- Nos, sokkal jobban hangzana a ' jól vagyok ', de az a fő, hogy ránézésre semmi karcolás sincs rajtad. -  Mindössze képletesen tekintettem végig a lányon aki meglehetősen nagyon is megviseltnek tűnt. Ez nem véletlen, hisz már egy jó ideje nyávogott az ajtó előtt azért amiért szüksége lett volna. Megtehettem volna azt, hogy segítek neki és megelőzöm azt is, hogy Azazelt még a közelébe se engedem, mégis hagytam az utolsó pillanatba a megjelenésemet. Bíztam magamban és tudtam, hogy Azazel majd megfutamodik előttem elvégre Valentine fia vagyok aki nem mellesleg majdnem minden démonnak ismeri a főbb gyenge pontját. Máskülönben ha ez nem így lenne, nem én lennék Valentine fia.
... Ettől függetlenül korántsem tetszettek a kérdések amelyeket hozzám szegezett. Persze, mégiscsak egy ismeretlen vadász lehetek számára, de ne felejtse már el most, hogy én mentettem meg a parányi életét. Nyilván nem vágyom arra, hogy térden állva hálálkodjon de ez a rengeteg kérdés... hirtelen túl sok volt ez nekem.
- Az én nevem Sebastian és árnyvadász vagyok. - Dióhéjban ennyit feleltem a kérdéseire, mire aztán bátran egyenesedtem ki és ezzel együtt a szeráfomat kényelmesen hagytam a markomban fogva. A kies és könnyed állásomból könnyeden leszőhette, hogy most már nem kell tartania  a további veszélyektől, ugyanis a démon távol van. De ha nem így lenne, nos, az nem fog újra idepofátlankodni. Ráadásul az nekem sem kedvezne, különben kénytelen lennék én magam átdöfni Azazelt. Ez azért lenne hátrányos, mert akkor korántsem vennék hasznomat Clary-ék. Kell valami, ami által befogadnak és majd hinni fognak nekem. Isabelle egy tökéletes kezdés ehhez az úthoz, elvégre vele sikerül majd elhitetnem, hogy én vagyok a jó fiú, aki elszökött egy londoni intézetből ugyanazért, amiért ő most zavaros és instabil. Ez a lány pedig majd elhiteti a többiekkel, hogy tőlem nem kell majd tartaniuk. Azazel pedig egy plusz pont arra, hogy a bizalmukba férkőzhessek hisz én leszek az, aki elmondja, hogyan is iktatható ki ez a démon.
- Viszont jobbnak látom, ha velem jössz. Ha nem vagyok melletted és ilyen állapotban tovább kóborolsz, ez a démon újra visszatér majd hozzád én pedig nem biztos, hogy újra itt leszek, hogy megvédjelek. Orvossággal is tudok szolgálni, hogy ne legyél rosszul. - A szeráfomat visszacsúsztatom oldalamra, és közelebb lépek a lányhoz midőn karomat oda nyújtom hozzá, hogy ha ingatagnak érzi a lépteit akkor karoljon belém; én majd vezetni fogom őt ha hagyja.

 Amikor a róka meghallja a nyúl kétségbeesett sírását és könyörgését, a ragadozó egyszerűen odafut, de nem azért, hogy segítsen neki.  Már rég óta, hogy figyeltem őt ahogy minden egyes barátját akivel az óta felvette a kapcsolatot s lám, igazán szép és részletes belátást nyerhettem a nem túl szokványos életükbe. Ez különben nem igazán izgatna és még csak nem is hozna lázba, ha nem ez lenne egy szögegyenes út Clary-hez. Ó, és mondtam már, hogy Azazel is felbukkant az elmúlt pár hétben? A legtöbb árnyvadász úgy esne neki a démonnak mint borjú az új kapunak de én most nem így tettem. Majdhogynem az összes démon elpusztítási módszerét ismerem és ez alól Azazel, a bukott angyal sem kivétel. Lehetett volna rá módom, hogy megakadályozom a beszivárgását a mondének közé, csakhogy az nekem nem lett volna biznisz kicsit sem. Ráadásul a mondének lelki békéje sem érdekel, ha rajtam múlna, egytől egyig mindet kiirtanám mint a csótányokat. De ez nem megy ilyen egyszerűen, főleg nem most, hogy nagyon élethű álruhát kell magamra öltenem abban az esetben, ha azt akarom, hogy befogadjanak magukhoz. A jól fésült szőke fiú a kék szemeivel, mesébe illő lovagként fogom megmenteni ezt a harcos kis amazont és meglátjuk, hogy mennyire fog majd a segítségemre támaszkodni. Kénytelen lesz, ha a függőségét elakarja nyomni kis időre. Egyébként is a kémia és a fizika az én asztalom, szoktam összekeverni néhány dolgot amivel majd segíthetek neki. (..)
Hallgatom az eseményeket, azt, hogy mennyire meggyűlik a baja az árnyvadásznak az erős démonnal és látszólag fogalma sincs, hogy mit kezdjen vele. Kissé kezdem szégyennek tartani azt az intézményt, ahol ez az árnyvadász tanult. Komolyan, azt hiszi, hogy ide-ode üt mint egy felbőszült macska és máris legyűri Azazelt? Persze, a helyzet korántsem volt ennyire muris, mert ha rövid időn belül nem állok a démon és a nő közé akkor valószínű kevesebb esélyem lesz arra, hogy Clary közelébe férkőzzek.
Amint Azazel kiégette a mondének torkát, megszólalt bennem a riasztó, hogy most nem várhatok mert nem Isabelle lesz a kivételes, akinek megfog kegyelmezni.
A szeráfpengémet előhúztam amely abban a pillanatban izzani kezdett. Nem próbáltam meg magamat Azazellel szemben leplezni, nemes egyszerűséggel bukkantam fel. eleinte gyors léptekkel haladtam a démon felé, és fokozatosan váltak kimondottan gyorssá léptem; futottam felé, mire ő azonnal elvonta a figyelmét a lánytól. Amint felém próbálna kapni, könnyeden ugrok át felette, kiegyenlítve az egyensúlyomat a levegőben a pengémmel. Amint földre értem, egy pislogás sem kellett, máris a falra ugrottam rá, onnan pedig elrugaszkodtam pont úgy, hogy kivédhessem a démon támadásait de most azonban én voltam az, aki azonnal cselekedett; Ahogy két talpamat a talajon éreztem, akkor ő még csak akkor eszmélt fel a cselezésekből és amint újra megtámadott volna, a szeráfpengémet a feje felé lendítettem.
Tudtam, hogy ezzel nem fogom őt elpusztítani de egy időre elküldhettem onnét hisz láthatta, hogy megvannak a taktikáim ellene. A feje akkor azonnal bogarakban oszlott szét, ide-ode repültek mintha sáskaraj járná be ezt a lepukkadt negyedet. Aztán az egész teste követte, egyszerűen elillant. Megszerezte, amit akart.
A támadó póz végét megtartottam továbbra is: Pengémet élesen tartottam hátra jobb karommal, bal karom előre nyúlt amely a lendítés erejét segíthetné, testtartásom pedig előre dőlt azzal, hogy bal lábbal előreléptem. Nem akartam egyből letudni ennyivel, hisz bármikor gondolhat egyet a démon és újra támad. De már nem fog.
- Jól vagy? Nem sérültél meg? - Még koncentráltam a körülményekre, de ettől még rákérdeztem a lány állapotára akinek az arculata korántsem lehet idill. Nem csodálom, hisz ez még számomra is nagyon húzósnak hatott. Nem minden nap küzdök meg Azazel szintű démonokkal de mindig is bíztam magamban.