Ahogy figyelem színpadias mozgását, elnagyolt gesztusait, úgy szórakoztatnak találkozónk kezdeti pillanatai. Bár emberek seregei vesznek most minket körül, mégis csak rá figyelek, gondolataim egészét tudhatja magáénak, s ha nem így lenne a részéről, akkor azonnal felállnék és faképnél hagynám. Hiszen pontosan tudom, hogy milyen játékokat szokott játszani, mennyire elborult elme lehet, s bár hozzám képest csak fiatal fruska, mégsem szabad őt alábecsülnöm. S ahogyan kimondja a szavakat, ahogyan lányomat emlegeti, az előző figyelem, ha lehet, még jobban rá fókuszál, bár a hangulatom kezdi elveszíteni az imént még kedélyes tónusait.
Közelebb ülök hozzá, mosollyal karolom át, körmeim a pillanat műve alatt alakulnak át karmokká, s bár még nem mélyesztettem vállának hamvas bőrébe a fegyvernek is betetsző ujjvégeket, érezheti, hogy az addigi puha érintés fenyegetéssé vált. - Veszélyes játékot játszol Sariel, így tudnod kell, ha hazudsz nekem, nem fog megvédeni a haragomtól semmi és senki ezen ... vagy más világon.
Hangom nyugodt, megfontolt, és rettentő erő kell ahhoz, hogy ne tépjen le azonnal a fejét csak azért, hogy őt említette. S mégis, mit tudhat ő Alesea haláláról? Mit tudhat egy kegyvesztett angyal az engem ért vesztegésről? Kérdések, melyekre egyelőre nem tudtam a válaszokat, de jussak a Pokolra, akkor is megtudom!
- Igen Kedvesem, mindennek megvan az ára, és lehet, hogy ideje korán terítem ki a kártyáimat, de ha tudsz valamit, akkor az bármit megér nekem. - hüvelykujjam a nyakát kezdi simogatni, érezheti, hogy a karmomnak csak egy kicsivel kellene erősebben mozdulnia, s máris átszakítanám bársonyos bőrét, vérét ontanám ezen a szent helyen. Persze azt az apró tényt nem közlöm vele, hogy eleve hátrányból indul, hogy bármit mond, nem hiszek neki, hazugságnak, talmi valóságnak fogom vélni, hiszen mégis honnan tudhatna arról, mi történt vele? A játokot azonban tovább játszom, hagyom abban a hitben élni, hogy tényleg érdekel a mondandója.
- Ölj meg nekem valakit... Bárkit választhatsz, lehet akár egy halandó is, de tudnom kell, hogy komolyan veszed ezt az üzletet, még mielőtt kidolgozzuk a részleteit. Bizonyítsd, hogy nem a fentiek kegyeit keresed újra, hogy megtennél bármit azért, amit akarsz tőlem. Olyan hatalmas ez a park, eggyel több vagy kevesebb, kit érdekel? - ujjam megáll a nyakán, s ahogyan karmomat nyomom gerincének, apró vérpatak serken munkám során. Talán meggondolatlan lépés, talán visszafoghatnám magam, de tudnia kell az erőviszonyokat, hogy bármit megtehetek vele és meg is fogok, ha nem úgy cselekszik vagy beszél, ahogy én azt elvárnám tőle.

A szemem nehezen szokta meg a tavaszi napfényt, vakító fehérsége ellen napszemüveggel védekeztem, így azt is el tudtam kerülni, hogy fürkész szemeim vizslató forgását bárki más észrevegye. Néztem az emberek világát, magamba szívtam értelmetlen és halandó életük eme pillanatait, ahogyan önfeledten napoztak, kutyát sétáltattak, hot-dogot falatoztak. Sóhajjal válaszoltam ezekre a mindennapi tevékenységekre, s kedvem lett volna a pokol seregeit megidézni, hogy némi akciót csempésszek ebbe a lassan hömpölyő unalomba. Elképzelem, ahogyan démonok zsigerelik ki a könnyed tempóban kocogók tömegét, ahogyan tűzlabdák perzselik a babakocsik árnyékolóit, ahogyan sikoltózva és ordítva próbálnak menekülni az elkerülhetetlen halál elől.
Persze a vágyálom csak fejemben maradó látomás lehet, s ahogyan egy mozgó árus elhalad előttem, úgy örülök meg neki, hiszen a tripla-csokis mokka fagylaltnak nem tudok ellenállni. Pontos összeggel fizetek a gombócért, borravaló gyanánt megtarthatja a lelkét, majd visszaülök a padra és komótos nyalásokkal folytom el bánatom ebbe a hűshideg desszertbe. Észre sem veszem, hogy mennyire megváltoztatott ez a pár hét, amióta újra a Földet járom, amióta önként vállalt száműzetésem lányom halála miatt megszakítottam. Förtelmes érzés, hogy a csokoládéval szórt kávés fagylalt ennyire el tudja venni a rossz kedvemet, hogy csak pillanatok műve volt és el is felejtettem az előbb felfestett rémtetteket.
Az árustól vett palackozott vízzel öblítem ki a számat, s amint végigmérem a műanyagot, úgy gondolok bele, hogy az embereknek már nincs is szükségük ránk, hiszen ők is képesek felperzselni a saját világukat holmi pillanatnyi gazdagság reményében. Tegyék csak, én pedig keresztbe tett karokkal, hátradőlve figyelem majd a pusztulásukat.
- Te akarsz velem beszélni Sariel, mégis elkésel? - fordítom tekintetem az érkező bukottra, majd hellyel kínálom, miközben lábaimat keresztbe vetem. Öltönyöm felső zsebéből cigarettát halászok elő, őt is megkínálom, majd meg is gyújtom a szálat, melyet esetlegesen a szájába vett. - Bevallom, amikor először hallottam róla, hogy keresel, örültem neki, hogy végre találkozhatunk és kifordíthatom a gerincedet, de arra gondoltam, Azazel nem örülne neki, szóval essünk gyorsan túl rajta. Mit akarsz?
Szippantok mélyen a cigarettába, a füstöt egy mellettünk elhaladó idősebb párra fújom, akik köhögve és magukban szitkozódva siettek tovább.