De sosem voltam a könyörgő típus. - Legbelül pedig nem akartam, hogy megkönyörüljön rajtam. Nem ilyen módon képzeltem el, amikor végre emberszámba vesz, amikor vágyni fog rám, de ezzel kellett beérnem és, ha azt akarom, hogy tényleg megtegye, hogy ne vegye félvállról úgy kell tennem, mint akinek tényleg ellenére lenne. Pedig minden porcikám sóvárog utána.
Felszisszentem, ahogy a pofon az arcomon landolt. Így, ebben a kontextusban talán még fel is tüzelt egy kicsit.. - Nem ígérhetek semmi ilyesmit. - Mintha ezzel csak még több büntetést követeltem volna magamnak, hogy mindenféle módon megbüntessen. Legszívesebben lefejtettem volna róla minden egyes ruhadarabot, hogy érezhessem bőrét a bőrömön, de a leszorított kezeim nem engedték.