neal & lena

well.. who are you?

Magam sem tudom, hogyha tisztában lettem volna azzal, hogy mégis mire vállalkozom, hogy vajon akkor is igent mondtam volna-e. Természetesen csábító lehet örökké élni, de mondjuk úgy a húszas éveim közepén, amikor már mondhatom magam idősebbnek, meg azért még fiatalnak is elmehetnék, de így, hogy még azért is meg kell szenvednem majd az idő múlásával, hogy alkoholt szerezzek magamnak azért az eléggé kiábrándító volt. Nem, mintha olyan sok mindent lennék képes elfogyasztani. Bár még mindig tesztelgetem a határaimat, de sosem lesz semmi sem olyan, mint a régi.
Egy kicsit már kezdtem feladni a reményt, hogy Deli egyáltalán fel fog bukkanni ezért döntöttem úgy, hogy küldök neki egy újabb üzenetet, amikor mellém érkezett egy vörös szépség és leszólított.
- Ööö, igen.. Én lennék. - Nem tudom elsőre, hogy mégis honnan tudja a nevemet, vagy egyáltalán jót vagy rosszat jelent ez, ezért csak ahogyan láthatóan ő maga is végigmér engem úgy teszek én is vele kapcsolatban. Talán egy őrült körbe sikerült bevetnem magam abban a pillanatban, hogy találkoztam Deli-vel? Habár elég furcsa egy lány, avagy nő, de azért van benne valami, ami miatt ha akarnám sem tudnám kiverni a fejemből. Igazán különleges.
- Értem.. Akkor ezt vehetem úgy, hogy te leszel az, aki ma engem fog vezényelni, mint szárnysegédem az új életbe? - Habár miután előkerül a Bloody Mary, amiben én magam is érzem a vér illatát biztos leszek a belsőmben lezajló kis ötletbörzének köszönhető végeredményben. A csaj egy vámpír. Hát mondjuk tényleg nem lenne hátrány, ha ténylegesen egy vámpírtól lenne lehetőségem tanulni, akinek tapasztalata is van. Semmi bajom Ronnie-val, de még ő is alkalmazkodik ehhez az egészhez és teljesen érthetetlen, hogy egyáltalán miért engedik, hogy egy frissen átváltoztatott legyen az, aki dirigál nekem. Bár, ha azt vesszük, akkor másra amúgy sem szeretek hallgatni. Kivétel, ha a sajátos önfennmaradásom a tét és a meggyötört lelkem jelenlegi épségének megőrzése. - Akkor hol is kezdjük?

neal & lena

well.. who are you?

Nem mondhatnám, hogy kifejezetten rajongtam azért, hogy át kellett szelnem kis híján az egész világot annak érdekében, hogy New York-ban kössek ki, de mivel én voltam az, aki a segítségért kérte nem igazán volt más választásom, mint eljönni. Szükségem volt a segítségére és Ronnie-t az elmúlt időszakban nem igen láttam, meg valahogy furcsa volt tőle tanácsokat elfogadni, hogy miként is kellene mindent csinálni tekintve, hogy ő maga is éppen csak átváltozott. Meg talán egyszerűbb volt egy idegen szemében gyengének tűnni, mintsem azzal szemben, akit szeretek. Ronnie-val kettőnk között lehet, hogy megváltozott valami most, hogy új életet kezdtünk, de ez még nem azt jelenti, hogy az érzéseim másabbak lennének. Bár tény, hogy lefeküdtem valaki mással, de ha jól tudom Ő maga is más iránt érdeklődik. Szóval mondhatnánk azt, hogy az egykori kapcsolatunkból lett valami sokkalta nyitottabb. Csak erről azonban elfelejtettünk beszélgetni.
Eltartott egy darabig, míg megtaláltam a bárt, amit említett Deli, hogy találkozzunk bár azon belül nem mondta, hogy mégis hol, úgyhogy megcéloztam azt a helyet, ahonnét nagyjából belátható minden. Ez pedig nem volt más, mint a bárpult, ahova leültem és rendeltem magamnak egy kólát, mivel a fiatalos vonásaim miatt esélyesen nem kaptam volna meg az áhított alkoholt. Na, meg persze az sem volt túl jó érzés, hogy egy kész tömegen kellett átmásznom, de szerencsére a legutóbbi táplálkozásom során sikerült szinte teljesen lecsillapítani az égető érzést a torkomban, s a bennem lakozó fenevadat is. Épp elég volt egy közeli élmény ahhoz, hogy megölök valakit, hogy egy kicsit jobban tudjak uralkodni a saját vágyaimon.
Miután a kólámat megkaptam, benne egy kék szívószállal sokkal inkább játszadozni kezdtem vele, mintsem megittam volna, miközben arra vártam, hogy Delilah megérkezzen. Nem volt túlságosan sok időm, hiszen mindössze pár óra választott el minket a napkeltétől, meg aztán a hely zárásától is, de addigra valami jó helyre kellene elrejtenem magam a napsugarak elől.