Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo

If I cannot move heaven, i will raise hell


VIP galéria
TO LOVE IS TO DESTROY, AND THAT TO BE LOVED IS TO BE THE ONE DESTROYED
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Silent Brothers
adminisztrátor
ranggal rendelkezem
Silent Brothers
all the stories are true


VIP galéria Empty
-- szabad játéktér --

Sadie Freya Collins
Klánvezér
ranggal rendelkezem
Sadie Freya Collins
all the stories are true


VIP galéria Empty

lenny &  lena
i know what you are
Hogy fél-e? Hát még szép! Nem mindennap mondhatja el magáról, hogy egy igazi fenevad szorítja mindjárt a sarokba, de ez még nem azt jelenti, hogy fehér zászlót lebegtetve megadja magát és csináljon, amit akar. Ha kell akkor fogja magát és kitépi az állat összes szőrét, kirúgja a fogait, addig küzd amíg csak bír, ha mindez még a halálával is végződik, hát elmondhatja, hogy megpróbálta. De vajon megéri-e? Itt az ideje, hogy élőben tesztelje le, milyen is az, amikor nő létére megpróbál két golyót növeszteni magának, hogy jelezze a férfias dominanciát.
- Jaj, dehogy.. Csak tudod hát.. Nagyon büdös a szád.. Bocsi, de tényleg.. Kérsz esetleg egy rágót? Mármint az is jó lenne, ha kicsit távolabb állnál, mert rendes kábító hatású.. - Veszélyes vizekre evez a kisasszony, amely valószínűleg a vesztét fogja okozni, mégsem tudja leállítani magát. Annyira izgul, mint egy gyerek, aki rossz fát tett a tűzre. De mégis honnan jön ennyi zagyvaság? Beépített ügynök volt a fenébe is. Most pedig úgy viselkedik, mint egy kislány, aki leragadt az általános iskolai kötekedéseknél. Talán mert még sosem féltette az életét ennyire, mint jelen pillanatban.
- Tulajdonképpen annak örülnék a legjobban, ha nem kellene sehogyan szólítanom téged és nélküled élvezhetném az este további részét. - Halovány, szinte már meg sem látszó mosoly ül ki az arcára, amivel minimális önbizalmat igyekszik sugározni a vámpír irányába.
- Nemááár.. - Böki ki, miközben óvatosan hátrál, mintha ezzel megúszhatná az elkerülhetetlen beszorítást. - Bocsi, de.. körbe kellett volna pisilnem, hogy érhetőbb legyen, vagy ez most hogy működik?
❖ Megjegyzés: remélem használható! VIP galéria 2148618046  

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


VIP galéria Empty

Lenny && Lena
Igazán szívet melengető érzés hallani, amint a szíve olyan hevesen verdes, mintha csak versenyt kéne futnia. Az adrenalin pezsgése a vérében leírhatatlanul ínycsiklandó illatú, szinte már össze fut a nyál a számban és talán, ha kevesebben lennénk, akkor ebből nem csak egy kis incselkedés lenne. Érdemes lenne egy próbát tenni, leitatni és elcsalni, vagy egyszerűen csak addig húzni az agyát, amíg dühében ki nem rohan és elkapni egy sikátorban...
- Van benned kurázsi! Talán meg szeretnél halni? Vagy adrenalin függő vagy? Ha igen, most biztosan nagyon boldog lehetsz - felkacagok, mintha bármi vicces is lett volna ebben, és egy gyors mozdulattal húzom végig a mutatóujjamat a mellkasán. Ám ez csak az alkohol csodás hatása, ellazít, még ha nem is olyan értelemben, mint a mondéneket, azért ki tud rajtunk is ütközni. - Amúgy nem érdekel, hogy ti mit hívtok magánszférának, hiszen alig van beleszólásotok a dolgok menetelébe... - kihúzom magam és még csak leplezni sem próbálom azt a kaján, mondhatni kiéhezett vigyort előtte.
- Hívj Lenának, kicsi lány. Ezzel pedig ne is foglalkozz. - Éppen csak lepillantok az általa rajzolt félkörre, mintha lenne értelme. Legszívesebben hangosan felnevetnék, de mindössze átlépem azt, hogy a galéria széléhez szoríthassam őt és tekintetemet az övébe fúrhassam.

Sadie Freya Collins
Klánvezér
ranggal rendelkezem
Sadie Freya Collins
all the stories are true


VIP galéria Empty

lenny &  lena
i know what you are
Mostanra már felírhatta a hobbijai listájára azt is, hogy mániákusan szeret az életével játszadozni. Az, hogy most idejött ugyanúgy azt tanúsította, hogy nem volt normális. Megannyi szóbeszédet hallott már, amelyek arra késztették, hogy betegye ide a lábát, hátha meglelheti a barátnőjét, vagy valakit, aki ismerheti. Mégis tudta, hogy mindezzel a saját nyakát teszi vásárra, de a bűntudata hatalmasabb volt a világon mindennél és ezért sem tudta fékezni magát, ha őrült ötletekről volt szó.
A nagy szemeivel végig pásztázta a helyet csak a nagy felderítésben egyetlen egy dolgot felejtett el mégpedig a saját orra elé nézni. Egyenesen belesétált az ördög csapdája, hiszen a nő, aki egyre közelebb hajolt hozzá, majd a fülébe suttogott nagyon ijesztő volt a számára, a karján végig felállt tőle a szőr a szíve őrülten verdesett. Mégis, habár nagy eséllyel nem titkolhatta az érzéseit magabiztosságról jelet adó mosoly terült el az arcán.
Eleanor, a nevem Eleanor. Téged, hogy hívnak? Bár, ha találgatnom kellene biztosan nem személyes térnek, mert láthatóan nem érted a fogalmát. – Merész lépés volt a részéről, mégsem riad vissza. Emelt fővel állja a vörös szépség tekintetét, mintha nem jelentene rá veszélyt. A csontjáig hatoló félelem szinte felemészti mégsem tehet semmit, mint bízik abban, hogy nem tépi le a fejét a gyönyörű nő a szemtelensége miatt. Az igazság az, hogy meglehetne rá az oka.
De, ha már ennyiben kisegíthetlek.. Ez itt az én személyes terem. – Hátrébblép és a lábával egy apró félkört rajzol maga elé, mintha ezzel egy áthatolhatatlan gátat képezne közte és a fenevad között. Pedig ő maga is tudja, hogy ez az apró gesztus leginkább csak ront a helyzetén nem pedig segít azon.
❖ Megjegyzés: remélem használható! VIP galéria 2148618046  

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


VIP galéria Empty

Lenny && Lena
Ez az éjszaka ismét a szórakozásé. Szabadságot vettem ki, talán fel is mondok. Kezdem unni, hogy minden este ugyanott, ugyanazt tegyem. Soha nem ment, hogy sokáig egy helyen maradjak, még ha a várost nem is tervezem még elhagyni. Egyelőre beérem azzal, hogy a színpad másik oldaláról élvezzem az estét, talán már a sokadik ital után. Talán nem volt jó ötlet ennyit inni, de ez az a hely, ahol a legtöbben önmagunk lehetünk. Az emberek és alvilágiak érdekesen vegyes keveréke pedig könnyen mámoros állapotba hoz. Csalogat, szinte vágyra késztet, hogy az estét olyan társasággal töltsem, ami többet ígér, mint ami bennem lakozik, valami újat adhat hozzám.
- Olyan vagy! - felcsattanok, még ha csak incselkedve is. Mégis a poharam tartalma egyenest az illető ölében landol, én pedig egy gyors mozdulattal hagyom el az asztalt. Érthetetlen jelenet, zavar, káosz. Minden vágyam felkavarni az állóvizet, erre viszont sok megoldást nem találtam, minthogy én magam tegyem.
- Ah, te sokkal aranyosabb vagy. Olyan édes az a riadalom a szemeidben, hogy mindenre rezzensz, most pedig a szíved olyan hevesen dobog... - fokozatosan hajolok közel hozzá, s vele egyetemben halkítom a hangomat is, hogy a végét mindössze már csak a fülébe suttogjam. Nem félek, hogy lebukok, túl vagyok már azon az állapoton, hogy érdekeljenek a Klávé zakkant törvényei. Helyette széles vigyor terül el az arcomon, és intek a pincérnek egy újabb italért.
- Mi a neved, kicsi lány? - veszélyesen csillannak meg a szemeim. Szomorú, ámbár a kisasszony lett az új forrása a ma éjszaka iránt felállított kíváncsiságomnak.

Sadie Freya Collins
Klánvezér
ranggal rendelkezem
Sadie Freya Collins
all the stories are true


VIP galéria Empty

lenny & lena
i know what you are
Egyre biztosabb volt az igazában. Hogy megőrült, vagy talán elveszítette az eszét, amiért a világ minden egyes titkát tudni kívánta. A veszélyt anélkül kereste, hogy egyáltalán kétszer átgondolta volna, hogy mégis mit csinál. Egyenesen fejest ugrott bármibe, amit az élet elé sodort. Egyetlen dolgot akart azonban csak, hogy újra láthassa a barátnőjét és ezért képes lett volna minden egyes követ megmozgatni. Akár még egy vámpírnak is lett volna a sajátos vérbankja, ha cserébe bejuthatott volna valahogyan a fészkükbe, hogy láthassa a barátnőjét. Hogy szót válthasson vele. Nem volt, amit meg ne tett volna érte. Akár meg is halt volna érte. Bár a vámpírlétet nem neki találták ki, de végső esetben még ez is ott szerepelt, mint opció.
A mai este egy felfedezőkörútnak indul. Hiszen szeretné felmérni a terepet. A sajátos kis jegyzetei közé vésni minden egyes furcsaságot, mint ahogyan annak rendje van. Meg kell őriznie minden egyes részletet, hiszen sosem tudhatja mi az, ami véletlenül kiesik az elméjéből. Nem sokat tud a vámpírokról, de a tudásszomja mindennél hatalmasabb. Most pedig meg van győződve arról, hogy ezen az estén egy vámpír is tiszteletét fogja tenni. Csak várnia kell. Bár talán nem is eggyel fog itt találkozni, hanem többel. Akkor pedig fel kell készüljön arra, hogy talán meg kell védenie magát. Bár egy nyilvános helyen nem kell félnie. Mindig szem előtt kell maradnia, s akkor nem eshet bántódása. De mondjuk ismerhetné már magát annyira, hogyha adódik egy lehetőség a legkevésbé fog gondolni a saját biztonságára.
Óvatosan, leleményesen szökik fel a VIP galériára, ahol könnyedén szemmel tudja tartani a színpadot és az egész termet. Akár csak egy sasnak, olyan élesek a szemei és szinte minden rezdülésre odakapja a tekintetét. Akár csak egy gépezet kívánja magába szippantani az összes tudást, ami az éjszaka folyamán előrébb helyezheti. Titkos kis kuckók, vészkijáratok.
❖ Megjegyzés: remélem használható! VIP galéria 2148618046

Iron Sisters
adminisztrátor
ranggal rendelkezem
Iron Sisters
all the stories are true


VIP galéria Empty
--- Szabad játéktér ---

Isabelle Lightwood
Harcos árnyvadász
ranggal rendelkezem
Isabelle Lightwood
all the stories are true


VIP galéria Empty
beginning of the end
Néha akaratlanul is vonz minket az ismeretlen. Valami, ami veszélyes. Magában hordoz egy megfoghatatlan dolgot. Pontosan így volt ezzel a férfival is. Magához csábította édesgette, de az a rideg érzés, a figyelmeztető jelek, amelyek elméjének árnyvadász zugából érkeztek meghátrálására késztették. Vagy talán tényleg a szíve volt az, ami nem állt készen arra, hogy egy ilyen lépést megtegyen. Talán tényleg foglalt lenne a lelke? Elrabolhatta volna egy kis mondén? Nem számít, hogy vámpír számára mindig is az a kocka mondén marad, akit megismert. Akiről sosem gondolta volna, hogy valaha is elrabolhatja szívét.
Igyekszik a férfi gyengeségére játszani, ami jelen esetben saját maga. Nem tudja, hogy a démon csak szórakozni akart s tervei között szerepelt, hogy az éjszaka folyamán megöli őt, vagy talán valami beteges gondolat által vezérelve tényleg azt hitte, hogy lehet közöttük valami.
Az elektrum korbácsa szorosan fonódik a nyaka köré és a biztonság kedvéért még ránt is rajta egyet, hogy a lehető legszorosabban fonódjon a nyaka köré. Legszívesebben helyben letépné onnan, ami ha nem egy bukott angyallal nézne szembe talán még sikerülhetne is. De azért így is épp elég fájdalmat okoz neki, ami akaratlanul is mosolyt csal az arcára.
Szorosan tartotta a korbácsát mégsem tudta megtartani a pozícióját akaratlanul is teste újra a férfiéhoz simult, amitől egész lelkét kirázta a hideg és legszívesebben elhúzódott volna tőle, de túl erős volt a szorítása.
- Legközelebb a fejedet kérem tálcán, akkor talán még hálás is lennék. - Undorodó fintor ül ki az arcára, ahogyan a férfi közeledni kezd ajkai felé, de csak ismételten a fejének koccintja a sajátját. Nem kér a beteges próbálkozásából. Szinte a gyomra is bukfenceket vet a közelségétől.
- Nem tudom, hogy fejre estél, vagy valaki elvarázsolta a kis fejedet, de mi ketten nem leszünk barátok. Nem lesz közünk egymáshoz azon kívül, hogy az életemet fogom feláldozni annak oltárán, hogy megöllek. Az Angyalra esküszöm. - Nem tudja, hogyan érte el, hogyan rejtette el valós démoni energiáit, de aki így játszadozott elméjével, lelkével és kuszálta össze szálakat a fejében az nem érdemel mást, mint halált.
isabelle & leviathan

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


VIP galéria Empty
Ahogy megállok mögötte, ahogyan testem az övéhez feszül, aljas gondolatok kapnak szárnyra a fejemben. Mélyen szippantok bele a hajába, az illat olyan gyönyörrel tölti el lelkem legfeketébb bugyrát is, hogy képtelen vagyok levakarni a mosolyt a számról, s ahogyan próbál felém fordulni, ahogyan egyre inkább hozzám dörgölőzik, úgy engedek nyakának szorításán, úgy kedvezek neki. Pontosan tudom, hogy mit akar, tisztában vagyok vele, hogy amilyen vonzó számomra, annyira veszélyes is lehet nekem, de képtelen vagyok neki ellenállni, vágyaim engedik szabadjára az akaratát és hagyom, hogy a magassarkúját a lábfejembe fúrja.
Hangosan üvöltök fel, mélyről jövő, mindent elpusztítani vágyó kiáltás hagyja el a torkomat, s egy egyszerű halandó talán elájult volna a démoni erő ilyetén megnyilvánulása előtt, de Isabelle árnyvadász volt, erősebb, kitartóbb, mint Isten bárgyú bárányai. A szemeibe néztem, hagytam kicsusszanni a kezeim közül, s ahogyan a korbácsa után nyúlt, úgy próbáltam elhárítani a támadását, azonban én már évszázadok óta nem küzdöttem meg a fajtájával, így a gyakorlat hiánya azonnal kiütközött, amikor az elektrum a nyakam köré fonódott.
- Pár perccel ezelőtt még vonzónak találtál... - szorítom össze a fogaimat, hiszen bármennyire is képes voltam elviselni a fájdalmat, az efféle kínok rám is hatással vannak. Nem úgy, mint egy kisebb démonra vagy ki tudja még milyen alvilági lényre, de érzem, ahogyan a testemet görcsbe akarja rántani a nyakamat fojtogató rettenet. - Elég volt!
Üvöltöm el magam újra, majd megrántom a korbácsot, s ha elég szorosan tartja ujjai közt a fegyver markolatát, akkor magamhoz húzom izmoktól feszes tónusú alakját. Átkarolom őt, ha sikerül a manőver, karjaimmal láncolom testét az enyémhez, s ahogyan még mindig az elektrum rabja vagyok, úgy sziszegek fel a fém fájdalmas csapásaitól.
- Csak egy italra hívtalak meg, s ez érte a hála? - vicsorgom a szavakat a fogaim között, majd balommal a tarkójára szorítok, s úgy tartom meg a fejét, miközben próbát teszek megcsókolni dús ajkait. S ha sikerül, ha érezhetem szájának puha érintését, szinte azonnal el is távolodom tőle, hiszen amit akartam tőle, megkaptam, a következő lépéseim pedig rajta múlnak. - Még soha senkit nem láttam ennyire gyönyörűnek...
Vallok neki színt, s bármennyire tűnik képtelenségnek az egész, bármennyire hiheti hazugságnak a mondatomat, az éjszaka során most először vagyok vele teljesen őszinte, ajkaimat egyetlen talmi hang sem hagyta el bókom során.
- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? Hogy így legyen vége? - kérlek, fújj visszavonulót, futamodj meg és felejtsd el, hogy valaha találkoztunk. És azt a rohadt korbácsot is levehetnéd már a torkomról, kezd idegesíteni!

Isabelle Lightwood
Harcos árnyvadász
ranggal rendelkezem
Isabelle Lightwood
all the stories are true


VIP galéria Empty
beginning of the end
Próbálta elengedni azt a kellemetlen érzést, amely egyszerűen ott tombolt benne, akármennyire is igyekezett kizárni, hogy valami nem stimmel. Mintha valami belső kis rendszere lett volna arra, hogy jelezze a veszélyt és megpróbálja távol tartani tőle. De a veszély az életének olyan része volt, amelyet régi barátként köszöntött, de ez most mégis más volt. Nem tudta megmagyarázni, de szüksége volt a levegőre és a távolságra.
Mikor olyan könnyedén ejti ki ajkain az árnyvadász szót az egész teste megfeszül, a szíve dübörögni kezd, az adrenalin szinte rögtön feléled a testében ugrása készen figyeli, ahogyan a férfi szemei koromfeketévé változnak, szinte az éjszakát megszégyenítő sötétség gyűl össze benne és a lángcsóva, amely úgy pihen ujjai között, tenyerében, mintha csak egy apró gumilabda lenne, teljesen ártalmatlan. Egy pillanat alatt válik semmissé és ugyanilyen hamar érzi meg éles körmét a démonnak a torka körül. Habár könnyedén meg is ölhette volna a démon akár most, vagy pár perccel előbb nem tette. Játszani kívánt egy olyan játékot, amelyet az Ő tüzes lelke is már nagyon jól ismert. Habár sosem volt olyan, mint Jace, hogy túlságosan belefeledkezzen a játékokba, mégis pontosan tudta, hogy az ő szerepe többnyire a figyelemelterelés volt. Most sem volt másképp. Lehet, hogy őrültség egyes-egyedül szembeszállni egy démonnal, aki így el tudja rejteni valós kilétét, de fogalma nincs, hogy láthatóan milyen fából is faragták.
- Most, hogy mondod igen... - Amennyire a férfi karma engedi oldalra fordítja a fejét és próbál a szemeibe nézni, óvatosan közelebb simulni a testével az övéhez, mintha nem érezne minden egyes porcikájában undort a démoni féreggel szemben. - Igazán... Lehengerlően... - Minden egyes szóval közelebb hajol a férfi ajkaihoz, amellyel remélhetőleg sikerül annyira megtévesztenie, hogy egy apró támadást indíthasson - amelyet sikertelen esetben is megkísérel - a fejét erőteljesen a férfiéhoz koccintja, ami habár neki is fájdalmas összepárosul a tűsarkújának a férfi lábába mélyesztésével. - Visszataszító söpredék. - Fejezi be a mondatát, miközben remélhetőleg sikerül egy kis teret nyernie magának a karkötője pedig könnyedén kell életre s szinte rögtön támadásba is lendül egyenesen a démon nyakára célozva.
isabelle & leviathan

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


VIP galéria Empty
Pontosan tudtam, hogy ezzel a pár mondattal újra fel fogom kelteni az érdeklődését, hogy a leleplezéssel ismét csak a figyelme középpontjába kerülök, s most, hogy újra ott vagyok, a pillanatnyi habozásom arra utalhat, hogy nem tudok mit kezdeni ezzel a figyelemmel.
- Ez a millió dolláros kérdés, igaz? - fordulok immár újra felé, majd jobb szemem sarkából látok némi mozgolódást, aztán tudatosul bennem, hogy a vérfarkas magára hagyta az állítólagos szövetségesét. Igen, tudok arról, hogy az alvilág lényei milyen paktumot kötöttek a városban, hogy elvileg segíteniük kellene egymást, legalábbis nem akadályozni, de így magára hagyni egy bajtársat? Ez még egy démontól is erős húzás lenne!
- Több árulkodó jel is volt, de gondoltam tudunk civilizáltan, egyenlő félként beszélgetni egymással azelőtt, mielőtt széttépjük egymást... - lépek közelebb hozzá, majd folytatom. - Tudod, azok a tetoválások nagyon kirívóak, meg sem kellett szólalnod, már tudtam is, hogy ki vagy.
Apró szünetet tartok, amíg egy cigarettára gyújtok, majd miután mélyet szippantottam a szálból, hosszan fújtam ki annak füstjét.
- Emellett az a korbács is, ami a csuklódra csavarodik, szintén elárulta, hogy ki vagy Isabelle. - mutatok a két ujjammal, melyben a csikket tartom, a karjára, majd újra szippantok egy aprót, hogy aztán megszabaduljak a feleslegessé váló tehertől. - Gondolom a következő kérdésed pedig az lenne, hogy ki vagyok és miért tudok az árnyvadászokról ennyit. Tudod, az előbb, csak részben mutatkoztam be, egy apró pici részletet elhallgattam... Szeretnéd tudni, hogy melyiket?
Mosolygok rá, majd bal kezemet nadrágom zsebébe tolom, míg jobbomat magam elé tartom és miközben ujjaim végén hosszú, fekete karmok nőnek, apró tűzgömb jelenik meg markomban. Figyelem a lángot, mintha meg is feletkeztem volna az előttem lévő árnyvadászról, majd ahogyan egyre csak növekszik az immáron teniszlabda méretű gömb, újra Isabelle szemeibe nézek. Lélektükreim átváltoztak, obszidián gyöngyökké váltak, éjfekete bogárként ültek szemgödreimben, s amint egy varázslókéhoz hasonlatos mozdulatot csinálok a kezemmel, úgy tűnik el tenyeremből a fortyogó láng, s egy pillanattal később már Isabelle mögött vagyok, karmaimat torkának szegezem, s olyan könnyű, olyan egyszerű lenne megtenni, megölni őt, de egyszerűen nem akarom.
- Mond neked a Leviathan név bármit, kedvesem? - suttogom a fülébe, s lélekben már felkészülök a legrosszabbra. Hogy hamuvá kell perzselnem őt és kitörölnöm még a létezését is a történelemből.

Isabelle Lightwood
Harcos árnyvadász
ranggal rendelkezem
Isabelle Lightwood
all the stories are true


VIP galéria Empty
beginning of the end
Az egész egyszerű estének indult, minimális kikapcsolódással, amikor nem kell éreznie semmit, a következményekkel sem kell foglalkoznia. Azonban valami aprócska érzés folytonosan felütötte a fejét, bármennyire is szeretett volna a hihetetlenül vonzó fiatalemberrel elszórakozni különböző jelek voltak, amelyektől egyszerűen úgy érezte, hogy menekülnie kell. Talán lehet, hogy ezeket a jeleket csak képzeli, hiszen szíve számára nehéz az elköteleződés és leginkább talán a tényt, hogy képes lenne egy férfi mellett lehorgonyozni nehezebb elfogadni számára, mint azt kellene.
A kis kocka srác napról, napra lopta be magát a szívébe anélkül, hogy egyáltalán helyet kellett volna csinálnia magának. Olyan természetesen jött, annyival másabb volt, mint a férfiak, akikkel addig szórakozott héba-hóba. Talán az is hozzátett valamit az egészhez, hogy egyszerű mondén volt, egy teljesen más világból, ami különlegessé tette. Maga sem tudja és nem is érti a szerelem övezte területeket. Na, nem mintha szerelmesnek nyilvánítaná magát, csak inkább úgy fogalmazna, hogy az érzések olyan területére tévedt, amelyekkel nem igazán tud mit kezdeni. Nem, mintha bármikor úgy igazán kézben tartotta volna az érzéseit. Többnyire messzire elkerülte őket, egyedül akkor foglalkozott vele, mikor a családtagjait érintette. Senkit sem engedett bele a saját kis buborékába, az csak az övé volt és senkinek nem volt oda bejárása. Most mégis úgy tűnik, hogy egyszerű mondi-vámpírnak sikerült minden védelmén átsétálnia.
Ahogy a friss levegő a tüdejébe jut úgy érzi felszabadult és megkönnyebbült, mintha minden kezdene kitisztulni előtte és a gondolatait is jobban átlátná egy picit, mintsem az alkoholgőzös, szinte már kicsit fülledt bárban. Nem mozdul, csak élvezi a friss levegőt és, hogy kicsit tisztábban is láthatja át a helyzetet. Nem tudja, hogy mi ütött belé, de nem is fogja igazán megérteni. Tekintete találkozik a bárból kilépő férfival és keserűen rámosolyog, de nem azért, mert újra látnia kell, hanem mert tényleg sajnálta a történteket. Nem az ő hibája. Legalábbis ő ezt hiszi. Hogy vele van a baj. Azonban mikor megemlíti, hogy tudja, hogy árnyvadász, minden vészjósló sziréna egyszerre harsog fel benne. Mégis, honnan? Ki ez az alak?
- Honnan tudod, hogy árnyvadász vagyok? - Feszülten méregetni kezdte a férfi alakját, miközben korbácsának melege kicsit megnyugvással töltötte el, szinte készen állt a támadásra.
lesz ez még jobb is. VIP galéria 2148618046 | isabelle & leviathan

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


VIP galéria Empty
Mondjuk úgy, nehezen viselem a visszautasítást és akkor még finoman fejeztem ki magam. Ahogy hallom a szavait, úgy érzem egyre távolodni tőlem, majd amikor kimondja a végső ítéletet, visszahúzom a kezemet és jobb híján a pulton támaszkodom meg vele. Látom a pultos srác önelégült mosolyát, s ha Isabelle nem lenne itt, az agyvelejével dekorálnám ki a mögötte lévő polcokat. Azonban egyelőre még tartom magam, tenyerem ökölbe szorul, s ahogyan elmegy, a tükrös falon figyelem vonzó alakját távozni.
- Mit röhögsz baszd meg?
- Semmit... Ember, ne rám haragu... - nem tudta végigmondani a szavait, hiszen egy hirtelen pillanattal később már mellette álltam és a nyakát szorongatva fagyasztottam belé a mondandót.
- Mi olyan kibaszott vicces, te féreg?
Választ azonban nem tudott adni, hiszen még mindig elszakítottam őt az éltető levegőtől, s ahogyan a szemeibe fúrtam gyilkos tekintetem, csak hebegni tudott és nyáladzani. - A százast visszaveszem, ha nem bánod.
Eresztem el őt, mire elterült a padlón és köhögve, fuldokolva próbált életben maradni. Csak néztem a szenvedését, apró örömöt nyújtott a pocsékká váló éjszaka gyöngysorán, majd sóhajtottam egyet és elindultam a kijárat felé. Lassú, komótos léptekkel haladtam, s bár ketten is belém ütköztek, nem tettem ellenük semmit, csak magamba fordulva hagytam el a szorakozó hely bazári majmokkal teli hangzavarát.
Amikor kiléptem, cigarettára gyújtottam, s mélyen magamba engedtem a maró füst minden apró kátrányos pamacsát, majd kifújva a nikotinos levegőt néztem körbe, céltalanul és enerváltan, de amikor megpillantottam őt ... miért vonzódom hozzád annyira? Milyen varázslat hajtja rabigába a fejem, ha rád pillantok Isabelle?
Egy telefon csörren meg mögöttem, s ahogyan felé fordulok, az árnyékok között egy fickót látok meg, figyelmemet azonban nem sokáig tudhatja a magáénak, hiszen ahogyan felveszi és elfordul, úgy nézek vissza a lányra, aki talán szintén felkapta a fejét a dallamra, hogy így újra a szemeibe nézhessek. Csak mosolyognék rá, fájdalommal a szemeimben, pontosan úgy, mintha egy régen látott szerelemmel fut össze az ember, s bár a miénk sem régi nem volt, sem szerelem, mégis nyomot hagyott a szívemben, ami már önmagában is érdekes fejlemény.
- Minden árnyvadászt ilyen nehéz meghódítani vagy egyedül te vagy ennyire különleges eset? - figyelem őt, reakcióit, mozgását, ami még a majd tíz méteres távolság ellenére is könnyen megy. Ismét csak mélyet szívok a cigarettából, majd messzire pöckölöm a félig el sem szívott csikket, hogy aztán elforduljak tőle és isten hozzádot intsek neki. - De a helyedben vigyáznék ezen a helyiekkel... A fickó éppen most szólt a falkájának, hogy egy démon járkál a környéken és tudod, hogy ezek a csahosok mennyire védik a területüket. Nem szeretném, ha véletlenül bajod esne Isabelle!
Vicsorgott rám az idegen, s már majdnem elindult az átváltozás útján, amikor zsebre tett kézzel elhaladtam előtte és mintha ott sem lenne, peckes lépésekkel távolodtam el a lánytól és az emlékétől. Vagy mégsem így ér véget a mi ki kalandunk? Erre azonban már nem volt befolyásom.

Isabelle Lightwood
Harcos árnyvadász
ranggal rendelkezem
Isabelle Lightwood
all the stories are true


VIP galéria Empty
beginning of the end
- Kettőnk közül azt hiszem, hogy én vagyok az, akinek kevesebb félnivalója van. - Hiszen, ha kijelenti, hogy árnyvadász és démonokra, meg egyéb szörnyűségre vadászik, hogy minden napja úgy telik, hogy kérdéses, hogy megéli-e a holnapot azt gondolnák, hogy talán őrült, de lehet, hogy valaki talán még meghívónak ítélné egyfajta szerepjátékos estre. Azonban látott már eleget a világból, hogy tudja, mikor hazudik valaki, vagy mikor próbál elrejteni valamit szavainak játékos tömkelege mögé. Hiszen volt már dolga tündérrel, ők pedig kifejezetten szeretik csavargatni a szavaikat.
- A te esetedben nem éppen erre céloztam, de talán tényleg okosabb, bölcsebb lépés lenne figyelni arra, hogy mit is viszel be a szervezetedbe. - Volt valami megfoghatatlanul furcsa a személyiségében, amit nem igazán tudott hová tenni. Habár volt egyfajta sötétség, ami körüllengte a férfit és makacsul csábította közelebb magához.. Mindig is szeretett veszély területekre evezni, de ebben volt valami más, valami különleges. Rémisztő talán, de mégsem annyira, hogy felálljon és elsétáljon, mintha csak a csattanóra várt volna, hogy mennyire is lesz ez borzasztó.
- Akkor el kell keserítselek, hogy nagyon rosszul teszed, ha irányomba érdeklődsz, hiszen sosem szerettem, ha megpróbálnak megfojtani a ragaszkodásukkal. Különálló ember vagyok, s attól mert valakihez tartozik a szívem nem leszek egész lényemben az övé, s nem is vonhat az irányítása alá. - Azzal, hogy engedné, hogy egy férfi irányítsa talán csak azt tudná elérni, hogy teljesen kiforduljon önmagából. Hátat fordítson minden hitének, minden egyes reménye darabokra hulljon. Amúgy sem volt a szerelem híve, de ha az is lenne, nem engedné senkinek sem, hogy beskatulyázza.
Ahogy a percek telnek, beszélgetésük elmélyül közelsége még koránt sem azt a melegséget sugározza, amire lelkének szüksége lenne. A hideg, gyanakvó érzés nem akar elmúlni bármennyire is szeretné kizárni. Ahogy közelebb húzódik egy mosolyt erőltet az arcára kezét az övére helyezve emeli el azt a combjáról. - Talán jobb lenne, ha az estét tényleg egy igazán nagy őrültséggel zárnánk. Méghozzá külön-külön. - A barátságos mosoly egy pillanatra sem hervad le az arcáról, de már le is pattan a székéről, hogy a kijárat felé induljon. Talán őrültség, talán nem, de szüksége van egy kis térre a nyomasztó jelenléttől. Őrülten vonzó, szinte már vészjóslóan. Szeretné elengedni magát egyetlen egy éjszakára, de a vészjelzői folyamatos sípolása, villogása legbelül nem engedi.. Muszáj, hogy friss levegőt szippantson a tüdejébe, különben talán beleőrül ebbe a kettősségbe.  
lesz ez még jobb is. VIP galéria 2148618046 | isabelle & leviathan

Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true


VIP galéria Empty
- Bölcs elmére vall, hogy csapdát keresel, de ki kell ábrándítsalak! Azt kapod, amit látsz ... rejtekajtók, titkok és útvesztők nélkül. S ha azzal kielégítem a kíváncsiságod, akkor kérdezz bármit, s mindenre őszinte választ fogsz kapni! - veszélyes játékot játszok, hiszen olyan alkut ajánlottam neki, amiből lehetetlenség lenne kibúvót találnom, s ha olyan inteligens, mint amilyennek gondolom, biztos vagyok benne, hogy találna rajtam némi fogást. - A kérdez-felelek azonban úgy fair, ha ugyanezt remélhetem tőled is...
Talán így elkedvetlenítem, talán így nem lesz bátorsága felvenni a kesztyűt, hiszen én is kérdezhetek tőle olyat, amire biztosan hazudnia kell.
- Szóval azt mondod, csak egy részeg ember találhat gyönyörűnek és vonzónak? Hogy csak itallal lehetek olyan bátor és magabiztos, hogy megcsókoljalak? Biztosíthatlak róla Isabelle, hogy teljesen józan vagyok, bár tegyük hozzá, szépséged teljesen megrészegített! - nevetem el magam, s mivel semmit nem kért tőlem, így nem erőltetem tovább az alkohol kérdését. Vállat vonok, majd töltök magamnak whiskeyt, két jégkockával, s amikor meglátom a szünetéből visszatérő pultost, elhagyom a felségterületét és a lány mellé ülök. - Pedig az vagyok, mármint a monogámia híve...
Mosolygok rá, fürkészem igéző tekintetét, majd dekoltázsára fordítom a szememet, amit mindenféle szemérem nélkül mérek fel ... újra.
- Két kapcsolat között nem fogadok cölibátust, annyi biztos és egyeseknek talán túl csapodár lehet a viselkedésem, de ha megtalálom az igazit, azt a bizonyost, akkor elképzelhetetlen számomra a hűtlenség. Ragaszkodó típus vagyok és nehezen engedem el a szerelmet... - erre bizonyíték lehet százötven év gyász is, de miért kellene tudnia arról, hogy olyan régóta nem voltam senkivel. Szánalmas! - Viszont azt is tudni kell rólam, hogy rettentően féltékeny tudok lenni, s volt már, hogy ezzel az őrületbe kergettem a partnereimet, de nem tudok mit tenni ellene, így vagyok összerakva!
Nevetem el magam, majd aprót kortyolok az italomból, mire a pultos egy tálka sós mogyorót tesz elénk. Unott arcáról azt olvasom le, hogy csak a kötelességét teljesíti, nincsen benne semmi azokból az igazi csaposokból, akik szívükön és lelkükön viselik a hozzájuk betérő vendégük sorsát, akik meghallgatják és talán még tanácsot is adnak az életüket elmesélő szerencsétleneknek. No, nem mintha ezt várnám el tőle, de olyan nehéz lenne egy apró mosolyt csalni az arcára, hogy elhiggyem, szívesen lát itt? S különben is, száz dollár nem nevezhető bakfittynek, hogy ilyen tuskó legyen!
- Remélem, nem rémisztettelek el teljesen! - nevetek fel, majd kicsit közelebb húzódók hozzá, hogy vállaink épphogy, de érezhetően összeérjenek. - Nincs kedved valami őrültséghez? Olyanná tenni ezt az éjszakát, amit majd az unokáinknak is mesélhetünk?
Újra ezer wattos mosolyt engedek meg magamnak, majd szabad kezemet combjára simítom, élvezve formás idomainak tenyerem kényeztető vonásait.

ranggal rendelkezem
Ajánlott tartalom
all the stories are true


VIP galéria Empty
1 / 3 oldal
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next