be careful who you trust

the devil was once an angel

Share | 
when the fox hears the rabbit ❖ Isabelle & Sebastian
If I cannot move heaven, I will raise hell
Isabelle Lightwood
❖ Harcos árnyvadász

avatar
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
♡ new york
Hobbi :
♡ demon hunting
Karaktered arca :
♡ emeraude toubia
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


sebastian & isabelle

Szánalmas. Szánalmas. Szánalmas. Sosem gondoltam volna, hogy idáig fogok süllyedni, vámpírok ajtaján kopogok és azért könyörgök nekik, hogy belém mélyesszék fogukat. A szívem hevesen dobog a mellkasomban, remegő kezeimmel pedig beletúrok hajamba, hogy eltávolítsam az odatapadt hajszálakat arcomból. Észre sem vettem eddig, mennyire leizzadtam, az arcom nedves és a nehezen felrakott smink is mintha egyre csak halványulna. Ahogy én is. Nem vagyok többé önmagam, mert kifordított önmagamból a kísértés, amire akkor jöttem rá, mikor fegyvert szegeztem Raphaelnek. Mégsem tudok ellene harcolni. Kell, muszáj, és bármi áron megszerzem magamnak. Legszívesebben leköpném magam, amiért képes vagyok ilyen szintekre lesüllyedni, de még ahhoz is túl gyengének érzem magam, hogy én magam vágjam ki a vámpírok ajtaját, ha már ők nem nyitják ki nekem. Vajon Raphael szólt nekik, hogy ne engedjenek be? Csak nem lehet ennyire megátalkodott, hogy képes tőlem elvenni az egyetlen dolgot, ami számít. Ahogy ez a gondolat átsiklik agyamon, olyan erősen harapok rá ajkamra, hogy megérzem vérem ízét a számban. Fémes, folyékony íz, melynek egy része a szájpadlásomra tapad, de nem merem lenyelni. Nem, ezt nem nekem kell megízlelni, hanem egy vámpírnak, hogy aztán én is új erőre kaphassak végre. Az ajtó azonban nem nyílik, én pedig egyre idegesebb kezdek lenni.
Szédülök, és szinte fel sem fogom, mikor mögém érve egy démon magához ragad. Érzi, hogy gyengülök, és nem tagadom, mikor azt a szemembe vágja, hiszen tényleg így van. Harcolnom kellett volna a pillanatban, mikor csak hozzám ért, de én hagyom, hogy elvegye nyakláncomat, az örökségemet egyenesen letépve rólam. Próbálom eltalálni egy ütéssel, de könnyen hárítja azt. A fegyverem Raphaelnél maradt, mikor az kiesett kezemből, így csak saját magamra számíthatok. A világ pedig forog körülettem. Már most legyőzöttnek érzem magam, és arra gondolok, talán jobb lenne, ha megölne, akkor nem kellene szégyenteljesen hazamennem. Nem kellene elmondanom Alec-nek és a többieknek, hogy miért vagyok mostanában ilyen. De nem adom fel olyan könnyen a harcot. Mozdulataim lassúak és kiszámíthatóak, mintha nem is én lennék. Esélyem sincs ellene, ezt már én is leszűröm az első pár másodpercben. A mondénok pedig, akik segíteni szerettek volna pár pillanat múlva élettelenül hullanak a földre.
Valami mozgolódást látok a szemem sarkában, és először azt gondolom, hogy egy újabb ember az, de mozgása másról árulkodik. A penge a kezében pedig még jobban elárulja. Utálom, hogy tehetetlenül kell végignéznem, ahogy megmentenek. Sosem voltam ráutalva senkire, sosem voltam az a fajta, aki ne tudná megvédeni magát, most mégis így áll a helyzet. Az idegen gyorsan mozog, a szédülés miatt alig tudom követni, és pár ugrással sikerül kivégeznie a démont. Az egész olyan gyorsan történt, szinte fel sem fogom, és végig rohan rajtam a megaláztatás, amiért végig nézte, hogy semmit sem tudtam tenni, miközben megtámadtak. Nagyot nyelek, és végre ránézek szőke megmentőmre. Kérdését szinte teljesen figyelmen kívül hagyom. Vajon úgy nézek ki, mint, aki jól van? A hajam csapzott, a szemeim alatt sötétlő karikák, és a folyamatos fájdalomról már nem is beszélve, ami még a körmöm alatt is ott van.
- Jól vagyok - vágom rá gyorsan, és mielőtt megjegyzést tehetne hazugságomra, sietve folytatom. - Mégis ki vagy te és mit... mit keresel itt? - vágom hozzá a kérdést, bár hangom kissé gyenge, próbálok erősnek tűnni. A köszönet nyilvánítás elmarad, azzal beismerném, hogy szükségem volt rá. Ugyan fejem fáj, és lassan mozognak a gondolataim, de mégiscsak furcsállom, hogy a semmiből tűnt fel. És még csak nem is ismerős az arca, még ha az lenne, de... meg kell támasztanom magam kezemmel a közeli kukában. Ennél megalázóbb helyzetben sem lehetnék.

ha valami nem jó, tudod, hol találsz
Sebastian Morgenstern
❖ Harcos árnyvadász

avatar
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
❖ beside elowen ❖
Hobbi :
❖ you do not want to know babe ❖
Karaktered arca :
❖ will tudor ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

isabelle & sebastian

 Amikor a róka meghallja a nyúl kétségbeesett sírását és könyörgését, a ragadozó egyszerűen odafut, de nem azért, hogy segítsen neki.  Már rég óta, hogy figyeltem őt ahogy minden egyes barátját akivel az óta felvette a kapcsolatot s lám, igazán szép és részletes belátást nyerhettem a nem túl szokványos életükbe. Ez különben nem igazán izgatna és még csak nem is hozna lázba, ha nem ez lenne egy szögegyenes út Clary-hez. Ó, és mondtam már, hogy Azazel is felbukkant az elmúlt pár hétben? A legtöbb árnyvadász úgy esne neki a démonnak mint borjú az új kapunak de én most nem így tettem. Majdhogynem az összes démon elpusztítási módszerét ismerem és ez alól Azazel, a bukott angyal sem kivétel. Lehetett volna rá módom, hogy megakadályozom a beszivárgását a mondének közé, csakhogy az nekem nem lett volna biznisz kicsit sem. Ráadásul a mondének lelki békéje sem érdekel, ha rajtam múlna, egytől egyig mindet kiirtanám mint a csótányokat. De ez nem megy ilyen egyszerűen, főleg nem most, hogy nagyon élethű álruhát kell magamra öltenem abban az esetben, ha azt akarom, hogy befogadjanak magukhoz. A jól fésült szőke fiú a kék szemeivel, mesébe illő lovagként fogom megmenteni ezt a harcos kis amazont és meglátjuk, hogy mennyire fog majd a segítségemre támaszkodni. Kénytelen lesz, ha a függőségét elakarja nyomni kis időre. Egyébként is a kémia és a fizika az én asztalom, szoktam összekeverni néhány dolgot amivel majd segíthetek neki. (..)
Hallgatom az eseményeket, azt, hogy mennyire meggyűlik a baja az árnyvadásznak az erős démonnal és látszólag fogalma sincs, hogy mit kezdjen vele. Kissé kezdem szégyennek tartani azt az intézményt, ahol ez az árnyvadász tanult. Komolyan, azt hiszi, hogy ide-ode üt mint egy felbőszült macska és máris legyűri Azazelt? Persze, a helyzet korántsem volt ennyire muris, mert ha rövid időn belül nem állok a démon és a nő közé akkor valószínű kevesebb esélyem lesz arra, hogy Clary közelébe férkőzzek.
Amint Azazel kiégette a mondének torkát, megszólalt bennem a riasztó, hogy most nem várhatok mert nem Isabelle lesz a kivételes, akinek megfog kegyelmezni.
A szeráfpengémet előhúztam amely abban a pillanatban izzani kezdett. Nem próbáltam meg magamat Azazellel szemben leplezni, nemes egyszerűséggel bukkantam fel. eleinte gyors léptekkel haladtam a démon felé, és fokozatosan váltak kimondottan gyorssá léptem; futottam felé, mire ő azonnal elvonta a figyelmét a lánytól. Amint felém próbálna kapni, könnyeden ugrok át felette, kiegyenlítve az egyensúlyomat a levegőben a pengémmel. Amint földre értem, egy pislogás sem kellett, máris a falra ugrottam rá, onnan pedig elrugaszkodtam pont úgy, hogy kivédhessem a démon támadásait de most azonban én voltam az, aki azonnal cselekedett; Ahogy két talpamat a talajon éreztem, akkor ő még csak akkor eszmélt fel a cselezésekből és amint újra megtámadott volna, a szeráfpengémet a feje felé lendítettem.
Tudtam, hogy ezzel nem fogom őt elpusztítani de egy időre elküldhettem onnét hisz láthatta, hogy megvannak a taktikáim ellene. A feje akkor azonnal bogarakban oszlott szét, ide-ode repültek mintha sáskaraj járná be ezt a lepukkadt negyedet. Aztán az egész teste követte, egyszerűen elillant. Megszerezte, amit akart.
A támadó póz végét megtartottam továbbra is: Pengémet élesen tartottam hátra jobb karommal, bal karom előre nyúlt amely a lendítés erejét segíthetné, testtartásom pedig előre dőlt azzal, hogy bal lábbal előreléptem. Nem akartam egyből letudni ennyivel, hisz bármikor gondolhat egyet a démon és újra támad. De már nem fog.
- Jól vagy? Nem sérültél meg? - Még koncentráltam a körülményekre, de ettől még rákérdeztem a lány állapotára akinek az arculata korántsem lehet idill. Nem csodálom, hisz ez még számomra is nagyon húzósnak hatott. Nem minden nap küzdök meg Azazel szintű démonokkal de mindig is bíztam magamban.
Sebastian Morgenstern
❖ Harcos árnyvadász

avatar
i believe that emotions
Tartózkodási hely :
❖ beside elowen ❖
Hobbi :
❖ you do not want to know babe ❖
Karaktered arca :
❖ will tudor ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Sponsored content

i believe that emotions
give us power

1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Drew Sebastian Tyler
» Chulyin kapcsolati hálója

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Más dimenziók :: Alternatív-
Ugrás: