Azt hiszem, a kellemes alap hangulat megvan. Legalábbis én igyekszem felvenni a laza, viccelődő és érdeklődő stílust, amelyet korábban is a barátaimmal szemben követtem, de ez csak akkor működik igazán, ha Victoria partner benne. Elsőre nekem annak tűnik. Igazából meglepően kellemes partnernek, aki hozzám hasonló körökben mozgott és mozog, kifogástalan az ízlése és gyönyörű. Addig észre sem vettem, amíg vele szembe nem kerültem, hogy mennyire hiányzik néha ez a fajta született elegancia, amelyet még gyermekként erősítenek meg benned és utána olyan természetessé válik, hogy soha nem kell megjátszanod magadat, amikor használod. A legtöbb mai lény a közemberek soraiból kerül ki, amivel alapvetően semmi gond nincs, de így még inkább szomjazom tudat alatt azokat az alkalmakat, amikor az arisztokrácia valódi képviselői mutatkoznak meg előttem. Múlhatnak el évezredek, pusztulhatnak el országok, királyságok, állhat feje tetejére a teljes társadalmi rend, de én soha nem tudom magam mögött hagyni a tényt, hogy egyszer régen igenis hercegnő voltam. Születési jogon, anyám alanyi jogán pedig vissza is vettem a család koronaékkövét, hogy úgy mondjam és még mindig a markomban tartom. És pontosan tudom, hogy aki megpróbálja elvenni tőlem, az a világháborút kockáztatja...
- Igazából jó 200 éve itt élek már. Néha azt hiszem, elértem azt a szintet, amikor hátat tudok fordítani ennek a városnak, utána valami visszahúz. A világon nincs ennél sokszínűbb hely - olyan, mint egykor az én uradalmam volt, majd a későbbi időkben Velence. Mindenki ide tömörül, ha valami újra és jobbra vágyik, mecénást keres magának, esetleg óhajtja a lehetőséget. Meg kell érte dolgozni, sokszor nem ártanak a jó kapcsolatok és a genetika sem, végeredményben ugyanakkor még mindig itt van a legnagyobb esély a látványos sikerre. A különbség, hogy most már csak élvezem anélkül, hogy megpróbálnám irányítani. Azzal játszadozzanak a fiatalok, akik nem tudják, hogy a valódi hatalom valami mással, másképp épül fel. A döntés szabadságát jelenti. Márpedig az enyémet senki élő nem merné kétségbe vonni... - És te merre jártál New Orleans óta? - fordulok felé halvány mosollyal, mert ugyan én nem mentem vissza egy-két napnál tovább a városba az elmúlt évtizedekben, de attól még a hírek hozzám is eljutottak, hála a telefonnak és társainak. Tudom, hogy elhagyta a várost és többet nem bukkant fel ugyanott, mint én. És úgy két évtized után a nyomát elveszítettem. Victoria azonban erős nő, nem volt kétségem felőle, hogy meg fog élni egy újabb találkozást, így miatta nem aggódtam. Vannak, akik előkerítésébe nagyobb összegeket fektettem, mert volt egy olyan érzésem, hogy hamarosan már nem lesznek az élők sorában. Nem mindig jött be a dolog, de elégszer ahhoz, hogy egy biztos női megérzésnek lehessen nevezni...
- Kár, hogy nem láttalak az ötvenes években. Fogadni mernék, hogy neked istenien áll a Marylin Monroe féle vörös rúzs és macskaszem... hirtelen váltás? Nevezzük foglalkozási ártalomnak, most az Eclipse sminkmárka felfuttatása foglalja le az időmet - vagyis hosszú évszázadok óta először végre nem néznek sem hülyének, sem boszorkánynak, sem pedig csalónak, amiért használom a recepteket, amelyeket az utazásaim során gyűjtöttem össze a lehető legjobb szépségápolási termékekről. Igaz, hogy egy warlock képes hegek nélkül gyógyulni, de attól még amit nem távolítanak el a bőrből, az ugyanúgy képes belegyógyulni, mint másnak és a szőr is probléma, ha valaki nem akar folyamatosan szenvedni mágiával az eltakarása miatt. Teljesen eltüntetni végleg? Még nem találtak ki varázslatot, ami képes lehet...

Figyelem a pultost a szemem sarkából. Nem a lényét, az nem titok, hogy vámpír, igaz, még nem túl öreg. Engem sokkal inkább a mozdulatai érdekelnek, hogy mennyire ért a jelenlegi szakmájához és mennyire képes meghatározni a megfelelő ízeket. A martini nem egy nehéz koktél, két összetevője van összesen, a gin és a vermut. Minél több gin és kevesebb vermut kerül bele, összességében annál szárazabb lesz, és az igazi szakértők tudják, hogy igazán akkor jó, ha jó száraz és jól van összerázva. Igen, rázva, nem keverve, ahogyan azt már James Bond is megmondta évekkel ezelőtt. Vagy még régebben, amikor híressé vált a filmszerepben, mint a kém Őfelsége szolgálatában. A shakerbe kerülhet jég, kell is, hogy kerüljön, ha nincs hidegen tartva az ital, de az egyszerű talpas, koktélos pohárba annak már nincs keresni valója, csak magának a folyadéknak, meg némi olíva bogyónak pálcikára tűzve. Esetleg citrusnak, de az utóbbit nem nagyon használják New Yorkban, sokkal inkább európai stílusú. És nem is kerül oda, ellenben elém egy tökéletesen szervírozott, hidegtől gyöngyöző pohár csúszik, szalvétán. Tetszik, határozottan szimpatikus számomra ez a fajta aprólékosság és még egy mosollyal is megjutalmazom a baristát, miközben felemelem a poharat és bele kóstolok. Bár alapvetően az alkohol másképp hat a warlock szervezetre mint az élőkére, attól még óvatos vagyok vele, főleg idegen helyeken. Ki tudja, mit raktak még a pohárba. A nyelvemet eleget fejlesztettem, hiper érzékeny tud lenni a mérgekre és most semmit nem vesz észre, miközben egy apró kortyot forgatok a számban, mielőtt lenyelnél. A legerősebb szereknek illata is van, azokat kiszúrva meg sem merném nyalni az italt, és még így is működik valamennyi paranoia bennem. Hogy mi az oka? Nos, nem vagyok éppen puszi pajtás a fél pokollal. Talán ideje lenne megint javítani rajta némi pletykával...
A zene egészen felvillanyozó, valahogy a régi, New Orleans-i jazz korszakra emlékeztet, az egyik lábammal még az ütemet is kövezem, miközben a szemem sarkából mozgást pillantok meg. Rövid, fekete ruha, sokkal többet mutat mint fed, szőke haj, csinos alak. És egy nagyon-nagyon ismerős arc. Egy csapásra minden a helyére kerül, hogy honnan volt a deja vu érzésem a berendezést látva, a zenét hallgatva és a profizmus miatt. Közösen jártunk néhány helyen, ami ehhez nagyon hasonlított. Én, a szőke vámpír és némi alkohol, hogy elfelejtsük a magányt, amit a szeretett férfi távozása hagyott hátra. Számomra már sokadszor, de ő akkor először tapasztalta meg ezt a fajta fájdalmat. Kíváncsi vagyok, sikerült-e már túltennie magát rajta. Majd megkérdezem, ha úgy alakul. Egyszer... Most azonban a bevonulását figyelem, mintha rá lenne öltve minden. Igen, itt ő ugyanúgy királynő mint én vagyok a saját cégemnél. Ehhez nem kell trón és korona, mert egyből látszik a kisugárzáson. Az övét mindig is szerettem. A porcelán baba szerű szépség és a céltudatosság együtt elég csábító a maga módján.
- Igen, én vagyok, Ozirisz ismét úgy döntött, biztonságosabb, ha ezen a földön vagyok - tudom, rossz vicc, főleg az ismert démonológia és egy alvilági apa mellett, de attól még nekem egykor a vallásomhoz Egyiptom istenei tartoztak és ezt nem titkolom. A származásom a maga módján nagyon vegyes, a családomról nem beszélek, a pontos koromról sem; a tényt, hogy görög, latin és germán vérnek köszönhetem a kinézetem nagy részét, hogy Afrikában éltem leginkább, eszem ágában sincs magamban tartani. Elvégre Alexandria királynőjét nem legyőzték, hanem nyugdíjba vonult. Megérdemelten, sok száz évnyi uralom után. És nem hiányzik a trón, meg a vele járó intrika. Főleg ebben a testben. Azt kell mondanom, Victoria szerencsés, élete virágában lévő nőként érte a halál. Én egy tizenéves lány testében ragadtam, és bár a smink sokat segít időnként, azért a személyimet emberek még mindig képesek elkérni.
- Tudod, jobban körülnézve ez a hely le sem tagadhatná, hogy a kezed nyomát viseli. Még mindig kitűnő az ízlésed - néhány szempontból még az enyémnél is jobb, mert hiába vagyok profi a ruhákban és a sminkekben, a bútorok és a lakberendezés gyenge pont nálam, mindig túl keleties lesz az én próbálkozásaim eredménye. Ő sokkal... párizsiasabb, ha jó szót keresünk rá. A poharam felé nyúlok és kiemelem az italból a pálcikát majd a számhoz emelem az egyik olíva bogyót és lehúzom róla. Semmi csábítás, csak elegáns, könnyed mozdulatok, lefoglalnak, amíg végig nézek rajta ismét, ezúttal a szeménél is elidőzve. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem szerelmes, ahhoz túl szomorú ez a pillantás számomra... - Mikor jöttél New York-ba? - teszem fel végül az engem leginkább foglakoztató kérdést miközben felé fordulok. Meg nem érintem, az nálunk elég sarkalatos pont, általában csak a volt szeretőimet jutalmazom vele, de a testem beszél helyettem is, kifejezi az örömet és a valódi érdeklődést az élete iránt.