Those who enjoy their own emotionally bad health and who habitually fill their own minds with the rank poisons of suspicion, jealousy and hatred, as a rule take umbrage at those who refuse to do likewise, and they find a perverted relief in trying to denigrate them. - Johannes Brahms

Irigység. Sokan nem is tudják mit jelent ennek a szónak az igazi jelentése - vagy csak nem hajlandóak tudomásul venni létezését. Egyszerűen tagadják, hogy létezne és megpróbálják nélküle leélni életük nagy részét, de az igazság az, hogy képtelenség az, amit akarnak. Mit is jelent számomra az irigység? Nos, ha lehetek őszinte, már az idők kezdete óta jelen volt ez az érzelem, amikor például egy halandó örömét lelte más fájdalmán, kicsúfolta azt és igyekezett minél nagyobb fájdalmat okozni a másik számára. A következő lépcsőfoka ennek az érzelemnek a gyűlölet. Milyen szép látvány is az, amikor a halandók elvesznek ezekben az érzésekben. Leírhatatlan örömet okoz nekem, mint a pokol egyik hercegének az, ha ezt az érzelmet váltom ki másokból. Hosszú ideje már, hogy alkut kötöttem halandókkal kisstílű vágyaik kielégítése végett. Nem is gondolták volna, de életük végén elkerülhetetlenül a pokol bugyraiba kerültek s így vagy úgy, de kénytelenek voltak vagy engem szolgálni, vagy pedig az idők végezetéig a pokol bugyraiban fog szenvedni. Hmm... szép emlékek...
Erről eszembe jutott, amikor az egyik földi utamon összefutottam egy halandóval, aki különösen érdekes volt számomra. Azt hiszem Matt volt a neve és kalóz hírében állt. Egyik éjszaka futottam össze vele az egyik régi kikötővárosban, amikor is gyűjtöttem a potenciális jelölteket magam mellé.
Furcsa egy alak hírében állt. Nem voltak különösebb vágyai, csakis hatalmat és pénzt akart s irigysége, bosszúvágya és telhetetlensége messze túlment minden határon. Talán ezért is fogadtam fel később s azóta is büszkén szolgál, hűséges és kegyetlen,h a árulásról van szó. Mindent megtesz nekem, bármit kérek tőle ő megteszi. Ezért is kedvelem őt annyira.

“Love all, trust a few, do wrong to none.” ― William Shakespeare

Sosem értettem meg az emberi érzelmeket úgy igazán. Tudtam, hogy a halandók sok dolgot másképp élnek meg, mint mondjuk mi, démonok, máshogy is cselekednek, de egyszerűen nem tudtam megérteni sem, hogy miért, hogy mi mozgatja őket annyira. Egyik földön tett látogatásom során volt szerencsém összefutni egy hölggyel, aki igazán elvarázsolt a maga módján. Tisztán emlékszem első találkozásunkra. Egyik éjszaka épp az utcákat rótta, mikor páran megpróbálták megbecsteleníteni őt. Akkoriban elég szórakozott időket éltem, ezért is döntöttem úgy, hogy közeledek a halandó felé. Lehet azóta már megbánta, hogy velem sodorta össze a sors, de már rég nem találkoztam vele.
Egyik napról a másikra azt vettem észre, hogy kezdek megváltozni. Már kevésbé érdekeltek a pokolbéli ügyeim, igyekeztem minél több időt tölteni a kiszemeltemmel, de nyilvánvalóan nem tarthatott a kapcsolatunk sokáig. Rövid időn belül el kellett őt hagynom s vissza kellett térnem a pokolba, hogy elrendezzem az ügyeimet, eközben pedig próbáltam elkerülni az újbóli találkozást vele. Természetesen végül rájött arra, mi is voltam, azért is alakultak úgy részben a dolgok ahogy, de akkorra már késő volt.
Elválásunk után sokáig töprengtem azon, mit is kellett volna tennem, hogy elkerüljem ezt a végkimenetelt, de nem telt el sok idő, mire hallottam, hogy a lelke a pokolba került. Először nem tudtam mi történt vele. Mániákusan távol tartottam magam a vele kapcsolatos információktól és nem is igazán érdekelt, mi fog vele történni. Azután évtizedekkel, talán századokkal később tudtam meg, hogy született két gyermeke, akik történetesem a lányaim voltak.

"Do not seek revenge and call it justice." — Cassandra Clare

Sokáig halogattam a témát ráadásul meg is ígértem, hogy nem fogom felvenni a kapcsolatot velük viszont történt valami, ami nem hagyott nyugodni. Megölték az egyik lányom és úgy döntöttem teszek egy kis látogatást a földön.
Ahhoz, hogy bárhol is boldogulni tudjak, először is információkra volt szükségem. Nem akartam csak úgy belevágni, így elkezdtem magam köré gyűjteni mindazokat, akik valamilyen módon segíthettek célom elérése érdekében. Rengeteg alkut kötöttem s egyik sem volt fair a részemről, de sürgetett az idő. Ráadásul abban sem lehettem biztos, hogy ki volt a tettes, ezért olyanokat is kellett keresnem, akik megfelelő információval rendelkezhettek ahhoz, hogy a tettes után indulhassak. Megfogadtam magamban, hogy nem kegyelmezek senkinek sem, aki az utamba áll s ezért bármit képes lettem volna megtenni.
Teljesen meglepett reakcióm intenzitása, hiszen nem rendelkeztem saját lélekkel. Furcsa volt, hogy bármit is hajlandó lettem volna megtenni a megmaradt lányom érdekében, hiszen alapjába véve nem voltam valami túl jó apa jelölt, de abban teljesen biztos voltam, hogyha valaki keresztbe akar tenni nekem, én egészen biztosan nem hagyom magam. Bármire képes voltam és szükségem is volt már erre az elhatározásra, hiszen jól tudtam, ezek után már nem fordulhatok vissza.