Tárgy: Sebastian J. C. Morgenstern Szer. Szept. 26 2018, 19:47
fõkarakterem neveSebastian
Sebastian Jonathan Christopher Morgenstern
karakterhez illõ idézet
Will Tudor
(Ex Sötét) Árnyvadász
21
Kívülálló (Újonc)
the devil is in the details
❖ Becenév:
Sebastian - nem becéztek korábban se. Ne te legyél az első
❖ Születési hely, idõ:
Idris 1997. április 4
❖ Családi állapot:
Egyedülálló
❖ Szexuális beállítottság:
Biszex.
❖ Foglalkozás:
Jelenleg semmivel, a bukásom óta még a szeráf pengéimet se használhattam, el vagyok zárva mindentől
❖ Ismertetõ jel:
X rúnák a nyakamon
❖ Átváltozás:
Nem a hagyományos módon változtam, démon vért kaptam, így félig démon vagyok, voltam. Félig vadász.
❖ Rang:
Tulajdonképpen árnyvadász szinten lennék, de mondjuk úgy hogy kezdő vagyok a csapatukba, tehát újonc. Bár nem kell félteni, meg tudom védeni magam, hála Valentine vaskezű kiképzésének, velem szerintem még durvábban bánt mint a kicsi angyalvérű fiacskájával...
❖ Család:
Valentine: A pokol legmélyebb bugyraiban, remélem örökké. Elowen Herondale: Bár mindenki más előtt igyekszem ezt titokban tartani, azt is, hogy milyen kapcsolat fűz hozzá. Azt is, hogy ha közelebb megyek hozzá, belehalnék. Szeretném őt látni, szeretnék beszélgetni vele, de amióta átvette a helyemet, hallani sem akar rólam. Nem keres. Ő most a sötét oldal vezetője. Túl későn jöttem rá, hogy többet jelent nekem, mint amit, ott... a földön fekve, haldokolva, amikor feláldozta értem a közös gyerekünket. Sajnálom, hogy ekkora feladat hárult rá. Ő túl tiszta ahhoz, hogy ezt a terhet cipelje, hogy közellenség legyen, nekem egyébként is jobban állt mint neki. Az, hogy a gyerekemet feláldozta értünk, sokat jelent a számomra, de...megérte vajon ez az áldozat , tényleg? Ely...
Clary Fairchild: Van-e esélyem rendezni vele a kapcsolatomat? Igen, nem kicsit elcsesztem vele mindent, de... egy próbát megérne nem? Már nem vagyok olyan megszállott vele szemben, mint korábban voltam. Talán azért vonzódtam annyira hozzá, mert a démonok is megakarták őt kaparintani maguknak. De amióta nincs bennem a vér, nem érdekel úgy, annyira őrült módon, nem vagyok a megszállottja, nem akarok lefeküdni vele minden áron, mert azért meg kell hagyni, csinos, de nem...már minden rendben van itt velem agyban, így nem kívánom úgy, ahogy korábban. Még azt a pöcs bongyor hajú angyalvérű gyereket is elviselem a közelében. Valahogy nyugodtabb lettem, de minek taglaljam? Senki sem hisz nekem, ő csak a húgom.
Jace Herondale: Eleinte féltékeny voltam rá, hogy olyan közel áll Claryhez, amilyen közel én sosem fogok. Sokat áltattam magam ezzel kapcsolatban, de be kellett lássam, hogy nekik együtt kell lenniük. Bírom a srácot most már, még ha eleinte egy pöcsfejnek is gondoltam. De se ő se Clary nem hisz nekem, hogy megváltoztam.
Összességébe vetve, a velük töltött idő alatt jöttem rá arra, hogy mennyire hiányzott volna egy normális család az életemből, irigy vagyok rájuk a mai napig,hogy ha foghíjasan is, de nekik egy ép és egészséges család jutott, ahogy nekem nem. Sok mindent elvett tőlem az apám...
❖ pozitív tulajdonságok
Azokat még én is keresem magamban.
❖ negatív tulajdonságok
Rengeteg van, menj csak oda bárkihez a klávéban, és csak...simán említsd meg a nevem, de elég ha már annyit mondasz: S... és ők... igazán beszédesek.
❖ legnagyobb félelmed
Meghal az, akit szeretek, ha a közelébe megyek, ez nem teljesen tiszta, de fizikai fájdalmat okoz, a közelében lennem, mintha kiszakadna mindenem a testemből
❖ legnagyobb vágyad
Elowennel újra együtt lenni
❖ legnagyobb titkod
Hogy miért nincs már bennem démon vér, és miért nem mehetek Elowen közelébe
❖ legnagyobb gyengeséged
Majd elmondom, mi?
❖ fõ fegyvered
Két egykezes kard
look deeply into my eyes
Bár… mindenkinek azt mondták, hogy nem esik bajom, persze. Rendbe szedtek, mert élve kellettem nekik, teleaggattak mindenféle rúnával, mind az igazmondásról szólt, arról, hogy nem szeghetem meg a szavam. A tetejébe a vasnővérek kovácsoltak láncokat a karjaimra és a lábaimra, a néma testvérek pedig alávetettek a kard próbájának is. Többször. Mivel igazat mondtam, igaz dolgokat állítottam egy cseppnyi hazugság nélkül, így az ő szerepük leáldozott. Hiába voltam egy kamu kis városkában, mindenki az én lépéseimet figyelte. A vasnővérek bilincsei láthatatlanok voltak, afféle póráz, nem hagyhattam el a várost, ide kötött, minden áron. Még csak levenni sem tudtam. Kerültek mint egy leprást, vagy rosszabbat. De ha tehették, megvertek, eleinte védekeztem, és nehéz is volt legyűrni, mert nem nádból faragtak, hanem a legerősebb, legellenállóbb fának készített fel Valentine. Attól még , hogy nem volt már bennem a démoni vér, nem felejtettem el a kemény leckéket , amiket kaptam. Eltelt már némi idő, hogy itt vagyok, így abbamaradtak a csoportos szervezett verések, most már a kihallgatások a mindennapiak. Két naponta egy, vagy épp semmi, meg is lepődök ha épp nem csámcsognak valamin. Felkeltem a földről, sikerült ellopnom az egyik sráctól az irónját, miközben vert, erre nem készültek, hogy lesz irónom, így nem korlátozták le az erre irányuló képességem, vagy annak használatát a vasnővérek béklyói. Ez még később jól jöhet nekem, felkönyököltem, és vért, meg homokot köptem ki a földre. Néha elgondolkodom, hogy miért is akartam megölni az árnyvadászokat? Pontosan az ilyen idióta viselkedésük miatt. Vissza ballagtam zsebre dugott kézzel a házamhoz, egyébként egyedül laktam benne, időről időre kaptam ételeket is, de miután egy hétig rosszul voltam sokszor tőlük, így nem próbálkoztam azokkal, minden esete kidobtam őket a kukába, érintetlenül. Ugyan mihez tudnék kezdeni ezen a helyen? Folyamatosan csak falakba ütközöm, az egyetlen hely ahova el tudok bújni, az egy nagy rét valahol az erdőben, ott legalább magam vagyok, bár pár napja kiszúrtam egy farkast a környéken. Vérfarkas…mi más volna. Talán a városban él ő is, és ide jön kikapcsolódni, nem érdekel! Én voltam itt hamarabb, ez az én helyem. Bár pár napja előrelépés történt a távolságtartó kapcsolatunkban, hozott egy elejtett vadat, és a magam részét megsütöttem az egyik rúnával, láss csodát, mire nem jó a lopott irón, nem? Nem tudom, hogy mit akar tőlem ez a farkas, vagy miért barátkozik velem, de amíg nem akar megenni, és megharapni sem, addig kvittek vagyunk. Lehet, hogy a farkasok rám küldtek egy felderítőt , nem tudom. Csak ülök némán és figyelem a felettem megjelenő csillagokat, vagy a napot. Az általam átsütött hústól legalább nincs nagy bajom. Ha a szabadidőm engedi, akkor a könyvtárba lopakodom be a rúnáim segítségével, és könyveket lopkodom, igen felloptam könyv tolvaljnak, de esküszöm mindet visszaviszem a nagy szemüveges könyvtáros nőnek, oda a visszaviteles könyves asztalkájára.
you can see the war inside
adminisztrátor
ranggal rendelkezem
Silent Brothers
all the stories are true
Tárgy: Re: Sebastian J. C. Morgenstern Vas. Szept. 30 2018, 22:24
gratulálunk, elfogadva!
dust and shadows
❖ the demon blood free morgenstern boy❖
Drága Sebastian!
Először is engedd meg, hogy kifejezzem köszönetemet meg a hálámat is egyben egy hatalmas adag szeretettel fűszerezve, amiért valószínűleg legalább annyira őrült vagy, mint én, hogy ilyen mélyvízbe vetetted magadat.. Gond azonban egy szál se, mert legalább egymásra találtuk az őrült körforgásban Na, de legyen elég ennyi kis szöveg a nyáladzásomból, mert valószínűleg fogsz ebből még bőven kapni a jövőben is, úgyhogy térjünk rá a tényleges dolgomra, ami a karakterlapod elbírálása. Na, szóval... *megigazítja a szemüvegét* Nagy örömömre szolgál, hogy valaki még rajtam kívül is potenciált látott Sebastian-nak ebben a megformálásában. Őszintén kíváncsi vagyok, hogy mégis milyen lesz a sorsa, az útja.. Hiszen mondhatni minden száznyolcvan fokos fordulatot vett az életében. Többé nincs démonvér az ereiben, de vajon képesek lesznek az emberek új emberként tekinteni rá, vagy képtelenek lesznek elengedni a múltat? Az egyszer biztos, hogy a Lightwood-ék talán sosem felejtik el, amikor "véletlenül" megölted a kisöccsüket.. Vagy mikor a húgodat akartad megkapni olyan módon, amely khm.. Hát nem túl egészséges. :DDD Megannyi dolog van, amit jóvá kell tenned, de vajon képes leszel megőrizni a jóságodat, vagy most önként esel a romlás csapdájába így, hogy már az egyetlen ember, aki melletted volt mindenben, aki kitartott minden szörnyűséged árán is melletted most átvette a helyedet és megannyi sötétség emészti a porcikáit, amellyel te már együtt születtél.. Ó, egek.. Megannyi lehetőség, úgyhogy már tényleg be kell fejeznem a szövegelést mert már így is kétszer lement a nap erős túlzás mire ideértem hozzád, amiért bocsánatodért esedezem, de most már egy percig sem tartanálak fel, mert egyértelműen a játéktérre teremtettél, úgyhogy szaladj gyorsan oda és vesd bele magad az izgalmakba! Ja, de azért foglalózni el ne felejts!
Kezdőlap
Tárgy: Sebastian J. C. Morgenstern 
Na, de legyen elég ennyi kis szöveg a nyáladzásomból, mert valószínűleg fogsz ebből még bőven kapni a jövőben is, úgyhogy térjünk rá a tényleges dolgomra, ami a karakterlapod elbírálása. 
