- Nos, úgy valóban nem adhatom meg ha nem tudom, hogy mi az. - vágok vissza, felvonva egy pillanatra szemöldökeimet. Teljesen felcsigázott a közelsége, szinte úgy hatott rám mintha egy enyhe áramütés rázna szüntelenül. Egyszerre kínzott és töltött el jó érzéssel; szinte olvashat íriszeimben, hogy mennyire felizgat a jelenlegi testtartása. Valóban nemmel akarna nekem felelni? Erősen kétlem, ahhoz túlságosan is kirívó.
- ... Az Ördög bármit megadhat neked. Csak kérned kell. - Óvatosan felállok a fotelból, hogy a nő előtt legyek közvetlenül, szinte teljesen hozzásimulva. - Hisz tudod, hogy mennyire fontos vagy nekem. Tudod, ugye? Tudnod kell. - Szenvedélyes tekintettel pásztáztam ajkait, s gyengéd érintéssel csúsztatom jobb tenyeremet puha arcára. - Soha nem akarnék neked rosszat. Mindenből a legjobbat nyújtanám neked. Mindenből. - Lehelem ajkaira a szavakat kéjesen. Még soha nem éreztem ekkora vágyat iránta, szinte belebizsereg az ölem a tudatba, ha most az egyszer az enyém lehetne. Cserében én pedig az övé határtalanul.
Finoman préselem őt a mögötte lévő falnak, hogy szűkítsem ezzel is a terét, nem hagyva számára más választási lehetőséget. - Tegyük félre az üzleti kapcsolatot. Lépjünk magasabb szintre. -  Tanácsolom kedveskedve, édesen pillantva rá. Mégis inkább közelebb hajolok hozzá, hogy ajkaim pontosan majdnem az egyik füléhez érjen - Különben is, megvagy és tudom, hogy te is vágysz rá. - Játékosan belecsókolok a fülcimpájába, utána aprólékosan hintem be nyakát ajkaimmal; hol hevesen, hol pedig egészen óvatosan. Szeretnék vele ily módon is törődni, hisz lássuk be, túl rég óta ismerjük már egymást, hogy mindez számunkra élvezet legyen a javából. Tudom, hogy nem fogja sokáig elutasítani, elvégre bárhogy is nézzük, mellettem most nőnek érezheti magát. Megígértem neki, hogy mindenből a legjobbat fogja kapni tőlem, és tartom a szavamat. Én megadhatom neki azt a kényeztetést, amit más nem tud.
- Nagyon hálás vagyok, hogy eljöttél.- Megállok egy pillanatra, hogy tekintetét felkeressem, és aztán ajkainak fényében vesszek el egy pillanatra. - Hadd háláljam meg...- Összekulcsolom finoman öt ujjunkat hogy azt a karját aztán a falhoz nyomhassam, míg szabad tenyerem gerincének a vonulatán simít végig kínzóan.

luna & lucifer ♥

what do you want from me?

Tudom, hogy nem igen van lehetőségem arra, hogy nemet mondjak vele szemben, mert az üzleti kapcsolatunk során volt szerencsém megtapasztalni, hogy milyen is, mikor valaki nemet mond neki. Vagy egyszerűen csak csalódást okoz neki valamivel kapcsolatban. Én pedig nem akarok azon személyek egyik lenni. Hiszen a legtöbb esetben nem élik túl a találkozást. Én pedig túlságosan is ragaszkodom az életemhez, hogy egy ilyen ostobaság miatt csak úgy eldobjam. Ennél azért sokkal értékesebb. Ha pedig már mindenképpen azt tervezte, hogy megkaparint magának, mert szerinte valami különleges dolog lehetek a számára, akkor a legkevesebb, hogy nem adom magam olyan könnyedén, mint azt Ő szeretné. Egy kicsit azért nekem is kijár a mókából és a legkevesebb, hogy nem csak az ő élvezetit hajkurásszuk. Veszélyes játékot űzök, de még veszélyesebb lenne, ha megpróbálnék kilépni ebből a játékból. Azzal hatalmas lavinát indítanék el, amit koránt sem lennék képes ennyire irányítani.
- Nem kellett mondanod eléggé nyilvánvaló volt, hogy nem vagy nagy rajongója. De ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek igent kellene mondania. - Lehet, hogy a Pokol urával állok szemben, míg ő békésen szórakoztatja önmagát az italokkal, de ez nem azt jelenti, hogy én is olyan könnyedén fejet hajtok előtte, ahogyan azt sokan megtennék egy hasonló helyzetben. A minimum, hogy legalább úgy csinál, mint aki egy kicsit tisztel. Nem kérek túl sokat. Csak egy apró dolgot. Talán nehezére fog esni, de vagy ez, vagy semmit nem kap abból, amit hirtelen felindulásból megkívánt. Nem vagyok a boszorkánymesterek mintaképe, de ettől függetlenül még tudom, hogyan védjem magam egy olyan férfitól, mint Lucifer.
- Amire vágyom azt senki nem adhatja meg. - Féloldalas mosoly ül ki az arcomra majd közelebb sétálok a pokol urához, majd pedig előrehajolok és a fotel két karfáján támaszkodom meg szinte teljesen közel hajolva az arcához. - Még maga a pokol ura sem. - Szomorú, nemde? Még neki sincsen akkora hatalma, hogy elvegye tőlem azt a részemet, amit a legjobban megvetek.

Öt-öt ujját körbefonja csuklóimon, amitől én magam is elvontam tőle karjaimat és védekezően felemelem tenyereimet felé mutatva. Kis vadmacska elvárja, hogy még meg is küzdjek érte. Ezt ő most ugye nem gondolta komolyan? Vagy még is? Azt már leszőttem, hogy nem igazán szándékozik elutasítani, egyszerűen csak.. húzza az egészet. Ha elutasítana -amit egyébként eddig senki sem tett-, valószínű nem lenne szép végkifejlet. De ezt az én kis galambom tökéletesen fejben tartja, elvégre az utóbbi időben részben kitapasztalhatta a rigolyáimat amik egyébként kevésbé pozitívak.
- Hm.- Bájosan elvigyorgom mely első látásra csalókának hathat, ugyanakkor kevésbé jóindulatú. - Mondtam már, hogy mennyire nem preferálom az elutasítást? - Nyugodt arculattal teszem fel a kérdést, melyben egyelőre nem rejlett semmiféle rossz. Természetesen ezt még nem nevezni elutasításnak, ugyanis az egyenlő lenne azzal ha egyszerűen csak lelépne. Megölni nem ölném meg, de minden bizonnyal rossz lenne számára, ha élete végéig maga a Sátán kísértené. Mások akik átélték biztosan nem mondanának semmi előnyöst a dologról. Megértem, ha túl gyors vagyok és még előtte egy italra sem hívtam meg, de nem szokásom a mellékleteket figyelmen követni vagy egyáltalán betartani.
- Tehát, akkor mire vágysz? - Fennhangon szólalok hozzá kérdővé ívelve a mondatomat, aztán egyszerűen csak elfordulok tőle, hogy amíg beszél egy sort a kis lelkivilágáról addig én kiszolgáljam magamat némi alkohollal. Ha már egyszer úgy sem kezdhetünk neki egyből valaminek, akkor legalább töltsük el valami hasonlóan hasznosan a dolgot. Nem mintha annyira kedvelném ezt a szituációt, sőt, kimondottan rühellem, de Luna esetében, nos... hajlamos vagyok arra, hogy türelemmel kezeljem őt.
Kiveszem a kiszemelt üveget a nélkül, hogy rápillantottam volna egyáltalán, majd egy ahhoz megfelelő üveget kezdek el keresgélni. (..) Végül könnyeden helyet foglalok a fotelban ahol az imént is ücsörögtem, és nagy, bogár szemekkel fürkészem a lányt. Ó édesem, hát az apák erre vannak, hogy meghallgassák a kislányuk óhaját és sóhaját. Te vagy az én egyszem hercegnőm.

luna & lucifer ♥

what do you want from me?

Lehet, hogy a zsigereimben érzem, hogy pontosan mire is vágyik igyekszem elkergetni a fejemből még a gondolatát is, hiszen nem mondhatnám, hogy szívesen bújnék ágyba az ördöggel. Még a nővéremet féltem, hogy valami bajba keveri magát a varázslással, de én szüntelenül táncot lejtek az ördöggel. Azzal, hogy neki szerveztem pár eseményt pontosan ezt sikerült elérnem.
- Igen, ezt nagyon is jól tudom. - Nem egyszer volt az már, hogy valami, ami tetszett neki előzőleg az másodjára már nem volt jó. Mindig kellett valami, ami feldobja az unalmas ütemet, amit minden eseménye vett erről pedig igyekeztem gondoskodni, hogy tényleg egyfajta meglepetésként érhesse. Hiszen másképpen elég kevés esélyem lett volna arra, hogy lenyűgözzem.
- Mertem remélni, hogy nem okoztam még csalódást. - Valószínűleg, ha így lett volna, akkor már régen nem lennék életben. De ahhoz túlságosan sok tapasztalatom van a munkámban. Nem mellesleg az is hozzá tesz egy kis pluszt, amit más nem képes, hogy egyeneset szerelmes vagyok a munkámba. Egyfajta hatalom van a kezemben, ami csak az enyém és valami olyat alkothatok, ami nem teljesen lehangoló. Kellene nekem ennél több?
- Mivel az egyik lehetőséget kizártad, amire gondoltam ezért nem is tudom, hogy mi lenne a legnyilvánvalóbb, amiért kettesben szeretnél lenni velem. - Amennyiben nem az életem az, amit szeretne megkaparintani magának nem lehet más, mint a testem és a lelkem. Azt pedig nem adom én olyan könnyedén. Kezei kétoldalt a derekamra simulnak, amitől egy pillanatra, mintha kirázna a hideg. Kezeim gyengéden simulnak az övére és fejtem le kezeit magamról és lépek egy kicsit távolabb, majd szembefordulok vele. - Nem hiszem, hogy ezt jót tenne a kettőnk üzleti kapcsolatának. - Jegyzem meg ridegen, mintha egyáltalán nem érdekelne. Az ő esetében azt hiszem nem igazán van választási lehetőségem. Amit akar azt elveszi, de egy kis kihívásba még Ő maga sem fog belehalni. Hiszen tudom, hogy nemet képtelen lenne elfogadni válaszul.

Amíg nem volt jelen, én addig alkalmazkodtam a dologhoz és önállóan kiszolgáltam magamat valamilyen édes löttyel amit a hűtőben találtam. Ezt nevezik narancslének, azt hiszem. Nem a legfinomabb, hisz lássuk be, a vér sokkalta kielégítőbb de most ez is megteszi.
- Ami azt illeti, te is tudod, hogy mennyire hamar megunom a monoton dolgokat. - A széken ülve figyelek rá, nem túl kedveskedő modorral. Egyáltalán nem vele volt bajom, egyszerűen csak szerettem volna elérni, hogy vegye komolyan amit mondok. Mást akarok. Na már most amikor én követelek, azt nem viccből szánom, sem pedig úgy értve, hogy majd később akarom. Most akarom. Azt pedig tudhatná, hogy most benne szeretném keresni a szórakozásom kielégítését. Talán teljesen tisztában van vele, és ezért is próbál valami mást kitalálni a megunt dolgok helyett. Ami meglep, hogy egyáltalán nem magát ajánlja fel. Tudhatná, hogy mire van szükségem.
- A szervezésed egyébként kifogástalan. Komolyan. - Az utolsó csepp is kiürül a pohárból, amit egy undorodó remegéssel nyugtázok. Mindig is rühelltem az emberi dolgokat, fogalmam sincs, hogy hogyan képesek ezt a megnevezhetetlen folyadékot meginni. Kétlem, hogy ettől a vérük finomabb lenne. Viccet félretéve; Vajon Luna vére milyen ízű lehet? Keserű? Esetleg édes?
- Mint láthatod, nincsen senki sem rajtunk kívül. Mit gondolsz, miért nem? Érdekel a véleményed. -Leteszem az üvegpoharat az asztalra, hogy aztán üres kezekkel felállhassak az ülőhelyemről. -  Nyugodtan mondd csak, ami eszedbe jut. A gondolataid érdekelnek, nem pedig az, amit esetleg hallani akarok. Vagy amit nem. - Hátratett karokkal sétálok oda hozzá, hogy tisztábban láthassam az arcát. Elbűvölt mindig is. Mégsem akartam tőle semmit sem. Most vajon miért? - Mielőtt bármit is mondanál, először is elárulom, hogy nem akarlak bántani. Sem pedig megölni. - Lépek a háta mögé finoman, hogy aztán bemérhessem őt mint a ragadozó a zsákmányát. - Annál valami jobb tervem van veled. - Suttogom fülébe rekedtes hangon, megérintve mindkét tenyeremmel derekát. Borzalmasan felhergel a jelenlétével, szinte már kínzóvá válik, hogy visszafogjam magamat.

luna & lucifer

what do you want from me?

Annyiszor szerveztem már eseményeket olyan alakoknak, akik valahogy mindig sokkal nagyobb takarítást igényeltek maguk iránt, mint a legtöbbjük. Pontosan tudtam, hogy veszélyes alakok, de ezért sem mondtam inkább nemet. Nem, mintha fejet hajtottam volna az akaratuk felett. Egyszerűen csak ezáltal kívántam őket a saját bábjaimként mozgatni. Én magam is veszélyes játékot űztem csak úgy, mint a testvérem, de én valahogy egyszerű, szinte mondén módon kevertem magam bajba. Egyszerűen a rossz társaságba keveredtem. Természetesen ez is magában hordozza azt, hogy az életemmel játszadozom, de ebből még talán egy kicsit könnyebb kilábalnom, mintha valami olyasmibe ártanám bele magam, ami megfoghatatlan a számomra. Egyszerű emberi kapcsolatokon alapuló ellentétet még képes vagyok kezelni. Legalábbis azt hiszem.
Nem tudom, hogy miért kötötte ki, hogy engem akar egyedül látni. Nem kívánt vendégeket fogadni és annak ellenére, hogy a legtöbb estéje vérfürdőben végződik, amiről úgy teszek, mintha soha nem is tudnék, hiszen felemelem a kezem miután megszervezem a dolgokat. A végkimenetel elrendezése már nem az én felelősségem. Most mégis egyedül várok rá, mintha a saját kivégzőosztagomra várnék, ami teljesen egy személyes. Nem tudom, hogy mégis mi az, amitől néha mintha teljesen kiráz a hideg a közelében. Ugyanakkor valami megfoghatatlan ugyanúgy vonz hozzá valami. Teljesen vegyes érzelmek keringenek bennem az irányába. Vonzó, de valamiért mégis inkább azt sugallják a megérzéseim, hogy tartsam magam tőle távol.
Hallom, ahogy kinyílik a bejárati ajtó, miközben az emeleten nézek körbe, hogy minden tökéletesen érintetlen-e. Szándékosan előbb érkeztem, hogy lecsekkolhassam senki nem bújik meg az árnyak között, hogy én legyen az este főszáma ezúttal.
Elindultam lefelé a hangját követve és a szavai egy kicsit talán összezavartak és megrémítettek. Még a végén tényleg én leszek az étlapon. Ahhoz pedig túlságosan is drága az életem.
- Esetleg valami kifogásolhatót talált a szervezésemben? Ha újra vágyik csak közölje és megoldom. - Ha én valamiben jó vagyok az a munkám. Sokszor még a lehetetlent is képes vagyok megoldani. Nem mentem túl közel hozzá. Számomra épp elég volt, hogy a látóterembe kerüljön úgy figyeltem őt összefont karokkal, miközben reménykedtem benne, hogy nem engem szemelt ki, mint új játékszert. Leginkább azért mert egyikük sem jut ki élve a karmai közül.

Nyugodt pillantással pásztázom körbe a környezetet amiben most vagyok. Számomra nem ismeretlen ez a ház, sem pedig a környék, elvégre az utóbbi pár évben néhányszor megjártam már itt a szórakozás céljából. A szórakozás persze relatív fogalom, hiszen kinek mi a szórakozás. Eszem ágában sincs az egész 'életemet'  eltöltenem az én kis világomban, néha megesik, hogy az emberek közé is betévedek. Néha hagyok magam után némi ízelítőt, nem véletlen, hogy a tudatlan emberek a fejüket vakargatva gondolkoznak el azon, hogy ki és hogyan követhetett el olyan brutális mészárlást. Ami persze sohasem fog befejeződni.
Jelenleg is szerettem volna valami szórakozást szolgáltatni magamnak, de valami újat szerettem volna. Valami mást, ami egészen rendhagyó és... izgató. A szórakozást egészen eddig a vérben, a szenvedésben, a halálban leltem, de most másra van szükségem ami ahhoz hasonló, mégis felkelt bennem valami mást.  Még ennyi évezred után is valami újra vágyom.
Ez a vadászház többek között az enyém és Luna-é. Még pár évvel ezelőtt segített kibérelni, később pedig úgy alakult, hogy megszereztük könnyedén. Természetesen nagyon is jelentős szerepe van, nem pusztán azon célt szolgálja, hogy itt haljunk bele az unalomba, hanem egyszerűen csak tudjuk, hogy a sok szórakozni vágyó embernek pont egy ilyen környezet az idill. Ha legalább száz bulit nem szerveztünk, akkor egyet sem! Tökéletes, precíz vérfürdő a remek végeredmény mindig, egyszerűen élvezem, hogy annyi jelentéktelen életet olthatok ki. Előtte nyilván kihasználom a gyönyörű, kiéhezett nők vágyát, hisz valljuk be; van annyira igéző külsőm, hogy az ilyen bulikon megesett, hogy egyszerre több nőt is sikerült magamhoz csalnom. Tökéletes vérbankok és szexpartnerek voltak egyszerre, annyira beálltak, hogy fogalmuk sem volt, hogy mit művelnek. Az emberek rettentően primitívek és ostobák, de persze nem is arra vannak kitalálva, hogy nagy szerepet foglaljanak el a világban. Ők épp olyanok, mint a majmok a dzsungelben én pedig a párduc, aki széttépheti őket kedve szerint. Számomra ők csak játékszerek. Ahogy mindenki más is, nem csak a halandók.
- Vajon kitaláltad -e, hogy miért csak egyedül te kellesz ide nekem, hm? - Kérdezem fennhangon, elvégre tudom, hogy valahol itt van már a vadászházban. Lehet az emeleten, esetleg annak az erkélyén, nos, van bőven helyiség ahol épp  várt rám. - Kezdett már unalmassá válni a szokásos séma. Te nem vágysz valami...- Pajkos mosolyt forgott az arcomon, amikor is megálltam pár pillanatra a mondatom vége fele - ... Újra? - Sejtelmes volt a hangnemem, túlságosan is csábító, vad. Vajon ő mire gondol?