Egy látó mondén, egyben a legjobb barátom. Együtt cseperedtünk fel, de én mikor 10-11 körül lehettem elkezdtem eltávolodni. Rájöttem, hogy igazából egy teljesen más világnak a részese vagyok. Aztán megpróbáltam ehhez teljességében alkalmazkodni. Közben ragaszkodtam a régi életemhez, amit te is képviseltél. Azonban pár éve kisétáltam az életedből, a szüleiméből is. Eltűntem és végül egy üres koporsós temetés lett a vége. De nem tudtalak magadra hagyni, ahogy a családomat sem. Figyeltelek a távolból. Valamiért te láttál engem.. Én pedig nem hátráltam meg, ahogyan kellett volna, hanem veled maradtam egészen addig a pillanatig, amíg egyszer megfogtalak és el kellett rángatnom téged a veszély torkából. Akkor már kezdted sejteni, hogy nem csak egy képzelgés vagyok, amire azért van szükséged, hogy feldolgozd a halálom, hanem tényleg ott vagyok. Válaszokat akarsz. Én pedig ezeket nem adhatom meg neked. Pedig szeretném. Talán nekem köszönhető, hogy olyan helyzetbe keveredtél, amelynek az lett a vége, hogy megitattak a pokol kelyhéből. Valamilyen csoda folytán sikerült átváltoznod és nem haltál bele. Ugyanakkor ez a fájdalmas folyamat teljesen kifordított téged önmagadból. Legjobb barátodból váltam legnagyobb ellenségedé. Többet nem könyörögsz válaszokért, hanem megszerzed őket.
A play by alkuképes, keresztnév minimum maradjon, mert így emlegetlek, a további részleteket-kérdéseket pedig megvitatjuk, ha megérkeztél!